Visit ebookfinal.

com to download the full version and

explore more ebooks or textbooks

Differential Equations with Maxima 1st Edition

Drumi D. Bainov

_____ Click the link below to download _____

https://ebookfinal.com/download/differential-equations-with-
maxima-1st-edition-drumi-d-bainov/

Explore and download more ebooks or textbook at ebookfinal.com

Here are some recommended products that we believe you will be
interested in. You can click the link to download.

Handbook of Nonlinear Partial Differential Equations 1st

Edition Andrei D. Polyanin

https://ebookfinal.com/download/handbook-of-nonlinear-partial-
differential-equations-1st-edition-andrei-d-polyanin/

Handbook of Differential Equations Ordinary Differential

Equations Volume 4 1st Edition Flaviano Battelli

https://ebookfinal.com/download/handbook-of-differential-equations-
ordinary-differential-equations-volume-4-1st-edition-flaviano-
battelli/

Handbook of Differential Equations Stationary Partial

Differential Equations Volume 5 1st Edition Michel Chipot

https://ebookfinal.com/download/handbook-of-differential-equations-
stationary-partial-differential-equations-volume-5-1st-edition-michel-
chipot/

Differential Equations Third Edition Paul Blanchard

https://ebookfinal.com/download/differential-equations-third-edition-
paul-blanchard/
Asymptotic Analysis of Differential Equations White

https://ebookfinal.com/download/asymptotic-analysis-of-differential-
equations-white/

Qualitative and Asymptotic Analysis of Differential

Equations With Random Perturbations 1st Edition Anatoliy
M. Samoilenko
https://ebookfinal.com/download/qualitative-and-asymptotic-analysis-
of-differential-equations-with-random-perturbations-1st-edition-
anatoliy-m-samoilenko/

Handbook of Differential Equations Evolutionary Equations

Volume 3 1st Edition Constantin M. Dafermos

https://ebookfinal.com/download/handbook-of-differential-equations-
evolutionary-equations-volume-3-1st-edition-constantin-m-dafermos/

Solutions of Elementary Differential Equations with

Boundary Value Problems 5th Edition C. Henry Edwards

https://ebookfinal.com/download/solutions-of-elementary-differential-
equations-with-boundary-value-problems-5th-edition-c-henry-edwards/

Partial Differential Equations and Boundary value Problems

With Applications 3rd Edition Mark A. Pinsky

https://ebookfinal.com/download/partial-differential-equations-and-
boundary-value-problems-with-applications-3rd-edition-mark-a-pinsky/
Differential Equations with Maxima 1st Edition Drumi D.
Bainov Digital Instant Download
Author(s): Drumi D. Bainov, Snezhana G. Hristova
ISBN(s): 9781439867570, 1439867577
Edition: 1
File Details: PDF, 2.41 MB
Year: 2011
Language: english
 i i

“book˙FM” — 2011/3/14 — 18:45 — page 2 —

i i

Differential Equations
with Maxima

i i

i i
 i i

“book˙FM” — 2011/3/14 — 18:45 — page 4 —

i i

PURE AND APPLIED MATHEMATICS

A Program of Monographs, Textbooks, and Lecture Notes

EXECUTIVE EDITORS

Earl J. Taft Zuhair Nashed

Rutgers University University of Central Florida
Piscataway, New Jersey Orlando, Florida

EDITORIAL BOARD
M. S. Baouendi Anil Nerode
University of California, Cornell University
San Diego Freddy van Oystaeyen
Jane Cronin University of Antwerp,
Rutgers University Belgium
Jack K. Hale Donald Passman
Georgia Institute of Technology University of Wisconsin,
S. Kobayashi Madison
University of California, Fred S. Roberts
Berkeley Rutgers University
Marvin Marcus David L. Russell
University of California, Virginia Polytechnic Institute
Santa Barbara and State University
W. S. Massey Walter Schempp
Yale University Universität Siegen

i i

i i
 i i

“book˙FM” — 2011/3/14 — 18:45 — page 6 —

i i

MONOGRAPHS AND TEXTBOOKS IN

PURE AND APPLIED MATHEMATICS

Recent Titles
Vincenzo Ancona and Bernard Gaveau, Differential Forms on Singular Varieties:
De Rham and Hodge Theory Simplified (2005)
Santiago Alves Tavares, Generation of Multivariate Hermite Interpolating Polynomials
(2005)
Sergio Macías, Topics on Continua (2005)
Mircea Sofonea, Weimin Han, and Meir Shillor, Analysis and Approximation of Contact
Problems with Adhesion or Damage (2006)
Marwan Moubachir and Jean-Paul Zolésio, Moving Shape Analysis and Control:
Applications to Fluid Structure Interactions (2006)
Alfred Geroldinger and Franz Halter-Koch, Non-Unique Factorizations: Algebraic,
Combinatorial and Analytic Theory (2006)
Kevin J. Hastings, Introduction to the Mathematics of Operations Research
with Mathematica®, Second Edition (2006)
Robert Carlson, A Concrete Introduction to Real Analysis (2006)
John Dauns and Yiqiang Zhou, Classes of Modules (2006)
N. K. Govil, H. N. Mhaskar, Ram N. Mohapatra, Zuhair Nashed, and J. Szabados,
Frontiers in Interpolation and Approximation (2006)
Luca Lorenzi and Marcello Bertoldi, Analytical Methods for Markov Semigroups (2006)
M. A. Al-Gwaiz and S. A. Elsanousi, Elements of Real Analysis (2006)
Theodore G. Faticoni, Direct Sum Decompositions of Torsion-Free Finite
Rank Groups (2007)
R. Sivaramakrishnan, Certain Number-Theoretic Episodes in Algebra (2006)
Aderemi Kuku, Representation Theory and Higher Algebraic K-Theory (2006)
Robert Piziak and P. L. Odell, Matrix Theory: From Generalized Inverses to
Jordan Form (2007)
Norman L. Johnson, Vikram Jha, and Mauro Biliotti, Handbook of Finite
Translation Planes (2007)
Lieven Le Bruyn, Noncommutative Geometry and Cayley-smooth Orders (2008)
Fritz Schwarz, Algorithmic Lie Theory for Solving Ordinary Differential Equations (2008)
Jane Cronin, Ordinary Differential Equations: Introduction and Qualitative Theory,
Third Edition (2008)
Su Gao, Invariant Descriptive Set Theory (2009)
Christopher Apelian and Steve Surace, Real and Complex Analysis (2010)
Norman L. Johnson, Combinatorics of Spreads and Parallelisms (2010)
Lawrence Narici and Edward Beckenstein, Topological Vector Spaces, Second Edition (2010)
Moshe Sniedovich, Dynamic Programming: Foundations and Principles, Second Edition (2010)
Drumi D. Bainov and Snezhana G. Hristova, Differential Equations with Maxima (2011)

i i

i i
 i i

“book˙FM” — 2011/3/14 — 18:45 — page 8 —

i i

Differential Equations
with Maxima

Drumi D. Bainov
Medical University
Sofia, Bulgaria

Snezhana G. Hristova
Plovdiv University
Plovdiv, Bulgaria

i i

i i
 i i

“book˙FM” — 2011/3/14 — 18:45 — page 10 —

i i

Chapman & Hall/CRC

Taylor & Francis Group
6000 Broken Sound Parkway NW, Suite 300
Boca Raton, FL 33487-2742
© 2011 by Taylor and Francis Group, LLC
Chapman & Hall/CRC is an imprint of Taylor & Francis Group, an Informa business

No claim to original U.S. Government works

Printed in the United States of America on acid-free paper

10 9 8 7 6 5 4 3 2 1

International Standard Book Number: 978-1-4398-6757-0 (Hardback)

This book contains information obtained from authentic and highly regarded sources. Reasonable
efforts have been made to publish reliable data and information, but the author and publisher cannot
assume responsibility for the validity of all materials or the consequences of their use. The authors and
publishers have attempted to trace the copyright holders of all material reproduced in this publication
and apologize to copyright holders if permission to publish in this form has not been obtained. If any
copyright material has not been acknowledged please write and let us know so we may rectify in any
future reprint.

Except as permitted under U.S. Copyright Law, no part of this book may be reprinted, reproduced,
transmitted, or utilized in any form by any electronic, mechanical, or other means, now known or
hereafter invented, including photocopying, microfilming, and recording, or in any information stor-
age or retrieval system, without written permission from the publishers.

For permission to photocopy or use material electronically from this work, please access www.copy-
right.com (http://www.copyright.com/) or contact the Copyright Clearance Center, Inc. (CCC), 222
Rosewood Drive, Danvers, MA 01923, 978-750-8400. CCC is a not-for-profit organization that pro-
vides licenses and registration for a variety of users. For organizations that have been granted a pho-
tocopy license by the CCC, a separate system of payment has been arranged.

Trademark Notice: Product or corporate names may be trademarks or registered trademarks, and are
used only for identification and explanation without intent to infringe.
Visit the Taylor & Francis Web site at
http://www.taylorandfrancis.com
and the CRC Press Web site at
http://www.crcpress.com

i i

i i
 i i

“book” — 2011/3/15 — 9:19 — page vii —

i i

Contents

Preface ix

1 Introduction 1

2 Integral Inequalities with Maxima 17

2.1 Linear Integral Inequalities with Maxima for Scalar
Functions of One Variable . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
2.2 Nonlinear Integral Inequalities with Maxima for Scalar
Functions of One Variable . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
2.3 Integral Inequalities with Maxima for Scalar Functions
of Two Variables . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40
2.4 Applications of the Integral Inequalities with Maxima . 50

3 General Theory 61
3.1 Existence Theory for Initial Value Problems . . . . . . . 61
3.2 Existence Theory for Boundary Value Problems . . . . . 70
3.3 Differential Equations with “Maxima” via Weakly Pi-
card Operator Theory . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82

4 Stability Theory and Lyapunov Functions 91

4.1 Stability and Uniform Stability . . . . . . . . . . . . . . 92
4.1.1 Stability in Terms of Two Measures . . . . . . . 93
4.1.2 Stability of Zero Solution . . . . . . . . . . . . . 103
4.2 Integral Stability in Terms of Two Measures . . . . . . . 109
4.3 Stability and Cone Valued Lyapunov Functions . . . . . 118
4.4 Practical Stability on a Cone . . . . . . . . . . . . . . . 127
4.4.1 Practical Stability . . . . . . . . . . . . . . . . . 128
4.4.2 Eventual Practical Stability . . . . . . . . . . . . 133

vii
i i

i i
 i i

“book” — 2011/3/15 — 9:19 — page viii —

i i

viii Contents

5 Oscillation Theory 141

5.1 Differential Equations with “Maxima” versus Differen-
tial Equations with Delay . . . . . . . . . . . . . . . . . 141
5.2 Oscillations of Differential Equations with “Maxima”
and Delay . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145
5.3 Oscillations of Forced n-th Order Differential Equations
with “Maxima” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160
5.4 Oscillations and Almost Oscillations of n-th Order Dif-
ferential Equations with “Maxima” . . . . . . . . . . . 174
5.5 Oscillations of Differential Inequalities with “Maxima” . 186

6 Asymptotic Methods 193

6.1 Monotone-Iterative Technique for Initial Value Problems 193
6.1.1 Multidimensional Case . . . . . . . . . . . . . . . 197
6.1.2 Scalar Case . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202
6.2 Monotone-Iterative Technique for Periodic Boundary
Value Problems . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205
6.3 Monotone-Iterative Technique for Second Order Differ-
ential Equations with “Maxima” . . . . . . . . . . . . . 215
6.4 Method of Quasilinearization for Initial Value Problems 223
6.5 Method of Quasilinearization for Periodic Boundary
Value Problems . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235

7 Averaging Method 243

7.1 Averaging Method for Initial Value Problems . . . . . . 243
7.2 Averaging Method for Multipoint Boundary Value Prob-
lems . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 248
7.3 Partial Averaging Method . . . . . . . . . . . . . . . . . 253
7.4 Partially Additive and Partially Multiplicative Averag-
ing Method . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 258

8 Notes and Comments 265

Bibliography 267

Index 293

i i

i i
 i i

“book” — 2011/3/15 — 9:19 — page ix —

i i

Preface

The current book is an introduction to the theory of differential equa-

tions with “maxima.” Differential equations with “maxima” are a spe-
cial type of differential equations that contain the maximum of the un-
known function over a previous interval(s). Such equations adequately
model real world processes whose present state significantly depends on
the maximum value of the state on a past time interval. For example, in
the theory of automatic control in various technical systems, often the
law of regulation depends on the maximum values of some regulated
state parameters over certain time intervals and their behavior is mod-
eled by differential equations with “maxima.” Recently, the interest
in differential equations with “maxima” has increased exponentially.
The theoretical results and investigations of differential equations with
“maxima” opens the door to enormous possibilities for their applica-
tions to real world processes and phenomena.
This book presents the qualitative theory and develops some ap-
proximate methods for differential equations with “maxima.”
Chapter 2 gives an introduction to the mathematical apparatus of
integral inequalities, involving maxima of unknown functions. Different
types of linear and nonlinear integral inequalities with “maxima” are
solved. Both cases of single integral inequalities and double integral
inequalities are studied. Several direct applications of the solved in-
equalities are illustrated on various types of differential equations with
“maxima.”
In Chapter 3 are studied some general properties of the solutions
of differential equations with “maxima.” Several existence results for
initial value problems and boundary value problems are presented.
In Chapter 4 several stability results for differential equations with
“maxima” are given. The investigations are based on appropriate modi-
fications of the Razumikhin technique by applying Lyapunov functions.

ix
i i

i i
 i i

“book” — 2011/3/15 — 9:19 — page x —

i i

x Preface

Appropriate definitions about different types of stability are given and

sufficient conditions are obtained.
Chapter 5 deals with the theory of oscillation for differential equa-
tions with “maxima.” The asymptotic and oscillatory behavior of so-
lutions of n-th order differential equations with “maxima” is studied.
Several sufficient conditions for oscillation as well as almost oscilla-
tion are obtained. Several differential equations with “maxima” and
their corresponding delay differential equations are examined and the
oscillatory properties of their solutions are studied. The influence of
the presence of maxima function on the behavior of the solutions is
demonstrated.
In Chapter 6 two approximate methods for solving differential equa-
tions with “maxima” are applied to initial value problems as well as
boundary value problems for differential equations with “maxima.” The
considered methods combine the method of lower and upper solutions
with appropriate monotone methods. Algorithms for constructing se-
quences of successive approximation to the solutions are introduced.
Each term of the constructed sequences is a solution of an appropri-
ately chosen linear equation.
In Chapter 7 a systematic development of the average method for
differential equations with “maxima” is given. This method is applied
to first-order differential equations with “maxima” and neutral differ-
ential equations with “maxima.” Different schemes for averaging, such
as ordinary averaging, partial averaging, partially additive averaging,
and partially multiplicative averaging are suggested.
This book, being the first one in the field, gives a good overview of
the entire field of differential equations with “maxima” and serves as a
stimulating guide for the theoretical and applied researchers in math-
ematics. It is a helpful tool for further investigations and applications
of these equations for better and more adequate studying of real world
problems.
The current book is intended for a wide audience, including mathe-
maticians, applied researchers and practitioners, whose interest extends
beyond the boundaries of qualitative analysis of well-known differential
equations.

Sofia, Bulgaria Drumi D. Bainov

July, 2010 Snezhana G. Hristova

i i

i i
 i i

“book” — 2011/3/15 — 9:19 — page 1 —

i i

Chapter 1

Introduction

Differential equations are a basic yet powerful mathematical apparatus

for studying real world objects and phenomena. These equations, when
used as models and combined with information technology tools, allow
us to conduct theoretical investigations and to predict the behavior of
real systems. However, since real life processes are quite intricate, com-
plex mathematical equations are required to study them. One natural
setting is the case of evolutionary equations using past history. These
equations are now referred to as functional differential equations. Pi-
card (1908), at the international congress of mathematicians, stressed
the importance of functional differential equations in physical prob-
lems. Interest in this topic increased after 1940, but there was little
progress on qualitative theory until the mid-1950s. Perhaps the reason
was that even though the evolution of the system at present time was
determined by some of the past history, the primary object of study
was where the system was at the present time. In 1956 Krasovskii made
the important observation that the state of a system at any time de-
scribed by a functional differential equations should be the system at
that time together with the past history that is required to determine
the future evolution of the system. With his contribution, he made a
huge impact on the qualitative investigations of functional differential
equations. By the early 1970s, a framework for the qualitative theory of
functional differential equations had been outlined. In the last decades,
different qualitative properties of the solutions of functional differential
equations have been obtained (see, for example, monographs [El’sgol’ts
and Norkin 1973], [Hale 1977], [Hale and Lune 1993], [Kolmanovski and
Nosov 1986] and references cited therein).

1
i i

i i
 i i

“book” — 2011/3/15 — 9:19 — page 2 —

i i

2 Chapter 1. Introduction

One special type of functional differential equations is the case when

the evolutionary equations use the maximum of the studied function
on a past time interval. Since the maximum function has very specific
properties, it makes the equations strongly nonlinear. As a result these
equations gain an important place in the theory of differential equations
and are called differential equations with “maxima.” Differential equa-
tions with “maxima” first appeared as an object of investigation about
thirty years ago in connection with modeling of some applied problems.
For example, in the theory of automatic control of various tech-
nical systems, it often occurs that the law of regulation depends on
the maximum values of some regulated state parameters over certain
time intervals. E. P. Popov (see [Popov 1966]) in 1966 considered the
system for regulating the voltage of a generator of constant current.
The object of the experiment was a generator of constant current with
parallel simulation and the regulated quantity was the voltage at the
source electric current. The equation describing the work of the reg-
ulator involves the maximum of the unknown function and it has the
form (see [Popov 1966])
T0 u′ (t) + u(t) + q max u(s) = f (t),
s∈[t−h,t]

where T0 and q are constants characterizing the object, u(t) is the

regulated voltage and f (t) is the perturbed effect.
Note that some modifications of the above differential equation are
used to model the vision process in the compound eye ( [Hadeler 1979]),
the Hausrath equation (see [Hale 1977]). Also differential equations are
used in optimal control theory in [Kichmarenko 2006] and [Plotnikov
and Kichmarenko 2006].
On the other hand, it is relevant to mention here the opinion of
A. D. Myshkis, who in his survey ( [Myshkis 1977]) also distinguished
the equations with “maxima” as differential equations with deviating
argument of complex structure.
At the same time differential equations with “maxima” have very
different properties than the well-known in the literature differential
equations with delay. For example, let us consider the following two
scalar equations:
(A) differential equation with delay

2
x′ = x t − τ (t) ,
where the function τ ∈ C(R+ , R+ ), τ (t) 6≡ 0;

i i

i i
 i i

“book” — 2011/3/15 — 9:19 — page 3 —

i i

Introduction 3

(B) differential equation with “maxima”

 2
x′ = max x(s) ,
s∈[t−h,t]

where h is a positive constant.

Note that equation (A) seems to be very similar to (B), especially in

the case of τ (t) ≡ h. In both equations the right part is nonnegative and
the solution x(t) is nondecreasing. However, the equation (B) reduces
to the ordinary differential equation x′ = x2 and the initial condition
is required only at one single point. On the other hand, the equation
(A) could not be reduced to an ordinary differential equation for any
nontrivial function τ (t).
Generally, differential equations with “maxima” are characterized
by two main parts:

1. differential equations;

2. maximum of the unknown function over a past time interval.

The first part, differential equations, could be ordinary differential

equations of any order, linear or nonlinear, partial differential equa-
tions, etc.
The second part makes the set of differential equations with “max-
ima” too wide since the maximum of the unknown function x(t) could
be given

– on an interval with fixed length, i.e., maxs∈[t−r,t] x(s), r = const >

0;

– on a retarded interval with variable length, i.e., maxs∈[σ(t),τ (t)] x(s),

where σ(t) ≤ τ (t) ≤ t;

– on several different intervals with fixed lengths or variable lengths;

etc.

Remark 1.0.1. If σ(t) = τ (t) for some value(s) of t from the domain
of the functions, then we will assume that maxs∈[σ(t),τ (t)] x(s) = x(τ (t)).

We will give a brief description of the main types of differential

equations with “maxima.”

i i

i i
 i i

“book” — 2011/3/15 — 9:19 — page 4 —

i i

4 Chapter 1. Introduction

Let first order ordinary differential equations be used to describe

the differential equations with “maxima:”
 
x′ = f t, x(t), max x(s) , t ∈ [a, b), (1.1)
s∈S(t)

where x ∈ Rn , S(t) = [σ(t), τ (t)], σ, τ : R → R, a =const., b ≤ ∞.

Note that in the multidimensional case x ∈ Rn , x = (x1 , x2 , . . . , xn ),
the following notation
 
max x(s) = max x1 (s), max x2 (s), . . . , max xn (s)
s∈S(t) s∈S(t) s∈S(t) s∈S(t)

is used.
The right side of the equation (1.1) could be very complex and the
initial conditions for the differential equations with “maxima” depend
significantly on the type of the interval S(t).
We emphasize that if S(t) ⊂ [a, b) for all t ∈ [a, b), then the ini-
tial condition to the differential equation with “maxima” (1.1) will be
x(a) = x0 . In the opposite case, however, one can expect different types
of additional initial conditions depending on applications. For example,
it can be required that x(t) = ϕ(t) outside the interval [a, b), where
ϕ ∈ Rn is a given function, or x(t) = x(a) for t ≤ a and x(t) = x(b)
for t ≥ b (if b < ∞). Furthermore, the right side of the differential
equation in (1.1) can also be more complex, e.g., there can occur the
dependence on maximum values of different components of the state
vector x on different time intervals. It is also worth noting that in some
real systems the law of regulation depends only on the past and present
state, and thus S(t) ⊂ (−∞, t].
In this book we will consider only the case of retarded intervals, i.e.,
S(t) ⊂ (−∞, t], i.e., σ(t) ≤ τ (t) ≤ t for all values of t from the domain
of the functions σ(t), τ (t).
Now we will give some particular cases of differential equations with
“maxima” (1.1).
Let h > 0 be a constant, σ(t) ≡ t−h, τ (t) ≡ t. Then S(t) = [t−h, t]
and the differential equation with “maxima” is written in the form
 
x′ = f t, x(t), max x(s) , t ≥ t0 . (1.2)
s∈[t−h, t]

The initial condition for the equation (1.2) is in the form

x(t) = ϕ(t), t ∈ [t0 − h, t0 ], (1.3)
where ϕ : [t0 − h, t0 ] → R.

i i

i i
 i i

“book” — 2011/3/15 — 9:19 — page 5 —

i i

Introduction 5

Let t0 ≥ 0 be a given point, functions σ(t), τ (t) ∈ C(R+ , R+ ) be

such that σ(t) ≤ τ (t) ≤ t for t ≥ 0. Then the differential equation with
“maxima” (1.1) is written in the form
 
x′ = f t, x(t), max x(s) , t ≥ t0 . (1.4)
s∈[σ(t), τ (t)]

The initial condition for the equation (1.4) is in the form

x(t) = ϕ(t), t ∈ It0 , (1.5)
where ϕ : It0 → R, It0 is an initial interval, which depends significantly
on the functions σ(t) and τ (t).
We will consider some particular examples of functions σ(t) and τ (t)
to illustrate the complexity of the initial interval It0 in condition (1.5).
Let σ(t) = sin(t), τ (t) = | sin(t)|, t0 = π2 .
On the interval [ π2 , π] the equation (1.4) reduces to the following
functional differential equation
x′ = f (t, x(t), x(sin(t))).
On the interval [π, 2π] the equation (1.4) has the form
 
x′ = f t, x(t), max x(s) .
s∈[sin(t),− sin(t)]

Since the interval [sin(t), − sin(t)] ⊆ [−1, 1] for t ∈ [π, 2π] and
sin(t) ∈ [0, 1] for t ∈ [ π2 , π], in this case the initial interval for the
equation (1.4) is It0 ≡ [−1, 1] ∪ { π2 }, i.e., the initial condition (1.5) is
x(t) = ϕ(t) for t ∈ [−1, 1], x( π2 ) = x0 .
Note that if the function x(t) is an increasing /decreasing function,
then its maximum is at the right/left end of the interval and the differ-
ential equation with “maxima” (1.1) reduces to the well-known in the
literature differential equation.
Note that if first order differential equations are used and the max-
imum of the first derivative of the unknown function is included in the
right-hand side of the equations, then the differential equations with
“maxima” could be written in the form:
 
x′ = f t, x(t), max x(s), max x′ (s) , t ≥ t0 , (1.6)
s∈S(t) s∈S(t)

where x ∈ Rn , x = (x1 , x2 , . . . , xn ) and the notation

 
max x′ (s) = max x′1 (s), max x′2 (s), . . . , max x′n (s)
s∈S(t) s∈S(t) s∈S(t) s∈S(t)

is used.

i i

i i
 i i

“book” — 2011/3/15 — 9:19 — page 6 —

i i

6 Chapter 1. Introduction

The initial condition for the equation (1.6) could be

x(t) = ϕ(t), x′ (t) = ϕ′ (t), t ∈ It0 , (1.7)

where It0 is the initial interval.

We will illustrate the influence of the maximum of the function on
the behavior of the solution.
Example 1. Consider the scalar differential equation with “max-
ima”
x′ (t) = max π
x(s) for t ≥ 0, (1.8)
s∈[t− 2 , t]

with the initial condition

h π i
x(t) = −a sin(t) for t ∈ − , 0 , (1.9)
2
where a > 0 is a constant.
The solution of the initial value problem (1.8), (1.9) is given by
  
−a sin(t)
 for t ∈ − π2 , 0 ,
 
x(t) = a sin(t) for t ∈ 0, π4 , (1.10)
 a√2 t− π4

π
2 e for t ≥ 4.

The solution of the initial value problem (1.8), (1.9) is unbounded.

Now let us consider the differential equation with “maxima” (1.8)
with initial condition
h π i
x(t) = a sin(t) for t ∈ − , 0 , (1.11)
2
where a > 0 is a constant.
The solution of the initial value problems (1.8) and (1.11) is given
by (  
−a sin(t) for t ∈ − π2 , 0 ,
x(t) = (1.12)
0 for t ≥ 0.
Now let us consider the differential equation with delay
 π
x′ (t) = x t − for t ≥ 0, (1.13)
2
with initial condition (1.9). The solution of the initial value problems
(1.9) and (1.13) is x(t) = a sin(t) for t ≥ − π2 and it is bounded.

i i

i i
 i i

“book” — 2011/3/15 — 9:19 — page 7 —

i i

Introduction 7

The above example illustrates the differences between the behav-

ior of the solutions of the differential equations with “maxima” and
differential equations with delay. It proves the necessity of separately
deeply studying the properties of solutions of differential equations with
“maxima.”
We emphasize that several types of differential equations, known in
the literature, could be obtained as partial cases of differential equations
with “maxima:”

1. if σ(t) ≡ τ (t) ≡ t, then the differential equations with “maxima”

(1.6) reduce to ordinary differential equations x′ = f (t, x(t), x(t));

2. if σ(t) ≡ τ (t) ≡ t − h, h = const > 0, then the differential

equations with “maxima” (1.6) reduce to differential equations
with a constant delay x′ = f (t, x(t), x(t − h));

3. if σ(t) ≡ τ (t) ≤ t for all t ≥ t0 , then the differential equations

with “maxima” (1.6) reduce to differential equations with variable
delay x′ = f (t, x(t), x(τ (t))).

In the last few decades the mathematical importance of various

types of differential equations with “maxima” has grown exponentially.
It is mostly due to their applications in investigations of multiple prob-
lems in optimal control theory. The study of equations which includes
a maximum of the unknown function is spread to various types of dif-
ferential and difference equations. We will mention only some of them:

- differential equations with “maxima:” Some properties of the so-

lutions are studied by A. R. Magomedov et al. ([Magomedov
1993], [Magomedov and Ryabov 1975], [Magomedov and Na-
biev 1986], [Rjabov and Magomedov 1978]). Differential equa-
tions with “maxima” are also studied by D. D. Bainov and his
scholars, and several properties are investigated such as:

– oscillatory properties (see [Bainov et al. 1997], [Bainov et al.

1995e], [Bainov and Zahariev 1984], [Dontchev et al. 2010a],
[Kolev et al. 2010a], [Kolev et al. 2010b], [Kolev and Markova
2010], [Markova and Nenov 2010], [Markova and Simeonov
2010]);
– stability (see [Bainov and Hristova 2010], [Henderson and
Hristova 2010], [Hristova 2009b], [Hristova 2010d], [Hristova

i i

i i
 i i

“book” — 2011/3/15 — 9:19 — page 8 —

i i

8 Chapter 1. Introduction

and Gluhcheva 2010], [Voulov 1995], [Voulov and Bainov

1991]);
– periodicity (see [Arolska and Bainov 1980], [Teryokhin and
Kiryushkin 2010]);
– approximate solutions (see [Bainov and Hristova 1995],
[Bainov and Kazakova 1992], [Bainov and Sarafova 1981],
[Golev et al. 2010], [Sarafova and Bainov 1981], [Simeonov
and Bainov 1985]); averaging (see [Bainov and Milusheva
1983], [Milusheva and Bainov 1986a], [Milusheva and Bainov
1986b], [Plotnokov and Kichmarenko 2009], [Plotnikov and
Kichmarenko 2006], [Plotnikov and Kichmarenko 2002]).

Qualitative properties of the solutions of differential equations

with “maxima” are also studied by many other authors (see
[Bantsur and Trofimchuk 1998], [Gonzalez and Pinto 2007], [Gon-
zalez and Pinto 2002], [Hristova 1982], [Hristova and Roberts
2000a], [Jankowski 2002], [Jankowski 1997], [Kichmarenko 2009],
[Muntyan and Shpakovich 1987], [Nabiev 1985], [Nabiev 1984b],
[Otrocol and Ioan 2008a], [Otrocol and Ioan 2008b], [Petrov 1998],
[Plotnikov and Kichmarenko 2002], [Ronto 1999], [Samoilenko et
al. 1998], [Sarafova 1984], [Shabadikov and Yuldashev 1989], [Sh-
pakovich and Muntyan 1987], [Shpakovich and Muntyan 1986],
[Sobeih and Aly 1991], [Stepanov 1997], [Voulov 1995], [Voulov
1991], [Xu and Liz 1996], [Yuldashev 1995], [Zhang and Petrov
2000], [Zhang and Zhang 2000], [Zhang and Zhang 1999]);

- integro-differential equations with “maxima:” Some results are

published in [Bainov et al. 1993], [Muntyan 1987];

- partial differential equations with “maxima:” Qualitative investi-

gations of solutions are obtained in [Bainov and Minchev 1999],
[Bainov and Minchev 1998], [Bainov and Mishev 1991], [Donchev
et al. 2010b], [Mishev 1989], [Mishev 1990], [Mishev 1986], [Mi-
shev and Musa 2007];

- impulsive differential equations with supremum: At the beginning

of the 1990s, D.D. Bainov and his collaborators S. Hristova and
S. Milusheva combined the ideas of impulsive differential equa-
tions with differential equations with “maxima” and initiated the
investigations of these types of equations. These equations are

i i

i i
 i i

“book” — 2011/3/15 — 9:19 — page 9 —

i i

Introduction 9

adequate models of real processes whose present state has instan-

taneous changes at certain moments and it depends significantly
on the maximal value of the state on a past time interval. Several
results for impulsive differential equations with supremum are
obtained in [Bainov et al. 1996], [Bainov et al. 1994a], [Bainov
et al. 1994b], [Bainov et al. 1993], [He et al. 2003], [Hristova
2010b], [Hristova 2010c], [Hristova 2010d], [Hristova 2009c], [Hris-
tova 2009d], [Hristova 2000], [Hristova and Bainov 1993], [Hris-
tova and Bainov 1991], [Hristova and Markova 2010], [Hristova
and Roberts 2001], [Milusheva and Bainov 1991], [Oyelami and
Ale 2010], [Qi 2004], [Qi and Chen 2008], [Shi and Wang 2010];

- integral equations with supremum: Some properties of the solu-

tions are studied in [Caballero et al. 2005], [Darwish 2008];

- difference equations with “maxima:” Some investigations of prop-

erties of the solutions are done in [Atici et al. 2006], [Atici et al.
2002], [Berenhaut et al. 2006], [Cinar et al. 2005], [Fan 2004], [Fan
et al. 2005], [Gelisken and Cinar 2009], [Gelisken et al. 2010], [Ge-
lisken et al. 2008] , [Iricanin and Elsayed 2010], [Li et al. 2008], [Li
and Zhou 2007], [Liu et al. 2006], [Liz et al. 2003], [Luo 2000], [Luo
and Bainov 2001], [Migda and Zhang 2006], [Mishev et al. 2002],
[Stevic 2010], [Stevic 2009], [Sun 2008], [Voulov 2008], [Voulov
2003], [Yalcinkaya et al. 2007], [Yang et al. 2006], [Wu 2003],
[Zhang and Liu 2007];

- integral equations with “maxima” and fractional derivatives: For

some results see [El-Borai at al. 2006];

- stochatic differential equations with “maxima.” Some theoretical

results and applications to the financial market are done in [Ap-
pleby and Wu 2008].

The purpose of this monograph is to present a general method of

analysis for nonlinear differential equations with “maxima.” This mono-
graph is the first in which basic qualitative results for differential equa-
tions with “maxima” are given as well as some approximate methods
for their solution are presented.
In Chapter 2, we develop the method of integral inequalities as
a mathematical tool in the investigations of qualitative properties of
the solutions of differential equations with “maxima.” In connections

i i

i i
Discovering Diverse Content Through
Random Scribd Documents
 Lesable két kézre markolta a vaskorlátot s úgy szívta a levegőt,
mint ahogy a bort issza az ember. Ugrálni, kiáltozni szeretett volna,
vad mozdulatokkal könnyíteni magán, annyira megrohanta a mély és
ujjongó öröm. Ragyogónak látta az életet, csupa boldogságnak a
jövőt! Mit is fog csinálni? És elábrándozott.
Valami zaj rezzentette föl, mely a háta mögül jött. A felesége volt.
Szeme környéke kivörösödött, arca kissé megduzzadt s igen
fáradtnak látszott. Homlokát csókra nyujtotta férje felé, aztán
megszólalt:
– Papánál fogunk ebédelni, hogy a beteg közelében
maradhassunk. A cseléd mellette lesz, míg mi eszünk.
Lesable követte feleségét a szomszéd lakásba.
Cachelin már asztalnál ült, várva leányát és a vejét. Hideg csirke,
krumplisaláta és egy tál szamóca volt kikészítve a tálalóra, a
tányérokban leves gőzölgött.
Leültek. Cachelin kijelentette:
– Ezek azok a napok, amilyeneket nem kívánok gyakran
magamnak. Ilyenkor nem valami vidám az élet.
Közöny volt a hangjában s az arcán csaknem megelégedettség.
Aztán falni kezdett, nagy étvágyú emberek módjára, kitünőnek találta
a csirkét s nagyszerűen frissítőnek a krumplisalátát.
Lesable-nak azonban elszorult a gyomra s ímmel-ámmal, izguló
lélekkel evett, egyre a szomszéd szoba felé fülelve, amelyben olyan
csönd volt, mintha teljesen lakatlan lenne. Cora-nak sem volt
étvágya, dúltan és el-elpityeredve törülgette meg olykor-olykor a
szemét szalvétája csücskével.
– Mit mondott a »fő«? – kérdezte Cachelin.
És Lesable részletes beszámolót tartott, mivel apósa apróra
kikérdezte, elismételtetve minden szót, mintha legalább egy éve nem
lett volna tájékán se a minisztériumnak.
 – Csinos feltűnést kelthetett, mikor megtudták, hogy Charlotte
beteg, mi?
S arra gondolt, milyen diadalmasan vonul majd be a haláleset
után, micsoda képeket vágnak majd a kollégák. Mindazáltal, mintegy
titkos lelkiismeretfurdalásának engedve, így beszélt:
– Szegénykének igazán nem kívánok semmi rosszat! Isten a
tanum, mennyire szeretném még soká jó egészségben látni. De
azért mégis csak nagyot fognak nézni odabenn! Savon apó még a
komműnt is el fogja felejteni bele!
Éppen a szamócába fogtak, mikor nyilt a betegszoba ajtaja.
Roppant megdöbbentek s azon vették észre magukat, hogy
valamennyien felálltak az ebédtől. A kis cseléd jött be, szokott
csendes és ostoba esetlenségével. Nyugodtan mondta:
– Má’ nem lélekzik.
Cachelin, asztalkendőjét a tányérok közé dobva, őrült módjára
rohant be; Cora dobogó szívvel követte; Lesable pedig ott maradt az
ajtóban, messziről kémlelve az ágy sápadt foltja felé, melyet alig
világított meg a búcsúzó nap. Látta, hogyan görnyed apósa háta a
fekhely fölé, mozdulatlan vizsgálódással. És egyszerre a hangját is
meghallotta, amely mintha messziről, nagyon messziről, a világ
végéről jönne, valami álombeli hang, a csodákat mesélő álmoké. A
hang ezt mondta:
– Megtörtént! nem hallani semmi pihegést.
Látta, hogyan esik hirtelen térdre a felesége, arcát a takaróba
rejtve és zokogva. Elszánta magát, hogy ő is belép s amint Cachelin
felemelkedett, a vánkos fehérségén megpillantotta Charlotte néni
arcát, lecsukott szemű, beesett, merev és fakó arcát, amely olyan
volt, mint a viaszbabáké.
Aggódva kérdezte:
– Vége?
 Cachelin, aki szintén a halottat nézte, most feléje fordult s
egymásra pillantottak.
– Igen, – felelte César s arcát szomorú kifejezésre akarta
erőltetni. A két férfi azonban nyomban belelátott egymásba s nem is
tudva: miért, ösztönszerűen kezet szorítottak, mintegy megköszönve
egymásnak, amit egymásért tettek.
Aztán, nem vesztegetve az időt, buzgón láttak hozzá a
halottaknak kijáró teendők végzéséhez.
Lesable vállalta, hogy elmegy az orvosért s hogy a lehető
leggyorsabban elintéz minden szükséges eljárnivalót.
Vette a kalapját s futva indult le a lépcsőkön; minél előbb kinn
akart lenni az uccán, egyedül maradni, fellélekzeni, gondolkozni,
magányosan élvezni a boldogságát.
Mikor elvégezte útjait, hazamenés helyett a boulevardra
igyekezett: hajtotta a vágy, embereket látni, belesodródni a
forgalomba, az este boldog életébe. Szeretett volna odakiáltani a
járókelőknek: »Ötvenezer livre évjáradékom van!« – s zsebredugott
kezekkel csatangolt, meg-megállva a kirakatok előtt, nézegetve a
drága szöveteket, az ékszereket, a nagyszerű bútorokat, vidáman
gondolva el, hogy: »Ezt most már mind megvehetném magamnak!«
Gyászruhabolt előtt ment el s egyszerre megcsapta a döbbenet:
Hátha nem is halt meg? Hátha csalódtak?
Meggyorsított léptekkel fordult haza, lelkén ott kóválygott a
kétség.
Ahogy megérkezett, első kérdése így szólt:
– Volt itt a doktor?
Cachelin felelt:
– Igen. Konstatálta a halált és megcsinálta a halottkémi jelentést.
 Beléptek az elhúnyt szobájába. Cora még mindig sírt, egy
karosszékben ülve. Halkan sírt, szinte már minden fájdalom és bánat
nélkül, a nők könnyű zokogási készségével.
Mikor aztán hárman egyedül maradtak a lakásban, megszólalt
Cachelin csöndesre fogott hangja:
– Most, hogy a cseléd aludni ment, utánanézhetünk, nincs-e
valami elrejtve a bútorokban?
És a két férfi munkának látott. Kiürítettek minden fiókot,
kiforgattak minden zsebet, széthajtogattak minden apró papirost.
Éjfélig semmi különöset sem találtak. Corát elnyomta a kimerültség,
horkolt is kissé, szokott csendes módján. César felvetette a kérdést:
– Virrasszunk?
Lesable zavarában ezt tartotta megfelelőbbnek. Erre az após is
így döntött:
– Akkor, – mondta – hozzunk be karosszékeket.
És becipelték a két másik kipárnázott széket is, melyek a fiatal
házasok bútoraihoz tartoztak.
Egy órával később a család mindhárom tagja aludt, egyenetlen
horkolással, az örök mozdulatlanságba dermedt holttest előtt.
Világos nappalra ébredtek fel, mikor a kis cseléd belépett a
szobába. Cachelin rögtön elismerte, szemeit dörzsölve, hogy:
– Elszundikáltam egy kicsit, alig lehet félórája.
Lesable azonban, aki azonnal úrrá vált magán, kijelentette:
– Vettem észre! Én egy percre sem bóbiskoltam el, csak csukva
tartottam a szemem, hogy pihenjen.
Cora visszavonult a szobájába.
Lesable ekkor színlelt közönnyel kérdezte:
 – Mikor menjünk el a közjegyzőhöz, megtudni, hogy szól a
végrendelet?
– Hát… akár még ma reggel, ha akarod.
– Szükséges, hogy Cora is velünk jöjjön?
– Talán úgy lesz jobb, mert hiszen végeredményben ő az örökös.
– Akkor megyek, szólok neki, hogy készülődjön fel.
S Lesable ment, szokott gyors lépteivel.
Belhomme úr irodáját éppen nyitották, mikor Cachelin, Lesable
és felesége megjelentek, mély gyászban, vigasztalan arccal.
A közjegyző azonnal fogadta és leültette őket. Cachelin vitte a
szót:
– Uram, tetszik ismerni, én a Charlotte Cachelin fivére vagyok.
Ez itt a lányom meg a vőm. Szegény nővérem tegnap meghalt,
holnap temetjük. Minthogy végrendelete önnél van letéve,
bátorkodunk megkérdezni, hogy a megboldogultnak nincs-e valami
külön meghagyása az elföldelésre vonatkozólag s egyébként is,
nincsenek-e önnek közlendői velünk?
A közjegyző kihúzott egy fiókot, borítékot vett elő, feltépte,
kihalászott egy papírlapot s jelentette:
– Tessék, uram, a végrendelet másolata, melyet azonnal
megismertetek önökkel. A másik példány, mely ezzel pontosan
egyezik, kezeim közt marad.
És olvasta:
»Én, alulírott, Victorine-Charlotte Cachelin, a következőkben
nyilvánítom végső akaratomat:
Egész vagyonomat, mely körülbelül egymillió százhúszezer
frankra rúg, azokra a gyermekekre hagyom, akik unokahúgom,
Céleste-Coralie Cachelin házasságából fognak származni, azzal,
hogy a jövedelmet az elsőszülött nagykorúságáig a szülők élvezzék.
 Az alább következő rendelkezések szabályozzák az egyes
gyermekekre jutó részt, valamint azt a részt, amely a szülőké marad
halálukig.
Abban az esetben, ha halálom előbb következnék be, semhogy
unokahúgom örökösnek adna életet, egész vagyonom közjegyzőm
kezei közt marad, három évig, megjegyeztetvén, hogy fentebb jelzett
akaratom teljesíttessék, mihelyt ezen idő alatt a gyermek
megszületnék.
Abban az esetben azonban, ha Coraliet az Ég nem áldaná meg
gyermekkel a halálomat követő három év alatt, vagyonom osztassék
szét, közjegyzőm közbenjöttével, a szegények közt és azon
jótékonysági intézmények közt, melyek lajstroma alább következik.«
És most mindenféle szeretetház-nevek, számok, rendelkezések
és meghagyások végtelen sora következett.
Aztán Belhomme úr udvariasan átnyujtotta az okmányt
Cachelinnek, aki elképedve állt előtte.
A közjegyző szükségesnek vélte, hogy maga is szóljon pár
magyarázó szót:
– Mikor Cachelin kisasszony – mondta – legelsőízben tisztelt
meg azzal, hogy közölje velem ezen értelemben leendő
végrendelkezési szándékát, kifejezte azt is, mily végtelenül vágyódik
egy véréből származó örökös után. Ellenvetéseimre akaratának
mind határozottabb megformulázásával felelt, ami egyébként
vallásos érzéseiből sarjadt, mivel, – úgy gondolta, – minden meddő
házasság égi átok alatt áll. Nem tudtam rávenni szándéka
legcsekélyebb megváltoztatására sem. Élénken sajnálom, tessék
elhinni.
Aztán hozzátette, Coralie felé mosolyogva:
– Nem kételkedem benne, hogy az elhúnyt desideratum-a
mihamarébb teljesülni fog!
 S a három örökségváró távozott, nagy megdöbbenésükben
szinte gondolkodni sem tudva.
Mentek hazafelé, egymás mellett lépkedve, hang nélkül,
szégyenkezve és dühösen, mintha kölcsönösen megrabolták volna
egymást. Még Corának is egyszeriben eloszlott minden gyásza:
nagynénje hálátlansága felmentette a siratás kötelessége alól. Végre
Lesable, akinek sápadt ajkait görcsbe szorította a bosszúság,
odaszólt apósának:
– Adja csak ide azt az írást, hadd ismerjem meg de visu is!
Cachelin odanyujtotta a papírt s a fiatalember elkezdte olvasni.
Megállt a járdán s miközben a járókelők neki-nekiütköztek, úgy
maradt, beleásva kutató és gyakorlott szemét a sorok közé. A másik
kettő pár lépésnyire tőle várt, még mindig hallgatagon.
Végre ezekkel a szavakkal adta vissza a végrendeletet:
– Nincs mit tenni ellene! Szépen lóvá tettek bennünket!
Cachelin, akit reményei pusztulása ingerültté tett, felelt:
– Teringettét, a te kötelességed lett volna gyerekről gondoskodni!
Jól tudtad, hogy Charlottenak régesrég ez volt a fővágya.
Lesable válasz helyett rándított egyet a vállán.
Ahogy hazaértek, egész tömeg várta már őket, csupa olyan
ember, akiknek mestersége a halottak körül folytatódik. Lesable
rögtön visszavonult, semmivel sem akart tovább törődni, César
pedig mindenkit végiggorombáskodott, kiabálva, hogy őt hagyják
békén s csinálják minél gyorsabban a dolgukat. Úgy érezte, hogy
szándékosan késleltetik a hullától való megszabadulásban.
Cora, szobájába zárkózva, meg se mukkant. Cachelin azonban,
egy óra mulva, bekopogtatott a veje ajtaján:
– Kedves Leopold, – mondta, – azért jövök, hogy hányjuk és
vessük meg a teendőket, mert végre is meg kell állapodnunk
valamiben. Véleményem szerint mégis csak tisztességes temetést
kell rendeznünk, nehogy a minisztériumban neszét vegyék a
történteknek. A költségeket majd elintézzük. Különben sincs veszve
semmi. Még nem régóta vagytok házasok s igazán ritka pech lenne,
ha nem születne gyereketek. Majd gondotok lesz rá, ennyi az egész!
Most intézzük el a legsürgősebb tennivalókat. Te úgye mielőbb
bemégy a minisztériumba? Most összeírom, ki mindenkinek kell
gyászjelentést küldeni!
Lesable fanyarul ismerte el, hogy apósának igaza van s leültek,
szembe egymással, a hosszú asztal két végére, hogy megcímezzék
a feketeszegélyes cédulákat.
Aztán első ebéd következett. Cora közömbös arccal jelent meg,
mintha mindez egyáltalán nem érintené s az este óta tartó böjt után
jól befalatozott.
Étkezés után rögtön visszazárkózott a szobájába. Lesable elment
a tengerészeti minisztériumba, Cachelin pedig kitelepedett a
balkónra, lovaglóülésben helyezkedve el a széken s pipára gyujtott.
Lomha nyári napsütés verte a házfedelek tömegét s egyik-másik
üvegtető lángolva izzott, vakító sugarakat szórva, melyeket a tekintet
nem tudott elviselni.
S Cachelin, ingujjra vetkőzve, hunyorgó szemmel a fény
özönében, a messzi, messzi dombokat nézte, melyek zölden intettek
felé, túl a nagy városon, túl a poros külső telkeken. Arra gondolt,
hogy locsog most a széles, csöndes és hűvös Szajna a halmok
alján, melyeknek lejtőin fák vannak s hogy milyen borzasztóan jobb
volna most a lombok alatt, hasalni a fűben, egészen a folyam szélén,
a vízbe köpködni s nem a terasz ólomlapján sülni. S rossz érzés
kezdte émelyíteni, szerencsétlenségük kínzó gondolata és fájdalmas
érzése, a váratlan balsors, amely annál keservesebb és vadabb volt,
mert olyan eleven és hosszú reménykedés előzte meg. S hangosan
mondta, ahogy nagy lelki megrázkódtatások idején, a rögeszmék
kábulatában fakad ki az ember:
– Piszok ringyó!
 Háta mögül, a szobából, a temetkezési vállalat embereinek
motozását hallotta, a koporsószögező kalapács szakadatlan
kopácsolását. A közjegyzőnél tett látogatás óta nem nézte meg újra
holt nővérét.
Lassanként azonban a dús nyári nap melege, vidámsága és
fénylő varázsa átjárták testét-lelkét: eszébe jutott, hogy még nincs
oda minden. Miért is ne lehetne gyermeke az ő leányának? Hiszen
még két éve sincs, hogy férjnél van! Veje pedig izmos, kemény, jó
erőben levő embernek látszik, ha kicsiny is. Lesz gyerekük, a
mindenét neki! Lesz, mert különben is, kell lennie!
Lesable lopva surrant be a minisztériumba s hivatali szobájába.
Asztalán papírlap várta, ezekkel a szavakkal: »A főnök kéreti.«
Először türelmetlen mozdulatot tett, lázadozva a zsarnokság ellen,
mely újra a nyakába ül, aztán vad és heves vágy lepte meg, csak
azért is felülkerekedni! Őbelőle is lesz még főnök, és pedig hamar; –
aztán előre, még magasabbra!
Le sem vetve kimenő-redingote-ját ment be Torchebeuf-höz.
Azzal a lesújtott arccal jelentkezett, amilyet szomorú alkalmakkor
vesz fel az ember, sőt mi több, valami mély és igazi bánat jele is ott
volt a kifejezésében, az az önkénytelen levertség, melyet a váratlan
csapások vésnek a vonásokba.
A főnök vaskos feje, mely most is valami papírlap fölött csüggött,
felemelkedett s nyers hang kérdezte:
– Egész délelőtt szükségem lett volna magára. Miért nem jött be?
Lesable felelt:
– Kedves jó főnök úr, csapás ért bennünket, Charlotte nénémet
elvesztettük s azért is jöttem, hogy meghívjam önt a holnapi
temetésre.
Torchebeuf arca azonnal nyájassá derült. S szinte elismeréssel
válaszolta:
 – Az már más, kedves barátom. Köszönöm a meghívást s
mingyárt szabadságot is adok önnek, mert most bizonyára sok a
teendője.
Lesable azonban ragaszkodott a hivatalnoki buzgósághoz:
– Köszönöm, kedves jó főnök úr, de már minden el van intézve s
itt fogok maradni a rendes hivatalos időig.
Azzal visszatért a szobájába.
A hír elterjedt s a hivatalokból mindenfelől jöttek az érdeklődők,
akik inkább gratulációkkal, mint részvétnyilatkozatokkal halmozták el
s kíváncsiak voltak, hogyan viselkedik az új örökös. Lesable
elszántan, egy színész álarcával fogadta a frázisokat és tekinteteket,
oly kitünően találta el a viselkedését, hogy elbámultak rajta. »Jól
tartja magát«, – mondták. »Mindegy, – szóltak közbe mások, –
alapjában véve bizonyára nagyon meg van elégedve.«
Maze, aki merészebb volt a többieknél, megkérdezte tőle, a
világfiak fesztelen modorában:
– Tudja már a hagyaték pontos összegét?
Lesable tökéletes nyugalommal felelte, mint akit a dolog
egyáltalán nem érdekel:
– Nem egész pontosan. A végrendelet körülbelül
egymilliókétszázezer frankról szól. Onnan tudom, mert a
közjegyzőnek sürgősen közölnie kellett velünk bizonyos kikötéseket,
amelyek a temetésre vonatkoznak.
Általános volt a vélemény, hogy Lesable nem marad a
minisztériumban. Hatvanezer livre évjáradékkal az ember nem
körmöl tovább. Úgy már v a l a k i az ember s tetszése szerint lesz
belőle, ami akar. Voltak akik azt vélték, hogy az államtanács felé fog
kacsingatni, mások inkább úgy hitték, hogy majd képviselő igyekszik
lenni. A főnök várta a lemondást, hogy az igazgató elé terjeszthesse.
Az egész minisztérium kivonult a temetésre, melyet
szegényesnek találtak. De híre járt, hogy maga Cachelin kisasszony
kívánta így: benne volt a végrendeletben!
Cachelin már másnap folytatta a szolgálatot, Lesable pedig,
egyheti gyöngélkedés után, szintén megjelent, kissé sápadtan
ugyan, de szívós és lelkes munkaerővel, mint azelőtt. Mintha semmi
változás nem történt volna az életükben. Mindössze annyit lehetett
észrevenni, hogy tüntetőleg szívtak vastag szivarokat s hogy
járadékokról, vasutakról, nagy összegekről beszéltek, oly emberek
módjára, akiknek értékpapírok vannak a zsebében. Rövid idő multán
annak is híre ment, hogy Párizs környékén villát béreltek s ott fejezik
be a nyarat.
Az emberek ilyeneket gondoltak: »Éppen olyan fösvények, mint a
vénkisasszony volt; családi vonás; megtalálta zsák a foltját; mindegy,
azért mégse úri dolog bentmaradni a minisztériumban ilyen
vagyonnal.«
Aztán nem törődtek velük többet. Megmérettek és könnyűnek
találtattak.

IV.

Charlotte néni temetése után Lesable egyre csak a millióra

gondolt s dühében, mely annál hevesebben marta, minél jobban
kellett titkolnia, az egész világot meggyűlölte siralmas balsorsa miatt.
Ő is kérdezgette magában: »Kétévi házasság alatt miért nem
született gyermekünk?« S a félelem, hogy családi élete meddő
marad, riadtan doboltatta meg a szívét.
És ekkor, akárcsak a suhanc, aki felnéz a magas és zsírosan
fénylő mászórúd csúcsára s a kitűzött lepényt szemlélve, keményen
teszi fel magában, hogy törik-szakad, de neki lesz ereje és kitartása
a sikerhez, Lesable kétségbeesett elszántsággal határozta el, hogy
apává kell válnia. Hiszen annyian lettek azzá, miért ne lehetne hát ő
is? Talán hanyag volt, gondatlan, talán nem is tudott eleget a
dologhoz, hiszen teljesen közönyösen hagyta eddig az ilyesmi.
Sohasem érezvén az utódhagyás erős vágyát, nem törekedett teljes
lélekkel erre az eredményre. Ezentúl majd megfeszíti minden erejét,
nem hagy figyelmen kívül semmit s meglesz a siker, mert így akarja.
Mikor azonban hazament, valósággal rosszul érezte magát és
ágyba kellett feküdnie. A csalódás nagyon is nyers volt, nem bírta ki
a visszahatást.
Az orvos meglehetősen komolynak találta állapotát s feltétlen
pihenést rendelt, mellyel további, jócskán hosszúra szabott
önkímélési idő kényszerűsége is járt. Súlyos idegláz veszélye
fenyegetett.
Egy hét mulva mégis újra talpraállt Lesable s ismét elfoglalta
hivatalát a minisztériumban.
Azonban még mindig betegnek érezte magát s nem mert
közeledni a hitvesi ágyhoz. Habozott és reszketett, mint a hadvezér,
aki csatára készül, csatára, melytől jövője függ. S estéről-estére a
másnapot leste, az egészség, a testi-lelki jóérzés és energia egy
olyan órájáért sóvárogva, mikor az ember mindenre képesnek hiszi
magát. Minden pillanatban az üterét tapogatta, hol gyöngének, hol
túlgyorsnak találva az érverést, izgatószereket szedett, félig nyers
húst evett, hazamenés előtt hosszú, edző sétákat tartott.
Mivel sehogy sem kapott erőre úgy, ahogy szerette volna, azt
vette a fejébe, hogy a meleg időszak végét valahol Párizs környékén
tölti el. S csakhamar megérlelődött benne a hit, hogy a mezők
szabad levegője döntő hatással lesz vérmérsékletére. Az övéhez
hasonló állapotban csodás, biztos eredményeket szokott hozni a
vidéki élet. A közeli sikernek ez a bizonyossága megnyugtatta s újra
meg újra elmondta apósának, sokat sejtető hangsúlyozással:
– Ha kinn leszünk a falun, teljesen összeszedem magam s
minden rendben lesz.
Már a puszta »falu« szó is valami misztikus jelentőséggel
csengett a fülében.
 Kibéreltek tehát egy kis házat Bezonsban s mindhárman
kiköltöztek a faluba. A két férfi reggelente gyalog lábalt át a síkon a
colombesi állomásra s este is gyalogosan tértek vissza.
Cora, akit elbűvölt ez az élet a szelíd folyam mentén, le-leült a
lejtős parton, szedte a virágot s szőke és reszkető fűkalászokból
kötött nagy csokrokkal ment haza.
Esténként mind a hárman lesétáltak a folyam hosszában a
Lazacos-gátig s betértek egy-egy üveg sörre a Hársfa-vendéglőbe. A
folyam, megtorlódva a hosszú cöveksoron, átsustorgott a réseken, s
vagy száz méternyi szélességben szökellt, dobolt és tajtékzott
tovább. A zuhogó hullámok harsogásától rengett a part, a levegőben
pedig finom vízpor felhőzött, lengő és nedves pára, mely úgy
emelkedett föl a vízesésből, mint holmi könnyű füst, a szétpaskolt
hab és a felkavart iszap illatát hintve szét.
Leszállt az éj. Szemközt, messzire, a nagy világosság Párizst
hirdette s Cachelin minden este elmondta rá:
– Hű! Mégis csak fene nagy város ez a Párizs.
Olykor-olykor egy-egy vonat, amint áthaladt a sziget végét
keresztbeszelő vashídon, mennydörgésszerűen robajlott s
csakhamar eltűnt, jobbra vagy balra, Párizs vagy a tenger felé.
Lassú léptekkel fordultak vissza s nézték a felkelő holdat, leülve
egy-egy árok szélére, hogy minél tovább láthassák a csöndes
folyamba omló puha és sárga fényt, mely mintha együtt úszott volna
a vízzel s melyet az ár völgyelései úgy remegtettek át magukon, mint
valami tűzből szőtt habselymet. Felzendült a békák rövid, fémes
hangú kurjongatása. Éji madarak egymást hivogató hangja hasított
át a levegőn. S olykor egy-egy nagy néma árny suhant tova a folyón,
megtörve fénylő és csöndes iramlását. Portyázó halászok bárkái
voltak, melyekből hirtelen ki-kivetették a hálót s zajtalanul vonták be
újra, tág és sötét öblében a villogó és ficánkoló potykákkal, mint
valami vízmélyi kincset, ezüst halak élő kincsét.
Cora megindult gyöngédséggel támaszkodott férje karjára,
kitalálva a férfi vágyát, noha sohasem beszéltek a dologról. Mintha
jegyességük másodvirágzását élték volna, új várását a nászi
csóknak. A férj olykor lopva végigsimította a nő füle mögött a
nyakszirt kezdődő hajlatát, a lágy formák finom zugocskáját, ahol az
első pelyhek selymesednek. Az asszony kézszorítással válaszolt s
vágytak egymásra, egyelőre mégis lemondva egymásról, felajzottan
és visszakorbácsoltan egy még hatalmasabb akarat parancsától, a
millió álomképétől.
Cachelin, akit lecsillapított a maga körül érzett reménykedés,
boldogan élt, nagyokat ivott és evett, s alkonyattájt valami költői
megszállottságba ringatózott, abba az együgyű ellágyulásba, mely a
legtompább lelkeken is erőt vesz egy-egy természeti látványosság
előtt: mikor fény záporoz végig a lombokon s a távoli dombok közt
lemegy a nap, bíbor visszfényekkel a folyó tükrén. Kibökte:
– Ilyenkor, ha efféléket látok, hiszek az Istenben. Az ilyesmi
belém markol, – folytatta, gyomra táját tapogatva – s valósággal
megtérek. Egész furcsákat érzek. Mintha valami fürdőbe mártogattak
volna, amitől sírni szeretnék.
Lesable pedig kezdte magát jobban érezni, hév ébredt benne,
melyet már elfelejtett, futni szeretett volna, mint egy csikó,
meghempergőzni a fűben, kiabálni jókedvében.
Elérkezettnek látta az időt. Igazi új nászéjszaka volt az.
Azután a mézeshetek jöttek, tele szerelemmel és
reménykedéssel.
Azután tapasztalniuk kellett, hogy minden kísérletük meddő
maradt s bizakodásuk hiúnak bizonyult.
Maga volt ez a kétségbeesés, a katasztrófa! Lesable azonban
nem veszítette el a bátorságát, emberfölötti erőfeszítéssel
makacskodott. Felesége, ugyanannak a vágynak izgalmával s
ugyanannak a félelemnek remegésével, egyszersmind pedig a maga
izmosabb testiségével is, készségesen engedte át magát férje
kísérleteinek, tüzelte csókjait s szűntelenül élesztgette lankadó
hevét.
 Október első napjaiban tértek vissza Párizsba.
Életük elkomorodott. Szájukon most már kellemetlen szavak
csúsztak ki, s Cachelin, kiszimatolva a helyzetet, a maga mérgezett
és trágár obsitos-kiszólásaival gyötörte őket.
S szűntelenül üldözte mindegyiküket, vájta és hegyezte
kölcsönös dühüket a megkaparíthatatlan örökség gondolata.
Corának most már felvágták a nyelvét s agyonkínozta a férjét. Kisfiú
volt a szemében, anyámasszonykatonája, aki nem számít. Cachelin
pedig minden ebédnél elismételte:
– Nekem, ha gazdag lettem volna, csőstül volna gyerekem…
Persze, ha szegény az ember, okosnak kell lennie…
S leánya felé fordulva, még hozzátette:
– Te biztosan olyan is vagy, mint én, dehát ez itt…
És jelentős pillantást vetett a veje felé, megvetéssel teljes
mozdulatra rántva a vállát.
Lesable nem szállt vitára, felsőbbrendű emberként, aki
parasztcsalád közé keveredett. A minisztériumban úgy találták, hogy
rossz színben van. Egyszer a főnök meg is kérdezte:
– Nem beteg ön? Mintha valahogy megváltozott volna!
Felelt:
– Dehogy, kedves jó főnök úr! Talán a fáradtság látszik meg
rajtam. Mostanában sokat dolgoztam, hiszen láthatta ön.
Nagyban számított az évvégi előléptetésre s ebben a reményben
újra nekifeküdt minta-hivatalnoki robotjának.
Teljesen jelentéktelen jutalomfélét kapott, kevesebbet, mint bárki
másé. Apósa, Cachelin pedig semmit.
Lesable, szívén találva, újra bement a főnökhöz s ezúttal
elsőízben szólította egyszerűen »uram«-nak:
 – Uram, hát érdemes úgy dolgozni, ahogy én teszem, ha az
ember nem látja semmi gyümölcsét?
Torchebeuf vaskos feje sértődött mozdulattal ütődött fel:
– Mondtam már önnek, Lesable úr, hogy az ilyfajta
eszmecserének nincs helye köztünk. Újra ismétlem, hogy
ildomtalannak találom ezt a kérdőrevonást, mivel ön az adott
esetben igen gazdag ember szegény kollégáihoz képest…
Lesable nem türtőztethette tovább magát:
– De ha egyszer semmim sincs, uram! Nagynénénk a
házasságomból születendő elsőszülött gyermekre hagyta a
vagyonát. Én és apósom a fizetésünkből élünk!
A főnök meglepődött, de aztán válaszolt:
– Nos, ha ma még nincs is semmije, legközelebb mégis csak
gazdag lesz. És így egyre megy…
Lesable takarodót fújt, jobban lesujtva az elveszett előléptetés,
mint a megmarkolhatatlan örökség miatt.
Mikor azonban, pár nappal később, Cachelin megérkezett a
hivatalba, a szép Maze ajkán mosoly jelent meg, majd Pitolet lépett
be s a szemei csillogtak. Utána Boissel nyomta be az ajtót s fürgén
sietett előre, sunnyogó jókedvvel nézve össze a többiekkel. Savon
apó tovább másolt, szája csücskében lógó agyagpipájával, magas
székén kuporogva, felrakott lábakkal, ahogy a kisfiúk szoktak ülni.
Senki sem szólt egy szót sem. Mintha valamire vártak volna. S
Cachelin iktatta az ügydarabokat, szokása szerint hangosan mondva
maga elé:
– Toulon. Tiszti csajka-felszerelés a Richelieu számára. – Lorient.
Úszóövek a Desaix számára. – Brest. Angol gyártmányú
vitorlavászonminták.
Lesable jelent meg. Mostanában minden reggel bejött a rája eső
aktákért, mivel apósa nem vett magának annyi fáradságot, hogy a
szolgával küldje be őket hozzá.
Miközben Lesable a rendtiszt asztalán heverő papírok közt
kotorászott, Maze oldalt sandított rá, kezeit dörzsölve, a cigarettáját
sodró Pitolet szájaszélén pedig vidám vonás vetett kis ráncot, a már
visszafojthatatlan jókedv hirdetője. A másoló öreghez fordult:
– Úgye, Savon papa, maga sokat tapasztalt világéletében, mi?
Az öreg, tudva, hogy most gúnyolódni akarnak vele s megint a
feleségével hozakodnak elő, nem felelt.
Pitolet újrakezdte:
– Maga biztosan rátalált a nyitjára, hogyan kell gyerekeket
fabrikálni, mivelhogy több gyereke is volt, úgy-e?
Szegény öreg felemelte a fejét:
– Ön tudja, Pitolet úr, hogy nem szeretem az efféle tréfákat.
Szerencsétlenségemre méltatlan személyt vettem feleségül. Mikor
megbizonyosodtam a hűtlenségéről, el is váltam tőle.
Maze közömbös hangon kérdezte és nem nevetett:
– Több ízben is megbizonyosodott, nem?
Savon apó komolyan válaszolta:
– Igen, uram.
Pitolet kapta el újra a szót:
– Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy apja ne legyen
egypár gyereknek, háromnak vagy négynek is, ahogy hallom.
A jámbor öreg roppantul elpirult, úgy hebegte:
– Ön sértegetni akar, Pitolet úr, de ez sem fog önnek sikerülni.
Feleségemnek valóban volt három gyermeke. Okom van feltételezni,
hogy az első tőlem való, a másik kettőt azonban nem ismerem el.
Pitolet folytatta:
 – Csakugyan, mindenki azt mondja, hogy az első a magáé. Ez
elég is. Nagyon szép dolog, ha az embernek van egy gyermeke,
nagyon szép dolog és nagy boldogság. Fogadjunk, hogy Lesable
sokat adna érte, ha csak egyet is tudna sikeríteni, úgy, mint maga
tudott!
Cachelin abbahagyta a lajstromozást. Nem nevetett, noha Savon
apó a szokásos, megkínzott pofozógép-arcot mutatta s ilyenkor a
szabadszájú tréfák özönét szokta rázúdítani az öreg házastársi
viszontagságaira.
Lesable már összeszedte az írásait, de érezve, hogy a támadás
neki szól, maradni akart, visszatartotta a dac, egyben pedig zavart
és ingerült is volt, próbálta kitalálni, ki adhatott így túl a titkán. Aztán
eszébe jutott, mit mondott a főnöknek s nyomban megértette, hogy
azonnal a legteljesebb energiát kell tanusítania, ha nem akar az
egész minisztérium céltáblája lenni.
Boissel le és föl járt a szobában, szinte vinnyogva. Az uccai
kikiáltók rekedt hangját utánozva bődült el: »A gyerekgyártás titka,
csak tíz centime, két sou! Tessék, tessék, a gyerekgyártás titka,
monsieur Savon szabadalma, töméntelenül borzasztóan érdekes!«
Mindenki nevetett, csak Lesable és az apósa nem. Pitolet pedig
odafordult a rendtiszthez:
– Mi baja, Cachelin úr? Hová tette a jókedvét? Azt hinné az
ember, hogy nem is mulat azon, hogy Savon apónak mégis csak van
egy gyereke a feleségétől. Ez pedig nagyon jó vicc, szerintem. Nem
mindenki tudja idáig vinni!
Lesable újra elkezdett a papírjai közt babrálni, úgy tett, mintha
olvasna és nem hallana semmit, de sápadt volt.
Boissel megint rákezdte a piaci kikiáltást:
– Használhatja mindenki, aki meg akarja kapni az örökségét,
csak tíz centime, két sou, tessék, tessék.
 Ekkor Maze, aki alantasnak találta az ilyenfajta elménckedést s
aki különben is személyes haragot forralt Lesable ellen, amiért
megfosztotta a vagyon reményétől, melyet titokban ott táplált a
szívében, közvetlen kérdéssel állt elő:
– Rosszul van, Lesable? olyan sápadt!
Lesable felkapta a fejét s farkasszemet nézett kollégájával. Pár
másodpercig remegő ajkkal habozott, valami metsző, de szellemes
mondást keresve, de sehogy sem találva. Felelt:
– Kutyabajom. Csak csodálom, mennyi finom puskaport
elpazarolnak az urak…
Maze, még mindig háttal a tűznek, redingote-ja két szárnyát
maga elé fogta s nevetve mondta:
– Az ember igyekszik, kedvesem. Úgy vagyunk vele, mint ön:
nem mindig úgy sül el, ahogy kéne…
Kitörő hahota szakította félbe. Savon apó, aki félhülyén is sejteni
kezdte, hogy most már nem őt bántják és gúnyolják, lefittyent szájjal
várt, tolla megakadt a levegőben. És Cachelin is várt, készen
bármely pillanatban ököllel esni annak, aki éppen a kezeügyébe
kerül.
Lesable dadogott:
– Nem… értem… Mi nem sült el?… hogy érti?…
A szép Maze visszaejtette az egyik redingoteleffentyűt, hogy
megpödörhesse a bajuszát s finomkodó hangon mondta:
– Jól tudom, hogy önnek rendszerint minden vállalkozása jól sül
el. Alapjában tehát nem helyes, hogy önt is szóbahoztam. Különben
is Savon papa gyerekeiről volt szó és nem az önéiről, hisz önnek
nincsenek is. Hiszen tekintettel arra, hogy önnek minden
vállalkozása jól üt ki, nyilvánvaló, hogy gyermekei is csak azért
nincsenek, mert nem akarta, hogy legyenek…
Lesable nyersen vágott közbe:
 – Talán nem ütné ilyesmibe az orrát…
A kihívó szavakra Maze is felemelte a hangját:
– Kérem, micsoda hang ez? Beszéljen tisztességesen, mert
meggyűlhet velem a baja!
De Lesable már reszketett a dühtől s elveszített minden
mértéket:
– Maze úr, én nem vagyok holmi léha figura, vagy kinyalt uracs,
mint ön. Ha szabad kérnem, kíméljen meg ezentúl a barátságától.
Semmi közöm önhöz, és a magafajtájú népséghez.
Kihívó tekintettel kísérte szavait Pitolet és Boissel felé.
Maze hirtelen megértette, hogy az igazi erő a hallgatás és az
irónia; azonban hiúsága alapjaiban lévén megsértve, szíven akarta
találni ellenfelét s protektori hangon, a baráti jótanács szavával
szólalt meg, miközben szemében ott izzott a düh:
– Kedves Lesable, ön túlmegy a határon. Egyébként megértem
bosszúságát; gonosz dolog elesni a vagyontól s hozzá még olyan
kicsiség miatt, olyan könnyű, egyszerű izé miatt… Nézze csak, ha
akarja, én szolgálatára állok, teljesen ingyen, baráti szívességből. Öt
perc az egész…
Még beszélt, mikor Savon apó kalamárisa, melyet Lesable
hozzávágott, melle közepén találta. Tintaáradat fröccsent szét az
arcán, meglepő hirtelenséggel csinálva négert belőle. Előre ugrott, a
szeme fehérje forgott, kezét ütésre emelte. Cachelin azonban
fedezte a vejét, átnyalábolva a nagy Maze-t, akit jól összerázva és
oldalbadögönyözve nekilódított a falnak. Maze vad erőfeszítéssel
szabadította ki magát, feltépte az ajtót s visszakiáltott a két emberre:
– Még hallanak rólam!
Azzal eltűnt.
Pitolet és Boissel követték. Boissel azzal magyarázta ki
tartózkodó viselkedését, hogy beavatkozás esetén alighanem
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

ebookfinal.com