Buy Ebook Advanced Styles and Insights With Midjourney Imagine Beautiful AI Prompts 1st Edition Irina Shamaeva Cheap Price
Buy Ebook Advanced Styles and Insights With Midjourney Imagine Beautiful AI Prompts 1st Edition Irina Shamaeva Cheap Price
com
https://ebookultra.com/download/advanced-styles-
and-insights-with-midjourney-imagine-beautiful-ai-
prompts-1st-edition-irina-shamaeva/
https://ebookultra.com/download/thyroid-healthy-iodine-lose-weight-
look-beautiful-and-live-the-life-you-imagine-1st-edition-suzy-cohen-
rph/
ebookultra.com
https://ebookultra.com/download/unsupervised-learning-with-generative-
ai-meap-v09-vaibhav-verdhan/
ebookultra.com
https://ebookultra.com/download/bioscience-ethics-1st-edition-irina-
pollard/
ebookultra.com
Embryonic Stem Cells 1st Edition Irina Klimanskaya
https://ebookultra.com/download/embryonic-stem-cells-1st-edition-
irina-klimanskaya/
ebookultra.com
https://ebookultra.com/download/bacterial-transcriptional-control-
methods-and-protocols-1st-edition-irina-artsimovitch/
ebookultra.com
https://ebookultra.com/download/sparse-modeling-theory-algorithms-and-
applications-1st-edition-irina-rish/
ebookultra.com
https://ebookultra.com/download/learning-styles-and-inclusion-1st-
edition-gavin-reid-2/
ebookultra.com
https://ebookultra.com/download/learning-styles-and-inclusion-1st-
edition-gavin-reid/
ebookultra.com
Advanced Styles and Insights with Midjourney Imagine
Beautiful AI Prompts 1st Edition Irina Shamaeva Digital
Instant Download
Author(s): Irina Shamaeva
ISBN(s): 9798868803369, 8868803364
Edition: 1
File Details: PDF, 16.93 MB
Year: 2024
Language: english
Advanced Styles and
Insights with
Midjourney
Imagine Beautiful AI Prompts
Irina Shamaeva
Advanced Styles and Insights with Midjourney: Imagine Beautiful
AI Prompts
Irina Shamaeva
El Cerrito, CA, USA
Introduction�����������������������������������������������������������������������������������������ix
iii
Table of Contents
Limitations����������������������������������������������������������������������������������������������������������30
Summary������������������������������������������������������������������������������������������������������������32
iv
Table of Contents
v
Table of Contents
Index�������������������������������������������������������������������������������������������������227
vi
About the Author
Irina Shamaeva is an AI artist at The Prompter, where lately she has been
spending most of her time generating images with all available Midjourney
techniques and some she has invented. She is a partner at Brain Gain
Recruiting, specializing in teaching online research in application to talent
sourcing. Irina is the author of a blog, BooleanStrings, which has gained
2.5 million views, and a frequent speaker at international conferences
on topics like Google and LinkedIn search. Previously, Irina worked at
San Francisco software start-ups and biotech firms developing software.
She has an MS with Honors in Math. Irina’s education and research
background experience facilitate understanding and predicting complex
software behavior. Irina has successfully applied these skills to navigating
creative AI image-generation techniques.
vii
Introduction
Welcome to the exploration of AI art by Midjourney, the most advanced
currently available text-to-image generative artificial intelligence program
and service. Give Midjourney a text picture description, and it will draw
four rendered images.
Midjourney is created and hosted by the San Francisco-based
independent research lab, Midjourney, Inc. It generates images from
natural language descriptions, called prompts. The tool entered open
beta on July 12, 2022. The service can recreate art styles, from realistic to
abstract, and is recognized in the AI art community for its detailed and
highly rendered images.
I started using Midjourney at version 4.0 in January 2023. Since then,
there have been several versions – v 5.1, v 5.2, v 5.2R (secret version), and
the current v 6.0 – with various capabilities that I will describe. Before I
started using Midjourney, I could not draw. In a short time, I was creating
awesome images I never could. The Facebook page where I share my art
has gained over 8K followers in the year since its creation.
My book’s goal is to provide a better understanding of how to craft
creative prompts to achieve the desired output. This is not a Midjourney
tutorial, and the book is not intended to cover all its capabilities, especially
since it’s a moving target. Midjourney offers two models: the default model
and the Niji model. The default model is primarily what I use, and I will
be focusing on it in this book. The Niji model is primarily used to create
anime-style images.
ix
Introduction
This book aims to help you learn to create incredible images and
styles with Midjourney and potentially other AI Image systems. I expect
the readers to have started working with Midjourney and know the basics.
This includes understanding how to invoke Midjourney commands and
using parameters in your prompts. I will only cover concrete Midjourney
version features and parameters as necessary since they change fast. (The
company keeps the documentation and FAQs up to date.) Our focus will
be on understanding what to expect of Midjourney when giving it this or
that prompt and how to enhance and vary outcomes. I will describe the
features of the drawing algorithms and how to think about prompting in a
helpful way.
The more you use Midjourney, the better you’ll get at steering it. It’s
like learning to drive – initially, you might struggle to find the right gears,
but soon you’ll be cruising.
I want to thank fellow AI artists who have reviewed my drafts and given
valuable comments: Jade Jenerai and Valerija Mezhybovska.
x
Introduction
Figure 1. Before
Figure 2. After
xi
Introduction
xii
CHAPTER 1
Midjourney Versions
The latest Midjourney version is 6.0. When it came out, following nine
months of development, in December of 2023, the AI drawing community
realized that it significantly differs from the previous version, 5.2. Its strong
side is image stylizing, and it better understands longer prompts and
natural language. But it does not have the vivid imagination of version 5.2.
Important! Please do not consider v 6.0 to be superior to the previous
v 5.2. Both are great at certain things, which I will outline in the following
text. The prompting styles for the two versions are also different.
2
Chapter 1 Midjourney and You
3
Chapter 1 Midjourney and You
4
Chapter 1 Midjourney and You
5
Chapter 1 Midjourney and You
Also, Midjourney will use the secret algorithm if you select most of the
image or your prompt does not relate to the original image. (If it’s a smaller
portion, it uses whatever version is in the prompt, 6.0 or 5.2.)
Some recent examples:
Prompt: Skin made from whimsical elements (version 5.2R, see
Figure 1-5)
6
Chapter 1 Midjourney and You
Collaborate with AI
Some users perceive Midjourney as a hard-to-master, imperfect, and
stubborn tool. A member of a Facebook Midjourney group shared their
perspective: “I love MJ and use it every day, but most days I feel like I’m
dealing with a disobedient child who ignores most of what I say.”
But for me, Midjourney is an imaginative, intelligent, creative, and
somewhat unconventional partner. It is more than a tool; I engage with
it (Figure 1-7). I focus on understanding it more deeply to co-create
compelling images. I’m gradually grasping the prompts Midjourney
responds to effectively. This understanding develops into an intuitive skill,
guiding me on what to propose.
7
Chapter 1 Midjourney and You
8
Chapter 1 Midjourney and You
long prompts. You can remove other words (“tokens” in this context) if
you want what’s ignored in your long prompt back. When the allocated
memory is exhausted, Midjourney may draw poor-quality images.
How does Midjourney read a prompt? Its code is proprietary, but
it may go this way. I am no computer scientist, so please do not take
the following literally, but this view helps me understand Midjourney’s
reactions to prompts.
With each word and word combination, a drawing AI pulls
associations, or contexts, from its knowledge base, where text is connected
to images. (It does not keep any text or images “as is” but has the
knowledge obtained by learning.) The associations happen on several
levels: the lowest level of colors and textures, then, at higher levels, styles,
objects, and actions. Several software components are working in parallel
on each level. It is like several cooks preparing dinner together, each with
their specific role (Figure 1-8).
When the cooks are asked to make something they haven’t before (like,
even contradictory), they become very creative; otherwise, they may follow
a recipe. The creative work is called “zero-shot learning” in AI.
9
Chapter 1 Midjourney and You
10
Chapter 1 Midjourney and You
11
Chapter 1 Midjourney and You
12
Chapter 1 Midjourney and You
Beautiful woman Amazon warrior, long red hair, gold armor, cinematic,
hyper-detailed, insane details, beautifully color graded, unreal engine,
DOF, super-resolution, megapixel, cinematic lightning, anti-aliasing,
FKAA, TXAA, RTX, SSAO, post processing, post production, tone mapping,
CGI, VFX, SFX, insanely detailed and intricate, hyper maximalist, hyper-
realistic, volumetric, photorealistic, ultra photoreal, ultra-detailed,
intricate details, 8K, super detailed, full color, volumetric lightning, HDR,
realistic, unreal engine, 16K, sharp focus, stylized acrylic --v 6.0 (see
Figure 1-12)
13
Chapter 1 Midjourney and You
Prompt: Woman Amazon warrior, long red hair, gold armor, stylized
acrylic --v 5.2 (see Figure 1-13)
14
Chapter 1 Midjourney and You
Prompt: Woman Amazon warrior, long red hair, gold armor, stylized
acrylic --v 6.0 (see Figure 1-14)
15
Chapter 1 Midjourney and You
16
Chapter 1 Midjourney and You
Summary
Midjourney version 6.0 is adept at stylizing images and parsing longer
prompts, whereas 5.2 shines with its creative flair, and 5.2R has a wild
imagination. I advise against considering one version outright better; each
serves different artistic needs.
To wrap up, the essence of this chapter is experimentation. Each
attempt with Midjourney teaches us more about the dance of words and
imagery, pushing us toward more nuanced, compelling creations. Let’s
keep exploring, refining our prompts, and watching the art unfold.
Chapter 2 focuses on creating effective prompts for Midjourney,
pointing out its unique approach to understanding prompts, which differs
from simple English.
17
CHAPTER 2
Gauging the
Effectiveness of
Midjourney’s Prompts
This chapter dives into Midjourney’s prompt language, showing how to
communicate effectively with the AI to create images. It explains the role
of prompt length, word order, and specific word repetition in influencing
image outcomes. The chapter reveals that certain words have “internal
weights,” affecting the focus of image generation. Short prompts tend
to produce more imaginative results. Including artist names or styles
in prompts guides the AI toward specific aesthetics. I also cover using
multi-prompts and style parameters to refine results and discuss the AI’s
limitations in accurately depicting complex subjects.
Prompt: I wandered lonely as a cloud that floats on high o’er vales and
hills, when all at once I saw a crowd, a host, of golden daffodils; beside the
lake, beneath the trees, fluttering and dancing in the breeze. Continuous as
the stars that shine and twinkle on the Milky Way, they stretched in never-
ending line along the margin of a bay: Ten thousand saw I at a glance,
Tossing their heads in sprightly dance. --v 6.0 (see Figure 2-2)
20
Chapter 2 Gauging the Effectiveness of Midjourney’s Prompts
21
Chapter 2 Gauging the Effectiveness of Midjourney’s Prompts
one may take over the scene. Cat, woman, umbrella, and mushroom are
some of the most influential words, that is, the highest-weight tokens. The
weights are “high” because MJ’s training data was full of those subjects –
because they are so popular on the Internet.
The influencer words and associated content get priority. If you draw
a cat (high internal weight) and a hedgehog (low internal weight), you will
likely get a few cats and no hedgehogs. We will discuss ways to work with
the prompt to bring the hedgehogs back into the scene.
If Midjourney v 5.2 does not understand what you want to create, it will
draw a beautiful woman with long, wavy hair. Type a random character
sequence, and you will get her image. Other default outputs are floating
castles and mushrooms. There is no reason to be proud of these images!
When the prompt is unclear, MJ draws high-weight tokens, such as a
woman, cat, or mushrooms (see Figure 2-3).
MJ v 6.0 may also draw a woman, usually Asian, though its choices are
more expansive (see Figure 2-4).
22
Chapter 2 Gauging the Effectiveness of Midjourney’s Prompts
23
Chapter 2 Gauging the Effectiveness of Midjourney’s Prompts
24
Chapter 2 Gauging the Effectiveness of Midjourney’s Prompts
25
Chapter 2 Gauging the Effectiveness of Midjourney’s Prompts
26
Chapter 2 Gauging the Effectiveness of Midjourney’s Prompts
27
Chapter 2 Gauging the Effectiveness of Midjourney’s Prompts
28
Chapter 2 Gauging the Effectiveness of Midjourney’s Prompts
29
Chapter 2 Gauging the Effectiveness of Midjourney’s Prompts
Limitations
Midjourney is creative and attuned to beauty. However, there are some
subjects that Midjourney won’t manage well in its current versions.
Challenging subjects include hands, arms, legs, and scissors, to name a
few. These are problematic for all AI drawing tools to various extents.
Prompt: The best scissor set for cloth on display --v 5.2 (see
Figure 2-12)
30
Chapter 2 Gauging the Effectiveness of Midjourney’s Prompts
Prompt: The best scissor set for cloth on display --v 6.0 (see Figure 2-13)
Midjourney has a rich vocabulary but may not know some words, like
Latin plant names or some artists’ styles. If a word is not in its vocabulary,
it may cook up something interesting. (The same goes for misspelled and
nonsense words.)
31
Chapter 2 Gauging the Effectiveness of Midjourney’s Prompts
Midjourney cannot draw your portrait with likeness unless you are a
celebrity like Maggie Smith or Idris Elba.
Summary
In this chapter, we have covered the following:
32
CHAPTER 3
Using Existing
Images As Your Base
(Multimedia Prompts)
Surprise! Midjourney is not just a text-to-image tool. It is much more.
You can use existing images in addition to text as part of a prompt.
Creating an image with mixed text-and-image input may take several
Midjourney runs. The “prompt” here is no longer text but a sequence of
inputs, including text and images. We don’t have a language to describe it,
and it may be hard to reproduce due to the output variability at each step.
Midjourney offers several functions to generate an image based on one
already created.
If you use the same prompt, Vary(Strong) and Vary(Subtle) develop
variations of your image. This can be helpful if you like the composition
and style but not a specific implementation. If you use a different prompt,
however, the creation will have visual elements from both the original
image and the prompt.
Vary(Subtle)
You can use Vary(Subtle) with a slightly changed prompt to create different
versions of the same object.
Prompt: A non-existent elegant bright flat colors chess figure --v 6.0
(see Figure 3-1)
Vary(Subtle) with the prompt: Chess figure made of color noble marble
--v 6.0 (see Figure 3-2)
34
Other documents randomly have
different content
The Project Gutenberg eBook of Apostol a
Hódságon: Regény
This ebook is for the use of anyone anywhere in the United States
and most other parts of the world at no cost and with almost no
restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
under the terms of the Project Gutenberg License included with this
ebook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
United States, you will have to check the laws of the country where
you are located before using this eBook.
Language: Hungarian
XXIV. KÖTET.
NAGY ENDRE.
APOSTOL A HÓDSÁGON.
BUDAPEST, 1908.
GRILL KÁROLY KÖNYVKIADÓVÁLLALATA
IV. Veres Pálné-utcza 16.
APOSTOL A HÓDSÁGON.
REGÉNY.
IRTA
NAGY ENDRE.
BUDAPEST.
FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA.
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
I.
A Liget-úton, a pompázó, kaczér villák sorában van egy, a mely
sehogy sem illik ide. Mintha díszruhás menetbe rongyos koldus
keverednék.
Az utczára csak egy komor, dísztelen fal látszik belőle, a melyen
vak bemélyedések helyettesítik az ablakokat. A ki itt lakik, nemcsak
azt nem akarja, hogy őt lássák, de ő maga sem kiváncsi a külvilágra.
A «villa» előtt lévő kert épen méltó a házhoz. Az elvadult gyepen
csak süppedékek és emelkedések sejtetik a virágágyak nyomát.
Valami elzüllött Vénusz-szobor áll a kert közepén. A könyörületes
természet labodát növesztett körülötte, hogy eltakarja kopott,
töredezett bájait.
Itt ugyan alig fedezné föl valaki az emberi gondoskodás nyomait.
A kik erre elhaladnak és a dús, pompás kultura közepén meglepődve
állanak meg, azt hiszik, hogy e fal mögött valami modern Diogenes
lakik, a ki kaczérkodik, kérkedik a különczködésével.
Pedig szó sincs róla. Nem Diogenes lakik itt, hanem Lucullus.
Benn, a hova nem hatol el az utcza szeme, csupa pazar fényüzés
látható. Maga a villa czifra tornyaival, vidám loggiáival, terrasszaival,
szeszélyes erkélyeivel a gondtalan mulatság nagyúri tanyájának
készült. A kert pedig, a mely egészen a tulsó utczáig elnyulik,
mindennel bővelkedik, a mit csak természet és mesterkedés
nyujthat. Ha a keskeny, pajkosan eltünedező erdei ösvényeket, kies
lugasokat, rejtett barlangocskákat és folyondáros őserdő-részleteket
látnád, – el se hinnéd, hogy mindez Budapest kellős-közepén van,
abban a negyedben, a hol aranynyal mérik a telket.
Ez a visszájára fordított kéjlak Magyarország egyik legelőkelőbb
mágnásáé, Vajkai Jenőé. Nem gróf, még csak nem is báró. Egész
sereg predikátumát őrzik ugyan a családi archivumok, de ezek is ott
maradtak a leveles-ládákban. Még az «y»-t is az egyszerű polgári
«i»-vel cserélte föl. A Vajkaiak még ahhoz is büszkék voltak, hogy
valami kiváltságos czímet biggyeszszenek a nevük elé.
Pedig valamennyi Vajkay hatalmas államférfi volt, (némelyik még
a történelembe is belekerült), de talán épen ezért kicsinyelték a
grófi, vagy bárói czímert. Rohan herczeg mondta volt:
– Király nem lehetek, herczegnek lennem derogál, – leszek hát
egyszerűen Rohan.
Az «egyszerű» Vajkay névben is épen ennyi volt az öntudat és a
gőg.
A Vajkayak hagyományos közszereplése látszólag e palota
tulajdonosában, Vajkay Jenőben ért véget. Pedig ő is ősei nyomán
indult neki az életnek, nagy készültséggel és azzal a vakhittel, a
melylyel a Vajkayak mindig a maguk történelmi hivatásában bíztak.
De szerencsétlen korszakban került a politikai életbe. A politikai
szédelgők, a kapzsi szatócs-politikusok korszaka volt ez és Vajkay
Jenő megdöbbenve látta, hogy mily undok hinárba került az ő
önzetlen ideálizmusával.
Akkor aztán végkép kedvét vesztette a közélettől és nejének
(született Stubenthal grófnő) kora halála csak még jobban siettette
elhatározását. A Liget-úton szép palotát építtetett magának és az
épitésznek kiadta a jelszót:
– Az utcza népének semmit! Mindent csak nekem!
E palotában olyan orgiákat rendezett, hogy polgári körökben
legendák jártak róla. Mindenütt szerepelt, a hol csak a főúri világ
szokott tündökölni és mindenütt ő volt a legpazarlóbb, a legléhább
kedvű. Néha még a saját pajtásai is megborzadtak nyers
czinizmusától, de ha szemrehányást tettek neki, vállat vonva felelte:
– Mit akartok? Csak így lehet boldogulni ebben az országban!
Két fiú maradt utána: Béla és Jenő.
Az idősebbiket, Bélát, teljesen a maga gusztusára nevelte az
apja. Már tizennégyéves korában ismeretes volt a Stefánia-úton
pompás giggjével, a melynek bakjáról szilaj paripát hajtott kegyetlen
ostorcsapkodással. Még nem is serkedzett a bajusza és már az
előkelő mulatóhelyek tivornyázó hőse volt. Húszéves korában pedig
Bécsbe szöktetett az orfeumból egy körülbelül negyvenötéves
énekesnőt.
Apja utána utazott, fiát haza hozta és nevetve oktatta ki:
– Te csacsi! Ha máskor megszöktetsz egy ilyen dámát, ne
szöktesd kényelmetlen külföldi hotelekbe! Hozd haza egyenesen a
lakosztályodba. Tőlem nem kell tartanod. Hisz tudod, hogy egyik
gentleman nem zavarja a másik diszkrét szórakozásait!
Hanem az ifjabbik fiún, Jenőn, sehogy sem fogott ez a nevelés.
Szótalan, komoly nézésű fiú volt, a kinek soha sem tellett öröme
kortársai szórakozásában. Ő édesanyjának volt a kedvencze és az
ájtatos úrnő (született Stubenthal grófnő) beléje plántálta a maga
puritán lelkét.
Az érettségi után kijelentette azt az óhajtását, hogy ő német
egyetemre akar menni tanulni.
– Ez bizony elég bolondság! – felelte az apja, de azért titkon
elérzékenyült egy pillanatra, mert a saját diákévei jutottak eszébe,
ott a vidám Heidelbergában.
Négy évig élt künn a fiú, a nélkül, hogy egyszer is hazanézett
volna. Minden héten levelet írt pontosan, a melyben beszámolt
tanulmányairól, életmódjáról és minden levele végén említés tétetett
egy bizonyos Winter nevű professzorról, a ki «világhírű közgazdász»
létére sem átallotta őt barátságára méltatni és a mely barátságra
méltónak lenni az ő legdicsőbb feladata lészen.
Egy nyári reggel a komornyik táviratot vitt be Vajkay Jenőhöz, a
ki épen a teáját szürcsölgette az ágyban. Ez állott a táviratban:
«Kitüntetéssel doktor lettem. Délután érkezem. Csókolja szerető
fia: Jenő.»
Az apa gyorsan kiugrott az ágyból és a komornyikra, a ki segíteni
akart neki az öltözködésben, rákiáltott:
– Szaladj át gyorsan Béla úrhoz és hivd ide! Ha még nem ébredt
fel, akkor is!
– A Nagyságos úr már reggel hét órakor fölkelt és gyalog elment.
Kilencz órakor visszatért és átöltözködött.
– Mi az ördög? Hét órakor fölkelt? Az én fiam?… Annál jobb! Hivd
át gyorsan!
Néhány percz mulva már apja szobájában volt Béla. Csinos szőke
fiú volt; bárha huszonhét éves is elmult már, alig látszott húsznak
kurtára nyirott hajával, gyermekes arczával és karcsú termetével. Ám
fölvetett szemében és ajka metszésében túlontúl sok tapasztalás
nyoma látszott. Apja diadallal tartotta elébe a táviratot.
– Nesze! Hazajön a «doktor»!
– Még szép tőle, hogy mi is eszébe jutottunk már egyszer!
– Csak hallgass! Úgy se sok öröme telt volna bennünk… No, de
most ide figyelj. Beláthatod, hogy négy évi távollét után illendően
kell őt fogadnunk. Ezért tehát fölkérlek, hogy ha vannak lakásodban
esetleg eltávolítandó dolgaid, – azokat távolítsd el gyorsan, és ha
vannak lebonyolítandó botrányaid, hát csak bonyolítsd le gyorsan.
Az ifjú gavallér kiegyenesedett és kenetteljesen válaszolta:
– Atyám, ez utasításokat egyáltalán nem érdemeltem meg.
Neked, mint gondos atyának tudomást kellett volna szerezned arról,
hogy fiad teljesen a jó útra tért vissza.
– Igaz! A komornyik ép az imén említette, hogy korán reggel
elmentél hazulról.
– Hah! Tehát árulkodott?
– Hah! Tehát te titkolni valónak tartottad?
– Nem… de nem szeretem, ha a szolga olyasmiről beszél, a mi
nem tartozik rá.
– Jól van no! De most mondd meg, mit jelent ez a változás?
– Új élet, apuskám! Ez a javulás útja.
– Hallod-e! Én ugyan apád vagyok, de azért ne tégy bolonddá!
– Hát tudd meg: én szerelmes vagyok.
– No lám! Mindjárt tudtam, hogy valami újabb hunczutság rejlik a
dologban.
– De biztosíthatlak róla, hogy érzelmeim a lehető
legtisztességesebbek.
– Szóval – a leány tisztességes. A te fáradozásaid daczára is. Ki
ő?
– Ah, nagyszerű leány! Istennő!
– Szinésznő?
– Ej, dehogy! A művészettel már torkig vagyok. Ő a nép egyszerű
gyermeke, csupa egyszerűség, szerénység és hiszékenység!
– Ohó! Tehát hiszékeny is? Ez persze isteni erény, nemde?
– Apuskám, te zavarba hozol. Mondtam már, hogy szándékaim a
legtisztességesebbek.
– Szóval – házasságot igértél neki. És ő ezt is el hitte? No, ez
igazán mennyei hiszékenység!
– Csakhogy én is tudom ám a módját. Ne hidd, hogy
megmondtam neki, ki vagyok. Reggelenként kiöltözöm, mint egy
boltossegéd, és elkisérem az irodába, a hol ő gépiró-kisasszony. Azt
mondtam neki, hogy én meg könyvelő vagyok és a boltba megyek
ilyenkor.
– De hisz ez valóságos regény! Nem mutatnád meg egyszer
nekem is a hősnőt?
– Nem, apus! Te vagy az egyetlen, a kinek meg nem mutatnám.
– És miért nem?
– Mert te vagy az egyetlen, a ki elhódíthatnád tőlem!
Az apa gyöngéden hátba ütötte a fiát és nevetve mondta:
– Hizelgő!… De most elég legyen ebből egy időre. Jön haza a
«doktor»!
II.
Vajkay Jenő épen befejezte könyvei rakosgatását és el akart
menni hazulról, mikor a kis inas-szobából éktelen kurjongatás csapta
meg. Kiment, és a mint benézett a félig nyitott ajtón, elnevette
magát. Jancsi, a hűséges huszár, kis kézi tükröt tartott a kezében és
bajuszát zsírral tűhegyesre pödörgetve, vígan bokázgatva danolta:
É
– Ládd-e! És mégis örülsz, hogy haza megyünk, pedig ott sok
olyan legény van ám még, mint te vagy!
– Inkább vagyok én ott az utolsó, mint itt az első, nagyságos úrfi!
Ám a tükörbe olyan kaczér oldalpillantást vetett, mely elárulta,
hogy odahaza se tartaná magát utolsó legénynek.
Jenő egyszerre megakasztotta soviniszta áradozásában.
– Rendben van minden?
– Minden. Itt vannak becsomagolva a ruhák, itt az egyébb
holmik, ezt a koffert pedig a könyveknek tartogatom.
– Helyes. Most még búcsuzni megyek Winter professzor úrhoz.
Mikorára visszajövök, indulhatunk.
– Igenis, nagyságos úrfi!
Jenő elmerengve lépdelt a jól ismert keskeny utczákon a
professzor háza felé. Huszonnégyéves ifjú volt, de jóval többnek
látszott, mert szakállát megnövesztette az olyan fiatalemberek
módjára, a kik az érett férfiasságban látják csak a szépséget. Magas,
karcsú termetű legény volt, de feje előre hajolt, mintha mindig a
könyvek felé görnyedne, és tiszta kék szemében hideg,
szenvedélytelen okosság lakot. Az élet még nem éreztette vele
melegét és örvényeit, a melyeken az apró örömök nyiladoznak.
Eddig még csak kietlen, egyenes útnak látta az életet; egyetlen nagy
kötelességnek, a mely felé törhetlenül haladva, észrevétlenül
hagyogatta el az útszélen kinálkozó szórakozásokat.
Winter professzor a dombtetőn lakott kis kerti házban. Az
udvaron Rieke kisasszony, a professzor huszonnégyéves leánya ült és
néhány diákot kollokváltatott az apja helyett. Simára fésült hajával,
okos, fiús arczával a német leányok ősi tipusa volt.
Itt a diákélet nem szorult a dohos egyetemi tantermekbe. A fiúk
eljárogattak professzoraikhoz, sokszor ott ebédeltek, barátkoztak
velük és a professzor csak úgy megexaminálta őket mindennap, mint
az iskolás gyermekeket szokás.
Ebben a munkájában kitünő segítő társa volt Winter
professzornak Rieke, a ki évek folyamán járatosabb lett a diák-
tudományokban, mint akármelyik diák. Most épen egy flastromos
képű kamaszt korholt, a ki nagy szégyenkezéssel hallgatta a
dorgatóriumot:
– Gusztáv, ön a római jogot ma ép oly kevéssé tudja, mint egy év
előtt!
– Pedig esküszöm, Rieke kisasszony, hogy nagyon sokat
tanultam!
– Az ám! Tegnap megigérte nekem, hogy megtanulja ezt a
fejezetet. Már most azt szeretném tudni, hogy mivel töltötte tegnap
óta az idejét?
– Legyen meggyőződve, Rieke kisasszony, hogy tanultam.
– Én már nem hiszek a férfiaknak, Gusztáv. Ön bizonyára ma éjjel
is mulatott, mint mindig. Hja, kedves Gusztáv, így önből kiváló
korhely lesz, de doktor: soha!… Jó napot, Vajkay úr! Ön búcsuzni
jött?
– Igen, Rieke kisasszony. Ma utazom haza. Be lehet menni a
professzor úrhoz?
– Ön mindig bemehet hozzá… Lássa, Gusztáv úr, ön példát
vehetne ettől az úrtól. A legkitünőbb tanuló volt az egész
egyetemen. Atyám barátjaként kedveli őt.
Vajkay fölsietett a házba és kopogtatott a professzor szobájának
ajtaján. A tudós fölnézet irásaiból és mikor meglátta kedvencz
tanítványát, elébe ment és mindkét kezét nyujtotta neki.
– Isten hozta, kedves barátom! Ön tehát ma haza utazik?
Az ifjú szomorúan lehorgasztotta a fejét és összehúzódó
szempillái egy okvetetlenkedő könnycseppel küzködtek.
– Most már kötelességem haza menni, bárha korántsem tanultam
még annyit, mint kellett volna.
– Én is attól tartok, hogy önt még nem hatották át eléggé mélyen
azok az eszmék, a melyek iránt fogékonyságot mutatott. Ön
visszakerül honfitársai közé, egy primitiv országba, a melyben még
kárhozott hírük van a mi tanainknak. Ott ön csábító példákban fogja
látni, hogy a gazdag embernek mily kellemes, ha önzően élvezi a
maga gazdaságát és nem törődik másokkal.
– Nem, professzor úr, én sohsem fogom elfeledni az ön tanításait
és az ön barátságáért azzal fogom leróni hálámat, hogy mindig hű
fogok maradni hozzájuk.
– Ott önnek magas társadalmi állása van, a mely sok
kötelezettséggel jár.
– Le fogok mondani róla!
– Önre odahaza nagy vagyon vár és az átformálja a
gondolkozást.
– Én inkább föláldozok egy nagy vagyont egy gondolatért,
semhogy egy gondolatot eldobjak a nagy vagyonért.
– Akkor hát menjen, kedves barátom és ne felejtsen el engem.
Irjon! Hisz jól tudja, hogy csak ama keveseknek élek, a kik igazán
tanítványaim és folytatják az én munkámat.
Winter professzor világhírű közgazdasági író volt, a kit az elméleti
szoczializmus apostolai közé soroztak. Jenő méltányolni tudta tehát,
hogy ez az ember tanítványának és művei folytatójának nevezi őt.
Meghatottan rebegte:
– Ezután ép úgy fogok törekedni az ön megelégedéseért,
professzor úr, mint eddig. Sőt jobban. Mert eddig csak tanultam, de
most már alkotni akarok az ön szellemében!
– Hát menjen, kedves barátom. Majd egyszer meg fogom önt
látogatni hazájában és örülni fogok a sikereinek.
Gyöngéden megölelte Jenőt, aztán megrázta a kezét férfiasan.
Jenő odakünn a könnyét törölgette, aztán odament Rieke
kisasszonyhoz, a ki egy pillanatra abbahagyta a kedvéért a
kollokválást.
– Kisasszony, kegyednek mindig hálás leszek, mert sok jósággal
volt irántam.
– Oh, szivesen tettem, a mit tettem. Érdemes volt, mert ön
mindig kitünően tanult. De itt van Gusztáv úr, nála valóban falra
hányt borsó a fáradozásom. Az ilyesmi valóban elszomorít.
Gusztáv úr, a ki titkon épenséggel nem találta minden csinosság
nélkül való leánynak Rieke kisasszonyt, végre is megsokallotta ezt a
sok megalázást és megesküdött magában, hogy ezentúl mindig
bevágja a leczkéjét, mielőtt Rieke kisasszonyhoz jönne egy kis
udvarlásra.
– Isten önnel, kedves Vajkay úr. Küldjön nekem a hazájából
anzikszkártyát és növényeket, rovarokat a gyüjteményembe.
Keserű mosolylyal tette hozzá:
– Ámbár… valamennyi megigéri és mikor hazamennek, ki
Braziliába, ki Magyarországba úgy elfelejtik Riekét, Heidelbergát,
mintha soha sem hallottak volna róla.
Aztán mikor Vajkay Jenő elindult az utcza felé, a leány bánatosan
elmerengve nézett utána. Ime, így mennek el innen valamennyien,
délczeg, érett férfiakká válva, hogy másutt végig csinálják az életet.
Egyik nemzedék megy a másik után, mint a folyó hullámai, ám Rieke
mindig egy helyben, változatlanul marad közöttük. Talán így volt ez
az örökkévalóság óta és így is lesz az örökkévalóságig, hogy az öreg
professzor írni fogja a könyveit, künn pedig Rieke examinálja az
ifjakat, a kik mindig mások és mindig ugyanazok maradnak mégis…
Rieke hirtelen megrázta a fejét, hogy elhessegesse ábrándjait,
aztán mosolyogva mondta:
– És most folytassuk, Gusztáv úr!…
III.
Idősebb Vajkay Jenő izgatottan nézegetett ki az udvarra, hogy
mikor gördül be a hintó idegenből hazatérő fiával. Bárha nagy kedvét
lelte benne, hogy mindig a czinikust játszsza, ezúttal mégsem tudott
elfojtani a szivében egy kis elérzékenyülést.
Hogy is ne! Hiszen valamikor ő is koptatta a heidelbergi egyetem
lépcsőit, ő is büszkén dugta zsebre doktori diplomáját és ő is
fellengős tervekkel tért vissza a magyar hazába. Hej, mennyi idő telt
el azóta! Mennyi nemes hite vált keserű csalódássá! A szive
megkeményedett, ambicziója elenyészett, élete útja derékbe tört;
hanem azért az ifjú hevülések emlékeit nem tudta elcsúfítani semmi
csalódás sem.
Ámbár – őszintén szólva – volt még egyéb oka is a
türelmetlenségre. Tudniillik délután négy órára igérte meg M.
Depruy-nek, hogy elmegy érte a hôtelbe és közös kocsikirándulást
tesznek a budai hegyek közé. Depruy asszony párisi szépség volt és
a világ összes nagyvárosait végig utazta bizonyos nőemanczipácziós
eszmék terjesztése czéljából. Úgy mondják, hogy valóban sok
előkelő és gazdag férfiút sikerült is már meghódítania eszméinek…
A várva-várt hintó megérkezett végre. Az öreg úr gyorsan
elugrott az ablaktól és komoly, méltóságteljes pózzal ült az
iróasztalához, a melyen ezúttal feltünően sok könyv és iromány
hevert rendetlen össze-visszaságban.
Jenő az ajtóban idegenül, félénken megállott és két karját kitárva
rebegte:
– Atyám!…
Az öreg ünnepélyesen fölállott és nyájasan válaszolta:
– Isten hozott, fiam!
Gyöngéden megölelte és fia fejét odaszorította melléhez. Aztán
helyet mutatott neki egy török asztalka mellett.
– Parancsolsz szivart?
– Köszönöm, atyám, de nem szoktam.
– Nem szoktál? Furcsa! No de nem baj… Milyen útad volt?
– Köszönöm, atyám, elég kellemes. Boldoggá tett az a tudat,
hogy minden percz közelebb hoz tehozzád.
– Köszönöm, ez szép tőled. Én is türelmetlenül vártalak már haza
és boldognak érzem magam, hogy viszontláthatlak. Remélem, jól
fogod érezni magadat itt köztünk.
– Minden bizonynyal, atyám!… Béla fivérem itthon van?
– Ő vár téged. Menj, öltözz át és keresd fel őt. Nagyon örülnék,
ha holnap délelőtt átjönnél ismét hozzám, mert fontos megbeszélni
valóim vannak.
– A mint parancsolod, atyám.
– Szerettem volna még ma elvégezni, mert légy meggyőződve
róla, hogy nem szivesen háborgatlak. De lehetetlen; most épen
sürgős dolgaim vannak.
Az öreg most az órájára nézett és fölszisszent.
– Terringette! Mindjárt négy óra! Megbocsáss, édes fiam, de
halaszthatatlan a dolgom… Mihály majd elvezet a lakosztályodba és
segítségedre lesz.
Az öreg gyorsan simított még egyet-kettőt a bajuszán és
tekintélyes szakállán, hogy méltó külsővel hallgathassa meg Depruy
asszony nőemanczipácziós eszméit. Igazán fejedelmi szép ember
volt; szakálla már erősen őszült, de magas, vállas termete még friss
és délczeg volt, szeme üdén ragyogott és piros arczán egyetlen ráncz
se volt. Az ajtóból könnyedén visszafordult:
– Apropo, még egy diszkrét kérdés! Van-e elég pénzed, fiam?
Mert remélem, hogy a mai estét a viszontlátás örömeinek óhajtod
szentelni.
– Oh, atyám, úgyis elárasztott mindig pénzzel. Több is van, mint
kellene!
– Furcsa. Ezt Béla bátyádtól sohsem hallottam még. Akkor hát –
a viszontlátásra!
Kezet szorított a fiával és a szertartásos fogadtatás véget ért.
Jenőnek eszébe jutott az a pillanat, a mikor Winter tanártól
búcsuzott és elszomorodott. Lehangoltan ment a komornyik után, a
ki némán, lábújjhegyen vezette a lakosztályába és alázatos, sunyi
pofával várta parancsait.
– Most nincs szükségem semmire. Kérem, jelentse fivéremnek,
hogy mindjárt átmegyek hozzá.
A komornyik elment és néhány pillanat mulva Béla rontott a
szobába. Ő bezzeg nem sokat czerimóniázott, hanem szeleburdi
hevességgel ölelte meg Jenőt.
– Szervusz német! Csakhogy megjöttél egyszer! Majd meglátod,
milyen jól fogunk mulatni itten. Ez bezzeg mulatságosabb város,
mint a te kis Heidelberged. Fuj! Én egy napig voltam ott, de örökre
megúntam. Unalmas egy fészek! Tele van «spissz»-ekkel… De most
el kell mennem. Tudod, egy kis kalandom akadt. Pokoli jól fogsz
mulatni, ha egyszer elmesélem. Képzeld, valóságos kis regény,
átöltözködésekkel egybekötve. Én könyvelőnek adom ki magamat,
hahaha!… Hanem este együtt vacsorázunk a klubban, mi? Azt
hiszem, az öreg is velünk tart.
– Nem, ép az imént mondta, hogy halaszthatatlan dolga van.
– Hahaha! Bizonyosan a kis franczia! Ezt is jól fölhajszolta! Az
öregnek mindig van valami nemzetközi speczialitása!… Akkor hát
csak ketten leszünk. Majd akad ott társaság.
– Sajnálom, de én idehaza szándékozom vacsorázni. A klubba
egyáltalán nem megyek.
Béla arcza egyszerre elhidegedett. Ingerülten válaszolta:
– Hát mit akarsz? Itt is folytatni akarod a heidelbergi életedet?
Hisz doktor vagy már! Mit akarsz még?
– Semmi esetre sem ilyen életet akarok!
Béla most már fagyosan köszönt.
– Akkor hát szervusz! Holnap majd látjuk egymást – talán.
Ám a mint kiment, a folyosón megvetően dörmögte:
– Stréber!…
Jenő magára maradt a szülei hajlékban, a mely négyévi távollét
után oly idegen volt neki. Kinézett az ablakon és hosszan elbámulta
a dús lomhaságot, a mely a pazar fényű udvaron elterült. Kövér
lakájok renyhe ácsorgással vették körül Jancsit, a ki henczegve
beszélte el élményeit.
– Mondom néktek, hogy bolondultak azok a német lyányok
utánam. Különösen, ha a díszruhámat vettem föl, akkor úgy jöttek
utánam csapatostul, mint a libák…
Az istállóból kis peczérfiú jött ki és két hófehér orosz agarat
sétáltatott pórázon. A gyönyörű állatok kényesen lépkedtek a finom
porondon és a peczérfiú tunyán ballagott utánuk.
Az udvar közepén kertészfiú állott és a gummicsőből ívalakú
vizsugarat lövellt a virágágyakra. Hetyke szobalány lépegetett arra és
a kertészfiú incselkedve zárta el az útját a vízsugárral. Az imposztor
nem is engedte tovább, míg meg nem vámolta néhány csókkal, a mi
nagy sikongásokkal és bajusz-tépésekkel adatott meg neki.
Mennyi léha fényüzés, oktalan gazdagság mindenütt! És mindez
két emberért, a kik haszontalan kalandok után futkosnak mostan.
Másnap reggel pontosan jelentkezett az apjánál. Az öreg ágyban
volt még és ásítozva, panaszkodva fogadta:
– Oah! Szörnyű sok dolgom volt az éjtszaka. Iszonyúan össze
vagyok törve… És te hol voltál, mit csináltál?
– Idehaza voltam.
– Mit? Itthon maradtál? Furcsa! No, de ez gusztus dolga.
Parancsolj rágyujtani. Azaz – pardon – igaz, nem szoktál dohányozni!
Igazán furcsa fiú vagy te! Tehát kérlek, figyelj ide, fontos ügyben kell
beszélnem veled.
– Figyelek, atyám.
– Tanulmányaidat befejezted, nagykorú vagy. Elérkezett az ideje,
hogy határozz jövőd felől.
– Már határoztam, atyám.
– Nagyon kérlek, hogy ne szakíts félbe. Már rég nem voltam a
parlamentben és elszoktam a közbeszólásoktól. Örülök, ha így is el
tudom mondani valahogy a mondanivalómat. Tehát mielőtt
határoznál a jövőd felől, előbb meg akarlak ismertetni az útakkal, a
melyekben válogathatsz. Azt tudod, hogy gazdag vagy.
– De atyám!…
– Eh, nem az én vagyonomról van szó. Én még átkozottul
fiatalnak érzem magam, kivéve így reggelenként. De az anyai
örökséged, a hódsági birtok maga is jelentékeny vagyon. Kétezer
hold egy tagban, ebből valóban megélhetsz gond nélkül. Ime tehát
az első út: élni. Tégy úgy, mint én, vagy Béla bátyád, vagy a többiek,
a kik elég szerencsések, hogy gazdagok lehetnek ebben a koldus
É
országban. És hidd el, jó dolog ez. Minél szegényebb az ország,
annál jobb dolguk van a gazdagoknak. Pompás ország ez, minden
megvehető pénzért és minden bámulatosan olcsó. Női erény, férfias
büszkeség egyaránt. Mindössze néhány garasba kerül. Mondhatom,
szamár ember az, a ki külföldre megy innen, ha pénze van! Nos,
tetszik ez az út?
– Nem, atyám. Én nem tudnék így élni, mert…
– Jó, jó. Indokaidat bátran elhallgathatod. Engem úgy se
kapaczitálhatsz – már. Tehát következik a második út. Választasd
meg magad képviselőnek, mondj el néhány frázist a Házban és
ünnepelni fognak. Fogj kezet néhány gazdag gyárossal és
magasztalni fognak hogy a magyar ipar hathatós barátja, atyja vagy.
Vállalj el néhány dísz-állást és áldani fogják a nevedet, azt fogják
mondani rólad, hogy egy második Széchenyi vagy. Lesz hatalmad,
tekintélyed, dicsőséged és ha jól viseled magad, szobrot is kaphatsz
idővel… Nos, tetszik ez az út?
Jenő úgy érezte, hogy atyja csúfolódik vele. Szomorúan
válaszolta hát:
– Nem, nem akarok szerepelni, atyám.
– No, ezt én se valami nagyon ajánlom. Ez csak az üresfejüeknek
való, a kiknek imponál a többiek üresfejűsége… Marad tehát a
harmadik út. Ösmered talán még unokanővéredet, Stubenthal
Melanie komteszt. Ámbár akkor még kicsi bakfis volt, de azóta
gyönyörű hajadon lett belőle. A birtokuk épen szomszédos a tieddel
és egy csöppet sem kisebb, mint a tied. Vedd őt feleségül…
– De atyám!…
– Nono, csak ne pirulj! Nem fog kelleni sokat udvarolgatnod.
Melanie már belénevelődött abba a gondolatba, hogy te léssz a férje.
Az ilyesmit a gondos apák már jó előre elintézik maguk között…
Az öreg ezúttal nagyon félreismerte azt a pirosságot, a mi fia
arczán gyuladt ki. Jenő fölpattant és indulatosan szólott:
– Hogyan, atyám? Ti az én tudtom és beleegyezésem nélkül
határoztatok felőlem? Nos, én kijelentem, hogy nincs kedvem ehhez
a házassághoz és egyáltalán tudni sem akarok azokról a kényes
komtesszékről!
– Nono, csak ne pattogj. Hisz’ mindez csak terv volt, a mely a te
beleegyezésed nélkül egy fabatkát sem ér. Melanieért se aggódj; kap
ő férjet, akár minden ujjára tizet. Ámbár én nem értem, hogy miért
ne vennéd el. Hiszen azért élhetnél te úgy, mint akármelyik legény-
ember… No, de látom már, hogy ehhez nincs kedved. Már most arra
vagyok kiváncsi, hogy mi a te utad? Mert én negyediket nem tudok.
Jenő kiegyenesedett és remegő hangon válaszolta:
– A magam útján akarok haladni! Én külföldön sok mindent
tanultam és megesküdtem, hogy hű maradok ahhoz, a mit ott
tanultam.
– Haha! és hol találsz itt segítőtársakra?
– Téríteni fogok, atyám!
– Hahaha! És azt hiszed, hogy akad bolond, a ki a te
ábrándjaidhoz szegődik?
– Azt hiszem! Egyet már tudok is, a ki hivem lesz biztosan.
– Ah! És ki az?
– Te vagy az, atyám!
Az öreg egyszerre elkomolyodott. Arczára szokatlan
elérzékenyülés ült és hangja is olyan lágy volt, mint már régen nem.
Lassan válaszolta:
– Nem, fiam! Az első csalódást már megtaláltad, mert én nem
szegődöm hozzád. Valamikor, a mikor még fiatal voltam, mint te, én
is ilyen czélokkal jöttem haza. Hiszen Heidelbergben tanultam én is,
ha jól megfigyelted, megtalálhattad a padokban befaragott
monogrammomat. Akkor én is esküdtem ezekre a szocziális tanokra
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
ebookultra.com