TARTALOM

Bevezetés 9

1. fejezet: Ez sosem csak az exről szól 17

2. fejezet: A kötődésed minősége miatt nem tudsz kötődni 57
3. fejezet: Változtasd meg a berögződéseidet,
változtasd meg az életedet! 87
4. fejezet: Az érzések nem tények (a fájdalom jó) 111
5. fejezet: Vesd le a szégyen béklyóit! 133
6. fejezet: Az ábrándok csapdája (az elméd és a szerelem) 153
7. fejezet: A szerelem új sztenderdje 181
8. fejezet: Találd meg a benned lévő dominát! 205
9. fejezet: Titkok 231
10. fejezet: Boldogan éltek, amíg meg nem haltak 2.0 253

Köszönetnyilvánítás 264
Jegyzetek 266
A szerzőről 275
 BEVEZETÉS

Amikor a hernyó úgy gondolta, számára vége a világnak,

pillangóvá változott.
Közmondás

Kilenc hónapnyi randizás után Adam először mondta ki, hogy szeret.
Tizennyolc hónap randizás után megbeszéltük, hogy odaköltözöm hozzá,
majd váratlanul elveszítettem a munkámat.
Huszonnégy hónap randizás után Adam megcsalt.
Nemrég tértünk haza egy romantikus európai nyaralásból. Adam vacsoráz-
ni ment a fiúkkal, de amikor éjfélkor még mindig nem érkezett haza, aggódni
kezdtem. Írtam neki és hívtam is, de semmi válasz. Minden egyes órával egyre
jobban erősödött bennem az aggodalom, majd amikor hajnali négykor végre
hazatért, tajtékoztam a dühtől. Hisztérikusan zokogtam, és faggatni kezdtem,
hogy merre járt.
„Te megőrültél” – szidott le. Elmondta, hogy a barátaival és potenciális
befektetőkkel iszogattak és üzleti ügyekről beszélgettek.
Nem akartam eljátszani a hisztérikus nő szerepét, úgyhogy könnyek közt
inkább elmentem lefeküdni. Másnap viszont képtelen voltam megállni, hogy
ne faggassam tovább az előző estéről.
„Átbeszélhetnénk még egyszer, hogy mi történt, hogy le tudjam zárni
magamban a dolgot, és ne érezzem szükségét újra és újra felhozni a témát a
jövőben?” – szegeztem neki a kérdést.
De ahogy Adam újra elmesélte az estéjét, észrevettem, hogy néhány részlet
megváltozott a történetben. A sztorija nem egyezett az estivel. Ahogy tovább
kérdezősködtem, védekező lett a magatartása, majd beviharzott a hálószo-
bánkba, és lefeküdt aludni. Tudtam, hogy valami nincs rendjén, úgyhogy éle-
temben először azt tettem, amit a „hisztérikus nők” szoktak: belenéztem a
telefonjába.
Nem kellett sokáig görgetnem, hogy rájöjjek, nem a befektetőkkel volt haj-
nali négyig.
Egy másik nővel töltötte az estét.
A földre rogytam, magzati pózba görnyedtem, és zokogtam. Órákig képte-
len voltam megmozdulni. Úgy éreztem, hogy belül meghaltam.

9
GYORSTALPALÓ SZAKÍTÁS UTÁN

Kérdések tömkelege cikázott vég nélkül az agyamban:

Szebb lehet az a másik? Adam szexibbnek találhatta nálam? Lehet, hogy
jobb nálam? Mit tettem, hogy ezt érdemeljem? Mit rontottam el?
Akkor még fogalmam sem volt róla, de Adam árulása egy gyermekkori,
mély sebet tépett fel, amelynek nem is tudtam a létezéséről. Hamarosan meg-
lett a válaszom a fejemben cikázó kérdésekre, ez pedig magával hozta mindazt
a fájdalmat, amit kislányként éltem át:
Nem vagyok elég számára.
Két nappal ezelőtt még álmaim életét éltem, egy olyan férfivel randiztam,
akivel azt gondoltam, összeházasodunk, és arról beszélgettünk, hogyan nevel-
jük majd fel a születendő gyermekeinket. Adam vállalkozó volt. Én egy kisebb
cégnek dolgoztam, és az volt a terv, hogy miután megszületnek a gyerme-
keink, otthon maradok. Már nem hajszoltam az előléptetést a cégnél, mert
minek is erőlködjek. Rugalmas, könnyed munkarendre vágytam csupán, hogy
elkísérhessem Adamet az üzleti útjaira. Amikor kirúgtak a munkahelyemről,
kibontakoztattam a háziasszonyi képességeimet: pazar ételeket készítettem és
ebédet csomagoltam Adamnek. Én voltam a vezérigazgató tökéletes barátnő-
je, aki arra készült, hogy a vezérigazgató tökéletes felesége legyen. Az Adam-
mel való randizás célt adott számomra.
Magabiztos, karrierista nő voltam. Tökéletes terveket kovácsoltam az
életemet illetően; egy remek lakásban éltem egy remek férfival, majd hirtelen
se munkám, se otthonom, se párom. Mindenem, amire a személyiségemet
alapoztam – a státuszom, a karrierem, a mesés fizetésem, a párkapcsolatom –
eltűnt az életemből.
Nemcsak a párkapcsolatom végét sirattam, de a személyiségemet is gyá-
szoltam, és azt a csodás jövőképet, amely már soha nem valósul meg.
Túlzottan szégyelltem visszaköltözni az anyámhoz, úgyhogy a barátaim
házában húztam meg magam, miközben Adam virágokkal, bűntudatroha-
mokkal és törődéssel igyekezett visszanyerni. Egyértelműen békülni akart,
de hűtlenség esetén nálam nem volt tiszta lap. Amikor rájött, hogy esélye
sincs visszaszerezni, valami meglepetésszerű történt. A férfi, akit szerettem
és a legjobb barátomnak tartottam, bűnbánó és törődő mivoltát levetkőzve
jéghideggé vált. Jóllehet, nem akartam ismét összejönni vele, de ő volt az az
ember, akihez mindezidáig vigaszért fordultam. És itt következik egy furcsa
ellentmondás: attól vártam a megnyugtatást, aki sebet ejtett rajtam. Adam
viszont besokallt. Nem vette fel a telefont, és teljesen kizárt az életéből.
Az eszemmel tudtam, hogy köztünk mindennek vége, de még mindig
vágytam rá. Gyűlöltem, és akartam is egyben. Micsoda agyrém. Egyik este
feltűnt, hogy visszamondta a koncertre váltott jegyeket, ahová együtt akar-

10
 Bevezetés

tunk elmenni. Kiborultam. A koncert eggyel gyarapította azon dolgok listáját,

amelyeket „elvett” tőlem, és ezt már nem tudtam elviselni.
Elvakított a szomorúság és a kudarc érzése: azon kezdtem aggódni, hogy
már soha nem fogom másként érezni magam. Ez hamarosan pánikrohamig
eszkalálódott bennem. Igyekeztem kádfürdővel megnyugtatni magam. Ahogy
a kapkodó lélegzetvételeim lassulni kezdtek, az aggodalmam átformálódott:
apátia lett úrrá rajtam. Egyre sötétebb gondolatok kavarogtak a fejemben.
A fájdalomnak talán csak úgy tudnék véget vetni, ha az életemnek is véget
vetnék. Ekkor rögtön azon kezdtem agyalni, hogyan kivitelezném.
Lehetséges öngyilkosságot elkövetni anélkül, hogy ne sokkoljam azt, aki meg-
találja a testemet? Ha a takarító találna rám, az nem lenne igazságos, hiszen ő
csak egy idegen. A barátommal sem tehetem meg ezt, aki megengedte, hogy
a lakásába költözzek, hiszen olyan nagylelkű volt velem.
Mindegy, milyen forgatókönyvvel hozakodtam elő, képtelen voltam kita-
lálni, hogyan vethetnék véget az életemnek anélkül, hogy egy ártatlan embert
megsértsek. Ki gondolta volna, hogy épp a jó modorom ment meg?
Egyértelműen mélypontra kerültem.
Másnap a következő kérdésekkel a fejemben ébredtem:
Hogyan jutottam idáig?
Miért történt meg ez velem?
És most hogyan tovább?
Döntésre kellett jutnom: vagy még lejjebb csúszok, vagy elkezdek küzdeni,
hogy összeszedjem magam.
A szomorúságom dühbe váltott. Mint később megtanultam, a gyász fázi-
sai során a szomorúságot követő düh kedvező jel – ilyenkor megmozdulnak
az energiák. Elhatároztam, hogy elég volt a szenvedésből. Cselekvési tervet
készítettem, hogy talpra állítsam magam, és egy darabig működött is. De
elég volt egy kis emlékeztető Adamre, és máris összeomlottam, újra a padlón
kuporogva bőgtem.
Ahogy telt az idő, a sírás talán egyre kevésbé volt jellemző, de a keserűség
és a harag általánossá vált. A képemre volt írva: a szívem zárva. Mikor meg-
látogattak a barátaim, azon kapták magukat, hogy egy önsajnálatról tartott
show-műsort bámulnak.
Elhatároztam, hogy továbblépek. Elkeseredetten kerestem azt a biztonsá-
gos helyet, ahol meglelhetem a gyógyírt, amire annyira szükségem volt. Min-
dent kipróbáltam: terápiát, akupunktúrát, reikit, meditációt, csakratisztítást,
és látóhoz is elmentem... – bármire hajlandó voltam. A csodagyógyítók azt
tanácsolták, ismételgessek pozitív mantrákat, míg a pszichológus felhívta a
figyelmemet a kusza gyerekkoromra, de igazából fogalmam sem volt, hogy

11
GYORSTALPALÓ SZAKÍTÁS UTÁN

ezek közül hasznát vehetném-e bárminek is. Elutaztam Mexikóba, egy jóga-
táborba, és jóllehet szórakoztató volt az om-kántálás, de abban a pillanatban,
ahogy hazatértem, ugyanazokkal az érzésekkel szembesültem, mint indulás-
kor. Nem lettem jobban. Csak az időt húztam.
Egy nap, amikor már vagy a századik alkalommal meséltem el a története-
met az egyik barátomnak, akivel a szakítás óta nem találkoztunk, valami meg-
változott. Annyi energiát öltem Adam gyűlöletébe és abba, hogy próbáltam
másokat is rávenni, tegyék ugyanezt, hogy belefáradtam. Figyeltem magamat,
ahogy mindennel és mindenkivel szemben vádaskodó, rágalmazó voltam, és
ekkor valamit megértettem:
Lehet, hogy nem tudom megváltoztatni az életem történetét, de az életem
eseményeihez való viszonyulásomon nagyon is tudok változtatni.
Olyan történetet meséltem magamról, ami nem segített. A düh és fájda-
lom miatt csak a sértettségemre tudtam összpontosítani. Új keretbe kellett
helyeznem az Adammel való kapcsolatomat. A vele eltöltött időre nem vég-
célként kellett tekintenem, amit már soha nem fogok elérni, hanem hídként
gondolnom rá, ami valami sokkal jobb felé vezet. És az egyetlen módja, hogy
átmenjek a hídon, ha az Adam gyűlöletére vesztegetett energiát valami olyan-
ná formálom, ami erőt ad.
Mindent tudni akartam a szakításról és a párkapcsolatokról tudományos,
pszichológiai és spirituális szempontból. Segíteni akartam másokon, mert
ha el tudom érni, hogy egy csalódáson átesett nő egy kicsivel kevésbé érezze
magát egyedül, és csak egy kicsivel is több reménnyel tekintsen előre, akkor
talán volt értelme a fájdalmamnak. Ez az elhatározás új életcélt adott.
Az elfogadás és a gyógyulás felé vezető utamon szerzett tudásomat felhasz-
nálva elhatároztam, hogy segítek sorstársaimon, és létrehozok valamit, amibe
korábban én még nem kapaszkodhattam: egy szakítás utáni intenzív progra-
mot, hogy a nők ne egyedül vergődjenek át a csalódáson.
2017-ben valóság lett a tervemből. Így jött létre a Breakup Bootcamp1.
Minden táborban van egy csapat, akiket én úgy nevezek, „szívhekkerek”
– tucatnál is több szakértő a pszichológustól a hipnoterapeután át az energia-
gyógyítóig –, akik segítenek a nőknek feldolgozni a fájdalmukat, hogy meg-
gyógyuljanak, újragondolják a tudat alatti sémáikat, és átformálják a korlátozó
berögződéseiket. A tábor után számtalan nőnek sikerült átalakítania az életét,
azoknak, akik egykor „őrültnek” hitték magukat és csak zokogtak:
„Mintha kirántották volna a talajt a lábam alól.”

1
Az eredeti, angol nyelvű kiadásban a könyv címe és a tábor neve egyaránt Breakup
Bootcamp.

12
 Bevezetés

„Félek, soha többé nem találok magamnak senkit.”

„A legszebb éveimet vesztegettem rá.”
Egy év sem telt bele, és a tábor a New York Times címlapján szerepelt, de
megjelent a Nightline, a Good Morning America és a The Doctors hasábjain is,
valamint szerepelt a Fortune, a Glamour, a Marie Claire és egyéb magazinok
cikkeiben.
„Felkapott lett a Breakup Bootcamp” – írta a Vogue, kiemelve a „pihentető
hétvége távol az otthontól” luxus aspektusát. A CNN a tábor digitális detox
vetületét hangsúlyozta. Egy hely, ahol „tilos a telefon”. A New York Times
„menekülési útvonalnak nevezte azok számára, akik nem tudnak továbblép-
ni”, és kiemelte a szakértők csoportját a tudósoktól a metafizikával foglalkozó-
kig. A tábor nemzetközi figyelmet kapott a csalódás holisztikus megközelítése
miatt, mert minden részlet a tudatos tervezés nyomát viseli magán a csoport-
terápiától a tápláló ételeken át a csodálatos természeti környezetig. Mámor-
ban úsztam. Ez azt jelentette, hogy a gyanúm beigazolódott: más nőknek is
ugyanarra volt szükségük, mint amit én kerestem.
Tíz évig kutattam, írtam, kísérleteztem és hibákat vétettem az úton, mely
során igyekeztem jobbá tenni önmagam, hogy megalkossam a lehető legjobb
tananyagot, amellyel átsegíthetem a nőket a csalódás folyamatán. A program
tartalmazza mindazt, amiről én csak áhítoztam annak idején. Az ügyfeleim-
nek szerettem volna megadni egy szép tábori környezetet, ízletes ételeket,
ugyanakkor fel akartam vértezni őket azokkal az eszközökkel is, amelyek
segítségével megerősödve, megváltozva hagyhatják el a tábort. Egy tábori hét-
vége után azt akartam, hogy új történetbe foglalják a múltjukat, a jelenüket és
a jövőjüket; kovácsoljanak új terveket, és teljenek meg új inspirációkkal. Pszi-
chológusokkal, idegtudósokkal, viselkedésspecialistákkal, trénerekkel, sze-
xuális oktatókkal és spirituális gyógyítókkal dolgoztam együtt, hogy a prog-
ram minden egyes percét értékessé tegyem. És sikerült.
Kedves Olvasó, mindent megosztok veled, amit sikerült megtanulnom az
ügyfeleimtől, a szakértőktől, a kutatásaim alapján és a saját útkeresésem nyo-
mán. Ez nem egy tipikus kapcsolatokról szóló könyv. És nem is randikalauz.
A könyvem az életúton kalauzol, tanulási segédletet ad a kezedbe, szeretet-
kalauzként működik. A következő oldalakon elsajátíthatod, hogyan élj jobb
életet, hogyan tanulj meg minél többet, és hogyan szeresd önmagad, hogy a
következő párkapcsolatodban jól boldogulj.

13
LEHET, HOGY NEM TUDOD
MEGVÁLTOZTATNI
AZ ÉLETED TÖRTÉNETÉT,
DE AZ ÉLETED
ESEMÉNYEIHEZ VALÓ
VISZONYULÁSODON
NAGYON IS TUDSZ
VÁLTOZTATNI.
 Bevezetés

Szerelmes levél
Íme, két idegen, akiket közös élmény fűz össze: a sajgó szív, a szerelmi csaló-
dás és a szenvedés okozta kimerültség. Mitévő lehetnél, ha a fájdalom átjárja
a tested minden sejtjét? Hogyan hihetsz abban, hogy „okkal történt” mindez,
amikor egyetlen okot sem látsz arra, hogy kikászálódj az ágyból?
Bizony, ennyire tud fájni.
Tudom. Rajtam is elhatalmasodott már ez az érzés. Árnyékként követett, és
nem tudtam szabadulni tőle, még éjjel is velem volt rémálmok képében. Gyű-
löltem ezt a fájdalmat. Sokat sírtam a történtek igazságtalanságán. Megkérdő-
jeleztem a karmát, az emberiességet és azt is, hogy még valaha boldog lehetek.
Szeretnék elárulni neked egy titkot: a fájdalom nem múlik el.
Inkább csak átformálódik. Valami csodaszép bontakozik ki belőle. A belső
világodat gazdagítja, együttérzéssé, empátiává nő benned, így amikor meg-
látsz egy másik csalódott nőt, egyetlen pillantással segítesz neki, hogy kevésbé
érezze magát egyedül. Ez az emberiesség, együttérzés – mindannyian töké-
letesen tökéletlen emberek vagyunk, akik keressük az utunkat – és kötődés:
a szeretet.
Nem fogom megszüntetni a fájdalmadat, és meggyógyítani sem foglak.
Nem kínálok számodra varázspirulát, amely gyorsított ütemben túljuttat a fáj-
dalmon. Kipróbált, működő eszközöket adok a kezedbe, hogy segítsek átjutni
a fájdalmon és megtalálni az előrefelé vezető utat. Megengedem, hogy gyá-
szolj, bánkódj, és mindenféle érzést megélj, és biztosítalak felőle, hogy nem
kell ragaszkodnod ahhoz, hogy „túljuss” rajta. Szeretném megmutatni neked,
hogy a csalódás, a talpra állás és a tanulás adja az erődet.
Az erő abban áll, hogy akkor is kitárod a szíved, amikor fáj. Sőt, különösen
akkor, amikor fáj. A fájdalmat az együttérzés és a kíváncsiság szemüvegén át
vizsgálod, hiába lenne sokkal egyszerűbb elkerülni, elterelni vagy elnyomni
azt. Az erő abban rejlik, hogy hagyod az érzéseidnek – a jó és rossz érzéseid-
nek egyaránt –, hogy tágítsák az érzelmi tartományaidat. Az élet körforgásá-
ban az egyik ciklus vége egy másik kezdetét jelenti.
Nem reménytelen a helyzeted, csak sebet kaptál. Nincs vége a világnak,
csak alakot váltasz. Ez az alakváltás segít, hogy megváltoztasd az életed irá-
nyát. Te vagy a történeted szerzője, minden döntés, amit meghozol, az életed
következő fejezetének első szavait adja.
Milyen történetet szeretnél elmesélni?
A fájdalmad a változás katalizátora. Közös kalandra indulunk, amely során
elemezzük a múltat, hogy erőt sugárzó, inspiráló jövőt építhessünk.
Készen állsz a megújulásra?

15
 1.

EZ SOSEM CSAK AZ EXRŐL SZÓL

Bármit megtehetsz, csak elhatározás kérdése.

Megváltoztathatod és a kezedben tarthatod az életed folyását
– ennek a folyamata pedig maga a jutalom.
Amelia Earhart

Ez soha nem az exről szól.

Hanem az újrahasznosított fájdalomról.
Gyakran újrateremtjük a gyermekkorban szerzett sebek érzelmi emlékét.
Ha nem gyógyítjuk meg a seb eredeti forrását, akkor folyton ugyanazt az
érzelmi emléket ismételjük meg, csupán a szereplők változnak.
A legtöbb ember, akivel randizunk, nem magát a célt képviseli, hanem egy
hidat. Minden kapcsolat lehetőséget teremt számunkra, hogy megtanuljunk
egy leckét, és ne a sémáinkat ismételjük, ne ugyanazon a hídon menjünk át
újra és újra. Minden alkalommal, amikor rálépünk egy hídra, esélyt kapunk
rá, hogy erősebbé, bölcsebbé váljunk a másik oldalára érve.
Még a legfájdalmasabb kapcsolat is fontos információkat fed fel a szoká-
sainkról, amelyek mélyen a tudatalattiba ágyazva élnek. Ha nem állunk meg,
hogy számba vegyük a tanulságot, és ha nem gyarapodunk azzal a bölcsesség-
gel, amelyet a híd tartogat számunkra, elakadunk.
Ahogy felfedjük a mélyen bennünk gyökerező sebeket, berögződéseket és
sémákat, amelyek meghatározzák a bizalmas kapcsolatainkat, és megtanuljuk,
hogyan cseréljük ki a régi berögződéseket egészségesebbekkel, irányt váltunk.
Egyik lépést tesszük a másik után, míg végül azon kapjuk magunkat, hogy
teljesen más cél felé tartunk.
De van itt valami, amit már vártam, hogy elmondhassak neked: a cél nem
egy „boldogan élünk, míg meg nem halunk” kapcsolat, hanem valami, ami
belülről jön.
Miután elég hídon átmentünk már, rájövünk, hogy a végcél tulajdonkép-
pen nem egy másik személy, hanem önmagunk szeretete. Erre az alapra van

17
GYORSTALPALÓ SZAKÍTÁS UTÁN

szükséged, ez teszi lehetővé, hogy egészséges kapcsolatba kezdj valakivel. De

mielőtt eljutunk idáig, muszáj a hidat a maga valójában látnunk.
Ami a volt párunkkal kezdődik.

Az önszeretet kialakításának egyik legjobb módja, ha azt a sze-

retetet közvetítjük saját magunk felé, amit másoktól remélünk
megkapni. Volt idő, amikor pocsékul éreztem magam a negy-
venes testem miatt: túl kövérnek láttam magam, túl ilyennek,
túl olyannak. Mégis arról fantáziáltam, hogy találok magamnak
valakit, aki megajándékoz azzal, hogy úgy szeret, ahogy vagyok.
Micsoda butaság, nemde? Arról álmodtam, hogy valaki megad-
ja számomra az elfogadást és azt a megerősítést, amit én nem
adtam meg saját magamnak.
Bell Hooks, All About Love

EGY NAP A TÁBORBAN

„Csak semmi gyűlölködés – mondtam a nők utóbbi csoportjának, akik a
táborba érkeztek. – Nem azért vagyunk itt, hogy még több okot találjunk az
ex csépelésére. Elsősorban arra a kérdésre fogjuk megkeresni a választ, hogy
miért vonzódtál éppen ahhoz a férfihoz. Esetleg figyelmen kívül hagytad a
figyelmeztető jeleket? Hagytad, hogy valaki irányítson, és feladtad az önérté-
kelésedet valaki kedvéért? Miért?”
Minden alkalommal, amikor egy résztvevő közli, hogy a szakítás, a hűtlen-
ség vagy a szeparáció meglepetésként érte, mélyebbre ásunk, amikor is kide-
rül, hogy egyáltalán nem volt meglepő, ami történt. Voltak jelek. Volt valami,
ami azt súgta, hogy nincs minden rendben: erre utal az önértékelés fokozatos
feladása, a határok átlépése vagy figyelmen kívül hagyott riasztó jelek. Annyi-
ra belemerülünk a kapcsolatunkba, hogy nem vesszük észre, feladjuk önma-
gunkat, és majd csak akkor értjük meg a jeleket, amelyek azt súgták, hogy
valami nem működik, amikor a kapcsolat véget ér.
Több száz nővel beszélgettem a csalódásukról, mely során megfigyeltem,
hogy kategóriákba lehet őket sorolni, de természetesen nem mindenkire illik
tökéletesen az adott kategória.

18
A LEGTÖBB EMBER, AKIVEL RANDIZUNK,
NEM MAGÁT A CÉLT KÉPVISELI,
HANEM EGY HIDAT.
MINDEN KAPCSOLAT LEHETŐSÉGET TEREMT
SZÁMUNKRA, HOGY MEGTANULJUNK EGY
LECKÉT, ÉS NE A SÉMÁINKAT ISMÉTELJÜK,
NE UGYANAZON A HÍDON MENJÜNK ÁT
ÚJRA ÉS ÚJRA. MINDEN ALKALOMMAL,
AMIKOR RÁLÉPÜNK EGY HÍDRA,
ESÉLYT KAPUNK RÁ, HOGY ERŐSEBBÉ,
BÖLCSEBBÉ VÁLJUNK A MÁSIK
OLDALÁRA ÉRVE.
GYORSTALPALÓ SZAKÍTÁS UTÁN

A túlteljesítő: Mindent belead a karrierjébe, és már fiatalon elsajátítja az „adj

többet, kapj többet” szemléletet. E berögződés a „nem vagyok elég” érzésből
táplálkozik, ami általában a gyermekkorban gyökerezik, amikor is megtanul-
ta, hogy kizárólag akkor kap szeretetet és megerősítést, ha megdolgozik érte.
A vetekedés nyomán csodák születnek: jó érdemjegyek, előléptetések, de egy
egészséges, szerelmi kapcsolatban ennek semmi haszna. Általában ezek a nők
bánnak magukkal a legkeményebben. Ha a gyógyulásról van szó, frusztrálttá
válnak, amiért képtelenek azonnal eltüntetni a fájdalmukat. Ráadásul a szé-
gyent is magukkal cipelik, mivel a szenvedésüket gyengeségként élik meg,
amitől nem tudnak szabadulni.

Az emberfeletti ember: a túlteljesítőhöz hasonlóan az ember feletti ember is

büszke arra, hogy mindent megtesz egy cél érdekében. Magától és másoktól
is tökéletességet vár el. Állandóan tökéletesíti magát, elsajátítja a legújabb
technikákat és módszereket, hogy olyan kapcsolata legyen, amilyenre vágyik.
De nem veszi észre, hogy ugyanúgy közelíti meg a párkapcsolatait, mint
ahogy az iskolában elérte, hogy kitűnő tanuló legyen. E kategória képviselője
néha annyira a gondolatai közt él, hogy szinte elszakad a testétől. A cselekvés-
re összpontosítja minden figyelmét, ami meggátolja abban, hogy éljen. Nehéz
nyugton maradnia. Ítélkezése azok felett, akik nem érik el az ő tökéletes mér-
céjét, tükör az önítélete előtt, és megmutatja, hogy képtelen elfogadni önma-
gát. Rögeszméje, hogy „szerethetetlen”, így inkább hasznossá teszi magát,
hogy legyen miért szeretni.

A kedveskedő: Mindent megtesz a párkapcsolatáért, de végül mégis mellő-

zöttnek érzi magát, akit nem becsülnek meg. Több szeretetre és megbecsülés-
re vágyik a partnerétől. Berögződése, hogy „nem vagyok méltó a szeretetre”.
Hozzászokott a lábtörlő szerepéhez. Mások igényeit a magáé elé helyezi, mert
legbelül úgy érzi, nem méltó a saját igényi kielégítésére. Retteg attól, hogy ha
kifejezné a vágyait, visszautasítanák vagy elhagynák.

A szorongó: Amikor belép egy kapcsolatba, úgy érzi magát a legkényelme-

sebben, ha tökéletesen eggyé olvadhat a partnerével. Párkapcsolatát az éle-
te középpontjába helyezi. Az élete, a személyisége és a fontossági sorrendje
kizárólag a párkapcsolata körül forog. Képtelen meghúzni bizonyos határo-
kat. A berögződött sémája: „egyedül nem vagyok biztonságban”. A párja lesz
az életének alapköve, az egyetlen ember, aki egyensúlyban tartja. Amikor a
kapcsolat viharossá válik vagy véget ér, úgy érzi, kirántották a talajt a lába alól.

20
 Ez sosem csak az exről szól

A kőszívű: Annyira mély sérülés érte, hogy a sebei soha nem gyógyultak be
teljesen. Még ha az eszével tudja is, hogy vége a volt párjával folytatott kapcso-
latának, a tudatalattija a szerelmet a fájdalommal hozza összefüggésbe. Berög-
ződése, hogy nem bízhat senkiben, és nincs biztonságban, ha kitárja a szívét.
Teljesen felhagy a randizással, vagy olyanokkal találkozik, akikről tudja, hogy
nem fog beléjük szeretni, vagy akikkel szemben nem érzi magát sebezhető-
nek. Olyanokkal randizik, akik más városban/országban élnek, vagy egyol-
dalú kapcsolatokba megy bele, mert tudat alatt tisztában van vele, hogy soha
nem számíthat igazi kapcsolatra. A szívét lakat alá helyezi. Annak, aki szeret-
né rábírni, hogy kitárja, könyörtelenül bizonyítania kell.

A megcsömörlött: Annyiszor csalódott már, hogy a szkepticizmusa cinizmus-

ba fordul. Meggyőződése, hogy nem létezik normális férfi, ő maga pedig túlsá-
gosan (itt következik az önkritika), ahhoz, hogy randizzon. A városban amúgy
is baromság randizni (vagy bármi egyéb magyarázattal is előállhat, hogy iga-
zolja magát), és ezzel már meg is indokolta, hogy miért van egyedül. Kívülről
semmi sem utal arra, hogy csalódott, visszautasították vagy becsapták a múlt-
ban. Agresszív, „velem aztán ne szórakozz” energiát közvetít kifelé, hogy maga-
biztosnak, elérhetetlennek mutassa magát, belül ugyanakkor bizonytalan és fél.

A függő: Képtelen a saját maga megnyugtatására, a férfiaktól kapott meg-

erősítéssel orvosolja e hiányosságát. Meggyőződése, hogy a szerelem zavaros.
A heves érzelmek éltetik, bármit megtesz azért, hogy megmaradjon a hév.
Kerüli az igazi közelséget, az ábrándjai közt lel örömöt, hajhássza az élvezete-
ket, a végletek embere.

Függetlenül attól, hogy ezek a nők melyik kategóriába esnek, vagy hogy kívül-
ről mennyire erősnek látszanak, mindegyikük önbizalomhiánnyal küzd a pár-
kapcsolatát illetően.
Körbeülünk, és a résztvevők egyesével elmesélik, mi hozta őket a táborba
(minden nevet és beazonosításra alkalmas részletet megváltoztattam):
„Tudom, hogy jobbat érdemlek” – közölte Leila, egy csinos, frissen elvált
nő, aki valóságos energiabomba, leigázta a vállalati világot, de képtelen sza-
badulni a mérgező párkapcsolatától. „Folyton szakítunk, majd ismét össze-
jövünk. Tudom, hogy jobbat érdemlek, de annyira odavan az önbecsülésem.
Úgy tűnik, képtelen vagyok továbblépni.”
Huszonkilenc évesen találkozott Mike-kal, egy karizmatikus kockáza-
ti tőkéssel, aki New Yorkban él. A kapcsolatuk kezdete csodás volt. Mike
udvarlásképp nagyszabású romantikus gesztusokkal lepte meg, a hétvégeken

21
GYORSTALPALÓ SZAKÍTÁS UTÁN

elszabadultak otthonról. De ahogy telt az idő, Leila Mike-kal a középpontban

tervezte az életét, közben pedig az önértékelése észrevétlenül kizárólag Mike
figyelmétől függött, amiből sosem volt elég. Leila többre vágyott: több időt
akart vele eltölteni, nagyobb elköteleződést és szorosabb kapcsolatot remélt.
Mike kezdett eltávolodni. Leila átszervezte a naptárját, hogy Mike ütemtervé-
hez illessze, és így tovább. A maga dolgai másodlagossá váltak, és azt remélte,
hogy az odaadásától Mike szeretni fogja.
Ehelyett szakított vele.
„Már nem vagyok szerelmes beléd” – írta az egyik üzenetében a férfi.
Nem kellett sokáig kutakodnom az Instagramon, hogy megtudjam, talált
magának valaki mást.
A nők kiöntik a szívüket, egyik történet követi a másikat, miközben gyak-
ran elnézést kérnek a könnyeik miatt. Még a fájdalmaik közepette is van, aki
bűntudatot érez, mintha az érzéseivel nyűg lenne a csoport nyakán.
Jenny egy „se veled, se nélküled” kapcsolatban élt egy függővel. Az eszével
tudta, hogy ez egészségtelen, de képtelen volt megállni, hogy újra össze ne
jöjjön a férfival, amikor az ismét feltűnt. Nyolc évig ment ez így.
Cindyt bántalmazta az első férje. A következő barátja érzelmileg tette
ugyanezt és folyamatosan felügyelet alatt tartotta: hűtlenséggel vádolta, pedig
nem így volt. Cindy reménykedett, hogy a férfi megváltozik, de ez soha nem
következett be. Amikor a barátja végül megfenyegette, hogy megöli, csak
akkor ébredt rá, hogy tulajdonképpen ugyanolyan veszélyes, akárcsak a volt
férje, vagy talán még inkább.
Teresa annyira vágyott már férjre és családra, hogy bárkihez hozzáment
volna, aki rendesnek és megbízhatónak tűnik. Mivel szorongott a jóképű fér-
fiak jelenlétében, ezért olyat választott, aki kicsit se tetszett neki, és remélte,
hogy ez majd idővel megváltozik. De nem így történt.
Karolina álkapcsolatba képzelte magát. A sráccal, aki tetszett neki, úgy
viselkedett, mintha a párja lenne, anélkül, hogy a srác valaha is viszonozta
volna. Csak adott és adott, annak reményében, hogy végül felvállalja őt.
Ezek a párkapcsolatok mind egészségtelenek voltak, mégis mindegyik nő
le volt sújtva a szakítás miatt. Miért?
Az adott szituációtól, életkortól vagy háttértől függetlenül mindegyikük-
ben van valami közös. A fejükben egy lineáris párkapcsolat modellje élt, ami
így néz ki: randi, összeköltözés, házasság, gyerekek és boldogan élünk, míg
meg nem halunk. A terv „jónak” tűnt – legalábbis az átlagember szemében. És
ezek a nők bármit megtettek volna azért, hogy a tervük érintetlen maradjon,
még ha ez azt is jelenti, hogy emiatt bántalmazást kell eltűrniük, vagy fel kell
áldozniuk a saját igényeiket.

22
 Ez sosem csak az exről szól

Miután tovább beszélgettem a résztvevőkkel a táborban, világossá vált,

hogy a szakításukat övező legnagyobb fájdalom forrása nem a volt párjuk
vagy maga a kapcsolat, hanem a párkapcsolatukhoz kötődő tervük romba
dőlése volt.
Én sem különböztem tőlük. Bárkit, aki tetszett nekem, elemeztem magam-
ban, lehetne-e belőle potenciális pár, férj és apa. Ennek megfelelően soha nem
voltam teljesen jelen a kapcsolataimban, mert mindig a következő lépés felett
aggódtam, ami a tervem előmenetelét illette. Azelőtt „beleszerettem” valaki-
be, hogy megismertem volna (később megtanultam, hogy ez nem igazi sze-
relem, hanem fellángolás). Próbáltam beleszuszakolni a fejemben lévő tervbe
a férfit, persze anélkül, hogy őt erről tájékoztattam volna. Az esetek felében
nem is tetszett az aktuális barátom. Egyszerűen csak tetszett a gondolat, hogy
van barátom. A képzelet néha a bolondját járatja az emberrel.
Amikor darabjaira hullott a „boldogan élünk, míg meg nem halunk” ter-
vem, le voltam sújtva. Azért éreztem magam „csalódottnak”, mert elveszítet-
tem a nagy Őt? Nem. Azért, mert az egész személyiségem a kapcsolat és a
tervem körül forgott, amihez szenvedélyesen ragaszkodtam.
Amikor ragaszkodunk egy tervhez, elveszítjük a rugalmasságunkat, amivel
alkalmazkodni tudnánk, és ekkor csalódásban lehet részünk. Az egyik első
lépés a szakítást követő felgyógyulásban annak az elfogadása, hogy az életedre
vonatkozó terveid változhatnak és változni is fognak, ezért jobb, ha ezt készen
állsz elfogadni.
Hogy segítsek eljutni a tábor résztvevőinek erre a felismerésre, reggel fél
kilenctől este tizenegyig zsúfolásig vannak programokkal. Ahogy a táborok-
ban szokás. Azért ennyire intenzív a program, hogy mindenkit kirángassunk
a komfortzónájából és érzelmileg felrázzunk, mert ez elengedhetetlen ahhoz,
hogy új látásmódokat legyünk képesek elfogadni. Végtére is több évtizednyi
hibás berögződésekkel vesszük fel a harcot. Sok nő, aki eljön a táborba – hoz-
zám hasonlóan – már mindent kipróbált. A tábor az utolsó menedékük.
Az igazi gyógyítás holisztikus megközelítést igényel, ami magában fog-
lalja az elmét, a testet és a szellemet. A táborban pszichológus vizsgálja az
érzelmi szabályozást, a változó berögződéseket, az önegyüttérzést, és kognitív
viselkedésterápiával segít ezek megváltoztatásában. Egy szorongásszakértő
kipróbált, működő gyakorlatokat tanít, amelyek nyugtatják az idegrendszert,
egy randiszakértő pedig elmagyarázza a szerelemfüggőség fogalmát és azt,
hogy hogyan lehet megtörni a körforgást. Egy hipnotizőr, aki egyben neuro-
lingvisztikus programozó szakértő, meditatív utazáson vezeti végig a nőket,
hogy kapcsolatba léphessenek a bennük lévő gyermekkel. Szomatikus szin-
ten egy válási mediátor mutat be olyan technikákat, amelyek egy évszázados

23
GYORSTALPALÓ SZAKÍTÁS UTÁN

afrikai szent mozgalomból származnak, hogy segítsen a harag és a szorongás

feldolgozásában, majd a testből való eltávolításban. Holisztikus orvos kalau-
zolja végig egy sor légzésgyakorlaton a résztvevőket, hogy segítsen a törések
és a testben lévő energiatorlaszok elengedésében. Egy szexuális oktató olyan
mozgásgyakorlatokat tanít, amelyek aktiválják az érzéki energiáikat, és ame-
lyek segítségével sikerül ismét kapcsolatba kerülniük a testükkel. A hétvége
csúcspontja vasárnap következik el, amikor egy profi domina az erődinamika
pszichológiájáról tanít. De lehetőség van privát ülésekre is energiagyógyítók-
kal, életvezetési tanácsadókkal és intuitív médiumokkal. A tábor programja
úgy lett megtervezve, hogy az átvezesse a résztvevőket az elfogadás, az elenge-
dés, a megbocsátás és a hála folyamatán – a lezárás fontos elemein.
Ha fizikailag nem tudsz eljutni a táborba, akkor tekintsd ezt a könyvet
a program bibliájának. Tartalmazza az összes kipróbált és működő mód-
szert, a legjobb gyakorlatokat és eszközöket, hogy segítsenek megélni a tábor
élményét az otthonod kényelmében.
Végül egy megjegyzés az összes olvasó számára: úgy tűnhet, hogy a könyv
kizárólag heteroszexuális nőkhöz szól, de az itt szereplő információk minden-
kire vonatkoznak, aki valaha csalódáson esett át és szeretné újragondolni az
egészségtelen berögződéseit, függetlenül a nemétől és a szexuális hovatarto-
zásától.

Mikor egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik, de általában olyan

sokáig és olyan szánakozva bámuljuk a bezárult ajtót, hogy nem
vesszük észre a nyitottat.
Alexander Graham Bell

Mielőtt még belemerülnénk a továbblépés folyamatába, rendesen meg kell

gyászolnunk a múltat. Ahhoz, hogy ez sikerülhessen, segítséget jelenthet, ha
megértjük, a gyász melyik szakaszában tartunk.

A SZEPARÁCIÓ SZAKASZAI
Egy kapcsolat elsiratása sokban hasonlít egy elhunyt meggyászolására.
A gyásznak hat szakasza van, függetlenül attól, hogy mi a gyász forrása. Ne
feledkezz meg arról, hogy a gyász megélésének szakaszai nem lineárisan köve-

24
 Ez sosem csak az exről szól

tik egymást. Vannak olyan napok, amikor úgy érzed, túl vagy a fájdalmakon,
és készen állsz új életet kezdeni, másnap pedig azt veszed észre, hogy ismét
magadba zuhansz és katatonikus kábulat lesz úrrá rajtad. Ez visszalépésnek
tűnhet, de valójában a folyamat természetes velejárója. Íme, a gyász hat fázisa,
vagy erre a kontextusra vonatkoztatva a szeparáció hat fázisa.

Sokk: Fizikai és pszichológiai szinten is jelentkezik. Fizikai értelemben adre-

nalin árasztja el a testet, amitől idegesnek, kábultnak érzed magad, mint aki
nincs magánál.1 Pszichológiai szinten zavar, pánik, megrendültség és egyéb
intenzív érzések töltenek el. Ez a test természetes védekezése a fájdalommal
szemben. A tested még nem alkalmazkodott a megváltozott valósághoz, ami-
ben nincs benne a párod. Amint elkezded feldolgozni a történteket, elérsz a
következő fázishoz, a tagadáshoz.

Tagadás: Ez tulajdonképpen a valóság tagadása. Minél hamarabb elfogadod

a valóságot – hogy vége –, annál hamarabb kezdetét veszi a gyógyulás folya-
mata.

Depresszió: A gyógyulás első lépése a depresszió. Szomorú vagy, apátia és

zsibbadtság lesz úrrá rajtad. Minden a volt párodat és a közös emlékeiteket
juttatja eszedbe. Ebben a szakaszban természetes, ha arra vágysz, hogy elszi-
getelődj, ugyanakkor fontos, hogy ne utasítsd el a szeretteid támogatását.

Düh: Az élet igazságtalannak tűnhet. Azt kérdezed magadtól, miért történik

ez veled, és nehezményezed, hogy az exed láthatóan nem szenved annyira,
mint te. A düh azt jelenti, hogy mozogni kezd benned az energia, amit előre-
mutató változások javára fordíthatsz.

Alkudozás: Az elméd nem akarja elfogadni, hogy vége, és különböző straté-

giákat eszelsz ki, hogy visszaszerezd a párodat, vagy hogy helyrehozd a kap-
csolatodat. Ebben a fázisban azon töprenghetsz, mit kellett volna másképp
vagy „jobban” csinálnod. Még akár kifogásokat is kitalálhatsz, hogy újra lát-
hasd a volt párodat. Ebben a szakaszban visszaesést tapasztalhatsz: újra talál-
kozgatsz az exeddel, aztán ismét szakítotok. Beletelik pár ilyen „se veled, se
nélküled” ciklusba, míg elérsz a fordulópontig és elfogadod, hogy ugyanaz a
viselkedés ugyanazt az eredményt hozza. Ebben a szakaszban fontos, hogy ne
veszítsd szem elől a valóságot, hogy a kapcsolatod okkal ért véget, és hogy ez
mindkettőtökön múlott.

25
GYORSTALPALÓ SZAKÍTÁS UTÁN

Elfogadás: Ez az a szakasz, amikor elfogadod a helyzet valóságosságát, és

elkezded keresni a továbblépés lehetőségét. Ekkor már képes vagy minimá-
lisra szorítani az olyan végletes kijelentéseket, mint „soha nem fogok újra sze-
retni”, vagy „most már örökre egyedül maradok”. Már megjelenik a remény a
jövő horizontján, és készen állsz, hogy lezárd az életed e fejezetét, hogy aztán
belekezdhess a következőbe.
Fontos felismerni, hogy az elfogadás szakaszáig át kell menni az összes
többi fázison. Lehet, hogy úgy érzed, az egyik fázisban hosszabban időzöl,
mint a másikban, mert még mindig ragaszkodsz a kapcsolathoz. Mert még ha
össze is törtél vagy dühös vagy a volt párodra, vagy alkudozol magaddal, hogy
ismét összejöjjetek, esetleg a részleteken rágod magad, amik félresikerültek –
még mindig kapcsolatban vagy azzal a férfival.
Hogy mennyi időbe telik túljutnod a szakításon, arra nincs egy egységes,
mindenkire alkalmazható kifejezés, jóllehet sokan túlbecsülik, és azt gondol-
ják, hogy a fájdalom sokkal tovább fog tartani, mint ahogy valójában.2 Ramani
Durvasula klinikai pszichológus szerint a szakítás után a legtöbb embernek
nagyjából hat hétig tart, hogy alkalmazkodjon az exe nélküli élethez.3 A The
Journal of Positive Psychology című lapban publikált tanulmány szerint a
szakítás után tizenegy héttel az emberek már jobban érezték magukat.4 Ne
korhold magad, ha a te időzítésed eltér ettől. Higgy benne, hogy a szenvedés
véget ér, még ha az adott pillanatban nem is tudod elképzelni.
A táborba ellátogató nők mind különböző fázisoknál tartanak. Vannak,
akiknek friss az élmény, csupán néhány héttel korábban szakítottak. És olya-
nok is, akik még mindig egy „se veled, se nélküled” kapcsolatban vergődnek,
és úgy tűnik, képtelenek kikeveredni belőle. Néhányan már pár éve elváltak,
de még mindig küszködnek a továbblépéssel, hogy a randizásról ne is beszél-
jünk. Vannak, akiknek nem a szakítás a gondjuk, hanem csak frusztráltak a
szerelmi életük miatt, és szeretnék megváltoztatni a sémáikat. Mindenkinek
hasznos, ha meghallgatják egymást. Lehet, hogy a ciklus különböző szaka-
szaiban tartanak, de mindannyian ugyanabból az okból jönnek: egészséges
szerelmi életre vágynak.

A SZAKÍTÁS LENYOMATA AZ AGYBAN

Ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, kulcsfontosságú megérteni, mi játszódik
le az agyban a szakításkor. Az érzelmi hullámvasút teljesen normális szakítás
után. A kémia játszik veled, amikor a szerelem kezdetén sugárzol a boldog-
ságtól, és akkor is, amikor véget ér a kapcsolat és szenvedsz.

26
 Ez sosem csak az exről szól

A randizás első szakaszában a kémia szerepe, hogy a partnereddel utódot

nemzzetek. Az öröm, az új szerelem körül keringő rögeszmés gondolatok, a
gyomorremegés mind a motivációs rendszer eredményei – a párzási ösztö-
né, amely az agyban lévő jutalmazási rendszer része. Az elkövetkezendő feje-
zetekben részletesen megvizsgáljuk azokat a kémiai anyagokat, melyek jelen
vannak a vonzódás szakaszában, de fontos megemlíteni már most, hogy a sza-
kítás során az agyad pontosan ugyanazokat a kémiai reakciókat tapasztalja,
csak fordítva.
Tanulmányok támasztják alá, hogy a nemrégiben csalódáson átesett, im-
máron egyedülállók agya ugyanazon a területen mutat aktivitást, mint a drog-
fogyasztóké, akik az adagjuk után sóvárognak.5 Az agy szó szerint megvonást
tapasztal. Az agy ventrális tegmentális területe érintett, amely a motivációval,
a célorientált viselkedéssel van összefüggésben, és a jutalmazási rendszer,
amely a dopaminfelszabadításért felelős. A dopamintól jól érezzük magunkat.
Bármilyen inger is váltotta ki a jutalmat, abból egyre többre vágyunk, legyen
az a kokain, a csokoládé vagy egy szeretetteljes érintés a párunktól.6 A dopa-
min utáni epekedés motivációval tölt el, olyan viselkedésre ösztönöz, amelynek
eredményeképp még többet kapsz abból, amire szükséged van. Egy párkap-
csolat esetén a dopamin forrása történetesen a párod. Az agy várja a jutalmat
(a partneredtől származó megerősítést, az érzéseid viszonzását, fizikai érin-
tést), de szakítás után a jutalom késleltetve, vagy egyáltalán nem érkezik meg.
Kognitív szinten tudod, hogy a kapcsolatodnak vége, de az agyadban lévő neu-
ronok várják a jutalmat, így tudat alatt tovább táplálják benned a „szerelem
érzetét” és a volt párodtól való függést, hogy megkapd a napi adagodat.7
Egy párkapcsolat során ezer és ezer idegi áramkör alakul ki az agyadban,
amit a partnerednek szentelsz. Phillip Shaver pszichológus szerint a szakítás
után „minden egyes [idegi áramkört] elő kell venni és helyreállítani, hogy
tekintetbe vegye az adott személy hiányát”.8 Olyan ez, mintha újra kellene
programozni az agyat.
Az agy ahhoz lett szoktatva, hogy a partnereddel való interakciók során
dopaminadagokkal látod el. A partnered elvesztése után az agyad nem felejti
el azonnal a dopamin érzését. Meg kell tanulnia nélküle élni. Ez pedig időbe
telik. És amikor kapcsolatba lépsz az exeddel, beleolvasol a régi üzenetekbe,
vagy megszállottan figyeled a közösségi oldalakon az aktivitását, akkor a régi
idegi áramköröket és kapcsolatokat táplálod. Ezzel továbbra is az exedhez
való kötődésedet erősíted. Az „idegi metszés” elnevezésű folyamat során a
nem használt idegi kapcsolatok elhalnak és az agy újakat hoz létre.9 Ezért,
ha többé nem lépsz vele kapcsolatba, idővel az adott idegi pályák elkezdenek
gyengülni. Éljen az agyi plaszticitás!

27
GYORSTALPALÓ SZAKÍTÁS UTÁN

ÉRZELMILEG FELNŐTTÉ VÁLNI

A szakítással sok érzelem felszínre kerül. Nemcsak a párkapcsolat végét köve-
tő szeparációval és gyásszal kell megküzdened, hanem egyéb megoldatlan,
elnyomott érzésekkel is, amelyek visszaköszönnek a múltból. Ezért ahelyett,
hogy ehhez még egy réteget hozzáadnál, legjobb szembenézni mindennel
egyszer s mindenkorra.
Az érzelmi adósságainkat rendeznünk kell, és úgy kell élnünk, hogy képesek
legyünk aktívan feldolgozni az érzéseinket, hogy ne fenyegessen az érzelmi
összeomlás. Sokszor hibásan kezeljük az érzéseinket: elkerüljük azokat, felna-
gyítjuk vagy valami társadalmilag elfogadható dologgá formáljuk őket.

AZ EGYETLEN KIÚT: MEG KELL ÉLNED AZ ÉRZÉSEIDET

Olyan társadalomban élünk, ahol arra tanítottak minket, hogy eltereljük a
figyelmünket, érzéketlenségbe fásuljunk és elrejtsük a fájdalmunkat. Egy
ilyen „tedd magad túl rajta” kultúrában gyakran nem vesszük figyelembe,
hogy az érzéseknek is van életciklusuk, és szükségük van arra, hogy megéljék
és feldolgozzák őket. Hiába kerüljük el az érzéseinket, azok végül észrevétle-
nül utolérnek minket. Elég egy csalódás, egy kritika vagy egy visszautasítás,
és az érzelmi időzített bomba már robban is. Hirtelen nemcsak a legutóbbi
partnered miatti magányod nehezedik rád, hanem a korábbi, akár a közép-
iskolás szerelmeddel való szakítás is. Olyan ez, mint a halmozódó traumák
dominóeffektusa. Anélkül, hogy tisztában lennél a fájdalom valódi forrásával,
a legegyszerűbb rámutatni az épp kéznél lévő személyre vagy helyzetre. De a
fájdalom gyökere mindig valahol mélyebben keresendő.
A gyógyulás akkor kezdődik meg, amikor szembenézünk a fellángoló
érzéseinkkel. Amikor tapasztaljuk a kellemetlen érzést, az első lépés az, hogy
megálljunk. Szokás szerint gyorsan cselekszünk, hogy megszabaduljunk a
kellemetlen érzéstől, mert kulturálisan így vagyunk beprogramozva. „Jó” és
„rossz” címkéket aggatunk az érzéseinkre, és elítéljük magunkat ezekért ahe-
lyett, hogy elfogadnánk: emberek vagyunk, akiket emberi érzések töltenek el.
Van még egy módja annak, hogy elkerüljük az érzelmekkel való meg-
küzdést. Ez egy viselkedésforma, amelyet a táborba érkező nők többségénél
tapasztaltam. Ez nem más, mint a gondoskodás. Mindenki másról. Ön-
magunkat kivéve.
Tracy 41 éves egyedülálló anya. Két évvel a válása után találkozott valakivel,
borzalmasan beleszeretett, és eljegyezték egymást. A vőlegénye jómódú, von-

28
 Ez sosem csak az exről szól

zó férfi volt, aki romantikusan udvarolt neki. Az önmaga adományozta „szu-

peranya” cím mellett, az új nagy Ő-vel való randizás után egy olyan szerepet
is felvállalt, amivel már voltak tapasztalatai, a „szuperfeleség” szerepét. Alkal-
mazkodott a vőlegénye időbeosztásához és ahhoz is, hogy hol szeretne élni
a férfi (még ha ez azzal is járt, hogy kiszakította magát a városból, ahol már
egy évtizede élt). Leste minden szavát, hogy a kedvére tehessen. Amikor nem
a férfinak rendelte alá magát, akkor épp a lánya számára igyekezett tökéletes
életet biztosítani. Amikor szorongott és nem volt miből adnia, az utolsó falat-
ka energiáit is a szeretteinek szentelte.
„Nem tudok másmilyen lenni” – sírta el magát az egyik csoportfoglalko-
záson.
Sok más nőhöz hasonlóan Tracy is gyermekkora óta hozzászokott, hogy
gondoskodó legyen, mások igényeit helyezze előtérbe. Felnőve arra szociali-
zálódunk, hogy attól leszünk jó barátnők, feleségek vagy anyák, hogy folya-
matosan csak adunk. Amikor az utolsó lélegzetünkért küzdünk, akkor is
előbb másokra tesszük fel az oxigénmaszkot. Igyekszünk kiérdemelni a már-
tír érdemrendet, de nem vesszük észre, hogy emellett félünk szembenézni a
saját magunk dolgaival.
Amikor állandóan mások érzéseiről gondoskodsz, nem kell a sajátoddal
foglalkoznod. Milyen kényelmes is ez így.
De ez a fajta gondoskodás, adakozás, nem egészséges. Egészségtelen szán-
dékból származik (ha tudatában vagy, ha nem), mégpedig abból, hogy nem
akarsz a saját kellemetlen érzéseid társaságában lenni. A másokról való gon-
doskodás, mint az elkerülés egy módja, ugyanolyan függőséget okozhat, mint
az alkohol vagy egyéb anyagok.
Meg kell élned az érzést ahhoz, hogy fel tudd dolgozni. Az érzések feldol-
gozása, az elfogadás és a töprengéseid során fontos tanulságokat vonhatsz le,
amelyek szükségesek a gyarapodásodhoz és ahhoz, hogy megtanulj elengedni.

GYAKORLAT: Azonosítsd az érzelmi reakcióidat!

Abban a pillanatban, amikor jelentkezik a kellemetlen érzés – legyen az szomo-

rúság, düh, vágyakozás stb. –, mit teszel? Hogyan reagálsz az érzés keltette sür-
getésre? Alkohollal, droggal, étellel orvosolod, vagy mások biztatására vársz?
Elnyomod az érzéseidet, és munkával tereled el a figyelmedet? Vagy kataszt-
rofális gondolkodással felfújod az érzéseidet, felnagyítod a negatívumokat, és
minimalizálod a pozitívumokat? Sorold fel, hogyan vonod el a figyelmedet/
kerülöd el, és hogyan dolgozod fel az érzéseidet:

29