Keringés rendszere
A vérkeringés szervrendszerének részei a vér, a szív és a vérerek. Ez a szervrendszer
szállítja az oxigént és a tápanyagokat a szerveknek, szöveteknek és elszállítja onnan az
anyagcsere során keletkezett salakanyagokat.
A vér csak úgy tudja ellátni feladatait, ha állandó áramlásban van. A vér áramlásának,
keringésének fenntartására szolgál a szív és érrendszer.
A szív:
A szív összehúzódásaival tartja fenn a vér mozgását. A mellkasban foglal helyet a két
tüdő között. Kb. 350 g súlyú kúp alakú izmos falú üreges szerv.
A szívburokban helyezkedik el, ami kettős falú savós hártya alkotta zsák. A szív üregét
hosszanti irányban húzódó szívsövény jobb és bal szív félre osztja.
Mindkét szív félben felül a pitvar, alatta pedig a kamra van. A két pitvart a pitvarközti
sövény a két kamrát pedig a kamraközi sövény választja el egymástól.
A kamrák fala vastagabb mint a pitvaroké. A szív falát három réteg alkotja, pericardium,
epicardium, myocardium.
Jobb pitvar - atrium dextrum.
Három fontos véna ömlik bele:
- felső üres visszér - vena cava superior,
- alsó üres visszér - vena cava inferior,
- sinus coronarius vagy vena cordis magna.
A jobb pitvarban vénás vér van.
Jobb kamra - ventriculus dexter.
Innen indul ki a tüdő arteria, amely a jobb kamra vénás vérét szállítja a tüdőbe. Vénás vér
található benne.
Bal pitvar - atrium sinistrum.
Ide ömlik a négy tüdő véna, amelyek a tüdőből artériás vért szállítanak a bal pitvarba.
Bal kamra - ventriculus sinister.
A bal kamra végzi a legnagyobb munkát, ezért ennek a fala a legvastagabb. Innen indul ki
az aorta a legnagyobb verőér, amely a bal kamra artériás vérét a szervekhez, szövetekhez jutatja
el.
Billentyűk - a szív belhártyájának kettőzettei.
Ezek biztosítják a vér megfelelő áramlását.
A csúcsos vagy vitorlás billentyű a pitvar - kamrai szájadéknál található. Három részből áll:
- vitorla: záró rész ami a szájadék széléhez rögzül.
- ínhúr: ezek rögzítik a vitorlákat a szemölcsizmokhoz.
- szemölcsizom: a kamra belső felszínéről kiemelkedő izom.
A billentyűk szerepe, hogy a vért a kamra összehúzódásakor ne engedjék visszafolyni a
pitvarba.
A szív beidegzése:
A szív működését a szíven belül elhelyezkedő saját ingerképző és ingervezető rendszere
irányítja.
A szív működését szabályozó ingerület képzés a sinus-csomóban megy végbe, amely a
jobb pitvarban helyezkedik el.
A sinus-csomó vezérli a szívet és határozza meg az összehúzódások számát. Az ingerület
a sinus-csomóból az ingerületvezető pályán a pitvar-kamrai határra, majd a His-kötegen át a
kamrákba jut, majd:
Tawara szár, Purkinje rost
A szív működése alkalmával legelőször a két pitvar húzódik össze majd ezt követi a két
kamra összehúzódása.
Az izomzat összehúzódása (systole) után az izomzat ellazul (diastole) majd egy rövid
szünet (diastolés pauza) következik, amely alatt a szív kipihenheti magát.
A nyugalmi időszakban vér folyik a pitvarokba és mivel a pitvar-kamrai billentyűk
nyitottak a pitvarok összehúzódásakor a vér a kamrákba jut.
Kis vérkör:
A feladata, hogy a vénás vért eljuttassa a tüdőbe ahol a gázcsere történik (széndioxid
leadás - oxigén felvétel) majd a felfrissült artériás vért visszaszállítsa.
A jobb kamrából indul ki a truncus pulmonalissal, ami eredése után rögtön két ágra oszlik
a két tüdő számára.
Ez az artéria pulmonalis dextra és sinistra. Az arteria pulmonalis a tüdőkapun lép be,
majd egyre kisebb ágakra oszlik és a tüdőléghólyagokban hajszálérhálózatot alkot, és itt lezajlik a
gázcsere. A hajszálerek egyre nagyobb vénákban szedődnek össze és tüdőből 4 vena pulmonalis
lép ki,
Nagy vérkör:
A bal kamrából indul ki az aortával, ami friss vért szállít (oxigén és tápanyagdús) a
szervekhez, szövetekhez, majd az aorta kisebb ágakra, kapillárisokra oszlik így az egész testet
betudja hálózni. A szervezetben végbemegy a gázcsere (oxigén leadás - széndioxid felvétel).
Feladata még a vénás elszállítása a szövetekből a szívbe.
A vérrendszer verőerekből (artériák), visszerekből (vénák) és hajszálerekből (kapillárisok)
állnak. A három szakasz erei különböző szerkezetűek.
Közös vonásuk, hogy mindháromnak a falát belülről endothelréteg alkotja, amely
megakadályozza a keringő vér megalvadását.
Ha a belhártya megsérül, alvadék keletkezik. A hajszálerek kivételével az erek falát
három réteg alkotja.
A belső réteg (intima) finom kötőszöveti rostok szövedékéből áll, a középső réteget
(media) simaizom sejtek és rugalmas rostok, a külső (adventitia) csak kötőszövet képezi.
Az utóbbi rétegben helyezkednek el az érfalat tápláló saját kis erek, valamint az érlumen
tágasságát szabályozó idegek.
A három szakasz közül az anyagcserében közvetlenül a hajszálerek vesznek részt. Vékony
falukon át megy végbe a tápanyagok és az oxigén leadása, a bomlástermékek és a szén-dioxid
felvétele.
Verőerek (artériák): mindazokat az ereket, amelyek a vért a szív felöl a periféria felé
szállítják artériáknak nevezzük.
Ezek a szívből hatalmas törzzsel (aorta) kiindulva, fokozatos elágazódás után mennek át
a kapillárisrendszerbe.
Az artériákat más néven ütőereknek is hívják, mert a szív összehúzódásai lüktetés
formájában jelentkeznek rajtuk. A vérnyomás a periféria felé fokozatosan csökken.
Hajszálerek (capillárisok): csak mikroszkóppal látható erek. Faluk rendkívül vékony, így
nagyfokú, gyors tágulásra, illetve szűkülésre képesek.
Egy szervben (pl. izomban) nyugalmi állapotban a hajszálereknek csak kb. 10%-a szállít
vért, a többi zárt.
Ez utóbbinak csak fokozatosan nyílnak meg a szerv igénybevételének, megnőtt
oxigénszükségletének megfelelően.
A szem kötőhártyájának kapillárisai, pl. nagyobb izgalomra (vegyi anyagok, idegentestek
hatására) percek alatt megnyílnak és vérbővé (vörössé) változtatják a szem "fehérjét".
Gyűjtőerek (vénák): A vénák a perifériák felöl a hajszálér - területéről a szív irányába
szállítják a vért ezért visszereknek nevezzük őket.
Apró ágakban kezdődnek, és nagyobb ágakká szedődnek össze. A vénás rendszer ürege
tágabb az artériásénál, a vénák fala vékonyabb, mint az artériáké.
A vénákban a vér visszafolyásának meggátolására semilunaris billentyűk vannak.
(félholdalakú)
Anasztomozisok: az egyes erek között létrejött összeköttetéseket nevezzük.
Szerepük az, hogy valamely értörzs elzáródása esetén a hozzá tartózó területet a szomszédos
érből vérrel lássák el. Így a külön ellátatlan területen nem következik be elhalás.
Ha az egymással szomszédos területet tápláló artériák között nincs összeköttetés, ezeket az
artériákat végartériáknak nevezzük!!!!
Ha elhalnak, az általuk vérrel ellátandó terület (szív, agy, vese) is elhal. => Infarctus: ék alakú
elhalás.
Vérnyomás: az erekben uralkodó dinamikus egyensúlyból adódik.
Ez az egyensúly a szívizom ereje és az érfal rugalmas ereje között áll fent. A szív verőeres
rendszerben löki a vért, megfeszíti az érfalat. Az érfalak rugalmassága tovább hajtja a vért.
Az artériás vérnyomás két értékből tevődik össze:
- systolés nyomás: 130-140 Hgmm (kamrák összehúzódása),
- dyastolés nyomás: 75-90 Hgmm (kamrák elernyedése.
A két nyomásérték közötti különbséget pulzusnyomásnak nevezzük
Pulzus: a szív ritmusos összehúzódásakor a szív az aortába löki a vért, kitágítva az aorta
kezdeti szakaszát, ez a tágulat hullámszerűen fut végig az artériákon, és mint pulzus
kitapinthatjuk.
A pulzusszámot az artéria radiálison számoljuk.
A keringő vér nyomás elosztása:
a vér elosztása a szervekben nem egyenlő. Egy része a vérraktárakban helyezkedik el. A
többi kering. és az igényeknek megfelelően eloszlik.
A szervek vérellátása a legkisebb artériák állapotától függ. A nyugalomban lévő erek
összeszűkölnek, ellenállásuk nagy.
A működő szervek erei kitágulnak, az ellenállás lecsökken, így a vérellátás fokozódik. Így
tehát a nyugalomban lévő szervekben kevesebb, a működő szervekben több a keringő vér.
I. Idegi szabályozás: központja a nyúltvelőben van, úgynevezett vasomotor (érmozgató) centrum.
Ha ez sérül az egésztestre kiterjedő érbénuláshoz vezet. Fő aktiválója a vér CO2 (széndioxid)
tartalma:
- a CO2 koncentráció emelkedése => a vérnyomás emelkedik.
- érszűkítő rostok => szimpatikus idegrendszerhez tartoznak,
- értágító rostok => a paraszimpatikus idegrendszerhez tartoznak.
II. Hormonális szabályozás: az erek falára közvetlenül hat. Lehet:
- értágító hatású: szénsav, tejsav, hisztamin, brodikinin.
- érszűkítő hatású: a vesevelő által termelt adrenalin, noradrenalin, a hypophysis hátsó
lebenyéről az ADH (vasopresin), a vesében termelődő angiotensin
A vér (sanguis) különleges szövet, mivel sejt közötti állománya, a vérplazma folyékony.
Mennyisége: 5-5,5 liter. A vér, mint szervezetünk valamennyi szövete, sejtekből és sejt közötti
állományból épül fel.
A vér sejtjei: a vérben 3 sejttípus van:
1.) vörösvérsejt (vvt vagy vvs),
2.) fehérvérsejt (fvs),
3.) vérlemez.
Nyirokrendszer
Bőségesen tartalmaz fehérjéket, zsírokat és más, az emésztésből származó termékeket.
A vékonybelek dúsan átszőttek nyirokerekkel.
A nyirok a vérből származik és a vérbe tér vissza .
Táplálási és hulladékeltakarírtási feladatokat is ellát.
Fő tevékenysége, hogy a fehérvérsejteket szállítja és tárolja.A nyirokerek útjába kis
nyirokszövetekből álló nyirokcsomók vannak iktatva.
A nyirokcsomók a nyaki, hónalji, ágyéki területen fordulnak elő nagyobb mennyiségben.
A fehérvérsejtek a nyirokcsomókban gyűlnek össze és tisztítják meg a vért a szervezetre ártalmas
kórokozóktól és bomlástermékektől.
A nyirokerek és a nyirokvezetékek életfontosságú szerepet játszanak a szervezet védekező
rendszerében.
A vérkeringéshez hasonlóan folyadékot szállítanak a nyirokekben.
A folyadékban található: fehérvérsejtek, lymfociták, ellenanyagokat (antitesteket )
termelnek, ha a szervezetet fertőzés fenyegeti.
A nyirokerek a mellkasi fő nyirokvezetéken át torkollnak a szív közelében lévő mellkasi
vénába, így kerül vissza a nyirokfolyadék a vérkeringésbe.
Ha a nyirokcsomók mérete megnövekszik, az érintett testrészen tapinthatókká válnak:
(nyirokcsomó duzzanat a fül mögött; fültőmirigy gyulladás a hónaljban; mellkas területén fellépő
elváltozások megjelenésére stb. - hívják fel az egyén figyelmét).
A szívizom összehúzódása közben ingerelhetetlen. Így tartós összehúzódás nem
alakulhat ki benne, csak egymást követő összehúzódások sorozata.
A szívműködés közben elektromos potenciálváltozás keletkezik. A potenciált műszerrel
mérni lehet. A potenciálváltozást bemutató diagram
Az egészséges felnőtt ember szíve percenként és nyugalomban 72-szer húzódik össze. A
bal kamra egyetlen összehúzódással kb. 70 ml vért juttat az aortába.
A nyugalmi keringési perctérfogat tehát mintegy 5 liter vér. Ez fizikai munka hatására
többszörösére növekedhet.
Munkavégzés közben nemcsak az összehúzódások száma, hanem az egy összehúzódás
alkalmával továbbított vér mennyisége is megnő.
A szív üregrendszerét a szívsövény hosszanti irányban jobb és bal szívfélre osztja.
Mindkét részben egy-egy pitvart, illetve kamrát különböztetünk meg. A jobb pitvarba a
test felől érkező gyűjtőerek hozzák vissza az elhasznált vért.
A bal pitvarba a tüdő gyűjtőerei szállítják az oxigénben felfrissült vért.
A vérnyomás az erekben folyó vér érfalra gyakorolt nyomása. Normál értéke változó:
függ az életkortól és az egyéni adottságoktól.
Fiatal felnőttek esetén elfogadható a 120-130 Hgmm szisztolés és 70-80 Hgmm diasztolés
érték (120/70 Hgmm).
A felső (szisztolés) érték a verőerek tágulékonyságát jelzi, az alsó (diasztolés) érték
megváltozása a vese által termelt hormon hatásának a következménye, vagyis a vese állapotára is
következtethet az orvos ebből az értékből.
Magas vérnyomásról 160/95 Hgmm fölött beszélünk, a 140/90 és 160/95 között
határeset. Alkalmanként magas vérnyomás szinte minden embernél előfordul: erős
szívdobogásérzés, enyhe, lüktető fejfájás kíséri a nagyobb izgalmakat.
Magasvérnyomás-betegség (hipertónia) esetén a vérnyomás legtöbbször lassan kúszik
fel, a beteg panaszmentes.
Gyógyítása akkor történik gyógyszerrel, ha a diétás módszerek és az életmódbeli változás
után sem csökken a vérnyomás, vagy a betegnek más komoly betegsége van (pl. a vese vagy a
szív megbetegedései).
Az ér elzáródását trombózisnak nevezzük, ha az eret elzáró vérrög helyben keletkezett,
ha pedig a vérrög keringéssel került az elzáródás helyére, akkor embóliáról beszélünk.
Szöveti elhalást is okozhat, a vérrög kialakulását fokozzák az értágulat (visszeres láb),
megsérült érfal, az érelmeszesedés és a hormonális fogamzásgátlók