Prevention and Management of Complications from

Gynecologic Surgery An Issue of Obstetrics and

Gynecology Clinics The Clinics Internal Medicine 1st
Edition Howard Sharp Md - PDF Download (2025)
https://ebookultra.com/download/prevention-and-management-of-
complications-from-gynecologic-surgery-an-issue-of-obstetrics-
and-gynecology-clinics-the-clinics-internal-medicine-1st-edition-
howard-sharp-md/

Visit ebookultra.com today to download the complete set of

ebooks or textbooks
 We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit ebookultra.com
to discover even more!

Obstetric and Gynecologic Emergencies An Issue of

Obstetrics and Gynecology Clinics The Clinics Internal
Medicine 1st Edition Henry Galan Md
https://ebookultra.com/download/obstetric-and-gynecologic-emergencies-
an-issue-of-obstetrics-and-gynecology-clinics-the-clinics-internal-
medicine-1st-edition-henry-galan-md/

Gastrointestinal Motility Disorders An Issue of

Gastroenterology Clinics The Clinics Internal Medicine 1st
Edition Henry Parkman Md
https://ebookultra.com/download/gastrointestinal-motility-disorders-
an-issue-of-gastroenterology-clinics-the-clinics-internal-
medicine-1st-edition-henry-parkman-md/

Diabetes in Pregnancy An Issue of Obstetrics and

Gynecology Clinics 1st Edition D. Conway

https://ebookultra.com/download/diabetes-in-pregnancy-an-issue-of-
obstetrics-and-gynecology-clinics-1st-edition-d-conway/

Mental Health An Issue of Primary Care Clinics in Office

Practice The Clinics Internal Medicine 1st Edition S.
Manning
https://ebookultra.com/download/mental-health-an-issue-of-primary-
care-clinics-in-office-practice-the-clinics-internal-medicine-1st-
edition-s-manning/
Testicular Cancer An Issue of Urologic Clinics The Clinics
Surgery 1st Edition Joel Sheinfeld

https://ebookultra.com/download/testicular-cancer-an-issue-of-
urologic-clinics-the-clinics-surgery-1st-edition-joel-sheinfeld/

Hereditary Cancer Syndromes An Issue of Surgical Clinics

The Clinics Surgery 1st Edition Ismail Jatoi

https://ebookultra.com/download/hereditary-cancer-syndromes-an-issue-
of-surgical-clinics-the-clinics-surgery-1st-edition-ismail-jatoi/

Advances and Controversies in Minimally Invasive Surgery

An Issue of Surgical Clinics The Clinics Surgery 1st
Edition Jon C. Gould
https://ebookultra.com/download/advances-and-controversies-in-
minimally-invasive-surgery-an-issue-of-surgical-clinics-the-clinics-
surgery-1st-edition-jon-c-gould/

Neurologic Emergencies An Issue of Emergency Medicine

Clinics 1st Edition Romergryko G. Geocadin Md

https://ebookultra.com/download/neurologic-emergencies-an-issue-of-
emergency-medicine-clinics-1st-edition-romergryko-g-geocadin-md/

Modern Concepts in Pancreatic Surgery An Issue of Surgical

Clinics 1e 1st Edition Steve Behrman Md Facs

https://ebookultra.com/download/modern-concepts-in-pancreatic-surgery-
an-issue-of-surgical-clinics-1e-1st-edition-steve-behrman-md-facs/
Prevention and Management of Complications from
Gynecologic Surgery An Issue of Obstetrics and
Gynecology Clinics The Clinics Internal Medicine 1st
Edition Howard Sharp Md Digital Instant Download
Author(s): Howard Sharp MD
ISBN(s): 1437724701
Edition: 1
File Details: PDF, 2.11 MB
Year: 2010
Language: english
 Prevention and Management of Complications from Gynecologic Surgery

Contents

Foreword xi
William F. Rayburn

Preface: Surgical Complications xiii

Howard T. Sharp

Preventing Electrosurgical Energy^Related Injuries 369

Gary H. Lipscomb and Vanessa M. Givens
Electrosurgery is used on a daily basis in the operating room, but it remains
poorly understood by those using it. In addition, the physics of electrosur-
gery are far more complicated than those of laser. Common belief notwith-
standing, electrosurgery has an enormous capacity for patient injury if
used incorrectly, even though technology has markedly reduced the likeli-
hood of patient or surgeon injuries. This article is intended to educate the
clinician regarding the basis of electrosurgery and provide an explanation
on how injuries may occur as well as how they may be prevented.

Prevention, Diagnosis, and Treatment of Gynecologic Surgical Site Infections 379

Gweneth B. Lazenby and David E. Soper
Surgical site infections (SSIs) have a significant effect on patient care and
medical costs. This article outlines the risks that lead to SSIs and the pre-
ventive measures, including antimicrobial prophylaxis, which decrease the
incidence of infection. This article also reviews the diagnosis and treatment
of gynecologic SSIs.

Avoiding Major Vessel Injury During Laparoscopic Instrument Insertion 387

Stephanie D. Pickett, Katherine J. Rodewald, Megan R. Billow,
Nichole M. Giannios, and William W. Hurd
Major vessel injuries during laparoscopy most commonly occur during in-
sertion of Veress needle and port trocars through the abdominal wall. This
article reviews methods for avoiding major vessel injury while gaining lap-
aroscopic access, including anatomic relationships of abdominal wall
landmarks to the major retroperitoneal vessels. Methods for periumbilical
placement of the Veress needle and primary trocar are reviewed in terms
of direction and angle of insertion, and alternative methods and locations
are discussed. Methods for secondary port placement are reviewed in
terms of direction, depth, and speed of placement.

Complications of Hysteroscopic and Uterine Resectoscopic Surgery 399

Malcolm G. Munro
Adverse events associated with hysteroscopic procedures are in general
rare, but, with increasing operative complexity, it is now apparent that
viii Contents

they are experienced more often. A spectrum of complications exist rang-

ing from those that relate to generic components of procedures such as
patient positioning and anesthesia and analgesia, to a number that are
specific to intraluminal endoscopic surgery (perforation and injuries to sur-
rounding structures and blood vessels). The response of premenopausal
women to excessive absorption of nonionic fluids deserves special atten-
tion. There is also an increasing awareness of uncommon but problematic
sequelae related to the use of monopolar uterine resectoscopes that in-
volve thermal injury to the vulva and vagina. The uterus that has previously
undergone hysteroscopic surgery can behave in unusual ways, at least in
premenopausal women who experience menstruation or who become
pregnant. Better understanding of the mechanisms involved in these ad-
verse events, as well as the use or development of several devices, have
collectively provided the opportunity to perform hysteroscopic and resec-
toscopic surgery in a manner that minimizes risk to the patient.

Gynecologic Surgery and the Management of Hemorrhage 427

William H. Parker and Willis H. Wagner
Surgical blood loss of more than 1000 mL or blood loss that requires
a blood transfusion usually defines intraoperative hemorrhage. Intraoper-
ative hemorrhage has been reported in 1% to 2% of hysterectomy studies.
Preoperative evaluation of the patient can aid surgical planning to help pre-
vent intraoperative hemorrhage or prepare for the management of hemor-
rhage, should it occur. To this effect, the medical and medication history
and use of alternative medication must be gathered. This article discusses
the methods of preoperative management of anemia, including use of iron,
recombinant erythropoietin, and gonadotropin-releasing hormone ago-
nists. The authors have also reviewed the methods of intraoperative and
postoperative management of bleeding.

Understanding Errors During Laparoscopic Surgery 437

William H. Parker
Complications may occur during laparoscopic surgery, even with a skilled
surgeon and under ideal circumstances; human error is inevitable. Video-
taped procedures from malpractice cases are evaluated to ascertain po-
tential contributing cognitive factors, systems errors, equipment issues,
and surgeon training. Situation awareness and principles derived from avi-
ation crew resource management may be adapted to help avoid systems
error. The current process of surgical training may need to be reconsidered.

Postoperative Neuropathy in Gynecologic Surgery 451

Amber D. Bradshaw and Arnold P. Advincula
The development of a postoperative neuropathy is a rare complication that
can be devastating to the patient. Most cases of postoperative neuropathy
are caused by improper patient positioning and the incorrect placement of
surgical retractors. This article presents the nerves that are at greatest risk
of injury during gynecologic surgery through a series of vignettes. Sugges-
tions for protection of each nerve are provided.
 Contents ix

Hollow Viscus Injury During Surgery 461

Howard T. Sharp and Carolyn Swenson
Reproductive tract surgery carries a risk of injury to the bladder, ureter,
and gastrointestinal (GI) tract. This is due to several factors including close
surgical proximity of these organs, disease processes that can distort
anatomy, delayed mechanical and energy effects, and the inability to di-
rectly visualize organ surfaces. The purpose of this article is to review strat-
egies to prevent, recognize, and repair injury to the GI and urinary tract
during gynecologic surgery.

Index 469
 Prevention and Management of Complications from Gynecologic Surgery

Foreword

William F. Rayburn, MD, MBA

Consulting Editor

A patient’s operative care should be planned with attention to detail and awareness of
potential complications. This issue, guest edited by Dr Howard Sharp, pertains to the
prevention and management of complications from gynecologic surgery. Major objec-
tives are to restore the patient’s physiologic and psychologic health. The operating
room presents the possibility for immediate or delayed errors. Adverse surgical events
are relatively infrequent compared with other types of medical errors, although these
problems often receive increased attention.
This distinguished group of authors comes from academic health centers. Graduate
medical education requires full supervision and assistance by qualified and experi-
enced gynecologists. It is up to the clinical judgment of the supervising surgeon to
allow increasing operative responsibilities for trainees based on their experience, skill,
and level of training. Expanding training by using surgical simulators and virtual training
techniques helps better prepare trainees before entering the operating suite.
The American College of Obstetricians and Gynecologists’ Committee Opinion
Number 328 states that ‘‘ensuring patient safety in the operating room begins before
she enters the operative suite and includes attention to all applicable types of prevent-
able medical errors (including, for example, medication errors) but surgical errors are
unique to this environment.’’ A single error may lead to a grave patient injury even
with the most vigilant supervision. Communication issues, unique terminology, and
special instruments must be understood and shared by all members of the team.
There is a complication rate for every operation. Patients need to understand the
risks and benefits of the procedure, as well as any alternatives, before a gynecologist
initiates any therapy. Informed consent is a discussion, not simply a form. This issue
describes the management of certain complications of gynecologic surgery, which
include electrosurgical energy-related injury, excess hemorrhage, major vessel injury
and venous thromboembolism, and urinary tract and bowel injuries. In the elderly
and obese patients, respiratory insufficiency is an especially common postoperative
problem.

Obstet Gynecol Clin N Am 37 (2010) xi–xii

doi:10.1016/j.ogc.2010.06.002 obgyn.theclinics.com
0889-8545/10/$ – see front matter ª 2010 Elsevier Inc. All rights reserved.
xii Foreword

Obesity is becoming more prevalent in our surgical patients and represents a much
higher risk for surgical complications. The occurrence of comorbidities, including dia-
betes, hypertension, coronary artery disease, sleep apnea, obesity hypoventilation
syndrome, and osteoarthritis of the knees and hips, are more frequent. These under-
lying alterations in physiology result in increased surgical risks of cardiac failure, deep
venous and pulmonary emboli, aspiration, wound infection and dehiscence, postop-
erative neuropathy, and misdiagnosed intra-abdominal catastrophe.
It is our desire that this issue inspires attention to a vast array of operative compli-
cations. On behalf of Dr Sharp and his excellent team of knowledgeable contributors, I
hope that the practical information provided herein will aid in the implementation of
evidence-based and well-planned approaches to preventing and managing complica-
tions from gynecologic surgery.

William F. Rayburn, MD, MBA

Department of Obstetrics and Gynecology
University of New Mexico School of Medicine
MSC10 5580, 1 University of New Mexico, Albuquerque
NM 87131-0001, USA
E-mail address:
[email protected]
 Prevention and Management of Complications from Gynecologic Surgery

Preface
Surgical Complications

Howard T. Sharp, MD
Guest Editor

It is more enjoyable to read about complications than to manage them. Surgical

complications are challenging for several reasons. It is difficult to watch patients and
their families suffer. Although some complications are minor setbacks that resolve
over time, some lead to longstanding disability. As surgeons, we sometimes doubt
ourselves in the wake of a complication and lose confidence in our abilities. In some
cases, surgeons avoid surgery or practice heightened defensive surgery, rendering
them surgically dysfunctional. We should ask ourselves, ‘‘Is there something I should
have done differently?’’ ‘‘Could this have been avoided?’’ and ‘‘Should I have recog-
nized something earlier?’’ These are questions I ask each week at our institution’s
morbidity and mortality conference.
One of my favorite surgical mentors, the great, late Gary Johnson, MD, would
lament, ‘‘If you don’t want surgical complications, don’t do surgery.’’ He had figured
out that complications happen. I do not know that he was any more comfortable
with complications than I, but he recognized an important truth: there is a complication
rate for each surgery performed. Are there ways to reduce complication rates? I think
so. Can all complications be eliminated? I think not.
It has always sounded a bit ridiculous to me when someone says, ‘‘He or she has
the hands of a surgeon,’’ as if the hands have so much to do with being a good
surgeon. Having a steady hand and knowing the patient and how to perform surgery
are given basic prerequisites for taking a patient to the operating room. But there is
much more to being a good surgeon. Surgeons must know anatomy and anatomic
variation, be familiar with surgical instrumentation and its technology, have situational
awareness, and be ever vigilant to recognize risks for complications preoperatively, in-
traoperatively, and postoperatively. Some have said it is good to have a little healthy
paranoia. The reason for vigilance is the recurrent theme of early recognition and
management of complications associated with better outcomes. If there were anything

Obstet Gynecol Clin N Am 37 (2010) xiii–xiv

doi:10.1016/j.ogc.2010.05.005 obgyn.theclinics.com
0889-8545/10/$ – see front matter ª 2010 Elsevier Inc. All rights reserved.
xiv Preface

to stress in the volume, it is that avoiding complications is much more than just having
‘‘good hands.’’ It is my sincere hope that the words of these fine authors will allow the
readers to avoid and manage complications to the best of their ability.

Howard T. Sharp, MD
Department of Obstetrics and Gynecology
University of Utah Health Sciences Center
Room 2B-200, 1900 East, 30 North
Salt Lake City, UT 84132, USA
E-mail address:
[email protected]
P re v e n t i n g
E l e c t ro s u r g i c a l
Energy–Related
Injuries
Gary H. Lipscomb, MD*, Vanessa M. Givens, MD

KEYWORDS
 Electrosurgery  Electrode  Cut current  Coagulation current

In 1928, Cushing1 reported a series of 500 neurosurgical procedures on the brain in

which bleeding was controlled by an electrosurgical unit designed by W.T. Bovie.
Since that time, the ‘‘Bovie’’ has become an instrument familiar to every gynecologic
surgeon. Most gynecologic surgeons would consider it a much simpler and safer
instrument than the carbon-dioxide or KTP laser or the argon beam coagulator. This
belief is reinforced by the fact that even weekend introductory laser courses present
a thorough review of laser physics, whereas lectures on electrosurgery are uncommon
even in advanced operative gynecology courses. Common belief notwithstanding,
electrosurgery has an enormous capacity for patient injury if used incorrectly. In addi-
tion, the physics of electrosurgery are far more complicated than those of laser. This
article reviews the principles of electrosurgery and the mechanisms of electrosurgical
injury and discusses the methods of prevention of these injuries.

ELECTROPHYSICS

Although a detailed description of electrophysics is beyond the scope of this article, it

is necessary to review some of the basic principles of electrosurgery to understand
why patient injuries occur. The most fundamental principles of electrosurgery are
that electricity always seeks the ground and the path of least resistance. These 2 prin-
ciples are straightforward and even intuitive. However, most of the other principles of
electrosurgery are not so easily understood. Because most physicians find electro-
physics confusing, it is often easier to relate many of the terms to those of hydraulics,
which are more familiar. Just as a certain amount of water flows through a garden
hose, electric energy consists of a flow of negatively charged particles called elec-
trons. This flow of electrons is referred to as current. Electric current is described by

Section of Obstetrics and Gynecology, Department of Family Medicine, University of Tennessee

Health Science Center, 1301 Primacy Parkway, Memphis, TN 38119, USA
* Corresponding author.
E-mail address: [email protected]

Obstet Gynecol Clin N Am 37 (2010) 369–377

doi:10.1016/j.ogc.2010.05.007 obgyn.theclinics.com
0889-8545/10/$ – see front matter ª 2010 Elsevier Inc. All rights reserved.
370 Lipscomb & Givens

several interrelated terms.2 First, current is measured by the number of electrons flow-
ing per second. A flow of 6.24  1018 electrons (1 coulomb [C]) per second is referred
to as 1 A. This is analogous to a stream of water in which the flow is measured in
gallons per minute. Volt is the unit of force that drives the electron flow against resis-
tance, and 1 V drives 1 A of current through a specified resistance. The volt is similar to
water in a hose under a force of so many pounds per square inch. As with water in
a hose, the higher the water pressure the greater the potential for leaks to occur. Simi-
larly, in the case of electricity, the higher the voltage the greater the possibility of
unwanted stray current. The difficulty that a substance presents to the flow of current
is known as resistance and is sometimes referred to as impedance (I). Resistance is
measured in ohm. The power of current, measured in watts, is the amount of work
produced by the electron flow. Again using the water analogy, power is equivalent
to the work in horsepower produced by a stream of water as it turns a waterwheel.
Power can also be related to the heat output and is often measured in British thermal
unit. Table 1 shows the relationship between these terms.
All variables in electrosurgery are closely interrelated such that a change in one vari-
able leads to changes in the others. Using the analogy of water flowing through a pipe,
it is probably intuitive that if the resistance to flow is increased by decreasing the diam-
eter of the pipe, the pressure forcing the water through the pipe must be increased to
maintain the previous flow rate. Similar events occur with electrosurgery. If the tissue
resistance increases, voltage must also be increased to maintain a constant power.
This interrelationship is known as Ohm’s law, which states that the current in an elec-
tric circuit is directly proportional to the voltage and inversely proportional to the
resistance.
An electric current consists of either a direct or an alternating current. Direct current
is the same current produced by batteries, whereas alternating current is the same
current that is used at home. Fig. 1 illustrates the pattern generated on an oscilloscope
by the 2 different types of currents. Direct current produces a flow of electrons from
one electric pole to another of opposite charge. The flow of current is unidirectional
and continuous. One pole is always negatively charged, and the other is always posi-
tively charged. Direct current is not normally used in electrosurgery.
Unlike direct current in which the poles are always the same charge, in alternating
current the poles reverse polarity periodically. As a result, alternating current alter-
nates the direction of electron flow, first flowing in one direction then reversing flow.
The rate at which the polarity reverses is described in cycles per second and is
referred to as the frequency of the cycle. One cycle per second is 1 Hz. Electric current
used at home is supplied as alternating current at 60 Hz. Voltage of alternating current
is normally measured either from zero baseline to maximum (peak voltage) or from the
maximum in one direction to the maximum in the other (peak-to-peak voltage).
Average or mean voltage when describing alternating current is meaningless because
the positive voltage in one cycle is negated by the identical negative voltage in the

Table 1
Equivalent terms for electricity and hydraulics

Term Unit Hydraulic Equivalent

Current Ampere Gallons per minute
Voltage Volt Pounds per square inch
Impedance Ohm Resistance
Power Watt Horsepower
 Electrosurgical Energy–Related Injuries 371

D.C.
+

0
-
A .C.
+

-
Fig. 1. Direct and alternating current. AC, alternating current; DC, direct current.

same cycle. Thus the average voltage of the current would be zero. To avoid this
problem, the average peak voltage is described using a standard statistical measure
that describes the magnitude using the square root of the mean of the squares of the
values or the root-mean-square (RMS) value. The RMS of household current is 120 V.
Fig. 2 illustrates these terms as illustrated with household current.

EFFECTS

Why do patients do not have muscle contraction or pain when undergoing electrosur-
gical procedures? Common answers are that the patient is grounded or under anes-
thesia. A patient undergoing a loop electrosurgical excision procedure is not under
anesthesia but does not have muscle contraction. Few people would want to ground
themselves by pouring water on the floor and then stick their finger in a light socket.
Why then patients do not experience nerve and muscle excitation?
Normally, when a direct electric current is applied to a tissue, the positively and nega-
tively charged particles in the cells migrate to the oppositely charged poles and the cell
membranes undergo depolarization resulting in muscle contraction and nerve stimula-
tion. This is known as the Faraday effect. With alternating current, the electric poles
reverse with each cycle. If the frequency becomes high enough, there is insufficient
time between cycles for the charged ions to migrate before the poles reverse. At this
point, nerve and muscle depolarization does not occur. This effect occurs at

Peak Voltage
(170 V )
Peak to Peak
0 Voltage
(340 V)
RMS Voltage
(120 V)

60 Hz

Fig. 2. Household current (voltage, cycle, and RMS).

372 Lipscomb & Givens

approximately 100,000 Hz or 100 kHz and is demonstrated in Fig. 3. Most electrosur-

gical units actually operate at 5 to 10 times this frequency. These frequencies are in
the range of amplitude-modulated radiofrequency, and thus the term radiofrequency
current is used to describe the current of electrosurgical units used in medicine.
Often, electrosurgical instruments are referred to as cautery, and the term electro-
cautery is frequently used interchangeably with electrocoagulation to indicate the
coagulation of tissue with electric current. The term cautery is derived from the Greek
‘‘kauterion’’ or hot iron. A cautery transfers heat from a source to the tissue, and there-
fore electrocautery is the transfer of heat from an electrically heated source to tissue.
In electrocoagulation, the heat developed within the tissue is a result of the resistance
to the passage of electron, and any heating of the electrode is secondary to this. Thus,
the terms cautery and electrocautery are technically incorrect.

MONOPOLAR AND BIPOLAR CURRENTS

Electrosurgery can be divided into monopolar or bipolar depending on the number of

electric poles at the site of application. In reality, all electric devices require 2 poles to
complete an electric current. With unipolar current, the Bovie tip is one pole, whereas
the second pole is the grounding pad. With bipolar current, both poles are part of the
tip of the instrument. The main difference between the 2 types of current is the
distance between the poles. Because the human body is a relatively poor conductor
of electric current, a relatively high power output is needed to overcome the long
distance between the poles in unipolar electrosurgery. With bipolar instruments, the
electrodes are only millimeters apart. Because a high-power current would destroy
the instrument, the power output of bipolar instruments is one-third to one-tenth
that of unipolar systems. The relatively low power of bipolar systems is insufficient
to generate the current densities that are needed to cut tissue, and thus these systems
can only desiccate the tissue. Because of the constant inflow of electrons, a nonmodu-
lated cutting waveform produces a more uniform desiccation than a modulated coag-
ulation current. Coagulation current tends to produce a rapid superficial desiccation
that impedes further electron flow into the center. For this reason, bipolar electrosur-
gical generators designed for tubal sterilization produce only cut current because the
use of coagulation current has been associated with higher failure rates.

CUT AND COAGULATION CURRENTS

Electrosurgical generators produce 2 primary types of alternating current, which have,

through common usage, been designated cut and coag or coagulation currents. But,
Elect rosurgery

Household Ner ve
St imulat ion A M Radio FM Radio TV
C ur rent

50 Hz 100 k Hz 500-2000 kHz 550-1550 kHz 88-108 MHz 54-880

MHz

Fig. 3. Frequency of spectrum. AM radio, amplitude-modulated radiofrequency; FM radio,

frequency-modulated radiofrequency.
 Electrosurgical Energy–Related Injuries 373

these labels are misleading because they do not necessarily produce the tissue
effects that are associated with the terms cut and coagulation. In fact, cut current
can coagulate and coag current can cut, but cut current is often the most appropriate
current to use for tissue coagulation. Cut current is more accurately designated as
nonmodulated or undamped current, and coag current is designated as modulated
or damped current. Nonmodulated cut current is characterized by a continuous unin-
terrupted flow of electrons. Modulated coag or damped current consists of a burst of
alternating current interrupted by intervals of no current flow. Fully modulated current
has no current flow for more than 95% of each cycle. Fig. 4 illustrates the 2 types of
currents. At identical power levels, there is less current flow per time interval with
modulated current than with nonmodulated current. Because power (W) 5 volts (V) 
current flow (I), the peak-to-peak voltage of modulated current must be greater to
produce the same power of nonmodulated current. More simply, for the same
wattage, coag current has a much higher voltage than cut current. As previously
noted, higher voltages are more likely to produce unwanted effects and injuries than
lower voltages. In more simple terms, for the same power levels, cut current is the
safer modality.

ELECTROSURGICAL CUTTING

Electrosurgical cutting occurs when the intracellular temperature increases high and
fast enough to cause the explosive vaporization of water. Electrosurgical cutting
occurs only under extremely high current densities that exist when the current is
confined to arcs traveling between the electrode and tissue (Fig. 5). Cutting is facili-
tated by conditions that encourage the formation of these arcs. Arcs are further
enhanced by the steam envelope formed around the electrode by the vaporization
of cellular water. A continuous current (nonmodulated or cut current) is necessary to
maintain this vapor barrier. Efficient cutting requires the electrode to be moved slowly
but continuously through the tissue. Moving too quickly collapses the steam barrier
and places the electrode in contact with tissue. Because the cross-sectional area of
the electrode is greater than that of the arc, the current density decreases than that
needed for cutting, and the electrode stalls until the steam barrier is regained. There-
fore, if tissue cutting is desired, the electrode should be activated before touching the
tissue and moved slowly to avoid dragging.

Pure Cut Pure Coag

voltage

On 100% Cycle On 5% Off 95% Cycle

Fig. 4. Cut versus coag current.

374 Lipscomb & Givens

Electrosurgical Electrosurgical Electrosurgical

Cutting Fulguration Desiccation

Fig. 5. Cutting, fulguration, and desiccation.

SPRAY COAGULATION (FULGURATION)

Spray coagulation or fulguration is different from electrosurgical cutting. In fulguration,

high-voltage, interrupted current (modulated or coag current) is required. The higher
voltages of modulated current compared with those of nonmodulated current allow
arcs to form to the tissue in the absence of a vapor barrier (see Fig. 5). Because the
coagulation waveform is highly interrupted, any steam barrier formed collapses before
the next cycle. The result is that the arcs strike a wider area of tissue in a random
fashion. Much like lightning, it is never said to strike twice in the same spot. With
the coagulation waveform, there is less-rapid heating of tissue because the pause
allows heat to be dissipated to other cells. The end result is more cell heating and
dehydration, with more charring than that occurring with electrosurgical cutting.
However, the effect is superficial.

BLENDED CURRENT

Blended current is not, as is frequently misbelieved, a blend of cut and coag currents,
but it actually refers to a blending of effects. Use of blended current helps to cut tissue
while obtaining some degree of coagulation but avoiding the thicker eschar associ-
ated with cutting in the full coag mode. Blended current is obtained by modulating
the normal cut current so that the cycle is off for a percentage of time less than that
obtained in the full coag mode. The coag setting on the generator is irrelevant. There-
fore, if a setting of blend 1 is selected with a cut setting of 40 W, the effect will be the
same whether the coag setting is 0 or 100 W because only the cut current is modu-
lated. Typically, blend 1 setting is approximately 50% on and 50% off. Blend 3 has
the current cycle off for 75% of the time.

DESICCATION

In both electrosurgical cutting and fulguration, the electrode is not in actual contact
with the tissue. When the electrode is placed in contact with the tissue, the larger
surface area of the tissue results in a relatively slower heating of intracellular water.
Explosive vaporization does not occur, but cellular water is evaporated until the tissue
is dry (desiccated) (see Fig. 5). The higher voltage of the coagulation waveform is more
penetrating and inflicts more damage than cutting current. The current is also more
prone to spark to unwanted areas than a cutting current. The use of coag current in
bipolar electrocoagulation for tubal sterilization has been shown to result in a higher
failure rate.3 The burst of high-voltage current produces an eschar of carbon at the
surface of the tube. The eschar inhibits penetration of the current into the interior of
 Electrosurgical Energy–Related Injuries 375

the tube and may result in inadequate coagulation, leaving a viable tubal lumen. The
slower crock-pot desiccation produced with cutting current produces a more
complete coagulation.
Coaptive coagulation is another form of desiccation that involves clamping
a bleeding vessel with a conductive clamp and applying current to the clamp to
produce a collagen weld of the vessel. Because of previously mentioned factors,
cutting current is usually the most appropriate current for this purpose, which is oppo-
site to the belief of most surgeons. As noted later in this article, use of coag current in
this setting is much more likely to lead to a surgeon being zapped or burned.
As with lasers, the effect of electric current on tissue depends on the amount of
power applied per square centimeter of surface area multiplied by time. In monopolar
mode, the active electrode is usually small, whereas the ground electrode is relatively
larger. The same amount of current flows out of the ground pad as enters from the
active electrode. However, because the current is dispersed over a wide area, no
tissue damage occurs. Severe burns can occur if the pad becomes detached except
for a small area. The tissue effect at the pad then approaches that encountered at the
active electrode. Similarly, the use of a needle-tip electrode results in high current
densities that cuts the tissue with minimum lateral thermal damage, whereas
a broader-blade electrode produces more thermal tissue damage.

INJURIES WITH ELECTROSURGERY

Unintended burns may occur in several ways during electrosurgery.4 Burns may occur
at the active electrode as a result of direct coupling, away from the active electrode as
a result of capacitance coupling, or from alternate path burn.
Perhaps the most common type of electrosurgical injury results from direct applica-
tion of current to tissue away from the active electrode itself (direct coupling). The
most easily understood example of this type of injury is when another metal object
such as a probe is touched by the active electrode. The current is conducted through
the probe resulting in injury to the tissue where the probe touches. Injury may also
occur if a metal retractor is touched by a hemostat that is being energized to coagulate
a bleeding patient. The contact may go unnoticed and unrecognized until the following
day when a full-thickness burn is noted on the skin 1 or 2 in away from the incision,
seeming far away from the region where electrosurgery was done. This burnt site is
in reality an area where the retractor was resting on the skin. Another example of
this type of injury occurs when a defect in insulation allows the current to flow from
the defect into the adjacent tissue.
Direct coupling is best avoided by situational awareness of where the active elec-
trode is at all times when the electrode is being energized. Particular care should be
exercised anytime the active electrode is energized near another metal object. Insula-
tion failure is more difficult to avoid. Frequent inspection of reusable insulated instru-
ments may detect insulation flaws before injury occurs. Use of disposable instruments
reduces the chance of repetitive use resulting in damage to insulation that may then
result in patient injuries. There are also conductive sheaths available that when placed
over the instrument monitor for stray current and shut down the generator if such
current is detected.

Alternate Path Burns

The original Bovie electrosurgical unit was a grounded instrument. As such, current
eventually flows into an electron sink or ground, which originally was the earth. As
previously noted, electricity always seeks the path of least resistance to ground. In
376 Lipscomb & Givens

grounded systems, if there is impedance to the flow of electrons to the ground via the
intended path, other conductive objects may become the path of least resistance. The
other objects could be the metal table in an operating room or the electrocardiogram
(ECG) leads on the patient. Because of the small size of the ECG leads, deep burns
may occur if current is diverted through them.
The likelihood of alternate site burns was considerably reduced by the introduction
of isolated electrosurgical generators in 1972. These generators are no longer con-
nected to a true ground. If a reduction in current flow back to the generator is detected,
the generator shuts down. This mode of action markedly reduces the probability of
alternate site injuries. Another consequence of this technology is that the ground
pads themselves have been eliminated. The correct term for the pads that are avail-
able today is patient return electrode.

Patient Electrode Burn

In monopolar electrosurgery, the current travels through the patient between 2 active
electrodes. Normally, no effect is seen at the return electrode because of its larger
surface area. If for some reason the return electrode becomes detached or has
been improperly placed, patient injury may occur. Because the return electrode is typi-
cally out of direct sight, a large, deep, full-thickness burn may occur without the sur-
geon’s knowledge.
The introduction of return electrode monitoring (REM) technology has essentially
eliminated this type of patient injury. In REM, the return electrode is divided into 2 elec-
trodes that are electrically connected to each other by the patient’s skin. A low-
intensity current is constantly passed between the 2 electrodes. If this current is not
detected because the electrode has become detached or if the surface temperature
increases by more than 2 C, the generator deactivates.

Capacitance Coupling
When unidirectional electric current travels through a conductor, an electromagnetic
field is generated around the conductor. This field can generate a secondary current
in nearby conductors, such as a metal trocar. The amount of current generated is
determined by multiple factors. Capacitance coupling is increased with increasing
voltage. Because coag current is associated with higher voltage it is more likely to
result in a capacitance effect. Open circuit activation (current activation without
touching tissue) also markedly increases voltage and thus the risk of capacitance.
The use of cutting current and limiting the open circuit activation decreases the risk.
Capacitive coupling can produce sufficient current to cause an injury under several
conditions. The most common is when a metal cannula is used with a plastic tissue
anchor. Current can be induced on the metal cannula, but return of current via the
abdominal wall is prevented by the plastic anchor. Up to 70% of the originally applied
current may be inducted in some circumstances. If this current is not conducted away
by the abdominal wall, arcing from the trocar to adjacent tissue may occur. The area
where arcing occurs is frequently out of the visual field of the surgeon and may result in
significant injuries. Thus the old adage, ‘‘use all metal or all plastic trocars.’’
As previously noted, the use of conductive sheaths can conduct stray current from
the surgical site as well as monitor the total amount of current present before deliv-
ering it to the return electrode.

Surgeon Burns
Surgeons may suffer burns from the use of electrosurgical units.5 Burns may occur
from faulty insulation or contact with the active electrode. The cause of these injuries
 Electrosurgical Energy–Related Injuries 377

is readily apparent to most clinicians. An injury that is poorly understood by most

surgeons is the burn occurring when zapping a hemostat to coagulate a bleeding
vessel. This type of coagulation is known as coaptive coagulation. It is commonly
believed that coaptive coagulation results from a preexisting hole in the surgical glove;
however, surgical gloves offer minimal insulation to electrosurgical current. In reality,
the current results in a breakdown of the glove material, that is, it blows a hole in the
glove.
There are 4 conditions that increase the likelihood of hemostat burns:
1. The use of coag current with its associated higher voltage is much more likely to
result in surgeon burns than the more appropriate cut current.
2. In anticipation of a possible burn, surgeons often instinctively hold the hemostat
gingerly resulting in a small surface area between the hemostat and the hand.
Similar to the way by which the return electrode’s large surface area does not result
in a patient burn, a broad grip of the hemostat reduces the likelihood of surgeon
burns.
3. The use of open activation circuit producing arcing to the hemostat results in the
highest voltage as the generator tries to complete the circuit. Touching the hemo-
stat before activation produces much-lower voltage and less potential for glove
failure.
4. Because modern electrosurgical units are not grounded, the surgeon has to
become part of the circuit to produce a hemostat burn. Contact with the patient
or metal retractors with the hand not grasping the hemostat allows the surgeon
to be part of the circuit. Lifting the hand off the patient or releasing the retractors
isolates the surgeon and prevents burns from occurring.

SUMMARY

Electrosurgery is used on a daily basis in the operating room, but it remains poorly
understood by those using it. Although technology has markedly reduced the likeli-
hood of patient or surgeon injuries, the potential for serious injuries still exists. This
article is intended to educate the clinician regarding the basis of electrosurgery and
provide an explanation on how injuries may occur as well as how they may be
prevented.

REFERENCES

1. Cushing H. Electrosurgery as an aid to the removal of intracranial tumors. Surg

Gynecol Obstet 1928;47:751–4.
2. Hulka JF, Reich H. Power: electricity and laser. In: Textbook of laparoscopy. Phila-
delphia: WB Saunders; 1994. p. 23–46.
3. Engel T, Harris FW. The electric dynamics of laparoscopic sterilization. J Reprod
Med 1975;15:33–42.
4. Luciano AA, Soderstrom RM, Martin DM. Essential principles of electrosurgery in
operative laparoscopy. J Am Assoc Gynecol Laparosc 1994;1:189–95.
5. Odel RC. Biophysics of electrical energy. In: Soderstrom RM, editor. Operative
laparoscopy: the masters’ technique. New York: Raven Press; 1993. p. 35–44.
P re v e n t i o n ,
Diagnosis, and
Tre a t m e n t o f
G y n e c o l o g i c Su r g i c a l
Site Infections
Gweneth B. Lazenby, MD, David E. Soper, MD*

KEYWORDS
 Surgical site infections  Wound infections
 Antibiotic prophylaxis

Surgical site infections (SSIs) are the most common nosocomial infections encoun-
tered during inpatient hospitalization. Approximately two-thirds of these infections
involve superficial incisions, and the remaining involve the deeper tissues and organ
spaces. SSIs have a significant effect on health care costs by prolonging hospitaliza-
tion, requiring additional medications, and potentially additional procedures.1–3 This
article reviews the pathophysiology, risk factors, prevention strategies, diagnosis,
and treatment of postoperative gynecologic surgical infections.

PATHOPHYSIOLOGY AND MICROBIOLOGY

SSIs are initiated at the time of surgery by endogenous flora of the skin or vagina
contaminating the wound. A foreign body, such as suture, decreases the number of
organisms necessary for the development of SSI. Most endogenous skin flora are
composed of aerobic gram-positive cocci.4 The most frequent organisms isolated
from SSIs of abdominal incisions are Staphylococcus aureus, coagulase-negative
staphylococci, Enterococcus spp, and Escherichia coli. During gynecologic proce-
dures, potential pathogenic microorganisms may come from the skin or ascend
from the vagina and endocervix to the operative sites, which include abdominal inci-
sion, upper genital tract and/or vaginal cuff. Gynecologic SSIs are more likely to be
infected with gram-negative bacilli, enterococci, group B streptococci, and anaerobes
as a result of incisions involving the vagina, and perineum.5,6 Postoperative pelvic
abscesses are commonly associated with anaerobes.6,7 Bacterial vaginosis alters

Department of Obstetrics and Gynecology, Medical University of South Carolina, 96 Jonathon

Lucas Street, Suite 634 MSC 619, Charleston, SC 29425, USA
* Corresponding author.
E-mail address: [email protected]

Obstet Gynecol Clin N Am 37 (2010) 379–386

doi:10.1016/j.ogc.2010.05.001 obgyn.theclinics.com
0889-8545/10/$ – see front matter ª 2010 Elsevier Inc. All rights reserved.
380 Lazenby & Soper

the vaginal flora to increase the concentration of anaerobes by 1000- to 10,000-fold.

This increase in anaerobes is an important risk factor in the development of postoper-
ative pelvic infection, especially vaginal cuff cellulitus.8,9 In recent years, methicillin-
resistant S aureus (MRSA) has played a larger role in SSIs.1

RISK FACTORS

Risk factors for SSIs include diabetes, tobacco abuse, systemic steroid use, surgical site
irradiation, poor nutrition, obesity, prolonged perioperative stay, and transfusion of blood
products.1,7,10 Preoperative vaginitis due to bacterial vaginosis or Trichomonas vaginalis
is associated with increased risk of posthysterectomy cuff cellulitis.2,8 Women should be
screened for vaginitis and treated before surgery to decrease this risk.9 Cervical infection
with Chlamydia trachomatis, Neisseria gonorrhoeae, and mycoplasmas can lead to
ascending infection during transcervical procedures. Preoperative screening for cervi-
citis is recommended in women at risk for sexually transmitted infections. Surgical factors
associated with SSIs include prolonged surgery duration, excessive blood loss, hypo-
thermia, hair removal by shaving, and the use of surgical drains.1,10–12 Patients under-
going abdominal hysterectomy are more likely to experience febrile morbidity than
those who undergo vaginal hysterectomy.12
Nasal carriage of S aureus and MRSA has been associated with an increased risk of
SSIs after certain operations; specifically, cardiothoracic, neurosurgical, and orthopedic
surgeries.10 In these cases, nasal application of mupirocin ointment before surgery has
been shown to decrease the microbial burden.4,13 There are no data regarding the effect
of S aureus and MRSA decolonization before gynecologic surgeries.

PREVENTION

Surgical practices that decrease the rates of infection include use of antiseptic skin prep-
aration, antimicrobial prophylaxis (AMP), thermoregulation, and following a sterile tech-
nique.1 Skin preparation with chlorhexidine-alcohol is preferred to povidone-iodine for
preventing SSIs.14 The goals of AMP are to achieve inhibitory concentrations at the inci-
sion site and to maintain adequate levels of antimicrobial agents for the duration of
surgery. Antimicrobial agents should be administered intravenously no more than 1
hour before making the skin incision.2,11,12,15,16 If the duration of the procedure exceeds
the expected duration of adequate tissue levels or 2 half-lives of the prophylactic antibi-
otic, an additional dose of the antibiotic should be administered.1 For cefazolin, the most
commonly used prophylactic antibiotic, a repeat dose should be given if the duration of
surgery exceeds 3 hours.2 An additional dose of the antibiotic should be administered in
case the estimated blood loss is more than 1500 mL.3 For patients weighing more than 80
kg, the dose of cefazolin should be doubled to 2 g. With current AMP practices, the rate of
postoperative infections has decreased by approximately 50%.15,17,18
AMP is recommended for all types of hysterectomies and induced abortion.19–21 For
hysterectomy, cefazolin is the most commonly used AMP agent. Preoperative admin-
istration of doxycycline is recommended for women who are undergoing surgically
induced abortion.20,22,23 Gynecologic surgeries for which AMP is not routinely recom-
mended include diagnostic or operative hysteroscopy, endometrial ablation,24
abdominal myomectomy, and laparoscopy without hysterectomy.25

AMP

Cephalosporins are the most widely used AMP agents. This class of antibiotics is
effective against gram-positive and gram-negative microorganisms. Secondary to
 Gynecologic Surgical Site Infections 381

coverage of the more common microorganisms associated with gynecologic SSIs,

cefazolin is the first choice for most clean-contaminated procedures.11,12,15 Cephalo-
sporins are not active against Enterococci spp.
If immediate hypersensitivity reaction to penicillin or cephalosporins is reported in
patients, use of alternative broad-spectrum AMP agents is recommended. The Amer-
ican College of Obstetrics and Gynecology recommends a combination of non–b-lac-
tam antibiotics. These combinations include clindamycin and gentamicin, clindamycin
and ciprofloxacin, clindamycin and aztreonam, metronidazole and gentamicin, or
metronidazole and ciprofloxacin.26 In patients with known history of MRSA infection
or colonization, vancomycin, in addition to the preferred agent, is the AMP agent of
choice. Vancomycin requires an infusion time of 1 hour (Table 1).1,16
Appropriate use of a single dose of AMP agent minimizes the potential for emerging
microbial resistance.5,16 Another rare concern after AMP is the development of gastro-
intestinal overgrowth of Clostridium difficile, which can lead to diarrhea, pseudomem-
branous enterocolitis, and potentially fatal toxic megacolon.2,10,27 Routine
administration of prophylactic antibiotics for the purpose of preventing endocarditis
is no longer recommended for gynecologic surgeries.28

TYPES AND LOCATIONS OF SSIs

Incisional cellulitis presents with erythema, warmth from the incision, swelling, and/or
localized pain. It is not associated with a fluid collection and does not require drainage.
The most common organisms associated include S aureus, coagulase-negative
staphylococci, and streptococci. Incisional cellulitis without abscess frequently
responds to oral antimicrobial therapy alone.15 Vaginal cuff cellulitis after hysterec-
tomy is characterized by induration, erythema, and edema of the cuff.7,17 In the
absence of a cuff abscess, cuff cellulitis can also be treated with oral therapy (Table 2).
SSIs are categorized as superficial incisional, deep incisional, and involving organ/
space and have been defined by the CDC NNIS system.29 A superficial incisional SSI
or wound infection occurs within 30 days of surgery and involves only the skin or
subcutaneous tissue. At least one of the following findings must be present: purulent
drainage; culture isolation of an organism from the incision; or symptoms of pain,
tenderness, erythema, edema, or warmth from the incision. Deep incisional SSI occurs
within 30 days of the surgery and involves the deep soft tissues, such as fascia and

Table 1
Recommended AMP for gynecologic surgery

Preferred Alternative Antibiotic

Procedure Antibiotic Dose and Intravenous Dose
Hysterectomy Cefazolin 1–2 g Cefotetan, 1 g
Clindamycin, 600 mg; or
metronidazole, 500 mg; with
gentamicin, 1.5 mg/kg
Clindamycin, 600 mg; or
metronidazole, 500 mg; with
ciprofloxacin, 400 mg
Clindamycin, 600 mg; or
metronidazole, 500 mg; with
aztreonam, 1 g
Induced Abortion Doxycycline 100 mg Metronidazole, 500 mg
7,10,26
Data from Refs.
382 Lazenby & Soper

Table 2
Recommended oral antibiotic therapies for outpatient management of wound cellulitis

Skin and Soft Tissue Infections Suggested Antimicrobial Therapies

Skin Cellulitis, Low Suspicion of MRSA Cephalexin, 500 mg po qid
Dicloxacillin, 500 mg po qid
Ciprofloxacin, 500 mg po bid
Skin Cellulitis, Concern for MRSA Trimethoprim-sulfamethoxazole, DS po bid
Doxycycline, 100 mg po bid
Clindamycin, 300 mg po tid
Vaginal Cuff Cellulitis Amoxicillin/clavulanate, 875/125 mg po bid
Ciprofloxacin, 500 mg po bid; with
metronidazole, 500 mg po bid
Trimethoprim-sulfamethoxazole, DS po bid with
metronidazole, 500 mg po bid

Abbreviation: DS, double strength.

Data from Stevens DL, Bisno AL, Chambers HF, et al. Practice guidelines for the diagnosis and
management of skin and soft-tissue infections. Clin Infect Dis 2005;41(10):1373–406.

muscle layers. One of the following findings is required for diagnosis: purulent
drainage; a spontaneous dehiscence of a deep incision; the incision is opened due
to signs of fever (temperature, >38 C), localized pain, or tenderness; or an abscess
or other evidence of deep infection is found. An organ/space SSI (includes surgical
site cellulitis, eg, vaginal cuff cellulitis and pelvic abscess, including vaginal cuff
abscess or tubo-ovarian abscess [TOA]) occurs within 30 days of surgery, and the
infection involves any part of the anatomy other than the incision that was manipulated
during surgery. At least one of the following is required: purulent drainage from a drain
placed within the organ/space, culture isolation of an organism from the organ/space,
an abscess or other infections located within the organ/space, or diagnosis is made by
the surgeon.1
The most serious form of SSI is necrotizing fasciitis. This infection usually presents
with pain disproportionate to physical examination, a thin dishwater drainage, and
possible skin bullae. Necrotizing fasciitis is often caused by a polymicrobial infection
and can lead to the rapid destruction and necrosis of the surrounding tissue, ultimately
resulting in sepsis and end-organ damage. This life-threatening infection requires
immediate wide local debridement of affected tissue after the initiation of broad-
spectrum parenteral antibiotics.15

DIAGNOSIS

The most common complication after hysterectomy is pelvic infection.17 Patients with
SSIs often present with pain and tenderness at the operative site and fever. Postop-
erative fever after gynecologic surgery is not uncommon in the first 24 hours. Patients
with temperature greater than 38.4 C (101 F) in the first 24 hours or greater than 38 C
(100.4 F) on 2 occasions at least 4 hours apart excluding the first 24 postoperative
hours should be evaluated for infection. On examination, skin erythema, subcuta-
neous induration, and/or spontaneous drainage of serous or purulent fluid are noted.
Pelvic examination may reveal extraordinary vaginal cuff, paravaginal, or pelvic organ
tenderness. In case of vaginal cuff abscess, a mass may be palpated at the apex of the
vagina. Laboratory tests to evaluate wound infection should include a complete blood
count. Leukocytosis of more than 13,000 cells/mm3 with or without bandemia and
Other documents randomly have
different content
 Nem hiszem, hogy Sennyey azóta sokat barátkozott volna az öreg
kuruczczal.
***
Kemény erkölcsi nézetei voltak a képviselők magaviseletéről.
Egy reggel bemegyek hozzá az elnöki szobába. Fujta a dohányt
egy szép tajtpipából, melyen nagy Napoleon alakja volt kifaragva s
melyet Edelspacher tábornoknétól kapott emlékül. És káromkodott
szörnyen.
– Mi bajod bátyám?
– Hogy mer e házba jönni olyan képviselő – ugymond – a kinek
már másnap lefoglalják a fizetését? A kit ekzekvál a zsidó s esetleg
meg akar vesztegetni a német: hogy lássam én annak kezében
nyugodtan a haza sorsát?
***
Rosszul esett neki, mikor ezelőtt tíz évvel választóinak többsége
cserbenhagyta s helyette kormánypárti képviselőt választottak. De
azért eljárt Budapestre, sőt barátait meglátogatni vidékre is. Ghyczyt
is meglátogatta hat-hét évvel ez előtt igmándi magányában.
Egykor a hatvani-utczán sétálgattam vele s mikor megláttuk az
»Arany Sas« vendéglőt, rámutatott:
– Nézd öcsém, hatvanhét esztendeje vagyok törzsvendégje e
fogadónak.
És még ezután irt egy tartalmas és érdekes röpiratot. Épen
nyolczvannégy éves korában.
Nyolczvan éves volt, mikor egy rég kihullott foga helyébe uj foga
nőtt. Ez nagyon megijeszté.
– Barátom, – igy panaszkodott nekem, – egészen kétségbe
vagyok esve. Uj fogam nőtt. Ez azt jelenti, hogy még nagyon messze
van tőlem az élet vége. Pedig meguntam már. Nincs gyönyörüségem
a hazában, nem az lett belőle, a minek én gondoltam, én
óhajtottam. S az én életemben már nem is lesz azzá, minek éljek
tehát én sokáig!
Minő fenséges gondolkozás egy agg embertől!
***
Pár év előtt elesett s megütötte lábait. Soha teljes életében nem
volt beteg egy pillanatra sem, ekkor ágyba került. S nem is kelt fel
onnan többé, csak a koporsóba.
A mult nyáron látogattam meg utoljára. Hófehér vánkoson,
hófehér fürtök közt hófehér szép tiszta arcza úgy fénylett az
alkonyodó nap sugáraiban, mint egy fenséges oltárkép.
Könyei előtörtek, összecsókolt s aztán leültem lábaihoz.
– Lásd még most is élek, semmi bajom sincs, csak ezek a kutya
lábak nem tudnak mozdulni.
Fel akartam viditani s előhoztam anekdotáit és bölcs mondásait.
Rögtön felvidult, gazdag szelleme ujra megélénkült s a kifejlett
eszmecserében utoljára jóizűn kikaczagta magát. Nehéz szivvel
váltam el tőle, de nyolczvannyolcz éve daczára se hittem, hogy a vég
oly közel van.
Ma temették el. Nem mondja többé adomáit a folyosón, nem
gyönyörködik többé kerti lugasaiban, s hű és gyöngéd gyermekeivel
nem élczelődik többé. De nem borong el lelke imádott hazájának
sorsa felett se. Ott pihen a sürü árnyékos fák alatt; de ha van az
emberi léleknek halhatatlan része: az övé még egyszer felvidul, ha
hona az lesz, a minek ő álmodá: szabad és független és boldog.
Örök álmát bár ne zavarja semmi, csak ez a felvidulás!
 SZLÁVY JÓZSEFRŐL.

I.

(Szlávy „notabilitás“ volt, nem „capacitás“. – A vas, a bilincs, a láncz. –

Viselt-e vasat Szlávy s meglátszott-e rajta? – A lovas katona és a vasra
vert rab menése. – Szlávy termete. – Született 1818. nov. 23-án, meghalt
1900-ban.)

Szlávy is a notabilitások közé tartozott, a mikor a parlamentben

ez előtt harminczkét évvel helyet foglalt. A Deákpárt a kiváló
emberek egyik részét notabilitásnak nevezte el, a másik részét
capacitásnak. A kinek óriási vagyona volt, mint Eszterházy
herczegnek; a ki 1848 előtt nagy állást töltött be, mint Majláth
kanczellár; a ki 48-ban miniszter vagy tábornok volt, mint Klauzál,
Klapka, Perczel; a ki a 48 előtti rendi országgyüléseken országos
hazafi nevet szerzett, mint Szentiványi Károly; a ki 48 után bujdosó
volt vagy vasban töltött néhány évet, mint Bittó, Gorove vagy Szlávy
József: mindaz már ennél fogva »notabilitás« volt.
Nem nagy tisztelet volt e szóban. Mert ezzel csak a nagy nevet
jelölték meg s nem a tehetséget és munkaerőt. A kinél tehetséget,
nagy tudást, jeles munkaerőt vettek észre: azt már a »capacitás«-ok
seregébe sorozták, ha mindjárt fölakasztották is 49-ben. A
»notabilitás« szóban valami kis játszi gúnyolódás volt. Gróf Andrássy
Gyula például sehogy se fogadta el ezt a megtiszteltetést, pedig ő
akasztófára is került, bujdosó is volt, gróf is volt, gazdag is volt,
tehát sok joga volt hozzá. De még több joga volt a »capacitás«
jelzőhöz. Szalay László, báró Kemény, báró Eötvös, Pulszky,
Kerkapoly, Horváth Lajos, később Szilágyi Dezső, Csemegi stb.
alkották a capacitások táborát. Csak két ember nem volt a nagyok
közt se notabilitás, se capacitás. Az egyik: Deák Ferencz, a másik a
király.
Szlávy tehát notabilitás volt annál fogva, mert tehetségére
kezdetben nem sokat adtak és annál fogva, mert 48-ban szolgált s
48 után két esztendőt töltött vasban, Olmütz várában, osztrák
államfogságban.
Jól meg kell jegyezni: »vasban«. Mert nem mindegy ám a vas, a
bilincs, a láncz, a béklyó.
A bilincs a kezekre jön. A kinek a kezei vannak vasba verbe: az
van bilincsben. A kinek lábaira is láncz van verve s kezeire is: az
vasban és bilincsben van. A bilincset voltaképen nem is verik a
kézcsuklóra, hanem kulcscsal zárják rá. Néha a nagy rab csak azért
kapott bilincset, hogy vasát emelni s így lábain segiteni legyen
képes.
A láncz volt a leggonoszabb büntetés. A fogház pincze volt.
Vaskarika volt a falban, a vaskarikában a láncz egyik vége, a másik
vége pedig a rab nyakán. A láncz olyan hosszu volt, hogy a rab
felállhatott a fal mellett s leülhetett a fal tövében, de a földre le nem
fekhetett. A míg élt, csak ülve alhatott. Ha nem volt ülő ereje, ha
gyöngeség vagy betegség miatt a felső test elhanyatlott s a lánczon
egész sulylyal lógott: a halál fulladás miatt könnyen bekövetkezett.
Nem törődtek vele. A lánczra itélt rabot úgy is holt embernek
tartották. A szegedi bástyabarlangokban talált olaszok nagy része
1848-ban lánczon függött. Pedig ezeknek nem volt egyéb bűnük,
mint a lángoló hazafiság. A Batthyányi-kormány 1848-ban
valamennyit hazaeresztette. Deák mint igazságügyminiszter kérdést
intézett az osztrák kormányhoz: mikor, ki által s miért voltak az
olaszok elitélve? Maig sincs felelet e kérdésre. E szegény olasz
hazafiak titkát mind máig föl nem deritették.
 Más volt tehát a »vas.« Szlávy Olmüczben vasat viselt, valamint
minden társa Olmüczben és Josefstadtban s egyebütt, a ki tudniillik
egyáltalán vasban volt.
A »vas« két karikából állott. A két vaskarikát ráillesztették a rab
lábára a boka fölött a csizmaszárra. A vaskarikák nyilása egymással
szemközt befelé állt, a nyilás két kitüremlett szélébe beletették a
láncz két szélső szemét s aztán a vaskarikát is, a lánczszemet is
kalapácscsal szorosra verték. Ezért mondják: »vasba verni.« A
láncztól aztán a rab meg nem szabadulhatott, lába fején át azt
lehúzni nem lehetett, ráspolylyal lehetett azt csak lemetszeni.
A »vas« különböző súlyú volt. Súlya öttől ötven bécsi fontig
terjedt. Ha a rabnak ez se volt elég nehéz, ha ezzel is könnyen
mozoghatott: akkor a lánczra még egy ágyugolyót is akasztottak s ez
is lehetett harminczhat fontos is. A mi 49-iki hőseinkre az osztrák hat
fontos vasat tétetett, már tudniillik a kire és a meddig tétetett. Nem
mindenki kapott vasat s a ki kapott is, csak kevés ideig.
Szlávyról mindig azt mondták, hogy az olmüczi vas miatt egyik
lábára kissé egész haláláig biczczentett. Ez azonban nem igaz. Szlávy
nem viselt sokáig vasat s nem is hordott nehéz vasat. Biczczenése
inkább csak rossz szokás volt. Mikor az elterjedt hír alapján egyszer
kérdeztem tőle s kétségemet fejeztem ki előtte, nevetve felelt:
– Igazad van tudós, nem is a vas miatt biczczegek, sőt azt
hiszem, egyáltalán nem is biczczegek.
Meg kell jegyeznem, hogy engem pajtáskodó néven a Deákpárt
idején »tudós«-nak csúfoltak. Igy szólitott Szlávy is.
Más, mikor a láb »biczczeg« és más, mikor a láb »kaszál.« A ki
éveken át nehéz vasat hord, annak a lába kaszál. Valamint kaszál
minden tábornoknak s minden lovas katonának lába.
De a két »kaszálás« közt mégis van különbség.
A lovas katona hosszu kardot hord az oldalán, mely szíjon lóg. Ha
a kardos katona gyorsan fordul fél jobbra vagy fél balra: egyik
lábával a szokottnál nagyobb kört kell csinálnia, mert különben a
kardja lába közé keveredik s ő megbotlik vagy hasra is eshetik.
Ehhez ugy hozzá szokik azután minden lovas katona, hogy utóbb
ösztönszerüleg is csinálja s még akkor is csinálja fordulás közben, a
mikor már polgári ruhában van s nincs kard az oldalán. A lábnak e
mozdulatáról mondja a magyar ember: »kaszál a lába.« A lábnak
efféle mozditását fordulás közben a király se mulasztja el soha. Én a
királyt akként, hogy kardja ott ne lett volna az oldalán, sohase
láttam. De előttem kétségtelen, hogy a fordulás közben az ő lába is
kaszál akkor is, a mikor polgári ruhában van. Mert ez a katonás
mozdulat.
A különbség a vasba vert rab és a lovas katona közt az, hogy a
katona lába csak fordulás közben kaszál s akkor is csak egyik lába
kaszál, mig a vasba vert rab lába egyenes menés közben is kaszál és
pedig mindkét lába egyenlően kaszál.
Oka egyszerü.
A boka fölé a lábszárra vert vaskarika belső csapos része legalább
másfél hüvelyknyire előre áll a szemközt álló boka felé. A láncznak
szélső gyürüje is mozgás közben vagy másfél hüvelyknyi szabad tért
követel. Két karika csapos fele s két szélső lánczszem tehát hat
hüvelyknyi tért foglal el. Ha tehát a rab menés közben legalább fél
lábnyira szét nem veti lábait: akkor a két karika a lánczszemnél
fogva is egymásba ütődik s ez neki utóbb irtóztató fájdalmat okoz,
mert lábszárának bőrét és izmait feltöri, összemarczangolja. Egyenes
lábu ép egészséges ember két bokája közt rendes menés közben alig
van pár hüvelyknyi köz. Ha ez a köz hat-nyolcz-tíz hüvelyknyire vagy
bővebbre tágul, már akkor az ember szétterpesztett lábbal megy,
mint a kácsa vagy az igen kövér asszony s menés közben még
jobbra és balra hajladozik is. – Ez a vasba vert rab menése még
akkor is, a mikor már rég levették a vasat lábáról. Sok keserves
bokavasütközés és lábszárfájás szoktatta őt arra, hogy szétvetett,
kaszáló lábakkal lépegessen.
Ezt a lépegetést Szlávynál senki se vehette észre.
 Szlávy közép termetü volt. Termetéről az orvosok azt mondanák:
jól táplált. Sohase volt se kövér, se sovány. A mint hogy
Magyarországnak sohase volt se kövér királya, se kövér
miniszterelnöke. Az egyetlen Wekerle volt kövérségre hajlandó, de
miniszterelnök korában ő se hizhatott meg, annyi mérget és
bosszuságot etettek vele. Királyaink közt az egyetlen Mária Terézia
lett volna kövérecske, ez is asszony volt.
Szép kort ért a most elhunyt magyar miniszterelnök.
Nyolczvanhárom év nagy idő. De se meg nem őszült, se meg nem
kopaszodott egészen. Bajusza és szakála az eredeti szőke szint
minden deresedés daczára is mindvégig megőrizte.
Arcza okosságot, erélyt és szelidséget jelentett. Kivált szemei
tették szeliddé és rokonszenvessé. Igazi jó és becsületes ember volt,
ezt minden szava, mozdulata, cselekedete s arczának minden vonása
bizonyitotta.
Mozdulatai, valamint szavai is lassan következtek egymásután. Se
menése, se beszédje, se kezeinek mozdulása nem volt szapora. De
nem is olyan volt, a minőről azt mondják »kimért.« A legegyszerübb,
a legtermészetesebb, a legőszintébb falusi magyar köznemes
gondolkozásából s érzéséből állott Szlávy József egész lelke. Tiszta
és nemes, mívelt és minden hivalkodástól ment volt ez a lélek. Nem
lángelme, nem magasra emelkedő tehetség, de életnek és
embereknek ismeretével, sok vidámsággal, sok nyugalommal és sok
bölcsességgel volt telve. Az állami közélet lépcsőin sokkal
magasabbra emelkedett, mint a mennyire törekedett s a nemzetnek
és a királynak bizodalmát igaz becsülettel iparkodott megszolgálni
mindenkor.
Életének rajzát s közéleti szereplésének se történetét, se birálatát
megirni most nem akarom, de emlékezetemből szivesen előveszem
jellemének néhány emlékét s cselekményeinek néhány részletét.
 II.

(Szlávy ifjukori hivatalai. – A hivatalnoki arisztokráczia. – Hogy szerezték a

Szlávyak a nemességet? – A budai bürokraczia 1848 előtt.)

Az a hit, az az ösztön élt Szlávyban már gyermekkorától fogva,

hogy neki hivatalnoknak kell lenni, tisztséget viselni, királyt szolgálni,
országot igazgatni, törvényt végrehajtani.
Apja verte bele ezt a hitet. Apja Szlávy Antal is katona volt. A
mult század elején Alvinczy ezredében hadnagy, utóbb őrnagyságig
vitte s őrnagyi nyugdijjal vonult pihenni okányi birtokára. Fia József a
győri helyőrségen született. Apja rendelkezésére a szelid és
engedelmes fiu Bécsben a Theréziánumban végezte a jogi
tanulmányokat. A német, latin és franczia nyelvet itt tanulta meg.
Azután a selmeczi bányaakadémiának volt szorgalmas tanulója s a
mint bizonyitványhoz jutott, azonnal állami tisztviselő lett s 1844-
ben, huszonhat éves korában már bányaigazgatósági gyakornok volt
Oraviczán.
Szentül megnyugodott abban, hogy ő itt marad, itt fog
megnősülni s itt halad majd lassanként előre a hivatali pálya
kapaszkodóján. Az 1844-ik év őszén nemesi bizonyitványt kért
Biharmegyétől s nemességét 1845 év tavaszán kihirdettette
Krassómegyében. A hogy illett jónevelésü vagyonos ifjuhoz. Ne
nézzék legalább jött-ment parasztnak, cseh vagy morva ivadéknak, a
minő különben elég volt a királyi kamara tiszti és hivatalnoki
karában.
Sorsa azonban más lett. Még ebben az évben fölkerült Bécsbe az
udvari kamarához s onnan már 1846-ban átjött Budára a magyar
királyi kamarához, a hol 1848-ig fölvitte egész a kamarai titkárságig.
Mikor Kossuth mint pénzügyminiszter a bányák, harminczadok,
kincstári, koronai és kamarai jószágok kormányzását átvette, a
harmincz éves, tehát nem is egészen fiatal Szlávy Józsefet titkári
állásban találta.
 Száraz életrajzi adatok ezek. Nem is folytatom tovább. Mindenki
tudja, hogy 48-ban oraviczai bányaigazgató, 1860-ban gróf Apponyi
alatt helytartósági tanácsos, 1865-ben bihari főispán, 1867-ben
belügyi államtitkár s később képviselő és közgazdasági miniszter lett.
Ennyit is azért emlitettem csak fel, hogy mindenki lássa, hogy ő élete
sorsának az állami hivatali pályát önkényt és szivesen elfogadta.
Családi hagyomány volt ez a Szlávyak nemzetségében.
Van egy csomó részint főrendi, részint köznemesi család az
országban, melyet én hivatali arisztokracziának nevezek. Mely se
nem Árpáddal együtt foglalt nagy birtokot, se nem csaták terén
gyüjtött érdemet és vagyont, se nem ipari és kereskedelmi
vállalatokból lett vagyonos, hanem nemzedékről-nemzedékre folyton
a királyt szolgálta s az állam tisztségeit töltötte be. Ilyen például túl a
Dunán a Majláth, Szögyény és Ürményi család, ilyen a Ghyczy
család, ilyen volt a Tiszán túl például az Atzél és Szlávy-család.
Szlávynak öregapja, Szlávy György, volt a nemességszerző és az
első nagybirtokos.
Azaz nemes volt bizony már dédapja is, az öreg János ur, mert
táblábiró volt; parasztbőrrel pedig táblabiró nem lehetett volna,
valamint első szülött fia, Pál se lehetett volna egymásután
procurator, protonotárius, causarum regalium director, udvari
kamarai consiliarius, septemvir, beregi főispán és valóságos belső
titkos tanácsos. Csakhogy a nemesi levelet az egerek összerágták s
azt előmutatni nem lehetett. Kellett tehát helyette ujat szerezni.
Pálnak ez könnyen ment, mert a szép Perényi Katicza bárónő
beleszeretett, felesége is lett s tőle nyolcz fia és négy lánya született
is, ily hatalmas szaporaság nemesi levél nélkül nem maradhatott.
De Györgynek, Pál öcscsének s Szlávy József öregapjának se
ment nehezen. Ő ugyanis az Eszterházy herczegek tul a tiszai
birtokainak, a derecskei, kisvárdai és almási urodalmaknak volt
igazgatója s igy nagyhatalmu urasága után mind a vármegyében,
mind Bécsben tekintélyes férfiu.
 Eszterházy Pál Antal volt akkor a majoreszkó herczeg. Ez igéretet
tett Szlávy Györgynek, hogy ő maga hozza el Mária Therézia
királynőtől a nemesi és az adománylevelet. Meg is tehette könnyü
szerrel, hiszen herczeg volt, tábornagy volt s a királynőnek kedvelt
híve volt, de valahányszor a királynővel beszélt, a nemeslevélről
mindig megfeledkezett. Utóbb is erőteljes férfikorában, épen
ötvenegy éves volt, megbetegedett, ágynak esett és csakhamar meg
is halt.
Betegágyához azonban odasietett Szlávy György, az ő kedves
direktora. A mint a haldokló meglátta, rögtön eszébe jutott a nemesi
levél s annyiszor elfeledett igérete. Gyereke nem volt, azonnal
ágyához hivatta Miklós öcscsét, ki utána a majoratus herczegséget
örökölte s ennek kötötte lelkére, hogy Szlávyról meg ne feledkezzék
s a nemesi levelet elhozza a királynőtől.
El is hozta s pár év mulva 1766-ban Szlávy György Pál
testvérbátyjával egyidejüleg a nemesi levelet czimerrel együtt kezébe
vehette. S milyen czimerrel. Valóságos mágnás czímerrel. Van abban
gólya, ezüst kigyó, vörös csillag, sasszárny, leopárdfej, minden, a mi
csak jól áll nemesi czimerben. De a mi minden gólyánál, kigyónál,
sasnál és leopárdnál többet ér, megkapta György ur adományban az
okányi urodalmat is.
György urnak volt nyolcz fia és néhány lánya. Legkisebb fia Antal
volt, Szlávy József apja. Ennek is öt fia-lánya maradt, kik közt a most
elhunyt miniszterelnök volt az első szülött. Annak az okányi birtoknak
módjában volt tehát apró darabokra eloszlani s Szlávy Józsefnek
mégis megmaradt belőle törvényes osztályban vagy háromezer
holdnyi. Nagyon szép urodalom lehetett tehát eredetileg az okányi
urodalom.
Volt ezen kívül Szlávy Józsefnek Álmosdon is valamelyes birtoka,
volt itt Budapesten az Eötvös-utczában háza, melyet százezer
forinton vett s volt valamelyes tőkéje is. Az a birtok, a melyen
meghalt, nem Szlávy-örökség, nem is szerzeménye. Ezt, ha nem
csalódom örökségben kapta Julianna nővérétől, ki a régebben elhalt
gróf Nyáry Jánosnak volt felesége s utóbb özvegye.
Szlávy nem volt zsugori ember. Mikor miniszterelnök volt s mikor
képviselőházi elnök volt: bőkezü vendégszeretettel látta magánál a
minisztereket s a törvényhozás tagjait. De azért takarékos volt fiatal
korától fogva mindvégig. Kamarai titkár korában itt élt Budán és
Pesten. Itt zúgott körülötte 1846-ban és 1847-ben az irodalom és
politika ifju nagyjainak rajzó lelkesülése s a készülődő
szabadságharcz minden kedélyes förgetege, de ő még akkor se
csinált soha egy fillér adósságot se. Igaz, hogy nem is keveredett az
előre rohanva száguldó nemzeti közszellem forgatagába.
Szinte csodálni való.
1846-ban vagyunk. Kossuth már vezető szerephez jut a
vármegyékben. Petőfi szava már ott harsog a nemzet lelkében. A 48-
diki alkotó országgyülés eszméinek és szenvedélyeinek minden
előszele ott süvölt már körülöttünk. S ime egy huszonyolcz éves
egészséges ifju. Vagyonos és mivelt. Olvas sokat, beszéli a nyugoti
nyelveket, meg-megnézi az ifjak gyülekezetét, naponkint érintkezik
rajongó bihari barátaival, de azért érverése nem szaporább, szive
nem dobog hevesebben, eszméi nem égnek lázban, naponként
fölmegy a dohos, penészes hivatalszobákba, pontosan megnézi a
számadásokat, fölterjesztéseket, lajstromokat, kimutatásokat és
statisztikai ostobaságokat, minden rubrumot pontosan betölt,
számitgatja a napdijosztályok boldogtalan személyi létszámának
halálozási, nyugdijazási, elbocsátási, áthelyezési és előmeneteli
esetlegességét s töri fejét azon, mikor lesz ő titkár s mikor lehet
kamarai tanácsos!
Ott lakott 1873-ban, miniszterelnök korában, Budán a lánczhid
mellett a Dunaparton. Én akkor a Deákpárt vezérlapjában vezettem a
hirlapiró politikát. Ő nagy élvezettel, mindenesetre nagy figyelemmel
olvasta czikkeimet. Gyakran meghivott magához: látogassam meg.
Sohase látogattam meg. Sohase szerettem minisztereket látogatni.
Hiszen politikai hirlapiró voltam; a miniszterek dolga volt, hogy
engem az ügyek felől értesitsenek, nem az én dolgom volt, hogy
értesülés után futkozzak. Én úgy irok, a hogy én látom legjobbnak, a
miniszter kötelessége gondoskodni arról, hogy értesülés hiányában
ne tévedjek. Nekem a miniszter ugy se adhat semmit; csak én
tehetek neki szolgálatot, nem ő énnekem. Én bizony hát nem
látogattam a miniszterelnököt.
Azt azonban gyakran megtettem, hogy a Duna partján elmentem
vele sétálgatni. Igazán kedves és hozzám nyilt szivü ember volt. Sok
élvezetet találtam társaságában. Mindig fonák érzést támasztott
bennem az a gondolat, hogy az érintkezésnek meg kellett köztünk
szünni, a mióta én a függetlenségi elvek terjesztését láttam hazafi
kötelességnek. Az ezredévi ünnep óta már nem találkoztam vele s a
bosnyák politika óta is igen keveset. A mit róla, családjáról, őseiről
tudok, bizony az mind régebb keletű.
Egyik dunaparti sétánk alkalmával azt a kérdést intéztem hozzá,
miként hagyhatta őt hidegen az az idő, mely a 48-iki eseményeket
megelőzte? Nem vette észre, nem érezte talán: mi fog következni?
Vagy nem volt érzéke fölismerni azt, a mi a honfi lelkek mélyén a
bécsi cselszövények titkaiban s a világ eseményeiben előre készül s
napról-napra és éjszakáról-éjszakára előre képződik?
– Bizony nem vettem én észre barátom, de te se vetted volna
észre, ha ott lettél volna a mi hivatalunkban. A ki egyszer a
helytartótanács és a kamara vastag penészes falai közt a hivatalos
iratokba elmerül s élete czélja gyanánt mást, mint a hivatalt nem
ismer: az először is semmit se tud arról, mi történik Pesten a
megyeházban vagy a Hatvani-utcza és Uri-utcza kávéházaiban, –
másodszor pedig el nem hiszi, hogy akármi történik is, abból a régi
rend összedülése következzék. Akárhány kartársam és főnököm volt
ott, a ki Petőfi nevét 1848 előtt nem hallotta s Táncsics hirét csak
akkor hallotta először, a mikor a börtönből nagy hejje-hujával Pestre
vitték. Olyan a bürokraczia, mint a garat a malomban. Örökké
mozog, át is ereszt magán mindent, de maga kivülről egy szem
őrletni valót oda nem visz. A mit rátöltenek: azzal mulat; – Kossuth
és Petőfi nevét pedig te a kamara iratai közt sohase fogod fölfedezni.
 Igaz a! Igy nevelődik a hivatalos nemzedék. Egész családok
nőnek nagygyá a habsburgi államgépezet rengetegében, melyek
soha se tudnak előre semmit a nemzeti közérzés mozgalmairól és
csak akkor veszik észre, ha valakit akasztanak már vagy őket a
hivatalból kikergetik.
Szlávy József jó magyar és jó hazafi volt. De azzá csak olmüczi
fogsága tette. Addig csak jó hivatalnok s pontos tisztviselő volt,
semmi egyéb.
Rettenetes állapot a magyar nemzet állapota, különösen
harmadfél száz év óta.
Nincs olyan ország a világon, a hol a trón, a katonaság s az állam
tisztviselőkara a nemzeti önérzetnek ne a leghatalmasabb, ne elszánt
és erélyes képviselője volna. Nálunk pedig trón, katonaság s állami
tisztikar harmadfél száz év óta a magyarság igaz törekvéseinek
kiirtására vagy legalább elaltatására munkál. Mind a három e czélra
van szervezve. Mind a három előtt az a hazafiság, a mit hazafiságnak
a nemzet soha el nem ismerhet. És mind a három álomnak,
ábrándnak, tévedésnek vagy forradalomnak tekinti azt, a mit a
nemzet igaz hazafiságnak tart.
Hű lenni az uralkodóhoz, ha árt is a nemzetnek. Minden törvényt
pontosan végrehajtani, a mit a hatalom végre akar hajtani. Szentnek
tartani mindent, a mi a korona haszna, előnye és dicsősége s nem
törődni semmivel, ha száz törvény parancsolja is, a mi a
magyarságnak különös érdeke s az országnak nemzeti dicsősége.
Ime: ezekből állanak az állami tisztikar összes jogai és kötelességei.
Igy álltunk 1848 előtt. Ily elvek közt és ily irányban indult meg
Szlávy József szellemének kiképződése.

III.
 (A magyar pártok 1860-ban. – Szlávy közel állt az udvari párthoz. –
Lónyay bukása. – Miért lett Szlávy miniszterelnök? – Kormányzatának
hibái.)

Valódi bürokratává lenni Szlávy nem volt képes. Észlelése mégis

több, tudása mégis szélesebb, szelleme mégis gazdagabb volt,
mintsem hogy egész lelke a hivatalos helyiségben elfért volna. A
törvény szakaszain, a rendszabályok és utasitások kusza
rendelkezésein s az ügyszámok tömegén túl is volt még világ előtte s
tudta is, érezte is, hogy a királyon kivül is van még magyar nemzet s
hogy a kormányon és kormányhatóságon túl is van még erő és
hatalom s hogy Bécsen és Budapesten kivül s a katonai laktanyákon
és kormányszéki épületeken kivül is van még Magyarország.
Jobb magyar volt az alkotmányos korszak kezdetén is, mint az
ugynevezett magyar udvari párt s az Apponyiak, Majláthok,
Senyeyek hiába reménykedtek akár 1860-ban, akár később abban az
irányban, hogy Szlávy testestül, lelkestül az övék. Pedig
reménykedtek, sőt időnként biztosan számitottak rá.
Az alkotmányos életnek legalább külső mozgolódása épen
negyven év előtt indult meg.
Akkor három párt körvonalai kezdtek a zűrzavarból kibontakozni.
Az udvari párt, melynek élén Apponyiék álltak. Ehhez tartoztak
volna a főpapok, nagy részben a született főrendek, a valódi
pecsovicsok, az őszinte és vakmerő sárga-feketék s mindazok, a kik
48-ban és 49-ben a nemzet ellen összeesküdtek s mindazok, a kik a
Bach- és Schmerling-rendszert végig szolgálták s még mindig kedvük
és módjuk volt az udvar körül szaglálódni.
A Deák-párt, melynek vezére Deák Ferencz volt s mely
egyesitette táborában a régi alkotmányos élet igaz hőseit, a főrendek
egy részét, az osztrákságból vagy a forradalomból kiábrándult
hazafiakat, az irodalom férfiait s a nemzeti értelmiség nagy részét.
A forradalmi párt, melynek a külföldön élt vezére, Kossuth Lajos s
melynek itthon időnkint tíz–tizenöt alvezére volt. Jó hazafiakból,
derék magyarokból, öreg honvédekből, ifju és öreg rajongókból állott
e párt s volt idő, a mikor övé volt a valóságos többség, habár ezt
érvényesiteni nem volt is képes. E párt nem nevezte magát
forradalmi pártnak, noha lelkét nemzetünk legszentebb és
legvakmerőbb ábrándjai s legerősebb szenvedélyei töltötték meg.
Sok bomláson, sok alakuláson ment keresztül, sok árulást kellett
megérnie és sok baja volt azzal, hogy a közélet csahosai és
fészkelődői néha tömegesen csatlakoztak hozzá. E párt lassankint
határozati párttá, balközéppé, 48-as párttá, függetlenségi párttá
bomlott s töredezett szét; – törvényes leszármazója s állandó
alakulása a Kossuth elnöklete alatt levő mai függetlenségi párt.
Szlávy József 1860-ban a három párt egyikéhez se tartozott.
Függetlenségi sohase volt, még 49-ben sem. De Deák-párti se volt,
mert különben a 48-iki alkotások által törvénytelenné vált
helytartótanácsban nem fogadott volna el állást 1860-ban s
főispánságot 1865-ben. E két elhatározása őt egyelőre s külsőleg az
udvari párthoz csatolta.
De ezt a nemzet nem vette rossz néven s e miatt nem vált
népszerütlenné.
Ezeket az állásokat mindenki csak átmenetnek tartotta s
mindenki arról volt meggyőződve, hogy ez nem sokáig tart s utána
csakhamar vagy a valódi alkotmány, vagy az önkényuralom, vagy a
forradalom következik s majd csak akkor válik el, ki milyen hazafi, ki
milyen legény.
Még a heves agyu hazafiak se bántották, hiszen a hirlelések
szerint még most is vonszolja egyik lábát az olmützi várfogság vasa
miatt, ilyen sorsban pedig csak igaz jó hazafi részesülhetett.
S végül az ördög se gondolhatott arra, hogy Szlávy egykor
miniszterelnök, képviselőházi elnök, közös miniszter, főrendiházi
elnök s koronaőr leend. Hiszen ha ezt sejthették volna a politika
nagyravágyói! De erre bizony soha sem gondolt maga Szlávy se.
 Oly szerény, oly komoly, oly bizalomgerjesztő s oly kötelességérző
volt egész egyénisége, annyira nem törekedett az első sorba jutni,
hogy ellene se pártok, se pártvezérek féltékenysége föl nem
gerjedhetett. Minden lángelmének, minden nagy tehetségnek
ragyogása is teljesen hiányzott személye körül, gyanut tehát igy se
költhetett maga iránt. Sohase jutott eszébe az sem, hogy kört,
pártot vagy pártocskát szervezzen maga körül.
Miniszter volt már 1872 őszén, mikor a Lónyay-kormány
megbukott.
Tanuja voltam a bukásnak, még a bukás előkészületeinek is.
Láttam a kapcsok töredezését, az eresztékek szakadozását, az
omladozás minden részletét s láttam és hallottam a nagy robajjal
bekövetkezett összeomlást Minden nap érintkeztem a miniszterekkel,
a lappangó válság napjaiban is nem egyszer hallottam Deák Ferencz
megjegyzéseit s még a király fülébe Budán és Gödöllőn
becsempészett sugalmak egy része is nyomban eljutott hozzám.
Nem akarom elbeszélni a bukás részleteit, nem ily hevenyészett
alkalomra való az. De meg kell emlitenem, mert Szlávyra tartozik,
hogy akkor a nagy közönség azt hitte, hogy Lónyayt miniszteri
palotaforradalom ölte meg s hogy saját minisztertársainak ármánya
és fondorkodása kényszerité őt a bukásra.
Bizonyos, hogy négy miniszter összebeszélt, hogy a Lónyay-
kabinetben tovább nem tartja meg tárczáját s bizonyos, hogy velük
rokonszenvezett a többi miniszter is, maga Szlávy is.
Egyik napon, 1872 október végén vagy november elején együtt
beszélgetett a nagy napi kérdésről Kerkapoly, Tisza Lajos, Tóth
Vilmos, Bittó István és Szlávy József. Bittó még él, ő még
emlékezhetik erre. Akkor házelnök volt.
Azt kérdi Szlávy:
– Gondoltatok-e már urak arra, hogy ha ő felsége Lónyay
lemondását elfogadja, ki jőjjön utána?
 Tóth Vilmos felelt rá:
– Jösz te!
Szlávy meghökkent. De igazán meghökkent.
– Ne bolondozzatok velem.
– Miért volna ez bolondság? – szólt Kerkapoly. – Ha a király a
kabinet tagjaiból választ elnököt, bizonyosan téged ajánlunk, – azt
hiszem, az öreg ur is te rád gondol.
Az »öreg ur« volt Deák Ferencz.
Szlávy most már egészen komolynak tekintette a dolgot. Vette
botját, kalapját, felöltőjét kezébe s indult.
– Ha ilyesmin töritek a fejeteket, akkor én a ti
tanácskozásaitokban nem veszek részt. Engem ugyan meg nem
hurczoltok.
Ott hagyta minisztertársait s többé azok semmiféle
»összeesküvésében« nem vett részt. A mi fölött nagyot nevettünk
azután, a mikor mégis Szlávy lett a miniszterelnök.
De ez azután jellemző Szlávyra is, az akkori helyzetre s az
emberek akkori gondolkozására is.
Szlávy József jellembe vágó tisztességtelen dolognak tartotta gróf
Lónyay ellen tenni vagy csak beszélni is valamit még a
legbizalmasabb körben is, ha esetleg Lónyay helyébe és állásába ő
következnék.
El is pirult, boszuságba is jött arra a gondolatra, hogy ő
cselszövénynyel juthatna el valamely magas állásra s hogy ő elnöke
és minisztertársa ellen titkon annak háta mögött sugdoshat valakivel,
hogy azt kiturja helyéből s maga üljön oda.
Kegyetlen harag tört ki belőle arra a gondolatra, hogy őt valaki
még valaha effélével gyanusithatná is.
 Azután a miniszterelnökség!
Ő legyen elnöke a kabinetnek, melyben ott van például az óriás
elméjü Kerkapoly?
Épen ő vezesse az ország ügyeit, a mikor ott ül a
törvényhozásban Deák Ferencz?
Épen ő állitsa vissza az ország nyugalmát, a mikor rettentő
pénzügyi válság fenyeget s a mikor a balközép keserü, de nyilt
támadásaihoz a kibuktatott Lónyay-pártiak keserü, de alattomos
cselszövénye is majd állandóan csatlakozik?
Nagy szerencsétlenségnek tartotta Szlávy önmagára nézve azt a
gondolatot. De hiába tartotta annak. A válság bekövetkeztével maga
gróf Lónyay is első sorban őt ajánlotta a kabinet elnökének a király
előtt. Ez ugyan csak alakiság volt, de az már épen nem volt alakiság,
a mikor maga Deák is helyeselte ezt a javaslatot s a mikor ezt Bittó
István által egyenesen tudtára is adta a királynak.
Igy lett Szlávy miniszterelnök. Kedve, akarata, minden
huzódozása ellenére.
Azóta nagyot változtak az idők. De az emberek is, az erkölcsök is.
Akkor keresni kellett a miniszterelnököt is, ma tömegesen sietne
ajánlkozni mindenki, ha módjában állana. Pedig akkor, mindent
összevéve s átgondolva, több volt az alkalmas férfiu legalább a
parlamentben, mint ma.
De a felelősség érzete is erősebb volt az emberekben.
Miért lesz valaki miniszterelnök?
Világosabban teszem föl a kérdést: mi nyujt erkölcsi
jogosultságot valakinek arra, hogy egy ország kormányzatának élére
álljon?
A király akarata. – Ez, ha az alkotmány egészséges, komoly és
tisztességes államférfiunak a kormány vezetésére nem elég jogczim.
 Egyéni érdekek vagy önző pártérdekek előmozditása. – Ily
indokból csak hitvány nemzeti képviselet könnyelmü elnézéséből
juthat valaki a kormány élére.
Az egyéni nemes nagyravágyás vagy minden alkut kizáró
kötelességérzet mellett szükséges, hogy a vállalkozó államférfinak
eszméje, elve, törekvése, nagy elhatározása legyen a viszonyokhoz
képest valami nagy nemzeti közügyet előmozditani, a nemzetet
valami veszélytől megmenteni vagy az országot valami nagy
előnyhöz juttatni.
Azt hiszem, Szlávynak a király akarata nem lett volna elég.
Bizton tudom, hogy őt se egyéni önzés, se jogtalan
nagyravágyás, se önző pártérdek nem vezette. Hiszen neki
voltaképen pártja nem is volt.
De különös eszméje, valamely megérett elve és elhatározása se
volt nemzeti veszély elháritására, országos előnyök kivivására.
Elhitettük vele, hogy az átmeneti kormányzást legtöbb előnynyel
s legkevesebb hátránynyal csak ő vezetheti. Biztattuk azzal, hogy a
legközelebbi alkalommal megengedjük neki a visszavonulást.
Vállalkozása tehát tisztességes volt.
De kormányzata még se volt egészséges. Hiszen nem kellett,
soha egy perczig se kellett neki a miniszterelnökség. Egy éves
kormányzata alatt alig volt olyan hónap, melyben szabadulni ne
törekedett volna a kormány vezetésétől.
Az az államférfi, a ki mindenféle eszközzel törekszik eljutni a
hatalomhoz s azt minden időre biztositani akarja magának: az az
államférfi a magyar viszonyok közt mindig kárt és veszélyt okoz az
országnak s azon túl politikája utálatos is. De sok kárt és veszélyt
okozhat az az államférfi is, a ki meg minden áron menekülni akar a
hatalom birtokától.
 Szlávy gondolkozása tiszteletre méltó volt. Mert benne se
kezdeményező erő, se alkotási képesség, se küzdelemre való
elszántság nem volt s ő ezt érezte. De azért kormányzata nem volt
szerencsés. Olyan férfiu kell az ország élére, a ki nemcsak tiszteletre
méltó, hanem jótékony sikert is képes nemzete javára biztositani.
Sok hiba történt kormányzata alatt, noha talán ő egyetlen hibát
se követett el.
A hibák az által következtek be, hogy ő minden ellenáramlattal ki
akart egyezni s minden ellenséges törekvéssel békét akart kötni.
Példa rá a horvát kiegyezés, a magyar nemzeti bank elodázása,
az egyházpolitika elejtése.

IV.

(A nagy mulasztások. – Deák Ferencz megharagszik. – Rokona bajvivásra

hívja a pénzügyminisztert. – Egy képviselőt kidobat szobájából. –
Külföldiek nála. – Nősülése. – Szónoklata. – Becsületes ember volt.)

A horvát kiegyezéssel 1873-ban cserben hagytuk a horvátországi

magyar pártot s azután ennek tagjait és az egész horvát erőt és
hatalmat átengedtük Mazuranics és Strossmayer kezébe.
A magyar nemzeti bank felállitása egyedül csak tőlünk függött.
Beleegyezett a király, belenyugodott Ausztria, belenyugodtak az
1872. évi szeptemberi tanácskozásokban maguk a Plener-felfogásu
osztrák miniszterek is.
Még se tettük. Részletekben nagyon gazdag, keserü és
tanulságos történet ez s igaz történetirója nem akar akadni.
A nagy egyházpolitikát 1873 juniusban maga Deák Ferencz hozta
napirendre. Deák jupiteri tekintélyével alkothattuk volna meg a nagy
javitásokat. A balközépen és a szélső balon nem akadt volna ember,
a ki klerikális merészelt volna lenni még álmában is. Az ilyen embert
egy nap alatt összetörte volna az erélyes és egészséges magyar
érzés. A főpapok a parlamentben pártot alkotni még csak meg se
kisértették volna.
E nagy kérdésekben tünt ki, hogy Szlávy nyugodni vágyó
egyéniségét s nemes és tiszta gondolkozását mégis megülte már az
ifju korában megszokott hivatalnoki szellem. Nem akart semmire
vállalkozni. Vagy félretett mindent, vagy kiegyezett mindenkivel.
Ahhoz az időhöz s az akkor föllépett nemzeti feladatokhoz ő nem
volt eléggé államférfi. De azért senki ne higyje ám, hogy a felelősség
egyedül őt terheli.
Hagyjuk el azonban a részleteket. Hiszen csak tegnap hantolták
be sírját; – temetés közben irni róla vaskos történetet furcsa lenne.
Inkább egyéniségét jellemző egynéhány apróbb történetkét beszélek
még el.
A horvát kiegyezés miatt egykor nagyon megneheztelt rá Deák
Ferencz. Heteken át alig beszélt vele. Helyzete kínos volt.
Egyik parlamenti nyilt ülésben Deák haragja ki is tört ellene. Deák
arcza rettenetes volt, a mikor haragudott. Van eset, a mikor az
oroszlán rámordul a szeliditőre s egyik kezét ráteszi a szeliditó
vállára. A szeliditő abban a pillanatban már a földön fekszik.
Ilyen jelenet állott elő a parlamentben. De az oroszlán nem
csinált egyebet; levette kezét a szeliditő vállairól s kiballagott a
folyosóra szivarozni. Hanem az egész jelenetet látta az egész
ellenzék s a többség s a nagy közönség.
Szlávy rögtön ment Gorovéhoz, a Deákpárt elnökéhez s estére
értekezletre hivatta össze a párt tagjait. Ott voltunk mind. Ott volt
Deák is. Körülötte a nagy tanácsadók: Csengery, Bittó, Somssich,
Gorove, Pulszky s a többiek.
Szlávy szeliden utalt arra, a mi a parlamentben történt s
kijelenté, hogy nem érzi magát többé hivatottnak az ország
kormányzatának élén maradni. Jelentést tesz ő felségének s erről
akarta a pártot értesiteni.
– Sohasem vágytam – ugymond – a miniszterelnöki magas
állásra, ez állás terheihez én gyönge vagyok s alig várom azt az időt,
a mikor e terhektől megszabadulhatok. Tudjátok ti azt, hogy én
őszintén beszélek s hogy fölséges urunk bizalmán kivül egyedül a ti
kivánságtokra s az ország érdekében tartottam meg eddig is
állásomat. De pártunk nagy vezérének rólam való véleménye
elhatározásomra mindig döntő befolyással volt. Ha igyekezetemet
helyeselte, hiszen egyéb érdemem ugy sincs, mint hazafias tiszta
igyekezetem, ezt mindig a legnagyobb jutalomnak tartottam; ha
pedig neheztelését vontam magamra, ezzel tisztán meg van az ut
előttem jelölve, habozás nélkül indulok el rajta.
Beszéde nagy hatást tett ránk.
Átkozott napokat éltünk különben is. Rossz aratás, keleti dögvész,
világhitelválság, pénzügyi nyomor, tömeges és milliós bukások,
kegyetlen ellenzék, félesztendős költségvetési vita minden jó kedvet
kiöltek. S Deák Ferencz is beteg és komor. S most még
kormányválság szakad ránk.
Oda mentünk Deákhoz, magam is oda mentem s kértük, adjon
egy jó szót Szlávynak, tartsa meg őt tovább is a miniszterelnöki
széken, vegye elejét a kormányválságnak egyelőre.
Összeszidott ugyan bennünket, de azért teljesitette kérésünket.
Szlávynak meg kellett maradni. Harmadnapra elsimult a baj. Hanem
harmadnapon odajött hozzám Szlávy a körben s e szavakat
mondotta:
– Te »tudós«, ha ti még egyszer az életemben ugy jöttök
segitségemre, hogy nekem tovább is miniszterelnöknek kell
maradnom: akkor nekem többé a szemem elé ne kerülj, mert én úgy
nézlek, mint halálos ellenségemet.

É
 És csakugyan ugy nézett rám, mintha osztozó társa akartam
volna lenni.
– – Volt egy unokaöcscse, egyetlen még élő testvérén kivül
legközelebbi vérrokona. Nyalka huszárkapitány s különben
biharmegyei birtokos. Mint birtokos hátralékban volt adójával s a
miatt az adóhivatal kegyetlen végrehajtásokat intézett ellene. Ökrét,
lovát lefoglalta.
A huszárkapitány elment a pénzügyminiszterhez, Kerkapolyhoz, a
rendes kihallgatási napon s megkérte: adjon neki halasztást.
Kerkapoly épen emberirtó kedvében volt.
– Nem adok halasztást. Tessék fizetni. Önnek már csak azért se
adok, mert a miniszterelnök rokona. Ha becsüli valamire a bátyját:
tessék a fizetés dolgában jó példával menni előre.
A nyalka huszárkapitány dühbe jön e szavakra.
– Miniszter ur, velem ily hangon nem szokás beszélni, én tiszt
vagyok a hadseregben.
– Annál inkább tessék fizetni. A tiszt urak fizetését nekem is ki
kell adnom pontosan, ők se adnak nekem halasztást. Én se adok.
Tessék száraz kenyeret enni, míg az adó ki nem kerül. Az ország
előbb való, mint az uraskodás.
A huszárkapitány sarkon fordult, elment s két bajtársát rögtön
küldte Kerkapolyhoz kihívni őt bajvívásra.
Szlávy valahogy azonnal megtudta ezt. Elfordult vele a világ
ennek hallatára. Hogy a minisztert bajvívásra hívja valaki azért, mert
nem adott adóhalasztást: ilyen esetről még nem volt tudomása,
mióta országokat kormányoznak. Rögtön hivatta unokaöcscsét,
atyafiságosan összeszidta kegyetlenül s bezárta előtte házát és
rokoni szívét örökre.
Ennek huszonhét esztendeje s azóta folyton idegen volt hozzá s
talán csak most halálos ágyán engesztelődött ki iránta. Vagy talán
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

ebookultra.com