Download the Full Version of textbook for Fast Typing at textbookfull.

com

Textiles and Clothing Sustainability Nanotextiles

and Sustainability 1st Edition Subramanian
Senthilkannan Muthu (Ed.)

https://textbookfull.com/product/textiles-and-clothing-
sustainability-nanotextiles-and-sustainability-1st-edition-
subramanian-senthilkannan-muthu-ed/

OR CLICK BUTTON

DOWNLOAD NOW

Download More textbook Instantly Today - Get Yours Now at textbookfull.com

 Recommended digital products (PDF, EPUB, MOBI) that
you can download immediately if you are interested.

Textiles and Clothing Sustainability Sustainable

Technologies 1st Edition Subramanian Senthilkannan Muthu
(Eds.)
https://textbookfull.com/product/textiles-and-clothing-sustainability-
sustainable-technologies-1st-edition-subramanian-senthilkannan-muthu-
eds/
textboxfull.com

Assessing the Environmental Impact of Textiles and the

Clothing Supply Chain Subramanian Senthilkannan
Senthilkannan Muthu
https://textbookfull.com/product/assessing-the-environmental-impact-
of-textiles-and-the-clothing-supply-chain-subramanian-senthilkannan-
senthilkannan-muthu/
textboxfull.com

Handbook of Sustainability in Additive Manufacturing

Volume 1 1st Edition Subramanian Senthilkannan Muthu

https://textbookfull.com/product/handbook-of-sustainability-in-
additive-manufacturing-volume-1-1st-edition-subramanian-senthilkannan-
muthu/
textboxfull.com

Handbook of Sustainability in Additive Manufacturing

Volume 2 1st Edition Subramanian Senthilkannan Muthu

https://textbookfull.com/product/handbook-of-sustainability-in-
additive-manufacturing-volume-2-1st-edition-subramanian-senthilkannan-
muthu/
textboxfull.com
Green Composites Processing Characterisation and
Applications for Textiles Subramanian Senthilkannan Muthu

https://textbookfull.com/product/green-composites-processing-
characterisation-and-applications-for-textiles-subramanian-
senthilkannan-muthu/
textboxfull.com

Environmental Footprints of Recycled Polyester Subramanian

Senthilkannan Muthu

https://textbookfull.com/product/environmental-footprints-of-recycled-
polyester-subramanian-senthilkannan-muthu/

textboxfull.com

Environmental Water Footprints Agricultural and Consumer

Products Subramanian Senthilkannan Muthu

https://textbookfull.com/product/environmental-water-footprints-
agricultural-and-consumer-products-subramanian-senthilkannan-muthu/

textboxfull.com

Environmental Footprints of Packaging 1st Edition

Subramanian Senthilkannan Muthu (Eds.)

https://textbookfull.com/product/environmental-footprints-of-
packaging-1st-edition-subramanian-senthilkannan-muthu-eds/

textboxfull.com

Recycled Polyester Manufacturing Properties Test Methods

and Identification Subramanian Senthilkannan Muthu

https://textbookfull.com/product/recycled-polyester-manufacturing-
properties-test-methods-and-identification-subramanian-senthilkannan-
muthu/
textboxfull.com
Textile Science and Clothing Technology

Subramanian Senthilkannan Muthu

Editor

Textiles and
Clothing
Sustainability
Nanotextiles and Sustainability
Textile Science and Clothing Technology

Series editor
Subramanian Senthilkannan Muthu, SGS Hong Kong Limited, Hong Kong,
Hong Kong
More information about this series at http://www.springer.com/series/13111
Subramanian Senthilkannan Muthu
Editor

Textiles and Clothing

Sustainability
Nanotextiles and Sustainability

123
Editor
Subramanian Senthilkannan Muthu
Environmental Services Manager-Asia
SGS Hong Kong Limited
Hong Kong
Hong Kong

ISSN 2197-9863 ISSN 2197-9871 (electronic)

Textile Science and Clothing Technology
ISBN 978-981-10-2187-9 ISBN 978-981-10-2188-6 (eBook)
DOI 10.1007/978-981-10-2188-6

Library of Congress Control Number: 2016946934

© Springer Science+Business Media Singapore 2017

This work is subject to copyright. All rights are reserved by the Publisher, whether the whole or part
of the material is concerned, specifically the rights of translation, reprinting, reuse of illustrations,
recitation, broadcasting, reproduction on microfilms or in any other physical way, and transmission
or information storage and retrieval, electronic adaptation, computer software, or by similar or
dissimilar methodology now known or hereafter developed.
The use of general descriptive names, registered names, trademarks, service marks, etc. in this
publication does not imply, even in the absence of a specific statement, that such names are exempt
from the relevant protective laws and regulations and therefore free for general use.
The publisher, the authors and the editors are safe to assume that the advice and information in this
book are believed to be true and accurate at the date of publication. Neither the publisher nor the
authors or the editors give a warranty, express or implied, with respect to the material contained
herein or for any errors or omissions that may have been made.

Printed on acid-free paper

This Springer imprint is published by Springer Nature

The registered company is Springer Science+Business Media Singapore Pte Ltd.
Contents

Advances in Nanotextile Finishes—An Approach Towards

Sustainability . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1
N. Gokarneshan, P.T. Chandrasekar and L. Suvitha
Nanochemicals and Effluent Treatment in Textile Industries. . . . . . . . . . 57
P. Senthil Kumar, Abishek S. Narayan and Abhishek Dutta
Insights into the Functional Finishing of Textile Materials
Using Nanotechnology. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97
Shahid-ul-Islam, Mohd Shabbir and Faqeer Mohammad

v
Advances in Nanotextile Finishes—An
Approach Towards Sustainability

N. Gokarneshan, P.T. Chandrasekar and L. Suvitha

Abstract The chapter critically surveys the recent development trends in nan-
otextile finishes. Garments for special needs comprising of the functional aspects
such as protective, medical treatment and care, have been considered through
treatment with silver nanoparticles and have been related to sustainability. The
micro- and nanoencapsulation of 100 % cotton denim fabric using three herbal
extracts have been studied for antimicrobial efficiency, resulting in improvement in
durability and good resistance to microbes over 30 industrial washes. The synthesis,
characterization, and application of nanochitosan on cotton fabric has been studied,
and the treated fabrics were evaluated for appearance, tensile, absorbency, stiffness,
dyeing behaviour, wrinkle recovery, and antibacterial properties. Polyester fabric
has been treated with nanosized dispersed dye particles without carrier, using
ultrasound. This has been used for optimizing the parameters for the preparation of
the printing paste. Attempt has been made to improve the handle property of jute
polyester-blended yarn to produce union fabric with cotton yarn, intended for
winter garment. The findings indicate that nano–micropolysiloxane-based finishing
exhibit better improvement in the surface morphology, handling, and recovery
property of the fabric as compared with other finishing combinations. Viscose
fabrics have been modified to improve the attraction for metal oxides such as
aluminium, zinc, or titanium in order to impart antimicrobial activity against two
types of microorganisms. Nanosafe textile using the extracts of yellow papaya peel
has been developed by extracellular synthesis of highly stable silver nanoparticles.
Cotton fabrics with smart properties have been developed by functional finishing
with stimuli-responsive nanogel using a combination of biopolymer and synthetic

N. Gokarneshan (&)
P.T. Chandrasekar
L. Suvitha

Department of Textile Technology, Park College of Engineering and Technology,
Coimbatore, Tamil Nadu, India
e-mail: [email protected]

© Springer Science+Business Media Singapore 2017 1

S.S. Muthu (ed.), Textiles and Clothing Sustainability,
Textile Science and Clothing Technology,
DOI 10.1007/978-981-10-2188-6_1
2 N. Gokarneshan et al.

polymer in the synthesis of nanogel. The findings reveal that the application of
nanogel as a smart finishing system affects the intrinsic cotton properties and also
improves the common textile quality by providing new features of stimuli
responsiveness. Above all these, the newer concepts of the nanotextile finishes
discussed in the chapter promise enhancement in the existing properties of textile
materials, increase durability, promote ecofriendliness and economy, and thus pave
the way towards achieving better sustainability.

Keywords Chitosan Disperse dye Viscose

Nanogel
Silver particles



Nanoencapsulation Nanopolysiloxane

1 Introduction

The new millennium has witnessed significant research works around the globe in the
area of nanotextile finishing (Gokarneshan et al. 2013). A number of innovative
approaches have been attempted during the recent years and tend to exploit the
functional properties and tailor the fabrics to suit specific requirements. Some of the
efforts have been directed towards improvement in antibacterial efficacy of the fabrics
so treated (Gokarneshan et al. 2012). When considering garments for special needs,
three aspects have been considered, namely, protective, treatment, and caring. Efforts
have been directed to improve the comfort and functionality of these groups clothing
with nanotechnology by assessing all of these concerns and comparing the benefits of
nanotechnology with its disadvantages (Ebrahim and Mansour 2013). Application of
antimicrobial finishes using natural materials has been the popular trend, which
promotes natural and ecofriendly lifestyle. Attempt has been made through the use of
plant extracts containing active substances on fabrics, so as to maker them microbial
resistant (Sumithra and Vasugi Raaja 2012). The textile wet processing operations are
going through a stage of green revolution, wherein many types of conventional and
non-eco-friendly chemicals are being replaced by natural-based products that are safe
to environment and health during manufacturing and usage. The synthesis and
characterization of nanochitosan on cotton fabric has been studied. The
nanochitosan-treated fabrics are then tested for appearance, tensile, absorbency,
stiffness, dyeing behaviour, wrinkle recovery, and antibacterial properties
(Chattopadhyay and Inamdar 2013). In an interesting study, a nanoparticle-sized
disperse dye treated with ultrasound has been applied on polyester fabric without
using a carrier. The dyeing and process parameters considered include K/S values,
dye particle size, dye exposure to ultrasound waves, printing paste pH, steaming
conditions of prints, morphological study using SEM and TEM of dye particles, and
fastness properties of the prints (Osman and Khairy 2013). Even though jute fibre has
unique properties such as roughness, coarseness, and stiffness, it can cause problems
during fabric formation and performance of final product as well, rendering it
unsuitable for apparel. Hence efforts have been taken to improve the handle property
of jute fabric through application of nanopolysiloxane-based finishing both in
Advances in Nanotextile Finishes—An Approach Towards Sustainability 3

individual as well as in combination with other finishing chemicals by conventional

pad-dry-cure method (Lakshmanan et al. 2014). Textile fabrics are generally sub-
jected to repeated laundering during their lifetime, and hence the washing durability
of nanometal-treated fabric is of significant importance. In this context, attempt has
been made to prepare permanent antimicrobial viscose fabrics by fixation of propi-
onic acid groups at lower temperature (below 100 °C), as active centres, onto the
cellulosic polymeric chain. The added carboxylic groups are believed to act as
favourable centres for some oxides such as titanium oxide, zinc oxide, or aluminium
oxide nanoparticles. The efficiency of the antimicrobial activity, considering the
permanent performance against selected microorganisms onto modified textile, has
also been evaluated (El-Sayeed et al. 2015). Cotton fabrics have been functionally
finished with stimuli-responsive nanogel comprising of biopolymer chitosan and a
synthetic polymer so as to obtain smart properties (Bashari et al. 2015). The above
approaches enable a more effective way of nanofinishing of textile materials and hold
the prospects of greater viability coupled with sustainability, since they address the
concerns related to the field of application of nanotechnology in textiles. The chapter
focuses on the advantages of the newer methods of nanotextile finishing which hold
the prospects of wider areas of applications.

2 Treatment of Nanomaterials on Garments

for Special Needs

2.1 Overview

The mechanical and physical properties of cotton fabrics can be modified to meet
special needs garments, by application of nanosilver finishes. Accordingly fabrics
have been subjected to the nanosilver finishing process with 5 different solution
concentrations of 100, 200, 300, 400 and 500 ppm. It has been found that
nanosilver finishing minimized the air and water vapour permeability of the fabric,
which could be due to the nanosilver particles that fill the fabric pores. The wrinkle
recovery angle of the nanofinished fabrics has decreased in both directions due to
the generation of links on the fabric by nanosilver particles (Ebrahim and
Mansour 2013). Yarn swelling phenomena happens during the finishing process in
cotton fabrics which means increment of occupied space by fibres and yarns and
thus rise in the fabric thickness; owing to integration of fibres and yarns by the
nanosilver particles, the breaking elongations of fabrics in both warp and weft
directions were inclined to applying the nanosilver finishing process, and applying
the nanosilver finishing process led to formation of links on the fabric, and con-
sequently bending rigidity of the fabrics was increased in both warp and weft
directions. Finally, it has been observed that there has been a decrease in most of the
physical and chemical properties of cotton fabrics by increasing the concentration
of the solution to 500 ppm.
4 N. Gokarneshan et al.

2.2 Related Aspects

Despite the fact that the application of nanoparticles to textile materials is gaining
popularity owing to their novel physicochemical properties and their potential
applications, some of them are toxic or ineffective and renders them unsuitable for
applications in medicine, filters, and textiles and for the exclusion of pollution. To
quote some examples
(a) Improving the water-repellent property of the fabric by creating nanowhiskers
(hydrocarbons which are 1/1000 size of typical cotton fibres) on the fabric
(b) Creating antistatic properties of textile which can be provided by TiO2, ZnO,
antimony-doped tin oxide (ATO), and silane nanosol, increasing the surface
energy and thereby providing a very high particle retention to filters by the
usage of nanofibrous webs on them
(c) Using nanotitanium dioxide and nanosilica to advance the wrinkle resistance
of cotton and silk respectively, employing nanosized TiO2 and ZnO in order to
absorb and scatter UV radiation more effectively regarding the larger surface
area and blocking ability of so-called particles
(d) Covering the cotton fibres in a fuzz of minute whiskers and creating fewer
points of contact of dirt, thus the fabric has been rendered super-hydrophobic,
and the self-cleaning property can be developed in this way.
Eventually, antibacterial properties can be imparted by using nanosized silver,
titanium dioxide, and zinc oxide (Wong et al. 2006a; Anna et al. 2007; Parthasarathi
2008). The nanosilver particles are given a greater focus, as they have an extremely
large relative surface area, and so their contact with bacteria or fungi is increased,
thereby resulting in great improvement in their bactericidal and fungicidal
effectiveness.
Cotton is generally used in the production of textiles for sport and leisure
activities owing to its outstanding moisture absorption ability. Since cotton is moist,
it is susceptible to bacterial attack. There is a characteristic odour in decomposed
products of body secretions (Gorensek and Recel 2007). In recent research, a good
antibacterial effect of nanosized silver colloidal solution on polymer and textile
fabrics was shown (Lee and Jeong 2005; Yeo et al. 2003). It has been intended to
not only study the synthesis of silver nanoparticles used in microwave radiation as a
heating source but also investigate the role of nanotechnology in improving sus-
tainability cotton fabrics and the relationship between the physical and mechanical
properties and the content of nanosized silver on cotton fabric. Generally, this
utilization can be categorized into two main areas: firstly, application of nanofibres
and, secondly, application of nanoparticles in different domains. Here some of these
applications can be named. Some examples are the use of polymeric nanofibres and
their composites in drug delivery systems, tissue engineering, reinforcement of
some composites, transistors, capacitors, and so on (Hatiboglu 2006; Huanga et al.
2003; Tan and Lim 2006).
Advances in Nanotextile Finishes—An Approach Towards Sustainability 5

2.3 Technical Details

100 % plain woven cotton fabrics have been used. For investigating the influence of
nanosilver finishes on the physical and mechanical properties of the fabric, six
different fabrics have been tested (Ebrahim and Mansour 2013). Finished fabrics
have been compared with unfinished fabrics. The finishing has been done with five
different solution concentrations, so as to identify a trend in changes. Fabrics have
been soaked in 50 °C suspensions with five distinct concentrations of nanosilver
particles for 30 min and then dried in the open air (known as ‘exhausting finish-
ing’). The physical and mechanical properties including air permeability (A.P),
wrinkle recovery (W.R), water vapour permeability (W.V.P), thickness (T),
breaking strength (B.S), breaking elongation (B.E), and bending rigidity (B.R) have
been measured as a testing procedure (Ansari and Maleki 2007).

3 Physical and Mechanical Properties

3.1 Air Permeability

The test results of air permeability are shown in Fig. 1. A severe drop in the air
permeability property can be clearly observed by applying nanosilver finish on the
fabric, and also a gradual fall by increasing the solution concentration (Ebrahim and
Mansour 2013) is observed. This occurs due to the reduced fabric pores, which have
been padded by nanosilver particles. As the nanoparticles are very small, increasing
the concentration does not significantly influence the air permeability property.

3.2 Wrinkle Recovery

The test results of wrinkle recovery in the warp and weft directions are depicted in
Figs. 2 and 3. There is a high angle of recovery in the warp direction in sample A,

Fig. 1 Air permeability of fabrics (Ebrahim and Mansour 2013)

6 N. Gokarneshan et al.

Fig. 2 Wrinkle recovery

angle of fabrics in weft
direction (Ebrahim and
Mansour 2013)

Fig. 3 Wrinkle recovery

angle of fabrics in warp
direction (Ebrahim and
Mansour 2013)

and it goes down gradually in sample E and then rises again in the sample F.
A downward trend in wrinkle recovery is observed due to the links which have been
created by nanosilver particles on the fabric, but the created links decrease upon
increasing solution concentration to 500 ppm. In the case of Fabric A, the recovery
angle in the weft direction is high, and there has been a moderate drop in this value
for the other samples. However, no regular trend is seen, and it is due to the
unevenness in finishing (Ebrahim and Mansour 2013).

3.3 Water Vapour Permeability (WVP)

The water vapour permeability percentage of the fabrics is depicted in Fig. 4. It can
be generally concluded that WVP% of nanofinished fabrics are lower than the
unfinished one. The explanation relating to air permeability holds valid in this case
too. The highest value of WVP% is found in Fabric A, while the lowest is in
Fabric F. The irregularity arises due to the unevenness of finishing process
(Ebrahim and Mansour 2013).

Fig. 4 Water vapour permeability of fabrics (Ebrahim and Mansour 2013)

Advances in Nanotextile Finishes—An Approach Towards Sustainability 7

Fig. 5 Thickness of fabrics (Ebrahim and Mansour 2013)

3.4 Thickness

Figure 5 depicts the thickness values of the fabrics. It is evident that the thickness
values of nanofinished fabrics are more than those of the unfinished fabric. The
higher thickness values of the nanofinished fabrics are due to the yarn swelling
phenomena that occur during the finishing process (Ebrahim and Mansour 2013).
However, increasing solution concentration to 500 ppm resulted in a severe fall,
which occurs due to decreasing of yarn swelling.

4 Influence of Nanosilver Finish on Mechanical Properties

4.1 Breaking Strength

Figure 6 shows the breaking strength of the fabrics in the warp direction. The
lowest breaking strength has been exhibited by Fabric F and the highest by
Fabric C. The general trend seen is that the breaking strength of nanofinished
fabrics is more than unfinished fabric due to the linkage formation between fibres
and yarns. However, the exact trend is not predictable. The breaking strength of the
fabrics in the weft direction is shown in Fig. 7 (Ebrahim and Mansour 2013).
Fabric D exhibits the highest breaking strength. However, there is no significant
difference between other fabrics.

4.2 Breaking Elongation

Figures 8 and 9 typify the breaking elongations of the fabrics in both warp and weft
directions. Significant differences can be seen in the breaking elongation of fabrics
between nanofinished and unfinished fabrics. The necessary difference arises due to
consolidation of fibres and yarns by the nanosilver particles (Ebrahim and Mansour
2013).
8 N. Gokarneshan et al.

Fig. 6 Breaking strength of

fabrics in weft direction
(Ebrahim and Mansour 2013)

Fig. 7 Breaking strength of

fabrics in warp direction
(Ebrahim and Mansour 2013)

Fig. 8 Breaking elongation

of fabrics in warp direction
(Ebrahim and Mansour 2013)

Fig. 9 Breaking elongation

of fabrics in weft direction
(Ebrahim and Mansour 2013)

4.3 Bending Rigidity

Figures 10 and 11 show the bending rigidity values of fabrics in the warp and weft
directions, respectively. Fabric A has bending rigidity of 71.2 (mgr cm) in the warp
direction and 72.5 (mgr cm) in the weft direction. In the case of Fabric E the bending
rigidity values started to increase, and they reached to 126 (mgr cm) in the warp
direction and 124 (mgr cm) in the weft direction (Ebrahim and Mansour 2013). This
gradual upward trend is caused by the links which was formed on the yarns and
Advances in Nanotextile Finishes—An Approach Towards Sustainability 9

Fig. 10 Bending rigidity of

fabrics in warp direction
(Ebrahim and Mansour 2013)

Fig. 11 Bending rigidity of

fabrics in weft direction
(Ebrahim and Mansour 2013)

fabrics by nanosilver finishing. In the case of Fabric F, an increase in solution

concentration to 500 ppm leads to a gradual fall, owing to decreasing form of links.

5 Micro- and Nanoencapsulation of Denim Fabrics

5.1 Overview

The use of herbal extracts (Ricinus communis, Senna auriculata and Euphorbia
hirta) holds good prospects as antimicrobial finishing on denim fabric. The finished
fabric exhibits maximum antibacterial activity against both Escherichia coli and
Staphylococcus aureus. The microencapsulation and nanoencapsulation techniques
increase the durability of the herbal finishing. The findings reveal antimicrobial
effect even for the washed fabrics against the standard strains (Sumithra and Vasugi
Raaja 2012).

5.2 Related Aspects

It is a well known fact that bacteria can grow and survive on fabrics commonly used
in healthcare environments for more than 90 days and hence contribute to the
transmission of diseases (Gaurav 2005; Subhash and Sarkar Ajoy 2010). The recent
trend has been the use of antimicrobial finishes using natural sources, which pro-
motes natural and ecofriendly lifestyle (Natarajan 2002). Attempt has been made
through application of plant extracts containing active substances, so as to explore
10 N. Gokarneshan et al.

the possibility of making the cloth microbial resistant (Sumithra and Vasugi Raaja
2012). These natural antimicrobial substances are not only ecofriendly but are also
taken from renewable sources (Gaurav 2005). Bacterial growth in textile materials
leads to the deterioration of fabric properties and produces foul smells, skins irri-
tation, and cross-infections (Subhash and Sarkar Ajoy 2010). Microbes are small
organisms that cannot be seen by the naked eye and include a variety of
microorganisms such as bacteria, algae, and fungi (Natarajan 2002). Encapsulation
involves covering small solid, liquid, or gaseous substrates by means of a polymeric
or inorganic shell. The resulting capsules or particles normally range from
micrometres to millimetres in size (Holme 2002).
The microencapsulation has multivaried applications that include controlled
release of the active components, particle coating, flavour stabilization, taste
masking, physical/chemical stabilization, improvement in shelf life, and prevention
of exposure of the active material to the surroundings (Bhoomika et al. 2007). Two
common technologies can be used to obtain such nanocapsules and microcapsules,
namely the interfacial polymerization of a monomer and the interfacial deposition
of a preformed polymer (Shilpa 2004). Denim has become very popular due to its
suitability for many occasions rather than merely complementing a rugged style,
and is also used irrespective of demographic differences (Srikanth 2010). The
durability of denim as only the warp yarns go through the dyeing process, while the
weft yarn is left natural without undergoing any chemical process. This is the
advantage of yarn-dyed fabric over piece-dyed fabric (Thies 2005). The denim wear
is gaining importance tremendously each year and has also increased its worldwide
market share unpredictably during the past few decades. The consumer needs have
been focussed towards the latest developments and new styles, and also there is
increased awareness of special finishes and process treatments given to the garment
to make them ecofriendly and user-friendly. The discussion herein focuses on
screening for the antimicrobial activity of the natural herbs and providing the denim
fabric with the antimicrobial finish from the screened herbal extracts. AATCC
methods are followed relating to the combinations and conditions.
Microencapsulation and nanoencapsulation methods have been used to increase the
washing durability of the antimicrobial finish provided from the herbal extracts.

5.3 Technical Details

For the application of antimicrobial finish, 100 % cotton denim fabric has been
used. The antimicrobial extract has been obtained using the herbs R. communis
(leaves), S. auriculata (leaves), and E. hirta (leaves, stem and flower). The collected
plants have been dried at a temperature range of 100–140 °C, as they cannot be
stored without drying, thereby preventing the breakdown of important compounds
and contamination by microorganisms (Sumithra and Vasugi Raaja 2012). The
fabric has been primarily washed with distilled water, air-dried, and then used for
herbal finishing. Dip technique has been used to finish the fabric with herbal extract.
Advances in Nanotextile Finishes—An Approach Towards Sustainability 11

The fabric has been immersed in the extract for 30 min, air-dried, and then used for
the antibacterial assessment using standard bacterial strains. The AATCC test
method has been used, and the herbal extracts having antibacterial activity have
been mixed during preliminary screening, in various combinations and conditions
used for their combined antibacterial property. The denim fabric with herbal extract
having the diameter of 23 mm was placed on the surface of medium and the plates
were kept for incubation at 37 °C for 24 h. The zone of inhibition formed around
the fabric during the end of incubation has been measured in mm and recorded.
Addition of sodium alginate with subsequent spraying into the calcium chloride
solution by sprayer resulted in formation of microcapsules containing herbal
extract. In order to harden the capsules, the droplets have been retained in the
calcium chloride solution for 15 min. The microcapsules were obtained by
decantation and followed by repeated washing with isopropyl alcohol and then
drying at 45 °C for 12 h. The microcapsules were applied on the fabric by
exhaustion method using 8 % citric acid (cross-linking agent). The fabric was kept
immersed in the solution (ML ratio 1:20) for 30 min at 50 °C in water bath. After
finishing, the fabric was removed, squeezed, and dried at 80 °C in the oven for
5 min and then cured at 120 °C for 2 min. The antibacterial activity of the
microcapsule-finished fabric was analysed by AATCC test method. The herbal
extracts prepared were encapsulated using bovine albumin fraction as the wall
material and the nanoparticles as the core material. The herbal extract-enclosed
bovine serum albumin protein was prepared by coacervation process followed by
cross-linking with glutaraldehyde. After glutaraldehyde treatment, for purification
the solution is put in rotary vacuum evaporator to remove the organic solvent, then
centrifuged at 4 °C at 10,000 rpm, suspended in 0.1 M phosphate buffer (pH 7.4),
and then lyophilized with mannitol (2 % w/v). The herbal extract was incubated
with the required protein solution (2 % w/v) for an hour at room temperature. The
pH of the solution was adjusted to 5.5 by IMHCL using digital pH meter. Then
ethanol was added to the solution in the ratio of 2:1 (v/v). The rate of ethanol
addition was carefully controlled at 1 mL per min. The coacervate so formed was
hardened with 25 % glutaraldehyde for 2 h to allow cross-linking of protein.
Organic solvents were then removed under reduced pressure by rotary vacuum
evaporator, and the resulting nanocapsules were purified by centrifugation
(10,000 rpm) at 4 °C. Pellets of nanocapsules thus obtained were then suspended in
phosphate buffer (pH 7.4; 0.1 M), and each sample was finally lyophilized with
mannitol (2 % w/v). The nanocapsules obtained were further dried by lyophiliza-
tion and then applied on the cotton fabric by exhaustion method using 8 % citric
acid as binder. The fabric was finished following the conditions M/L ratio 1:20,
binder (citric acid) 8 %, temperature 55 °C, and time 30 min. The AATCC test
method has been used to evaluate the antibacterial activity of the
nanocapsule-finished fabric. The denim fabric finished with microcapsules and
nanocapsules have been assessed for their wash durability and antibacterial activity
evaluated. The binding of microcapsules and alignment on to the fabric have been
confirmed by scanning electron microscopy.
12 N. Gokarneshan et al.

6 Determination of Antibacterial Activity of Finished

Fabric

The antibacterial activity has been evaluated for the finished fabric using AATCC test
method against E. coli and S. aureus. The zone of inhibition for the fabrics finished
with methanolic extract of R. communis, S. auriculata, and E. hirta is 0 (no bacterial
growth), 25, and 24 mm, respectively, for E. coli and 27, 30, and 29 mm, respec-
tively, for S. aureus. The methanolic extract of the herbs is able to impart antibacterial
efficacy to the finished fabric. Among the three herbs used, the methanolic extract of
S. auriculata is found to give maximum antibacterial activity in comparison with the
other two. The selected ratio of 1:3:2 of R. communis, S. auriculata, and E. hirta,
respectively, is found to be the best combination. The fabric so treated is found to be
strongly resistant to both Gram-positive and Gram-negative microorganisms. The
bacterial growth is prevented by the treated fabrics. The values of the inhibition zone
show that the herbal extracts prevent the bacterial growth under the fabric and also
leaches out and kills the bacteria. In the case of E. coli, the bacterial growth rate is
2.7 × 109 cfu/mL, and for S. aureus, it is 2.4 × 109 cfu/mL.
Antibacterial activity of ajwain seeds extract treated fabrics using qualitative and
quantitative methods has also been reported (Benita 1996). Antibacterial property
of extract alone clearly shows extended zone of inhibition (20–30 mm) for both
types of microorganism (Gram positive and Gram negative) when analysed by
AATCC (parallel streak method). Test results show that all treated fabrics have very
good antimicrobial property to both S. aureus and Klebsiella pneumoniae
microorganisms. The treated fabrics do not allow the growth of bacteria under the
test specimen. In all the cases, there is a good zone of inhibition ranging from 11.9
to 14.5 mm for S. aureus and from 6.9 to 7.1 mm for K. pneumoniae. It has been
shown that the extracts from basil, clove, guava, jambolan, lemon balm, pome-
granate, rosemary, and thyme exhibit antimicrobial activity to at least one of the
tested microorganisms (Barari et al. 2009). The highest activities are seen in the
extracts of clove and jambolan. In other words they are able to inhibit 9 (64.2 %)
and 8 (57.1 %) kinds of microorganisms of interest, respectively.

6.1 Microencapsulation of Herbal Extract

The effective herbal combination is microencapsulated using ionic gelatin technique

so as to increase the durability of the finished fabric. The antibacterial activity of the
finished fabric and the fabric after washes have been tested and the results are
presented in Table 1. It has been found that the microcapsules of the herbal
extract-finished denim fabric exhibit activity for the sample after 20 washes. They
exhibit potential for antimicrobial activity against S. aureus and E. coli. It is
observed that the microencapsulated herbal extracts possess a very good resistance
for microbes even after 15 washes. The antimicrobial efficiency has been defined in
Advances in Nanotextile Finishes—An Approach Towards Sustainability 13

Table 1 Antibacterial activity of the microcapsules and nanocapsule-finished fabrics (Sumithra

and Vasugi Raaja 2012)
Samples Zone of bacteriostasis Zone of inhibition
(mm) (mm)
Microcapsule Nanocapsule
E. coli S. aureus E. coli S. aureus
Finished fabric 24 33 30 35
Finished fabric after10 washes 0 30 29 33
Finished fabric after 20 washes 0 27 28 30
Finished fabric after 30 washes 0 0 28 25

terms of bacterial reduction percentage for directly applied and herbal microcap-
sules applied fabrics (Sanjay Vishwakarma et al. 2010). The herbal extracts applied
both directly and microencapsulated show better activity against S. aureus than
against E. coli.
Fabrics on which herbal extract has been directly applied do not exhibit much
activity after 10 washes, since the extracts are coated only on the surface without
any firm bonding and get removed by washing. This was ascertained when the
structure of microcapsules was studied by scanning electron microscopy using
image analysis technique. The antimicrobial efficacy by quantitative method in
terms of bacterial reduction and the wash durability of antimicrobial activity was
studied by agar diffusion method (AATCC 124). The fabrics show potential for
antimicrobial activity against S. aureus and E. coli. The microencapsulated herbal
extracts are highly resistant to microbes even after 15 washes. Hence, the herbal
extracts are nanoencapsulated so as to increase the durability of the fabric.

6.2 Nanoencapsulation of Herbal Extract

The exhaustion method has been used to apply the nanocapsules of the herbal
extracts on the denim fabric, and the antibacterial activity was evaluated for the
finished fabric and for the fabrics after washes (Table 1; Fig. 12). The results reveal
that the fabric finished with nanocapsules of herbal extracts is able to retain the

Fig. 12 Zones of inhibition of nanoencapsulated denim fabrics a for E. coli, b for S. aureus, c for
E. Coli after 10, 20 and 30 washes, and d for S. Aureus after 10, 20 and 30 washes (Sumithra and
Vasugi Raaja 2012)
14 N. Gokarneshan et al.

antimicrobial activity even after 40 industrial washes, hence providing long-term

durability to the finished fabric. Nanosized silver, titanium dioxide, and zinc oxide
have been used for imparting antibacterial properties (Pujari et al. 2010). The effect
of TiO2 nanoparticles concentration with and without using 4 % PUA binder on
antimicrobials on either screen printed or pigment-dyed silk fabric shows that the
use of PUA binder alone has no effect on the antimicrobial property. But upon
using TiO2 in either printing paste or in ink preparation, good results are observed
against E. coli and S. aureus. Moreover, printing yielded better results than obtained
in the case of dyeing.

6.3 SEM Investigation

Figures 13 and 14 depict the SEM images at various magnification levels of

nanocapsule-finished fabric and the fabrics after 10, 20, and 30 washes. It is clear
that the nanocapsules not only adhere on the surface, but also penetrate into the
interstices of the yarn and fabric. It shows that the nanocapsules are bonded well to
the fabric surface even after 30 washes.

7 Application of Synthesized Nanochitosan on Cotton

7.1 Overview

For the preparation of nanochitosan dispersion, ionotropic gelation with penta-

sodium tripolyphosphate has been used (Chattopadhyay and Inamdar 2013). The
following findings accrue with regard to application of nanochitosan on cotton fabric
(a) Nanochitosan-treated cotton fabric shows reasonably good appearance and
handle.
(b) There is improvement in fibre strength, which increases with the decrease in
particle size of nanochitosan.
(c) There is slight reduction in elongation-to-break with the scaling down of
particle size.
(d) Moisture-related property such as absorbency is affected; nevertheless, it is in
acceptable limit of tolerance.
(e) The dyeability of chitosan and nanochitosan-treated cotton fabric towards
direct dyes is improved significantly. The progress is sustained with reduction
in particle size. The effect is further enhanced after acidification of dye bath.
Fastness to washing is improved satisfactorily and fastness to rubbing slightly.
(f) Wrinkle recovery property is slightly improved and use of suitable
cross-linking agent is essential.
(g) Improved antibacterial activity is observed in combined treatment of
nanochitosan with nanosilver.
Advances in Nanotextile Finishes—An Approach Towards Sustainability 15

Fig. 13 SEM photographs of nanocapsules finished fabrics under different magnifications

a ×250, b ×500, c ×1000 and d ×3000 (Sumithra and Vasugi Raaja 2012)

7.2 Related Aspects

The green technology is being given due attention for different wet processing
operations of textiles from initial preparatory processes to final finished fabrics.
Natural-based products are replacing many conventional non-ecofriendly chemicals
and are considered safe to environment and health during manufacturing and usage.
Applications of enzymes in preparatory and in biopolishing, natural dyes for
colouration, biopolymers, and their derivatives in fibre production and finishing
processes, etc., are some of them. During recent years, the biopolymer that has
drawn good attention is chitosan, which is derived from alkaline deacetylation of
16 N. Gokarneshan et al.

Fig. 14 SEM images of nanocapsule-finished fabrics after 10, 20, and 30 washes under different
magnifications a ×250, b ×500, c ×1000 and d ×3000 (Sumithra and Vasugi Raaja 2012)
Advances in Nanotextile Finishes—An Approach Towards Sustainability 17

chitin (Sathianarayanan et al. 2011). The precursor chitin is a nitrogen-containing

polysaccharide, which is second most abundant biopolymer after cellulose, dis-
tributed in the shells of crustaceans such as crabs, shrimps, and lobsters and in the
exoskeleton of marine zoo plankton, including coral, jellyfish, and squid pens. It is
totally ecofriendly and renewable (Tatiana et al. 2008; Thilagavathi et al. 2007).
Chemically, chitosan is a linear linked 2-amino-2-deoxy-β-D-glucan (i.e. β-D-glu-
cosamine) having the structure very much close to that of cellulose except the
hydroxyl group in C of cellulose is being replaced by amino group in chitosan.
Indeed, it is a copolymer of N-acetyl-glucosamine and glucosamine units. Being a
primary aliphatic amine, chitosan can be protonated by various acids (El-Molla
et al. 2011). In view of the many valuable inherent properties like antibacterial,
antifungal, antiviral, antacid, non-toxic, totally biodegradable, biocompatible with
animal and plant tissues, and film formation, fibre formation, and hydrogel for-
mation properties, chitosan holds promise in a number of applications like
biomedical, wastewater treatment, cosmetics, dentifrices, food, agriculture, pulp
and paper, and textile industries (Muzzarelli 1996; Hirano 2003; No and Meyers
1995).
The application potential of chitosan in textiles has been reviewed comprehen-
sively (Oktem 2003; Harish Prashant and Tharanathan 2007). Studies have revealed
that it can also be used as a dye-fixing agent, for shade and naps coverage, for
enhancing the fastness of dyed fabrics, as a binder in pigment printing, and as a
thickener in printing. By virtue of its bacteria-impeding property, chitosan can
prevent garments from developing bad odour (Giri Dev et al. 2005; Kean et al.
2005; Enescu 2008; Inamdar and Chattopadhyay 2006; Achwal 2000). An
improved wrinkle recovery of cotton fabric is reported on finishing cotton with
citric acid solution in presence of chitosan with minimum loss in tensile strength
due to citric acid treatment (Achwal 2003). It is found that complete inhibition of
E. coli and Hay bacillus bacteria is possible by treatment of cotton with 0.5 gpL
chitosan concentration (Hasebe 2001). Tiwari and Gharia (Eom 2003) attempted to
use chitosan as a thickener in printing paste. Performance of the prints with respect
to K/S, wash fastness, crock fastness, and hand are observed to be unsatisfactory.
Earlier studies have shown improved dyeability towards direct dyes of
chitosan-pretreated cotton fabric, and the degree of improvement was found to be a
function of molecular weight and concentration of chitosan (Knittel and
Schollmeyer 2002). The fastness to washing of direct dyes on chitosan-pretreated
fabric, however, was only slightly improved especially for the low molecular
weight chitosan applications. Chitosan-treated cotton fabric also showed a sub-
stantial dyeability towards acid dyes. But, the appearance and handling of the
treated fabric have been adversely affected. There has been decrease in the wrinkle
recovery property. Due to the rigid film deposition of chitosan on cotton fibre
surface, there is loss in inherent qualities of cotton fibres.
But it is necessary to improve above properties without changing the inherent
natural qualities of cotton. It is possible by achieving the maximum penetration of
polymer particles into fibre structure and increasing its effectiveness at lowest
possible concentration. The decrease in particle size or reducing the viscosity of its
18 N. Gokarneshan et al.

solution helps to improve the penetration of chitosan solution. Reduction in con-

centration of normal chitosan in solution, however, may reduce its effectiveness and
larger chain does not permit its entry into the yarn/cellulose structure. The only
possible way is to reduce the particle size, which, in addition to decrease in vis-
cosity, offers greater surface area and hence increases the effectiveness of chitosan.
It forms the basis of the nanotechnology concept. The potential applications of
nanochitosan are well demonstrated in medical field particularly in controlled drug
delivery systems (Chattopadhyay and Inamdar 2009; El-Tahlawy 1999; Zhang et al.
2003). But, their applications in textiles have not yet been well studied. The
practical application of such nanochitosan to textiles at shop floor level demands
suitable technology for the production of nanochitosan dispersions, characterization
and the analysis of stability of standing baths. Therefore, attempt has been made to
set a simple methodology to produce nanochitosan by ionotropic gelation with
pentasodium tripolyphosphate. Chitosans of different molecular weights are
obtained by controlled depolymerization of parent chitosan using nitrous acid
hydrolysis, and these products are subsequently used for the synthesis of
nanochitosan. The final results of many basic experiments after getting the con-
firmation of reproducibility are given herein. A representative concentration of
1gpL is, therefore, only reported and discussed here to make it as brief as possible
and to avoid presenting less important data. The influence of particle size on
different properties of nanochitosan-treated cotton fabric, like appearance, stiffness,
absorbency, dyeing behaviour, and wrinkle recovery, has been explained. SEM
images of nanochitosan-treated cotton fabric have also been analysed.

7.3 Technical Details

The following materials have been used

• 100 % cotton fabric ready for dyeing stage
• Certain class of direct dyes
• Chitosan (CHT1), having degree of deacetylation (DAC) 90 % and viscosity
22 cPs
• Dimethylol dihydroxy ethylene urea (DMDHEU) and other chemicals such as
sodium tripolyphosphate (TPP), acetic acid, sodium nitrite, sodium acetate
(anhydrous), and sodium hydroxide used were of analytical grade.
Chitosans with various molecular weight grades have been first obtained by
depolymerization of CHT1 by nitrous acid hydrolysis method, which have been
employed for the preparation of nanochitosan dispersions as described elsewhere
(Tiwari and Gharia 2003). In general, chitosan was dissolved in acetic acid solution,
and an optimized quantity of TPP was added drop-wise with rapid stirring (about
400 rpm) to obtain an opalescent solution. The sample was allowed to stand
overnight, filtered through sintered glass filter of porosity grade G3, and preserved
Advances in Nanotextile Finishes—An Approach Towards Sustainability 19

in refrigerator. The prepared nanochitosan was termed as CHT1 N (Chattopadhyay

and Inamdar 2013). The synthesized nanochitosan was applied to cotton fabric
within 24 h since the stability of nanochitosan gets adversely affected with time as
discussed earlier. The various grades of chitosan and nanochitosan have been
specified. A particle size analyser has been used to determine the particle size and
size distribution of the chitosan.
A two-dip–two-nip technique has been used to apply nanochitosan dispersion
(1 gpL) onto fabric, using a padding mangle with wet pickup of 70 %. After drying,
the fabric was cured in oven at 150 °C for 4 min. The sample was then washed in
the following sequence: rinse → alkali wash (soda ash 1 gpL, MLR 1:50) → hot
wash (twice) (85 °C/20 min) → cold wash → dry.
The following studies have been done
• SEM
• Evaluation of Indices
• Fabric Stiffness, Tenacity and Absorbency
• Crease Recovery Angle and Antimicrobial Activity.

7.4 Synthesis and Characterization of Nanochitosan

Chitosan possesses quite a long linear structure and has rigid conformation.
The CHTI (Parent chitosan sample 1) has a characteristic size of hydrodynamic
sphere of 4014 nm. The higher viscosity of the solution is due to the higher particle
size in the solution. Any molecular size chitosan can reduce the particle size to
nanolevel by ‘bottom-up’ approach (Patel and Jivani 2009). Due to its polycationic
nature, chitosan is subjected to ionic gelation with poly anions like pentasodium
tripolyphosphate (TPP), ethylene diamine tetra acetic acid (EDTA), resulting in
formation of nanoparticles. Such particles are stabilized by electrostatic hindrance
due to coulombic repulsion between particles of same ionic charges (Zhang et al.
2010; Trapani et al. 2009; Chattopadhyay and Inamdar 2010). Owing to faster ionic
reactions between chitosan and TPP, non-toxic nature of these components and ease
of operation, we adopted the gel ionization technique for the synthesis of
nanochitosan particles. The particle size distribution of CHT5 N, having particle
size of 110.74 nm, is given in Fig. 15. Scaling down the particle size of large
polymeric materials to nanolevel is a big challenge. It is clear from them present
study that the molecular weight (Table 1) has a great role in controlling the particle
size and by reducing the molecular weight we achieved about 110-nm particle size.
The study evidently shows that the particle size can be decreased below 100 nm by
conducting a trial with parent chitosan of low molecular weight (lesser than
10,000). This investigation would provide a platform for future work of such a type
and would serve basic information to the future researchers.
20 N. Gokarneshan et al.

Fig. 15 Nanochitosan size

distribution by intensity
(CHT5N) (Chattopadhyay
and Inamdar 2013)

7.5 Influence of Nanochitosan Application on Surface

Morphology

Treated as well as untreated cotton has been investigated for surface morphology
using SEM microscope (Fig. 16). Chitosan exhibits an inherent property of film
formation, which is clearly seen as gloss on fibre surface as shown in Fig. 16(b)
(Chattopadhyay and Inamdar 2013). Further, the film deposition on fibre surface
can be confirmed by prolong boiling of treated sample in distilled water so that the
broken appearance of film can be viewed under SEM (Fig. 16c). Fabrics treated
with nanochitosan exhibit a totally different microphotograph (Fig. 16d–f).
Nanochitosan film has more uniformity.

7.6 Influence of Nanochitosan on Fabric Appearance

The appearance and the feel of the fabric dictate its appeal. The influence of particle
size of nanochitosan on these properties of cotton fabric has been studied. The
appearance and the fabric feel are quite satisfactory. The whiteness is improved
with reduction in particle size and reaches well nearer to that of control sample
(Chattopadhyay and Inamdar 2013). This may be attributed to the greater extent of
penetration of nanochitosan particles into fibre structure and allowing the cuticle for
exposure. Normal chitosan forms a film on surface, and thereby changes the
whiteness to a certain degree. This film may also impart stiffness to the fibre,
whereas a nanochitosan shows a little influence, as per the studies done.
Advances in Nanotextile Finishes—An Approach Towards Sustainability 21

Fig. 16 SEM images (×2700) of a cotton fibre (control), b CHT1-treated fibres, c CHT1-treated
and then prolong boiled cotton fibres, d CHT1N(ii) 319.4 nm, treated cotton fibres, e CHT4N,
195.2 nm, treated cotton fibres and f CHT5N, 110.74 nm, treated cotton fibres (Chattopadhyay
and Inamdar 2013)

7.7 Influence of Nanochitosan on Tensile Properties

The influence of nanochitosan treatment on tensile properties of cotton fabrics has

been investigated (Chattopadhyay and Inamdar 2013). A decrease in the strength
takes place owing to application of conventional chitosan. Conventional chitosan
mostly forms a film on the surface of the fabric and very less amount of it can enter
into the interfibre regions and thus cannot take part in load bearing phenomenon,
22 N. Gokarneshan et al.

rather affects symmetrical distribution of load. Nanochitosan, on the other hand,

because of its small size can easily enter into the interfibre region and to even
inter-cellulosic chain regions and work as a cross-link, which bears the load to a
great extent. The strength improvement is therefore clearly observed with the
reduction in particle size. But the elongation property gets reduced to a certain
degree due to the scaling down of particle size. Due to the in situ formation of 3D
networks the adjacent fibre molecules show possible resistance to slip and reduce
the elongation-at-break.

7.8 Effect of Nanochitosan on Absorbency

Figure 17 depicts the absorbency determined by drop penetration method pertain-

ing to nanochitosan-treated cotton fabric. The results show that the absorbency is
decreased with the reduction in particle size. This may be elucidated by the example
of lotus leaf effect. Distribution of nanochitosan particles as a thin layer over and
beneath the surface, (Fig. 16d–f), may roll out the water droplets. The absorbency
of nanochitosan-treated fabrics continues to fall within the tolerable limits of
conventional wet processing conditions (Chattopadhyay and Inamdar 2013).

7.9 Dyeing Behaviour of Nanochitosan-Treated Cotton

Fabric

As the chitosan structure is very much similar to cellulose, its treatment to cotton is
expected to influence the dyeing. Thus, the influence of pretreatment of nanochi-
tosan on direct dyeing of cotton has been investigated. The influences of chitosan
and nanochitosan pretreatment on dye uptake have been determined. Due to the
decrease in the particle of chitosan, the dye uptake by treated cotton fabric, in
conventional process, is increased progressively. The results are superior to

Fig. 17 Influence of particle

size on treated cotton fabric
absorbency (Chattopadhyay
and Inamdar 2013)
Advances in Nanotextile Finishes—An Approach Towards Sustainability 23

corresponding parent chitosan-treated materials. The dye uptake of CHTN-treated

samples is found to be significantly increased, resulting in almost complete
exhaustion of dye bath, when acidification was followed (Chattopadhyay and
Inamdar 2013). The increased dye uptake due to chitosan treatment may be
attributed to the presence of primary amino groups of chitosan. These cations
dissipate the negative surface charge on cotton and drives dye molecules to the
fibre. Further, the dye uptake may also been enhanced due to the dyeability of
chitosan itself with direct dyes. The nanochitosan due to increased surface area and
hence higher accessibility for dye sites put much added value. The primary amino
groups on chitosan get protonated (quaternized) in acidic medium having enhanced
positive charge, thus forming salt linkages with anionic (sulphonate) groups of
residual dye in the bath. Secondly, the higher dye uptake value after acidification
proves the presence of chitosan. The wash fastness and rub fastness properties of
direct dyed fabrics were also analysed. As the particle size is reduced, the fastness
to washing is improved, which could be considered as the formation of chitosan–
dye complex in situ. The rubbing fastness is also improved to a certain degree with
the particle size decrease.

7.10 Influence of Nanochitosan on Crease Recovery

The aesthetic appeal of garment/fabric gets downgraded due to susceptibility to

creasing. In the conventional method, the problem is overcome by treatment of
cotton fabric with different cross-linking agents based on aminoplast resins, e.g.
DMDHEU (Lopez-Leon et al. 2005; Boonyo et al. 2008; Loretz and Bernkop
2006). The crease recovery property as a function of chitosan and nanochitosan
treatments has been compared against DMDHEU. The crease recovery angle of
cotton fabric is greatly reduced by the treatment of normal chitosan (CHT1).
Treatment of cotton fabric with chitosan of lower particle size is found to improve
the crease recovery of cotton fabric. However, yet it could not gain the rating of
commercially used cross-linking agent DMDHEU. Conventional chitosan is
believed to form a surface coating which lowers the possibility of cross-linking and
therefore cannot contribute to the load-sharing phenomenon. Owing to the greater
penetration of the nanochitosan into the fabric structure, the improved wrinkle
recovery property is improved. These polycationic nanoparticles may be bound to
the fibre molecules and resist creasing to a certain degree, owing to their better
penetration.

7.11 Influence of Nanochitosan on Antibacterial Effect

Owing to their moisture and warmth, cotton fibres are similar to other natural fibres
in creating a conducive environment for the growth of microorganisms. The
Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:
 A virágzás Edmund Spensernél (1552–99) borítja el a fát.
Fiatalon Petrarcát fordítja, de aztán Ariostóhoz fordul s az ő
példájára mintázza meg phantastikus lovagi eposzát. Huszonnyolc
éves korában, mikor a cambridgei egyetemről Irországba megy lord
Grey titkárának, két nagy eredeti munka tervét viszi megkezdve
magával. Egyik a The Shepherd’s Calendar (Pásztorkalendárium,
megjelent 1579), mely tizenkét eclogából áll, didaktikus tartalommal,
klasszikus olasz divat szerint. Mindegyik egy-egy hónap nevét viseli.
Szerelmi panaszokból, párbeszédekből, a királyné dicsőítéséből
állanak az egyes énekek; kettőben a reformáció van szóvá téve s
kiviláglik a költő puritán hajlandósága. Tizenkét esztendővel később
jelent meg főmunkájának, a Tündérek királynőjének (The Faerie
Queene) első három könyve, a királynőnek ajánlva. Spenser egész
életén át dolgozott e művén, még sem készült el vele. Tizenkét
könyvben az aristotelesi tizenkét erényt akarta megtestesíteni.
Minden erény testet ölt egy lovagban, aki védelmezője s lesujtja a
vele ellenkező bűnöket és gerjedelmeket.
Spenser tizenkét könyvre tervezte eposzát; s minden kész könyv 12 énekből
áll. De csak a hat első könyv készült el teljesen, melyeknek a tiszta élet, a
mértékletesség, a szűzi szerelem, a barátság, az igazságosság és lovagiasság
személyesítői a hősei. A lovagok az aristotelesi 12 erény képviselői s Gloriana
tündérkirálynő szolgái, aki a nemes becsvágy személyesítője. Mindegyikben
szerepel a Glorianát kereső szerelmes Arthur király s az egésznek vége az lett
volna, hogy elveszi a tündérkirálynőt.

Össze van itt halmozva az ó- és középkor képzeletének minden

gazdagsága; a szépség pogány imádata és középkori jámborság; az
Olympus istennői és szatirok mellett a lovag-romantika varázslatos
barlangjai, sárkányaikkal és boszorkányaikkal egyetemben;
Ariostóra emlékeztető lovagok és rózsaszín testű nymphák s hozzá
tassói gyöngédség és keresztény tisztaság. Minden más munkája,
szerlemi himnuszai, lakodalmi verse (Epithalamion), az Amorettik, a
Pillangósors (Muiopotmos) mind csak önmagának a keresése. A
lovagvilág és Tündérország az ő igazi hazája, akinek képzelete
olyan eleven volt, hogy életet bírt adni az elvont erényeknek s olyan
gyöngéd, hogy nem tépte össze a tündérnép pókháló várát, mikor
belépett. Tündérekhez méltók érzései és színei. Szűzei nymphák és
napsugarak leányai, akik pikkely-csónakon járnak a kék hullámok
fölött s a tenger mosolyogva csókolja lábaik nyomát. Boldog költő ő,
aki le tudta festeni az arany sápadt sajogását s a test rózsaszínű
párázatát. A gyönyör kertjében ezüst hullámú forrást bugyogtat,
partján meztelen fiúk játszadoznak. A csermely jáspis-medencébe
gyűl. Madárdal és vízesés moraja szűrődik a levegőbe. Ott pihen
rózsaágyon Akrasia, lankadtan, készen az édes bűnre, ezüst
fátyolban, mely nem födi el testének vonalait s a rajta gyöngyöző
verejték-harmatot. Ilyen képekkel gyönyörködtette Spenser a
harcban kifáradt angolokat, akik nem győzték verseit kapkodni. A
királyasszony birtokot ajándékozott neki kétszer is, de az elsőt
vissza kellett adnia, a másodikat valami lázadáskor földúlták, házát
elhamvasztották; sok kézirata s egy gyermeke is odaégett.
Megtörten ment vissza Londonba, a hol nemsokára meghalt
nyomorban és kegyvesztetten, mert egy tanulmányt írt Irland
állapotáról, ami akkor is kényes téma volt. Utolsó, elvitathatlan
birtoka: egy szöglet a Westminster Poet’s Cornerjében. Ő az
allegorikus lovagi költészet utolsó vitéze. Hat esztendővel az ő
halála után jelenik meg Cervantes ütött-kopott lovagja, Don Quijote,
akiben a világ kikacagja a rozsdás lovagi erényeket. Spenser
költészete azonban épen maradt; rózsái nem hervadtak el, nymphái
nem vénültek meg. Az ő tündérligetében virított legszebben az angol
nyelv és angol képzelet Shakespeare előtt. Dús, színes és zengő ez
a berek, akármelyik percben beléje léphet Titánia. A Faerie Queen
első könyvének megjelenése után négy esztendőre (1594) írja
Shakespeare a Szent-Iván éji álmot.

2. A színjáték.

a) Eredete. Shakespeare elődei és kortársai.

A színjáték nem idegen mintára fejlett, hanem a maga erejéből,

azért van, hogy e mellett a gyöngéd és erényes költészet mellett
olyan izmos és megtermett a dráma. Ez az utcákon sarjadt ki, hol
pünkösd hétfőjén és úrnapján végigdöcögtek a céhek hatkerekű
szekerei. Tenyeres-talpas tréfákkal és vaskos ötletekkel fűszerezett
egyszerű históriák termettek ezen a vándorló tákolmányon,
amilyeneket a színjátszó iparosok fölértek ésszel s amelyek
megrázták és megröhögtették az utca ácsorgó népét. Mindegyik
kocsi zeneszóval jött, megállt az utcasarkon s ha Heródes meg
Kaifás megszolgálta a maga két shillingjét, mentek tovább s jött
utánok a másik kocsi. Az ember egy álló helyében végig nézhette a
bibliai történeteket a világ teremtésétől Krisztus mennybemeneteléig
és az utolsó ítéletig. Minden céh olyan jelenetet játszott, amely
foglalkozásához talált: az ácsok Noé bárkájának építését, a hajósok
és halászok a vízözönt, a szőlőmunkások a kánai menyegzőt, a
pékek az utolsó vacsorát. Minthogy mindegyiket más céh játszotta,
kereknek elég kerek volt mindenik jelenet, de belső csirázás nem
zsibongott ezekben a mysteriumokban, a biblia készen adta a
történetet és az alakokat. Az apostolok és szentek életét feltüntető
miraculumokban (Miracle Plays) volt valamicske jellem- és
sorsfordulat, de égi hatalom munkált bennök. Csak a bibliai jelenetek
közé ékelt Interludesben, a moralitásokban (Moral Play) jutott
szóhoz az ember belső küzdelme, az erények és bűnök allegorikus
alakjaiban. Henry Medwallnak a XV. század végén az a szerencsés
ötlete támad, hogy a főbűnök enyhébb álnevek alatt adják ki
magukat: a Fösvénység Takarékosságnak, a Harag Férfiasságnak.
Az allegoria leple alatt így venni észre egy-egy emberi mozdulatot.
Nemsokára egészen levetik ezt az erkölcsös mondásokkal tele
himzett palástot, mely bő redőivel elburkolja a test életét. E beszélő
fogalmak még megszólalnak Skelton színjátékaiban (Magnificence,
1515) s elhirdetik a reformált új hit igazságait John Bale (1495–1563)
ír püspöknek isten parancsolatjairól, Keresztelő Jánosról, Krisztus
megkísértetéséről szóló darabjaiban, melyekben a mysteriumok
összeolvadnak a moralitásokkal. Ők fogadják a deszkadobogón az
első hús és vér embert, az első angol királyt, aki meghódítja
utódainak a színpadot: Bale János királyát (Kynge Johan). Ynglond
vidua, a megszemélyesített Anglia, maga térdel elébe, oltalmát kérve
a papok ellenében. A Lázadás azonban a Hizelgéssel, a
Gazdagsággal, a Törvénytelen Hatalommal szövetkezik s együtt
átok alá vetik Angliát. Bale protestáns dühében megszaggatja bő
palástjukat s a darab közepén egyszerre Langton canterburyi érsek,
toulousei Raymond, Pandolfo legatus s maga a pápa állnak a nézők
előtt az iménti allegoriák csuhájában; széttépett köntöseiket senki
sem foldozza össze többé s nem viselik azokat tovább az angol
színdarabokban.
Az allegoriák átköltöznek az udvar mulatságaira, a hol sokáig
élnek, mint jó alattvalók, akik térdet hajtanak őfelségeiknek; a Hold
elsápad erényeik láttán s Vénus meghódol a királyné bájainak. Egy
ízlésesebb korban, mikor Ben Jonson írja az ünnepi alkalmi
játékokat és Shakespeare e játékok gyöngyét, a Szent-Iván éji
álmot, az allegoriáknak szárnyaik nőnek, hogy mint nemtők és
áldáshozó tündérek röpködjenek a palotában. Az elszállt allegoriák
után a pőrén maradt moralitások is átvándoroltak a királyi udvarba,
általános erkölcsi tanítás helyett politikai gúnyolódást véve ajkukra
(Soties). VIII. Henriknek egy ötletes muzsikusa, John Heywood
(1495–1565) volt a mestere az ilyen csúfolkodásnak. Hahotát keltő
torznép őgyeleg az ő színpadán: a Szentháromság lábaujjával s más
ilyen ereklyékkel csaklizó kolduló-barátok, lóvá tett férjek,
hazugságban versengő fogadkozók. Van kacagás, mikor a
versenyben az lesz a győztes, aki azt hazudja, hogy életében sem
látott türelmetlen, zsémbes fehér személyt (The four P’s = A négy P.,
alakjai: Palmer, Pardoner, Poticary, Pedlar = zarándok, búcsúárús,
patikáros, koldus). Vagy mikor az asszony férjét küldi el a papért, kit
pástétomra vár, de mikor férjuram is hozzálátna a lakomához,
elpáholják és otthagyják. Szegény eldöngetett már épp elhitetné
magával, hogy ő kergette el amazokat, mikor eszébe ötlik, hogy jó
lenne utánok nézni, hova lettek. (Johan the Husbond.) Mindennek
politikai célzata volt a reformáció idején, de e mókákban Heywood
megmintázta egy pár vígjátékfigurának a torsóját, amilyen ez a
rászedett férj is, azóta annyi vígjáték-férjnek az őse.
Nemcsak az utcán és az udvarnál divatosak a színjátékok: a
diákok Plautus és Terentius darabjait játsszák az iskolákban
(Westminster-Play). Az etoni iskola érdemes vezetője, Udall Miklós
(1506–66), 1540 körül angol darabot adat elő tanítványaival, melyet
maga írt. Ez az első angol vígjáték, a címe Royster-Doyster,
(kinyomtatták 1566-ban). Kérkedő hőse távoli rokona a Miles
gloriosusnak s némiképen őse Falstaffnak. Nem valami épületesek
ezek az első próbálkozások. John Still (1543–1608) püspök volt,
darabját, a Gammer Gurton’s Needlet (Gurton néne varrótűje) a
Christ’s College diákjai a királyné előtt játszották el, s ez a darab a
körül forog, hogy az asszony nem leli varrótűjét, a keresésben
felfordul az egész ház, gyanúba keverednek a szomszédok s végre
el akarja nadrágolni a szolgáját, mikor keze ráakad a tűre, mely ott
maradt a nadrág hátsó részében, mikor foltot vetettek rá vele.
Ezt a vidám komédiát szertartásossá téve és elfinomítva vezeti
fel az udvar színpadára John Lyly (1554–1606). Holdbeli asszonyról
(The Woman in the Moone), Endymionról, szerelmi átváltozásokról
(Love’s Metamorphosis) szóló párbeszédes mesékkel – szinte
látványos daraboknak lehetne nevezni – gyönyörködteti közönségét.
Vontatott és bonyodalmas prózai regényének, az Euphuesnek
körmönfont bőbeszédűsége, tudálékossága, nagyképű renyhesége
valósággal orgiákat dőzsöl végig ezekben a színjátékokban,
melyekben mintha a földiek örökölték volna az allegoriák
fellengzését. Nagy Sándor bele van bolondulva Campaspéba, de
lemond róla Apelles javára, mert ő nem élhet a szeretkezésnek, neki
nagy feladatai vannak – s elindul Perzsia meghódítására (The Most
excellent Comedie of Alexander, Campaspe and Diogenes).
Aristoteles és Diogenes úgy feleselnek a darabban, mintha a
philosophia csak a szószátyárság tudománya s a vitatkozás puszta
nyelvelés volna. Nagy Sándor annyi szóvirággal búcsúzik,
amennyivel beültethetné kertté Perzsia egész sivatagát. S így megy
ez Lylynek minden darabjában. Galatheát és Phillidát atyáik
fiúruhában járatják, attól való féltükben, hogy világszép leányaikra
sor kerülhet az évenként Neptunnak tartozó hajadon-áldozatok közt.
A két leány halálosan beleszeret egymásba, mindegyik abban a
hitben, hogy a másik fiú. Itt csak az istenség segíthet, aki Phillidát
csakugyan férfivá is változtatja. Az értelem minduntalan eltéved
ebben az összevisszaságban és phrasis-erdőben. Az író, mintha
maga is ráunna magára, prózai részekkel pihenteti ki versét – s
azóta minden színműírónál fel-felüti fejét a próza –, de prózája csak
olyan cikornyás és fanyar, akár a verse. Ez a cikornyás dagály, a
léha euphuismus, megérzik ennek a kornak minden darabján s nem
egyszer foltot ejt a Shakespeare nyelvén is, mikor úgy dobálja
egymásra a hasonlatokat, hogy e garmadához képest «az Ossa egy
bibircsó».
Ezekkel az első vígjáték-csirákkal egy időben pattannak ki az
első tragédiák rügyei. A legelsőt 1560 után adták elő a Temple
épületében. A címe: Gorboduc vagy Ferrex és Porrex; első három
felvonását Thomas Norton (megh. 1584) írta, a végső kettőt Thomas
Sackville (később lord Buckhurst, 1536–1608). Egész meséje ennyi:
Gorboduc király megosztja országát két fia közt. Porrex az egésznek
az ura akar lenni s meggyilkolja bátyját. Az anya kedvesebb fiáért
megöleti Porrexet. Erre fellázad a nép s megöli az öreg királyt és
feleségét. – Az ilyen országrendítő eseményekről, királyi hősökről s
erről a vérszomjról nem is tesz le többé az angol dráma; első
emberei: a Gorboducra visszamutató Leir, Julius Caesar, IV. és V.
Henrik, később csupa shakespearei hősök. Azonfelül Gorboductól
örökölték a későbbi tragédiák az ötfelvonásos beosztást s az ötös
jambust, amelyet Shakespeare is használt.
Sackville még maga is hallotta Shakespeare jambusait; ez a
legjobb bizonysága a fejlődés gyorsaságának. Szabadon és hirtelen
fejlett ki az angol dráma, a vallás, erkölcs és illem korlátai nélkül,
olyanformán, mint a görög. A vallásra nem kellett tekintettel lennie: a
katholicizmus már elvesztette uralmát a lelkeken, a reformáció még
nem jött el. Az erkölcs és ízlés sem korlátozta: láttuk ez emberek
erkölcsét és szokásait. Az illem sem; a külvárosi deszkabódé sem
adhat már több szabadságot, mint itt az udvar. Kelete is van: amint
az első bódék felépülnek a városi nép számára, egyszerre tömérdek
a közönség s megnő az írók száma. Igénytelen és egyszerű
mulatság ez eleinte. Nem kíván itt mást senki, csak hogy pezsegjen
az élet és mentől több legyen a látnivaló. A nézők naiv kedélyek,
tüstént belemelegszenek a játékba s három dárda és két paizs
láttára átjárja őket a háború minden izgalma. Könnyenhívők,
kötélidegzetűek, akiket szórakoztat a gyilkosság; nem finnyásak a
hullaszagra, hiszen az utcán is mindennap elvész egy pár
emberélet. Ilyen a közönség.
Az írók pedig maguk is e közönség közül valók. Csodálatos
keverékké forr bennök a nyers angolszász természettel a humanista
műveltség. Nem hiába adják darabjaikat felváltva az udvarnál és a
nép színházaiban: magukba szívják a műveltséget, de nem vetkezik
le a faji darabosságot. Ben Jonson egy kőmíves mostohafia, de
Magister Artium lett az oxfordi egyetemen; Marlowenak az apja
csizmadia volt, Massingeré inas s amannak Faustja meglepő
hasonlóságokat mutat a Goetheével, Massinger jellemvígjátéka, A
new Way to pay old Debts (Új mód régi adósságok megfizetésére)
olyan elmés meg mulatságos, hogy ma is meg-megjelenik az angol
színpadokon. Sokan egyetemet jártak, mint George Peel (1558–
1598), Robert Greene, Fletcher és Beaumont, de hamar
odahagyták, hogy kenyér és kalandok után fussanak. Többnyire
színésznek állnak, így Peel, Ben Jonson, Marlowe, Shakespeare,
Thomas Heywood (1570–1650), Lodget (1558–1625) az apja ki is
tagadja e miatt. Mert a színészeknek nincs nagy becsületök. A
színházakat a külvárosokba szorítja a hatóság. A Rose
Southwarkban áll, 1592 óta, Soderitchben a Courtain, nem messze
tőle 1576 óta a Burbageé – itt fog először föllépni Shakespeare – s
mikor leég és lebontják, ennek helyén épül a Globe, Shakespeare
színháza. Csak úgy üthetnek tanyát a városban, ha valamelyik nagy
úr pártfogásába fogadja őket. Kis kerek köpenyegben járnak, melyen
pártfogójuk címere csillog. Jórészükben egy zálogházas uzsorás
tartja a lelket, valami Henslowe, aki előlegeket ad nekik s zálogba
veszi kézirataikat, melyeket aztán ő ad el a színházaknak. Az író
hét-nyolc font sterlinget lát egy-egy darabja után; később, a Globe
virágzása idején, húsz fontot. A kiadók nem fizetnek. Irnokaik loppal
lejegyzik a párbeszédeket előadás alatt vagy megszerzik
suttyomban a színészektől, hogy gazdájuk kalózkiadásban
kiadhassa. Rengeteget kell hát írniok, hogy megélhessenek. John
Heywoodnak kétszázhúsz darabjáról tudunk. Mennyiség dolgában
nem páratlan az olyan termékenység, mint a Shakespeareé.
Némelyek együtt dolgoznak, mint John Fletcher (1579–1625) és
Francis Beaumont (1584–1616); tizenkettőnél több színművet írnak
együtt 1609-től 1616-ig, a Beaumont haláláig; azután Fletcher
egymagában húsz darabot ír életének utolsó kilenc esztendeje alatt.
John Websternek (1575–1650) három munkatársa is van: Dekker,
Ford és Rowley. A félénk természetű és szerény Philipp
Massinger (1584–1638) leginkább mások darabjainak
átdolgozásával keresi kenyerét, mégis harmincnál több eredeti
színdarab marad utána. Chapman (1557–1634) eredeti darabjai
mellett lefordítja Homeros munkáit, hetes jambusokban, szabadon.
És ilyen roppant munka mellett is nyomorúságban élnek. Ha egy kis
pénzük kerül, eldorbézolják. Szeretik a szőlő levét; mintha ezen a
hideg szigeten az szítta volna magába a nap tüzét és ragyogását,
hogy felgyujtsa vele a vért s lángra lobbantsa a képzeletet.
Mindnyájukra ráillik a Thomas Nash (1567–1600) beismerése, hogy
«mindig összeesküdött saját jó órái ellen». Greene (1560–1592), ez
a gazdag és termékeny szellem, aki számtalan euphuistikus
elbeszélésen kívül egész sereg színdarabot írt, az olasz Bojardo
eposzából Őrjöngő Lorántról, a spanyol Alfonz aragon királyról, a
skót IV. Jakabról s George a Greenről, az ő korabeli Robin Hoodról,
a skót lázadás elfojtójáról s III. Edvárd barátjáról, olyan darabot,
amelyet sokáig a Shakespeare munkái közé soroztak: ez az ember
színész és író-cimborái közt valósággal halálra dorbézolja magát.
Megházasodik, csakhogy pénzhez jusson s miközben kedves
verseket irogat a rendes családi életről, feleségének minden pénzét
eltékozolja rajnai borra. Egyetlen inge volt már csak, az is tele
féreggel – s ő részegen ődöngött egyik csapszékből a másikba. Egy
szegény csizmadia fogadta a házába, különben az utcán halt volna
meg. Halála előtt, ebben az állapotban, még ő maga írta meg élete
tanulságát egy elbeszélésben: Egy batka ára bölcseség, melyet egy
millió megbánáson vásároltam.
Nem különb a többiek élete sem. Marlowe (1564–1593)
csizmadiamesterséget tanul, azután Cambridgebe megy és
baccalaureus lesz az egyetemen. Egy színdarabot ír, amelyet aztán
Londonba visz. Ott maga is felcsap színésznek. Egy dőzsölésben a
lábát töri, megsántul, többé nem léphet fel. A lebújok hőse lesz, aki
istenkáromlásáról városszerte ismeretes. Egy céda szeretőt tart, aki
megcsalja. Marlowe tőrt ránt a vetélytársra, de annak tőre a szemén
át agyvelejébe fúródik; meghal, átkozódva, huszonkilenc éves
korában.
Ben Jonsonnak (1573–1635) lelkész volt az apja; egy hónapos
korában árvaságra jut, aztán egy pallér mostohaapa kezei alá.
Benjamin megugrik a kőmívesség mellől s közkatonának áll Nassaui
Móric németalföldi seregében. 1597-ben már a Henslowe
színtársulatának tagja. Itt összetűz egy színésztársával s párbajban
megöli. Börtönbe kerül, hol a katholikus hitre tér. Amint kiszabadul,
megházasodik, állás és pénz nélkül. Miután előadták egy pár
darabját, az udvari színjátékok rendezőjeül szerződtetik (Master of
the Revels) s talán poeta laureatusa is Jakab királynak. Marstonnal
és Chapmannal együtt egy darabot ír (Eastward hoe 1605), amelyről
elhitetik a királlyal, ki maga is skót, hogy a skótokat kicsúfolja. Két
társa börtönbe kerül és Jonson önkényt velök megy. Kicsibe múlt,
hogy el nem vesztették fülüket és orrukat (ez volt a felségsértés
büntetése). Azután beutazta Franciaországot, gyalog felment
Skóciába; tanult, könyveket gyüjtött. Hatalmas lélek lakott ebben az
óriási testben, a széles arc mögött, melyet már gyermekkorában
elrútított a skorbut. Hatvankét éves korában halt meg, ismétlődő
gutaütésektől.
Ezek az írók csak tehetség dolgában állanak fölötte
közönségüknek, erkölcs és ízlés dolgában maguk sem jobbak nála,
vagy legalább hozzája alkalmazkodnak, hiszen kenyerüket keresik a
színházban. Rendesen különbséget szokás tenni Shakespeare
elődei és kortársai közt. Úttörői volnának Kyd, Greene és Marlowe,
kortársai Ben Jonson és a többiek. De egyrészt valamennyiök közt
Marlowe a legnagyobb, az igazi lángész, aki közelebb van hozzá,
mint kortársai közül bármelyik; másrészt pedig Greene és Marlowe
1592-ben és 1593-ban halnak meg, mikor Shakespeare már harminc
éves s tíz év óta él Londonban, Kyd pedig 1584–88 közt írja a
Shakespeare előtti korszak leghíresebb tragédiáját, éppen mikor
Shakespeare Londonba kerül, – tehát ezek is kortársai. Azért
egyszerűbb, egyben venni szemügyre, mint fejlődött a szomorú- és a
vígjáték azon mindössze három évtized vagy még rövidebb idő alatt,
mely Gorboducot és Lyly színjátékait elválasztja Shakespeare első
darabjaitól.
Nézzük a Shakespeare előtti korszak leghíresebb darabját, Kyd
(megh. 1594) Spanyol tragédiáját, a Hieronimo folytatását, melynek
egy pár körvonala kiütközik a Shakespeare Hamletjén.
 A spanyolok és portugálok közt az adó miatt háborúra kerül a dolog. Hieronimo
a spanyol sereg vezére, s fia, Horatio, a sereg hőse. Ez foglyul ejti Baltazárt, a
portugál királyfit, mikor ez megöli a spanyolok követét, Don Andreát. Itt kezdődik a
Spanyol szomorújáték. Baltazár foglyul a spanyol udvarba kerül, s ott beleszeret a
Don Andrea volt jegyesébe, aki azonban Horatiót szereti. Baltazár a lány bátyjával
meglepi és fölakasztja Horatiót. Hieronimo, mikor megtudja, kik voltak a gyilkosok,
eszelősnek teszi magát. Mikor aztán a portugál király fiát kiváltani
Spanyolországba jön, tettre szánja magát. Színjátékot rendeznek, melyben föllép
ő is, a fia volt jegyese, meg a két cinkos. A játék végén Hieronimo megöli a leány
testvérét, a leány pedig a királyfit, aztán önmagukat is.

Így tele vannak zsúfolva mesével az első színjátékok. A nézők

naiv kora ez még, mikor a pőre tett érdekli őket. Azért olyan rövid az
út e színdarabok embereinél a gondolattól a tettig; egyre-másra kész
elszánások röppennek ki belőlük s a szónak ikertestvére a döfés. Az
emberek csak arra valók itt, hogy cselt szőjenek és gyilkoljanak s a
sikamós vérben tovább vonszolják a darab cselekményét.
Minduntalan kifordulnak a rendes emberi természetből. Iszonyatos
tettek és szörnyű emberek tolonganak itt. Leánygyilkos apák
(Massinger: The fatal Dovry = Végzetes hozomány) és anyagyilkos
fiúk (Webster: Anyagyilkos), vérfertőző testvérek (Ford: ’T is a pity
she is a Whore = Kár, hogy rima) és fiaikba szerelmes természetlen
anyák mellett (Fletcher: Thierry and Theodoret). Rettentő és
iszonyatos tettnek kell annak lenni, ami e vérhez szokott emberek
hátgerincét megborzongatja. Massinger milanói hercegén (The Duke
of Milan) egyik vitéze úgy boszúlja meg elhagyott hugát, hogy gyanút
kelt a hercegben hitvese ellen – mint Jago – s addig szítja, míg a
herceg meg nem öli a feleségét. A boszúálló még akkor sem
elégszik meg: orvosi köntösben a halotthoz férkőzik, s mérget tesz
ajakára, mely megöli a halottjára boruló herceget is.
Semmi sincs messzebb e daraboktól, mint a mese-szegénység.
Ha tett kell: szenvedély, gyilkosság és boszú – irodalom abban nem
lehet dúskálóbb ezeknél az inquisitori phantasiával írott munkáknál,
melyekben az író nemcsak alakjainak hóhéra, hanem közönségét is
megkínozza. Nem emberek ezek, nem jellemek, hanem boszúló
ördögök vagy elvérző áldozatok. S az író a részletekkel még tetézi
az egésznek borzalmasságát. Webster (1575? – 1650?) Malfyi
hercegnőjét testvérei meg akarják őrjíteni és halálra kínozni, amért
együtt él udvarmesterével. Viaszbábokat küldenek szobájába,
melyek férjét és gyermekeit ábrázolják holtan. Mikor ennek nincs
foganatja, rikácsoló őrültek ugrándozzák körül. Végre megfojtják, két
gyermekével és komornájával együtt, a nézők szemeláttára. Aztán
elhullanak egymás kezétől bátyái és szerelmese. Semmi sem lehet
már szörnyűbb. A tragédia maga is fuldoklik ennyi vértől. Pedig a
legtanultabb írók sem mentek a rémségek e divatától. Jonson is
Sejanus bukásában (Sejanus his fall 1603) és Catilina
összeesküvésében (Catilina his Conspiracy 1611) keresi tárgyát,
Marlowe meg Tamerlánban és a Bertalan-éjben (The Massacre at
Paris).
Ezek a tárgyak rettentő emberekkel járnak együtt, akik
meghaladják az életnagyság határait s szinte szétvetik a drámát és a
színpadot. Ott van Marlowenál II. Edvárd s még inkább a Máltai
zsidó (Tragedy of the Rich Jew of Malta). A jellemek mindig több-
több téren terpeszkednek el a színpadon, a cselekmény, melyet az
alakok elébb csak úgy vettek magukra, mint egy tarkán kihimzett bő
palástot, most jobban hozzájok feszül: a mese kezd a jellem öltözete
lenni. Barabás, a máltai zsidó magára veszi az egész darabot.
Mindent ő végez és mindennek ő az oka.
Mikor a kormányzó elrendeli, hogy a máltai zsidók vagy keresztényekké
legyenek, vagy fele vagyonukat adóba adják az ostromló töröknek, Barabás
megmaradt kincseit elrejti a házában. De házát is lefoglalják; zárda lesz belőle.
Ekkor a zsidó az apácák közé adja lányát, csakhogy az ő révén kincséhez
férkőzhessék. A lány szerelmeért ketten versengenek: a kormányzó fia és egy
másik vitéz. Abigél emezt szereti, de apja addig ingerli ezt, míg leszúrja
vetélytársát. Így áll boszút Barabás a kormányzón. A gyilkos azonban maga is
belehal sebébe, mire Abigél csakugyan fölveszi a fátyolt. Apja dühében
megmérgezi a klastrom egész népét. A barátokat, kik rájönnek tettére, elteszi láb
alól, végül meghitt szolgáját is, aki tudója a dolgoknak. Mikor aztán minden
kitudódik s Barabást a várfalról a tengerbe vetik, megmenekülve a törökökhöz
megy s elárulja a várost. Aztán megint a törökök ellen tör, mire végre eléri
büntetése.

Nem tagadhatni, hogy ezek a rémséges történetek és iszonyú

hőseik összeillenek, egészen egy világból valók: egyformán
szertelenek. S a gondolatok, érzések, képeik és beszédök éppen
megfelelő. Az egyes jelenetek felépítése és habzó ereje bámulatos.
Az írók olyan szenvedéllyel élik bele magukat alakjaik lelkébe, hogy
minden helyzetet szétpattanásig megfeszítenek; de azért sohasem
jutnak erejök fogytáig. Olyan gazdag a képzeletök, írói erejök olyan
acélos, hogy bár úgy tetszik, mintha minden egyes jelenetben egész
gazdaságukat eltékozolnák, a következőben megint
kifogyhatatlanok. Nem ismétlik sem önmagukat, sem egymást.
Letarolnak minden thémát, jellemet, helyzeteik szinte kimerítenek
minden lehető permutációt, de alig nyúlnak ketten egy mese és egy
alak után. A képek olyan bőven áradnak tollaik alól, hogy sohasem
szorulnak oda nem találó képre vagy érzésre. Lassanként odáig
jutnak, hogy minden szavuk a helyzetből és az alak lelkéből hajt.
Marlowe Faustja, mely egész világosan a Spiess-féle népkönyv után
készült, de csak átdolgozásban (1604) maradt fönn, egészen úgy
kezdődik, mint a Goetheé: a legtermészetesebb módon, amint egy
mindent áttanult középkori tudós, aki sorra vette a philosophiát, az
orvosi és jogtudományt a theológiával egyben, végre a mágiához
fordul. Mennyire a lelkéből fakad minden szava, amint az éjfélt várja,
mikor az ördögé lesz! Tudománya még ekkor is átütközik beszédén;
olyan gondolatai és képei vannak, amilyenek csak egy sokat tudó,
tépelődő és kifáradt lélekben támadhatnak a kétségbeesés
villámtüzénél. Ha benézünk – homályos ablakon át – boltíves
cellájába, így halljuk őt vivódni:

Oh Faustus!
Csak egy órácskád van még élni hátra,
Hogy aztán kárhozott legyél örökre.
Oh álljatok meg, szálló csillagok,
Álljon meg az idő, ne jőjön éjfél!
Oh nyílj ki, természetnek szép szeme,
Egy örök napra! Nyújtsd évvé az órát,
Hónappá, hétté, bár csak napra is,
Hogy vezekeljek és lelkem kimentsem.
O lente, lente currite, noctis equi!
A csillagok járnak, idő futását
Nem tartja semmi föl. Az óra üt,
A sátán jő és kárhozatba visz.
Az égbe vágyom! ki ránt vissza onnat?
Lám, az egen az Üdvözítő vére
Hogy’ ömlik el, – megvált egy csöppje is.
 Megváltó, hallj meg, oh ne szaggasd széjjel
Szívemet szent neved dicsőségére.
–––––––––––
Szirtek, halmok, szakadjatok reám,
Megvédni az ég szörnyü haragától!
Nem? Jó! Fővel megyek neki a földnek;
Nyílj meg, te föld! De nem, az sem akar
Magába venni. – – –

(Az óra felet üt.)

Telik az óra, már végére jár.

Ha vezekelnem kell is bűnömért,
Csak célja voln’ az örök gyötrelemnek!
Hadd éljek ezer évig a pokolban,
Százezerig, csak szabaduljak aztán.
De nincsen cél a kárhozott előtt!
Mért nem vagyok lélek nekűli féreg?
Minek legyen a lelkem halhatatlan?
Oh, bár voln’ a léleknek vándorútja,
Mint Pythagoras hitte: boldog lennék,
Ha most lelkem belőlem elszakadna,
S én vadállattá változnám legott.
Boldog az állat; hogyha a halál jő,
Lelke az ősanyaghoz visszatér,
De én örökké kénkőlángban égek.
Átok szüleimre, kik világra hoztak!
Nem, terád átok, Faust, és Luciferre!

(Az éjfélt üti.)

Most üt; üti. Testem, válj levegővé,

Vagy a pokolba ránt le Lucifer.
Lelkem, oszolj párává és csapódj le
Az oczeánba, hogy ne leljenek rád.

(Mennydörgés. A pokolbéliek jönnek.)

Ennek a mély és sokoldalú beszédnek, amely ennyire a

helyzetből s a szív mélyéből fakad, nem találni párját a Hamlet nagy
monologjáig.
 A komédia játszi muzsája épp olyan messze elszökdécselt a
Gorton-néne-féle mókáktól, mint kothurnusos nénje a maga első
játékaitól. A nyerseségnek és túlzásnak hasonló
gyermekbetegségein ment át, míg a Ben Jonson keze alatt kinőtt
belőle az izmos, ép polgári vígjáték. Az író a mesének éppen olyan
bonyolult szövevényével hálózza be a néző érdeklődését, mint a
tragédiaköltő s az alakok a maguk módján éppen olyan szertelenek
s csak akkora zsákmányt akarnak a hahotából, mint marcona
bátyjaik a hátborzongásból. Az otromba cselédek és furfangos
barátok azonban hamarosan leszorulnak a színpadról s ötletesebb
és fürgébb nép tódul helyökbe, akik szétpukkanásig tömik
bohóságaikkal a mese dagadó iszákját. Amíg a tragédia a
borzalmasság vidékén hajszolja a szertelenségeket, a komédia a
varázslatok és lehetetlenségek csodáit kergeti; túlteszi magát
mindenen, megperdíti talpa alatt a földgolyót, varázslókkal cimborál,
boszorkánytükrökbe pislog, álarcban és álruhában bujkál, úgy
vadássza a nézők hahotáját és tapsát.
A korszak elején Greene darabja a legnépszerűbb: Historie of
Frier Bacon and Frier Bungay (Bacon és Bungay barátok históriája,
1591).
Edvárd (I.) herceg szerelmes Margitba, egy erdész leányába. Barátját, Lacyt, a
leányhoz küldi, hogy azt ő hozzája hajtsa, maga pedig Bacon bűbájoshoz fordul,
aki egy varázstükörben megmutatja neki, mint szépeleg Lacy a lány körül, akivel
egymásba szeretnek. Meg akarnának esküdni s egy pap is van kéznél, Bungay.
Bacon azonban elveszi a Bungay szavát, aztán őt magát eltünteti a
szerelmesektől, Edvárdot meg odasegíti a pár közelébe. A herceg elébb meg
akarja ölni Lacyt, de később megbocsát neki és hozzáadja Margitot, maga pedig
Elinort veszi el, a castiliai királylányt, akivel apja régen eljegyezte. A mese váza
derült végig (ugyanaz, ami Arany László Elfridajáé és Dóczy Ellinorjáé).

Mikor a tragédia cselekménye a jellemekbe veszi magát, mint

Sejanusban meg a Máltai zsidóban, a vígjáték is eltanulja ezt s a
cselekményen itt is elhatalmasodik egy-egy typikus jellem. Ben
Jonson darabjai: Mindenkinek megvan a maga hibája, Alchimista, Az
ördög szamár olyan eleven és találó gúnyképei az emberek
különféle fajtáinak, hogy a jellemvígjáték határát érintik. Az első
darab prologusában maga mondja – versben: – «Olyannak mutatunk
szót és tettet, minők valóban s a jellemet, mint vígjátékba illik, ha a
magunk korát akarja feltüntetni s nem bűneinket, hanem
dőreségeinket festeni. E gyöngeségekre, melyeket ma szemetek elé
tárunk, könnyen ráismerhettek, nevetve rajta». Pompás elv, szilárd
alapja a polgári vígjátéknak. Azt a természetességet és élethűséget,
amelyet a tragédiába Shakespeare vitt be, a vígjátékba Jonson
vezette be. Csakhogy Jonson alant maradt, a nagyon általános
gyarlóságok, a felduzzasztott hibák kifigurázásában; nem lelkeket,
csak mulatságos alakokat teremtett, a cselvígjáték olcsó
eszközeivel.
Volpone olyan fösvény, akinek a lelkéből minden más kiszorult. Imádja az
aranyat s halálos betegnek teszi magát, csakhogy az örökséglesőktől ajándékokat
gyüjtsön s hálából lóvá tegye őket. Egyikük a feleségét is neki adja; a másik a fiát
tagadja ki s ő rá iratja vagyonát. Mindebben Volponénak egy furfangos szolga a
jobb keze, Mosca. Utoljára azt a tréfát eszeli ki, hogy ura írjon egy végrendeletet,
melyben minden vagyonát ő rá hagyja. A zsebrák egy függöny mögül élvezi végig
az örökségüktől elesett rokonok tehetetlen dühét. De aztán Mosca az ő eszén is
túljár s a végrendelettel a keze közt fele vagyonát követeli. Civakodásuk leleplezi
csalásaikat s mind a ketten pellengérre kerülnek.

Olyan sok a közönség és az író – Jonsonnak a szolgája is ír,

Brome, – oly nagy a divatja a színjátéknak, hogy feldolgoznak
minden idegen eszmét és mesét is. Fletcher és Beaumont a Don
Quijote nyomán írják The Knight of the burning Pestle c. darabjokat,
sorra veszik a régi írók thémáit, kivált Plautust, az életnek minden
oldalát. Van vígjáték az előkelőkről (Beaumont és Fletcher: Wit at
several Weapons), a papokról és ügyvédekről (Fletcher: The
Spanish Curate), a hivatástalan költőkről (Jonson: Poetaster), a
párbajozókról (Fletcher: The Lyttle French Lawyer), nőgyűlölőkről (u.
a. Woman-Hater), mindenről. Vannak polgári vígjátékok, mint a
Jonsonéi és Massingernél egy pár, romantikusak, s élnek még az
udvar zenétlen operái is, a bús pásztorról (Jonson) és hű
pásztorleányról (Fletcher). A vaskos polgári komédiákból kiszorult
finomság és képzelet ezekben szökdécseli ki magát.
Tündérországban járunk, hol a harangvirágok ütemre csilingelnek,
majdnem olyan szépen, mint az Oberon ligetében.
 Ezekkel a színművekkel egy időben adták a Shakespeare
darabjait s ezek íróival együtt élt ő. Mit talált a színpadon és mit
hozott maga?
Talált áradó meséket, melyek átcsaptak a rémség és
lehetetlenség határain s elöntöttek minden egyebet: jellemeket,
arányt; talált mesébe illő szörnyetegeket, amelyek túl voltak nagyítva
az emberi élethűségen; vérengző szenvedélyeket, mértéktelen
indulatokat a tragédiában, hasonlóan szertelen varázslókat és
torzalakokat a komédiában; hajlékony és csengő, de túlzásban
áradó nyelvet, mely sokszor fuldoklott önnön phrasisaitól.
Shakespeare átveszi és megszázszorozza egész vagyonukat;
eltanulja görög és latin forrásaikat, sőt a spanyolokat és franciákat is;
példájukra nyúl hozzá az angol történelemhez; átveszi kész
meséiket, hiszen újra írja Lear, Caesar és a zsidó tragédiáit s
részben Hieronimo után Hamletet; formáikat is eltanulja; a Ben
Jonson-féle polgári vígjáték mintájára írja a Windsori víg
asszonyokat; regényes játékaik mintájára költi a Téli regét és
másokat; pásztorjátékaikból sarjad ki nála a Szent Iván-éji álom.
Hozni pedig hozta a természetes iránti érzéket, ízlést és mérsékletet,
mely mederbe szorítja a mindent elöntő mesét, művészi gondot,
mely a jelenetek fokozatos fejlesztésével egyensúlyba hozza az
egészet. Arányba és kölcsönhatásba állította a történetet és alakjait;
nála nem fojtják el egymást, hanem támogatják: az események
irányítják a jellemet, a jellemek az eseményeket s ezzel megadja
munkáinak az élet egész complexitását. A természetnek igazabb,
emberibb határai közé szorítja a színpad alakjainak lelkét, indokolja
indulataikat; emberré teszi az embereket, akik előtte – Hamlet
szavaival élve: – «heródesebbek voltak Heródesnél». Ezzel a
tragikai tisztulásnak megnyitja a másik forrását is: az ő alakjai nem
puszta iszonyatot ébresztenek bennünk, hanem rokonszenvet és
szánalmat is; ezért feledteti az ő Julius Caesarja a Jonson
Catilináját, a kétségbeesésig felbőszültében is érthető Shylock
Barabást. Azokat a szertelen színfoltokat, amelyekkel elődei az
emberi lelket inkább vázolták, mint festették, Shakespeare
árnyalatokra bontja s az író-művészet fejlődése főként az árnyalatok
meglátásában mutatkozik. Mindent összefoglalva: ő teszi az angol
drámát élethűvé és művészivé. Úgy áll kortársai mellett, mint Dante
meg Goethe Petrarca és Boccaccio, Lessing és Schiller mellett.
Emezek meglátták az emberi léleknek számos vonását, sok nagy
szenvedélyét, tömérdek finom megrezdülését, remegő vágyait és
addig szóvá nem tett szenvedéseit; Dante, Shakespeare és Goethe
azonban ismerték és megértették s visszatükrözték az egész emberi
lelket. Ami Shakespearet a nagy görög tragikusok meg az újabb
civilizáció legnagyobb költői, Dante és Goethe mellé, sőt ezek elébe
állítja, azt ő maga hozta magával. Fogyatkozásai korának
gyarlóságai, érdemei az ő tulajdon érdemei.

b) Shakespeare.

Shakespeare magyarázói hasonlítanak a gyermekhez, akit szent

Ágoston látott a tenger partján játszani, amint kis kobakjával ki
akarta meregetni a tengert. A lángészre nincs magyarázat, még
tulajdon élete rajzában sem. Az egyetlen jogos magyarázat
Shakespeare keresztelésének dátuma: 1564 április 26. Ez az
évszám kész milieu. Ez magyarázza meg mindazt, amin munkáiban
a járatlanabb olvasó talán megütközik: író kortársainak dagályos
stílje menti szóvirágait; a kor erkölcsei és szokásai teszik
természetessé, ami benne itt-ott nyersnek, túlzottnak vagy
lehetetlennek tetszik; ez a mértéke nagyságának, melyet negyedfél
század sem homályosított el. Minden egyebet hiába böngészni
össze. Mit köszönhet ő Stratfordnak egy pár eleven gúnyneven és
otromba modellen kívül, minők Bardolph, Fluellen, Peto; mit
gyermekkori benyomásainak, melyeket egy kis boltban szerzett
házuk földszintjén, hol atyja húst mért, magvakat árult, keztyűket
varrt s a hol William inaskodott? Jobb drámákat ír-e vajjon, ha a
stratfordi iskola, melyből tizenhárom éves korában kivette atyja,
különb, vagy ha megtanul görögül? Hiszen tudott franciául és olaszul
s e nyelveken olyan jelentéktelen könyveket olvasott, mint
Belleforest Histoires tragiques, Sir Giovanni Fiorentino Il pecorone
és Cinthio Hecatommithi című, angolra akkor le nem fordított munkái
– s mit talált ezekben is! Az elsőből vette Romeo és Julia s részben
Hamlet történetének vázát, a másodikból a Velencei kalmár anyagát;
Cinthio elbeszéléséből formálta Othellót és a Szeget szeggel
meséjét. Iskola nélkül is ismerte az irodalom minden ágát, a
classikus és angol költőket, Rabelaist és Montaignet. Payne Collier
összeböngészte mindazt, amit Shakespeare egyáltalán csak
olvashatott. De mindezt mások is olvasták, akikből nem vált
Shakespeare.
Bámulatos, hogyan bírt annyit tanulni, mikor egész fiatalsága
szakadatlan küzködés volt. Tizennyolc éves korában elvette egy
szomszéd falubeli birtokos és bérlő leányát, a nála nyolc évvel
idősebb Hathaway Annát. A család nehezen éldegélt. A fiatal házast
nem egyszer vadorzáson érték sir Thomas Lucy békebíró charlecoti
erdejében. A nyers úr meg is vesszőztette s elüldözte
szülővárosából. Ez a botbüntetés az egyetlen, ami kedvezett
kifejlődésének: ez keserítette el úgy, hogy 1585-ben Londonba ment
szerencsét próbálni. Egy földije is csábította, Field Richárd, aki
nyomdász volt a Blackfriars városrészben s később Shakespeare
elbeszélő költeményeinek kiadója lett.
London akkor a gazdagság és élvezet ünnepét éli, virágzanak az
ünnepélyek és a színházak. Shakespeare a Burbage társaságához
szegődött, melynek később Chamberlain főudvarmester volt a
patrónusa. Eleinte a rendező segédje volt s a színészekért futkosott,
ha jelenésük következett. Később a színház dramaturgja lett. Abban
az időben a színház megvette a darabot s tetszése szerint javíttatta
mással. Ily javítás közben fejlesztette ki Shakespeare óriási technikai
készségét. Fel is lépett az ujonnan alapított The Rose színházban.
Tudjuk, hogy ő játszotta Hamlet atyjának szellemét s az Ahogy’
tetszik Ádámját. Egyszerre volt színész, dramaturg és író. Játszott,
kocsmázott a színészekkel és írókkal, javítgatta a mások és írta a
saját darabjait. És senki sem vette észre, hogy köztük él a világ
legnagyobb költői lángesze. Pedig a királyi palota termében kitünő
elmék, műértő szemek figyeltek darabjaira. A főkancellár székéről
Bacon nézte; ott ült Raleigh, aki maga is szonetteket írt s a
philosophia kérdésein töprengett; a fiatal Essex, a németalföldi
háborúk hőse és a királyné kegyence s barátja Southampton,
Shakespeare különös pártfogója, akihez szonettjeit írta s akinek
költeményeit ajánlotta. Mindezek nem tartották őt többnek jókedvű
és derék igazgatónál, aki nagyon meg lehet elégedve, ha száz
egynéhány hold földet szerez szülővárosában. Háromszáz költő
verselt akkor Angliában és nem akadt egy, aki észrevette volna,
hogy a népszerű színész álruhájában századokra szóló költő jár
közöttük.
Mindegy. Ő maga a nagy egyéniségek egész
önkénytelenségével és őszinteségével tárta fel lelkének egész
nagyságát. Hű képeket adott az életről és halálról, megrajzolta az
akarat és végzet határmesgyéjét; tökéletes hűséggel feljegyezte a
szenvedélyek természetrajzát; megmagyarázta lelkét az emberek
legkülönbözőbb fajtáinak. Henrik herceg a bizonyság, mit tartott
egész életnek; tudjuk, mint szeretett, hogy’ búsult, hogy’ gyűlölt, mert
Romeo és Troilus, Perikles és Macbeth értesítenek róla. Korábbi
darabjaiban egyszerű, vidám jellemeket találni, amilyenek otthoni és
első londoni ismerősei lehettek. Később hall tiltott szerelemről,
meglesi a csábítás mesterfogásait, hallja a hír suttogását mérgezés
okozta halálokról: megismeri a Macbeth és Lear udvarát; jellemei
bonyolultabbak és zordabbak lesznek; képe az életről tragikusabb.
Csodálatos, hogy Shakespeare az utolsó lépést nem tette meg:
nem hatolt be az élet értelmébe, hanem csak leírta, amint látta. Ezért
nem érti Emerson, hogy «ez az emberek virága, ki a lélektannak
nagyobb tárgyat adott, mint volt valaha s az emberiség zászlóját
mérföldekkel előbbre tűzte ki a chaosba», soha sem kérdezte meg
magától: mit jelent az élet? Csak egy Vízkereszt vagy Szent Iván-éji
álom vagy Téli rege? Mennyivel jelent valamely más kép többet vagy
kevesebbet?» Királyi elméjének úgy tetszett, hogy bennünket azzal
elégítsen ki: «Több dolgok vannak földön és egen, Horatio, mintsem
bölcselmetek álmodni képes».
Ha lángeszének legbensőbb bástyájánál felhúzta maga után a
felvonó hidat, hol van az a Horatio, aki utána mehetne?
Megelégedett azzal, hogy az életnek csak a képét rajzolja. Ebben ő
eddig a legnagyobb. Nagyságát nem lehet szóval kitenni. Akár azt
mondjuk, amit Carlyle, hogy ő a legnagyobb Intelligencia, akár Taine-
nel, hogy ő tud legjobban angolul (szókincse 15,000 szó): mindig
kívül maradunk a házon. Munkái az emberi értelem legnagyobb
alkotásai közé tartoznak. De amellett művei megtermékenyítettek
minden nemzeti irodalmat. Franciaországban Victor Hugo óta
minden író adósa neki. A német irodalomnak, legszebb korában,
példaképül mutatta fel munkáit Lessing. Oroszország is meghódított
tartománya. A mi költészetünk tavasz-korában Vörösmarty, Arany,
Petőfi álltak össze munkái lefordítására, mert «Shakespeare jó
fordítása a leggazdagabb szépliteraturának is felér legalább a
felével».
Lángeszének nagysága s egyszerű, józan gondolkodása a
mindennapi élet dolgaiban különös ellentétben tűnik fel. Okiratunk
van róla, hogy Macbeth írása közben bepörölte sir Rogers Fülöpöt
35 shilling 10 pence-ért. Négy font járt akkor egy átdolgozásért; 6–10
fontot fizettek egy Hamletért vagy Learért s ha nagy sikere volt, az
író még 10 shillinget kapott. Színészi fizetésével együtt évi
jövedelme fölmehetett 130 fontra. 1599 után, mikor a leégett Theatre
helyén felépült a Globe, melynek résztulajdonosa volt, 600 fontra
rúghatott. Ez az ember, kit a múlt század egyik angol költője túlzás
nélkül nevezhetett az emberiség monarchájának, munkáinál
büszkébb volt arra, hogy Stratfordban övé a legnagyobb ház s még
két háza és százhét hold földje van.
Ide tért meg huszonnyolc esztendei távollét után. Jakab király
ugyan udvari színészeivé emelte Shakespeare társaságát s ő vele
élükön helyet juttatott nekik díszmenetében Londonba bevonultakor,
de vele uralomra jutott a puritánizmus, minden művészetnek, kivált a
színháznak ellensége. Otthon is jóformán idegennek kellett magát
éreznie. Egész családjában senki sem olvasta vagy látta egyetlen
darabját sem, fiatalabb leánya, Judit, a nevét sem tudta leírni. 1616
tavaszán meglátogatták Drayton és Ben Jonson. Ward János, a
stratfordi pap, azt a tudósítást hagyta ránk, hogy «úgy látszik,
nagyon sokat ittak, mert Shakespeare aztán erős lázt kapott és
belehalt» (1613 ápr. 23). Hihetőbb, hogy typhus ölte meg; Stratford
tavasszal a halál barlangja.
Shakespeare a Michel Angelo halála évében született s egy
esztendőben halt meg Cervantesszel. A tragikai fenségű óriások
nagy mesterének s a komikum kacagtató lovagjának művészete
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

textbookfull.com