Gods and Humans in Medieval Scandinavia Retying

the Bonds Jonas Wellendorf

https://textbookfull.com/product/gods-and-humans-in-medieval-
scandinavia-retying-the-bonds-jonas-wellendorf/

★★★★★ 4.9/5.0 (1578 reviews) ✓ 147 downloads Fan Favorites

"High quality content, very satisfied!" - Jennifer H.

textbookfull.com

Download PDF Now

EDUCATIONAL MATERIALS · STUDY SUPPLEMENTS · TESTING RESOURCES

Gods and Humans in Medieval Scandinavia Retying the Bonds
Jonas Wellendorf

TEXTBOOK

Available Formats

■ PDF eBook Study Guide Ebook

EXCLUSIVE 2025 ACADEMIC EDITION – LIMITED RELEASE

Available Instantly Access Library

Handpicked Highlights

Animals and their Relation to Gods Humans and Things in

the Ancient World Raija Mattila
Link Product: https://textbookfull.com/product/animals-and-their-re
lation-to-gods-humans-and-things-in-the-ancient-world-raija-mattila/

Democratic Governance in Scandinavia: Developments and

Challenges for the Regulatory State Noralv Veggeland
Link Product: https://textbookfull.com/product/democratic-governa
nce-in-scandinavia-developments-and-challenges-for-the-regulator
y-state-noralv-veggeland/

Lonely Planet Scandinavia Lonely Planet

Link Product: https://textbookfull.com/product/lonely-planet-scandi
navia-lonely-planet/

Ineffability and Its Metaphysics The Unspeakable in Art

Religion and Philosophy 1st Edition Silvia Jonas
Link Product: https://textbookfull.com/product/ineffability-and-its-m
etaphysics-the-unspeakable-in-art-religion-and-philosophy-1st-editi
on-silvia-jonas/
Popular Struggle and Democracy in Scandinavia:
1700-Present 1st Edition Flemming Mikkelsen
Link Product: https://textbookfull.com/product/popular-struggle-an
d-democracy-in-scandinavia-1700-present-1st-edition-flemming-mik
kelsen/

Investing in Bonds For Dummies 1st Edition Wild

Link Product: https://textbookfull.com/product/investing-in-bonds-f
or-dummies-1st-edition-wild/

Medieval Monstrosity Imagining the Monstrous in Medieval

Europe 1st Edition Charity Urbanski
Link Product: https://textbookfull.com/product/medieval-monstrosit
y-imagining-the-monstrous-in-medieval-europe-1st-edition-charity-u
rbanski/

Euripides and the gods 1st Edition Lefkowitz

Link Product: https://textbookfull.com/product/euripides-and-the-g
ods-1st-edition-lefkowitz/

Collective Mobilization in Changing Conditions Worker

Collectivity in a Turbulent Age Jonas Axelsson
Link Product: https://textbookfull.com/product/collective-mobilizati
on-in-changing-conditions-worker-collectivity-in-a-turbulent-age-jon
as-axelsson/
i

GODS AND HUMANS IN

M E D I E VA L S C A N D I N AV I A

The coming of Christianity to Northern Europe resulted in profound

cultural changes. In the course of a few generations, new answers were
given to fundamental existential questions and older notions were
invalidated. Jonas Wellendorf ’s study, the first monograph in English
on this subject, explores the medieval Scandinavian reception and
re-​interpretation of pre-​Christian Scandinavian religion. This origi-
nal work draws on a range of primary sources ranging from Prose
Edda and Saxo Grammaticus’ History of the Danes to less well-​known
literary works including the Saga of Barlaam and the Hauksbók man-
uscript (c. 1300). By providing an in-​depth analysis of often over-
looked mythological materials, along with translations of all textual
passages, Wellendorf delivers an accessible work that sheds new light
on the ways in which the old gods were integrated into the Christian
worldview of medieval Scandinavia.

Jonas Wellendorf is an assistant professor in the Department of

Scandinavian at University of California, Berkeley. He is the author
of multiple articles in journals and peer-​reviewed anthologies and has
also co-​edited anthologies and an edition of an Old Norse rhetorical
treatise.
ii

C A M BR I DGE STU DI ES I N M EDI E VA L LITE RA TURE

General Editor
Alastair Minnis, Yale University

Editorial Board
Zygmunt G. Barański, University of Cambridge
Christopher C. Baswell, Barnard College and Columbia University
Mary Carruthers, New York University
Rita Copeland, University of Pennsylvania
Roberta Frank, Yale University
Jocelyn Wogan-​Browne, Fordham University

This series of critical books seeks to cover the whole area of literature written in the
major medieval languages –​the main European vernaculars, and medieval Latin
and Greek –​during the period c.1100–​1500. Its chief aim is to publish and stimu-
late fresh scholarship and criticism on medieval literature, special emphasis being
placed on understanding major works of poetry, prose, and drama in relation to
the contemporary culture and learning which fostered them.

Recent titles in the series

Jon Whitman (ed.) Romance and History: Imagining Time from the Medieval to
the Early Modern Period
Virginie Greene Logical Fictions in Medieval Literature and Philosophy
Michael Johnston and Michael Van Dussen (eds.) The Medieval Manuscript
Book: Cultural Approaches
Tim William Machan (ed.) Imagining Medieval English: Language Structures and
Theories, 500–​1500
Eric Weiskott English Alliterative Verse: Poetic Tradition and Literary History
Sarah Elliott Novacich Shaping the Archive in Late Medieval England: History,
Poetry, and Performance
Geoffrey Russom The Evolution of Verse Structure in Old and Middle English
Poetry: From the Earliest Alliterative Poems to Iambic Pentameter
Ian Cornelius Reconstructing Alliterative Verse: The Pursuit of a Medieval Meter
Sara Harris The Linguistic Past in Twelfth-​Century Britain
Erik Kwakkel and Rodney Thomson (eds.) The European Book in the Twelfth Century
Irina Dumitrescu The Experience of Education in Anglo-Saxon Literature

A complete list of titles in the series can be found at the end of the volume.
iii

GODS AND HUMANS IN

M E D I E VA L S C A N D I N AV I A
Retying the Bonds

JONAS WELLENDORF
University of California, Berkeley
iv

University Printing House, Cambridge cb2 8bs, United Kingdom

One Liberty Plaza, 20th Floor, New York, ny 10006, USA
477 Williamstown Road, Port Melbourne, VIC 3207, Australia
314–​321, 3rd Floor, Plot 3, Splendor Forum, Jasola District Centre, New Delhi –​110025, India
79 Anson Road, #06-​04/​06, Singapore 079906

Cambridge University Press is part of the University of Cambridge.

It furthers the University’s mission by disseminating knowledge in the pursuit of
education, learning, and research at the highest international levels of excellence.

www.cambridge.org
Information on this title: www.cambridge.org/9781108424974
doi: 10.1017/9781108677066
© Jonas Wellendorf 2018
This publication is in copyright. Subject to statutory exception
and to the provisions of relevant collective licensing agreements,
no reproduction of any part may take place without the written
permission of Cambridge University Press.
First published 2018
Printed in the United Kingdom by Clays, St Ives plc
A catalogue record for this publication is available from the British Library.
Library of Congress Cataloging-​in-​Publication Data
Names: Wellendorf, Jonas, author.
Title: Gods and humans in medieval Scandinavia: retying the bonds /
Jonas Wellendorf, University of California, Berkeley.
Description: New York: Cambridge University Press, 2017. |
Series: Cambridge studies in medieval literature; Volume 103 |
Includes bibliographical references and index.
Identifiers: LCCN 2017046251 | ISBN 9781108424974 (hardback)
Subjects: LCSH: Scandinavia – Religion – History.
Classification: LCC BL860.W38 2017 | DDC 293–dc23
LC record available at https://​lccn.loc.gov/​2017046251
isbn 978-​1-​108-​42497-​4 Hardback
Cambridge University Press has no responsibility for the persistence or accuracy
of URLs for external or third-​party internet websites referred to in this publication
and does not guarantee that any content on such websites is, or will remain,
accurate or appropriate.
v

Allir menn þeir sem sannfróðir eru at um tíðendi, vita at Tyrkir

ok Asíamenn byggðu Norðrlǫnd. Hófsk þá tunga sú er síðan
dreifðisk um ǫll lǫnd. Formaðr þess folks hét Óðinn, er menn
rekja ætt til.
All men who possess true knowledge about events know that
Turks and Asians populated the North. The tongue which later
spread across all lands originated then. The chieftain of this
people was called Óðinn, and people trace their ancestry to him.
Sturlaugs saga starfsama, FAS vol. iii, p. 107
vi
vii

Contents

List of Illustrations page viii

Acknowledgments ix

1 Retying the Bonds 1

2 The Hierarchy of Disbeliefs in Antipagan Polemics 23
3 Universalist Aspirations in Hauksbók 43
4 The Byzantine Gods of Saxo Grammaticus 71
5 Gods and Humans in the Prose Edda 84
Epilogue: Óðinn and Odysseus 109

Notes 122
Bibliography 178
Index 200

vii
viii

Illustrations

Figure
5.1 Gangleri and the Óðinn triad, Uppsala, DG 11 26v
(Uppsala University Library) page 88

Tables
2.1 Nachor’s tripartition of disbelievers 32
3.1 Names of the days of the week according to Um þat hvaðan 67
5.1 Correspondences between earth and fauna in Prologus 93
E.1 Ramus’s identifications of the stops on Odysseus’ route 120

viii
ix

Acknowledgments

In writing the present work I have had the great privilege of being able to
rely on helpful and inspiring colleagues, excellent students, and a loving and
understanding family. All have contributed to the result in various ways.
As a starting point for this book, I will identify an interest in medieval
versions of the story of the Babylonian Confusion which led me to the
Codex Wormianus version of the Edda prologue that I discuss in Chapter 5.
I began working on this text while I was a postdoctoral fellow at the Centre
for Medieval Studies at the University of Bergen. The work on the other
chapters, which can be seen as ways of contextualizing the Edda pro-
logue, began after I had taken up my current position at the University
of California, Berkeley. There I have not only benefited from the inspiring
atmosphere of the Department of Scandinavian, the Program in Medieval
Studies, and the university at large, I have also had the immense pleas-
ure of teaching classes on Scandinavian myth and religion at the under-
graduate and graduate levels. This has helped me shape my ideas on the
topic. I have also benefited greatly from invitations to present my work on
mythology at annual conferences on Old Norse mythology. These meet-
ings have been a great inspiration for me and have helped me sustain my
interest in the material.
Early versions of most of the chapters or parts of them have been
pre­sented at conferences and workshops over the years from 2012 and
onwards. An early version of parts of Chapter 3 was published in 2013
as ‘Zoroaster, Saturn, and Óðinn: The Loss of Language and the Rise
of Idolatry’ in an anthology entitled The Performance of Christian and
Pagan Storyworlds: Uncanonical Chapters of the History of Nordic Medieval
Literature, edited by Tuomas Lehtonen and Lars Boje Mortensen
(Turnhout: Brepols). The material on Jonas Ramus in the Epilogue
was published in 2014 as ‘Odin of Many Devices: Jonas Ramus (d.
1718) on the Identity of Odin and Odysseus’ in the anthology Nordic

ix
newgenprepdf

x Acknowledgments
Mythologies: Interpretations, Intersections, and Institutions edited by
Timothy Tangherlini (Berkeley, CA: North Pinehurst Press).
I would like to thank Else Mundal and Lars Boje Mortensen, who both
taught me a lot about medieval literature and how to think about it. I would
also like to thank all of my colleagues in the Scandinavian department for
providing a supportive and friendly environment, and John Lindow for
being such an inspiration, Kate Heslop for her collegiality and help, and,
outside of my department, the medieval program for broadening my hori-
zon, and Emily Thornbury in particular for advice. Of Berkeley graduate
students, I would like to thank Jacob Hobson, now no longer a student,
who read most of the text, edited the language, and also shared his thoughts
on the contents with me, Zachery Blinkinsop, who edited the language of
parts of the text, and Rosie Taylor who helped me with copy-​editing dur-
ing the final phase of the project. Parts of the work took shape at the Árni
Magnússon Institute for Icelandic Studies, where I spent a sabbatical leave
in the fall of 2014, and I would like to thank the institute for its hospitality
and the scholars with whom I interacted there for their good company and
inspiring discussions. I would also like to thank Gunnar Harðarson, who
read Chapter 3 and sent me helpful comments on it along with some of
his own work on Hauksbók. His article ‘The Argument from Design in the
Prologue to the Prose Edda’ (2016) reached me too late to impact my own
discussion of this matter in Chapter 5. If one compares the two, one will
see that I agree with him in many respects although I frame it differently.
I would also like to thank Linda Bree of Cambridge University Press, who
worked with me on the manuscript, and the two anonymous readers who
provided valuable feedback on my text.
Finally, I would like to thank my wife, Tone. Without her, this project
would not have been possible, and so I dedicate it to her.
1

Ch apter 1

Retying the Bonds

Overturning the Old Gods

The coming of Christianity to Northern Europe around the turn of the
first millennium changed medieval northern culture profoundly. New
answers were given to fundamental questions regarding the nature of the
superhuman forces at work in the world, how one interacts with these
forces, and the place of humans in this life and beyond, to name a few.
New ideas invalidated older, less stable (and perhaps less firmly conceptu-
alized) notions. Without overemphasizing the differences between the so-​
called local and world religions, it seems safe to assume with Schjødt ‘that
Christianity is religion in quite another way than the pagan “religion” was
religion’ and that, to a higher degree than in Christianity, worldviews before
the conversion were relatively organic and changeable.1 Recent scholarship
on Old Norse pre-​Christian worldviews has done much to emphasize the
variable nature of the pre-​Christian cultic practices, in particular over lar-
ger geographical areas.2 This variance is to a large part explained by the
lack of centralized authorities delimiting orthodoxy and heterodoxy. The
Christian Church, on the other hand, had an overarching administrative
structure, a well-​developed and well-​conceptualized theology, and strove,
if not always successfully, for uniformity.
The dynamic nature of pre-​Christian rites, the outlook associated with
them, and the reluctance (perhaps the inability) of Christian writers to
go into detail about actual cultic practices frustrate attempts to establish
in any detail the worldview that dominated the North before the advent
of Christianity.3 Adam of Bremen, e.g., one of the key textual sources to
tenth-​and eleventh-​century Scandinavian history, does not deem it worth
his while to describe the history of the Scandinavians before their conver-
sion: ‘In my opinion, it seems just as useless to explore the deeds of those
who did not believe as it is irreverent to disregard the salvation [i.e. conver-
sion] of those who for the first time believed and those through whom they

1
2

2 Retying the Bonds

believed.’4 Adam, in consequence, has very little to say about the religion,
or as he terms it ‘superstition’, of pre-​Christian Scandinavians.5 The main
exception is found in his famous description of the sacrifices performed at
the pagan temple in Uppsala at the eve of conversion. Although he does,
at this point, go beyond the topoi that had recurred in Christian writings
on pagans and their sanctuaries since Late Antiquity, the reliability of the
information he provides has long been debated. It is also clear that he cen-
sors parts of his description, thinking it better not to commit to writing
the chants accompanying the rites at Uppsala: ‘Furthermore, the incanta-
tions customarily chanted in the course of these libations are numerous
and appalling, and therefore it is better to leave them unsaid.’6 Adam’s
account therefore provides tantalizing information that songs or chants
could accompany sacrificial rites, but we do not, with the possible excep-
tion of the poem that accompanies Vǫlsa þáttr (see below), have examples
of such songs.7
Despite such determined reticence on behalf of some of the textual
sources, scholars generally agree that the prevailing notions of fundamental
categories such as time, fate, and divinity changed radically in the course
of Christianization. One example that illustrates the difficulties involved
in determining the exact nature of the pre-​Christian notions, and at the
same time highlights their alterity, is the central concept of divinity. The
traditional Scandinavian gods, it seems, were divinities of a very different
kind than the God of the Abrahamic religions with which most Westerners
today will have some familiarity, and their characteristics differ notably
from those of the Abrahamic God. One remarkable difference is that the
Norse gods were mortal rather than eternal. They existed in time rather
than outside of time, had been born, and were expected to die as well.
This is one of the major talking points in Daniel of Winchester’s letter of
advice to Boniface (723/​4) on how to convert the pagans. While we have
few stories about the procreation and childhood of Norse gods –​Óðinn’s
son Váli is the major ­example –​the mythological sources generally present
the gods as linked in various ways by relations of blood, Þórr being the son
of Óðinn, Freyja the daughter of Njǫrðr, etc. Indeed, the mythological ties
of kinship are often the major key to understanding Scandinavian myth-
ology as we know it, as in Lindow’s Murder and Vengeance among the Gods.
A corollary to the mortality of the gods is that they are at the mercy of
fate and preordained to die at a certain time. Far from being omnipotent,
the gods are subject to powers stronger than themselves. Another example
of the gulf that separates the pre-​Christian gods from the Christian one
is that the criteria for divinity appear to be uncertain and variable in the
3

Overturning the Old Gods 3

former case. Some gods were called upon by humans and considered to
have special spheres of influence (such as fertility, war, and poetry), while
other gods seem to have had a much more loosely defined sphere of power.
They are simply around, waiting for the time to come in which they can
fulfill their mythological role. The blind Hǫðr and the silent Viðarr come
to mind as examples of such deities, to whom no worship was offered as
far as we know but who nevertheless have each their purpose in the grand
mythological scheme. To take a final example, there is also the question
of divine goodness and justice. The Norse gods as we know them are not
consistently perceived as good or just. Rather they are presented as being
occasionally opportunistic, selfish, irrational, unjust, and so on; exactly
like their human worshippers. In short, judged by Abrahamic standards,
the Norse gods are not at all godly. With the coming of Christianity, the
very notion of divinity was refashioned in such a way that the old gods
were divested of this crucial attribute.
Another perhaps even more drastic refashioning of the Northern world-
view was the replacement of polytheism with monotheism or, from the
perspective of the preserved Old Norse texts of the Christian Middle Ages,
the substitution of ótrú ‘disbelief ’ and skurðgoðavilla ‘the error of idols,
idolatry’, with trú ‘belief ’.8 This substitution resulted in a degradation of
the gods that had traditionally been venerated by the Scandinavians. As the
gods were deprived of their divine status through the redefinition of the
very notion of divinity, the former recipients of worship were reduced
to demons usurping the misdirected reverence of the heathen. From this
perspective, there was no such thing as a non-​Christian god.9 The figure
of Óðinn illustrates this process of degradation most clearly. The impor-
tance of his position in pre-​Christian Scandinavian mythology is beyond
doubt.10 In the oldest skaldic poetry, that of Bragi Boddason, tradition-
ally dated to the early ninth century, Óðinn is referred to as the ‘father
of humankind’ (aldafǫðr), or alternatively as the ‘father of all’ (alfǫðr).11
Adam of Bremen mentions that a spear-​carrying effigy of Wotan (Óðinn)
is venerated by the Swedes, along with Thor and Fricco –​conventionally
identified with Freyr –​in the temple at Uppsala. Adam’s description makes
clear that Wotan is considered a god of war(fare), since he is believed to
grant his worshippers bravery against their enemies.12 Eyvindr Finnsson’s
Háleygjatal hints that Óðinn was a god of the aristocracy and traces the
family line of Jarl Hákon Sigurðarson of Hlaðir back to Óðinn. Actual
and incontestable traces of an active cult of Óðinn are more difficult to
point out in the literary material, but rich onomastic evidence indicates
that sanctuaries, fields, groves, islets, hills, etc. were dedicated to Óðinn
4

4 Retying the Bonds

all over mainland Scandinavia, although with a concentration near cent-
ers of power.13 One of the most famous of such theophoric place names
connected with Óðinn, and one that clearly points to an active cult of
Óðinn at some point in the past, is Odense on the Danish island of Funen
(Fyn).14 With the exception of Adam’s testimony concerning the Uppsala
cult, which is difficult to assess,15 all this early evidence may in general
be considered sufficiently trustworthy when it comes to determining the
importance and centrality of Óðinn in the later part of the pre-​Christian
period.16 Later materials point in the same direction, but the reliability
of such materials is in many cases disputable. A case in point is the Prose
Edda’s statement that ‘Óðinn is highest and oldest of the Æsir. He rules
all things.’17 It is tempting to regard this statement as a later accretion to
Óðinn’s dossier, designed to turn him into the head of a pantheon in the
Roman or Greek style.18 Alternatively, it can be argued that the process of
textualization in itself encouraged a systematic organization of the power
relations of the gods, and that Óðinn, who was already considered ‘father
of all/​humankind’ by Bragi Boddason, came out as the supreme divine
being.19 But even if the Prose Edda’s testimony to the importance of Óðinn
is discounted, the material briefly summarized here –​and additional mate-
rial could have been produced –​still confirms his central position among
the gods of the pre-​Christian Scandinavians of the late pagan period.
The conversion to Christianity brought an end to Óðinn’s pre-​eminence.
Scripture teaches that ‘all the gods of the pagans are demons’, and in the
course of the process of Christianization Óðinn’s role was adjusted accord-
ingly.20 Translated lives of saints amply illustrate how the old gods were
demonized in Norway and Iceland. Already the oldest preserved manu-
scripts of hagiographic sagas provide clear instances of this. In the saga
of St. Clemens, the protagonist is said to have characterized Óðinn as ‘a
fiend and an unclean spirit’,21 and in the saga of St. Martin of Tours, the
saint is tempted by demons coming in a variety of guises but most often
in the shapes of the pagan gods Þórr, Óðinn, and Freyja.22 These lives of
saints have all been translated from Latin into Old Norse, and the transla-
tors (or later revisers of the translations) made sure to acclimatize these
texts by replacing the Roman gods mentioned in the Latin originals, such
as Mercury, Mars, and Jupiter, with their counterparts among Old Norse
gods.23 The same demonization is at work in the Latin historiographical
tradition. Adam of Bremen, to take one example, includes a short mir-
acle tale about how ‘one of the priests who used to serve the demons at
Uppsala’ suddenly lost his sight. In this case, the names of the gods Thor,
Wodan, and Fricco, about whom Adam wrote in the previous chapter of
5

Overturning the Old Gods 5

his account, have been left out, and these gods are simply labeled ‘demons’.
The sacrificial priest, by the way, was cured by the Virgin Mary when he
realized the error of his ways.24 Theodoricus Monachus, to take another
example, identifies the old gods with demons when he mentions that Jarl
Hákon ‘became the most eager slave of demons once he had a tight grip
on the kingdom’.25
The demonization of the pagan gods was not restricted to the hagio-
graphic saints’ lives or ecclesiastical writings in Latin, where a condem-
natory attitude to pre-​Christian gods after all is expected. Later texts
frequently exhibit a similar outlook.26 Thus the stranger who visits Óláfr
Tryggvason in the Ǫgvaldsnes episode of Flateyjarbók and calls himself
Gestr ‘Guest’ is eventually identified as ‘the enemy of all humankind, the
devil himself ’ in the guise of Óðinn.27 The late medieval fornaldarsaga of
Egill the One-​Handed retains Óðinn’s role as a central aristocratic figure.
However, it locates his reign in the netherworld rather than in the world of
the gods and by referring to him as ‘the lord of Darkness’,28 thereby demot-
ing him from the divine summit to the depths of hell. A similar attitude is
evidenced by a late fourteenth-​century rune-​stick from Bryggen, Bergen,
which calls Óðinn ‘the greatest of fiends’29 and in many other sources
The fortunes of Óðinn in these texts illustrate how a set of religious
notions was deliberately transformed into its absolute opposite in trans-
lated religious literature and Latin historiography and how this in turn
influenced more popular conceptions of Óðinn, as reflected in some sagas
of kings, a fornaldarsaga, and a runic inscription. Parallels to this develop-
ment are widely attested across cultures, but a particularly striking exam-
ple is offered by the recasting of traditional inherited deities as demons
in Zoroastrian materials from ancient Persia. The Proto-​Indo-​European
word for god appears to have been *deiwós.30 However, as a consequence
of a unique doctrinal development, traditionally associated with the reli-
gious reform of Zarathustra, the Avestan reflex of the very same Proto-​
Indo-​European word (daēva-​) came to mean ‘demon’ rather than ‘god’.31
The Avestan development of the Proto-​Indo-​European god-​word thus
offers a manifest parallel to the evolution of the perception of Óðinn in
Scandinavia, from pre-​eminent god to (pre-​eminent) demon.
Sweeping religious reform then leads to degradation of former div-
inities to demons, demonization in its most literal sense. Since such
demeaned and disgraced godheads are likely to have held central posi-
tions in the worldview of the pre-​reform culture, their sudden dethrone-
ment must have been accompanied by attempts to resituate dominant
cultural practices connected with the old gods within the framework of
6

6 Retying the Bonds

the newly adopted worldview, as will be mentioned later in the discussion
of the transference of the notion of ár and friðr from the pagan ideo-
logical sphere to a Christian one through the anchoring figure of the royal
saint. Demonization is, however, not without drawbacks. Since it entails
an utter devaluation of the old ways, it is likely to have been a trouble-
some process in traditional societies, such as the ancient Scandinavians’,
where a high value was placed in continuity. Old Scandinavian litera-
ture, that of Iceland in particular, exhibits a number of responses to this
demonization. Due to the intellectual climate and the circumstances of
literary transmission in Iceland, it took almost two centuries before these
responses materialized in the written record, but once they did, they pro-
vided new narratives and alternative models for explaining the former
existence of polytheism in the North, models that did not resort exclu-
sively to demonization.

Responses to Demonization
The present study examines a number of responses elicited by the meta-
morphosis of gods into demons as expressed in Scandinavian texts from
c. 1200 to the early eighteenth century. Although complete coverage is
not possible, an effort has been made to select less well-​known texts in
addition to the high canonical text of the Prose Edda. Geographical as
well as chronological coverage has also been taken into consideration,
and texts originating in what is today Norway and Denmark have there-
fore been included in addition to texts of Icelandic origin. This approach
will highlight both the variety and similarity of the approaches taken to
the questions of the nature and origin of the pagan gods across time and
space. Chapters 2 and 3 will focus on an extended section of polemic
against pagan gods in Barlaams saga and the Hauksbók text Um þat hvaðan
ótrú hófsk ‘On the Origin of Disbelief ’. Both texts are translations into
Old Norse, both belong to the Norwegian part of the Old Norse corpus,
and neither has been much studied. The two texts share a number of
ideas and features, most notably both present a euhemeristic decaden-
tist model, but they differ radically in their explanations of the origin
of the worship of false gods. While Um þat hvaðan ótrú hófsk presents a
demonological explanation, the text from Barlaams saga eschews demon-
ology and places all blame on human injudiciousness. Whereas the texts
discussed in Chapters 2 and 3 discuss how disbelief arose, the texts studied
in Chapters 4 and 5 explain how it reached the ancient Scandinavians.
7

Responses to Demonization 7
Both are original Scandinavian compositions and belong firmly to the
medieval Scandinavian canon. Chapter 4 analyzes Saxo Grammaticus’
images of the Scandinavian gods in his monumental Gesta danorum and
shows how he creates a two-​storied model in which the pre-​Christian
gods are simultaneously rejected and taken for granted. Chapter 5 turns
to the Prose Edda. The chapter begins with a discussion of scholarship on
three interpretative frameworks that have been applied to the Prose Edda
(euhemerism, demonology, and analogy) and then turns to an analysis
of the Edda prologue as it is found in Codex Wormianus. The discussion
will show how this version presents Óðinn as a northern counterpart to
Zoroaster and Saturn.
This study’s central claim is that the cultural significance of the trad-
itional gods was too great for the carriers and producers of the preserved
tradition to allow them to see this tradition degraded to mere demonology
or simply forgotten. In the process of conversion, efforts were made to
sever the bonds between the Scandinavians and their traditional gods, but
the conceptual boundaries set by demonization were too narrow to accom-
modate the potency inherent in the traditional worldview, and parts of
this cultural property therefore had to be salvaged. For this reason, skalds
and later writers sought to –​and to a large extent were able to –​retie their
severed bonds to the gods. As a result, the gods were resituated within a
Christian worldview and assigned positions that were not exclusively nega-
tive. Thus the pre-​Christian gods became something more than manifesta-
tions of pure evil.
One of the lasting results of this relocation effort is the extraordinary
preservation in Scandinavian writings of a pre-​Christian mythology in a
mythological form. Scandinavian literature, particularly that of medieval
Iceland, combined the various models that Christianity had to offer in order
to understand the origin of their mythology and the cult of the pagan gods
in such a way that they retained or regained as much of their former emi-
nence as practically and doctrinally possible without challenging the pri-
ority of the Christian worldview. These reconfigurations of pre-​Christian
mythology were most powerfully at work in the early thirteenth-​century
Golden Age of Old Icelandic literature. They were counter-​balanced by
more theologically oriented writers who pulled in other directions and
sought –​via explicit comparison and juxtaposition with classical, espe-
cially Greek, mythology –​to understand the matter at hand more narrowly
through the theological pre-​conceptions and cognitive tools Christianity
offered.
8

8 Retying the Bonds

Theologia tripertita: The Three Parts of Theology

At this point, some words are in order concerning the general nature of
our knowledge of pre-​Christian religion and of the mythological material
that has been handed down to us. It has often been observed that the Old
Norse textual sources contain a wealth of information about Scandinavian
mythology, while they have comparatively little to tell us about the prac-
tice of pre-​Christian religion and cult. In a discussion of the reasons for the
relative paucity of information about pre-​Christian cult and ritual in Old
Norse literature, Clunies Ross argues that ritual knowledge has to be main-
tained through action, and hence that ritual knowledge is forgotten when
rituals are no longer performed.32 Lack of knowledge then goes a long way
in explaining the distinctive mythic bias of the textual sources. One may
continue this line of thought and ask how the preserved mythical material
relates to the now forgotten pre-​Christian rituals. This leads to the con-
tentious issue of the relationship between myth and ritual.33 The following
pages will argue that when it comes to the Norse materials, myth and rit-
ual are not necessarily two sides of the same coin. Rather, they should be
considered two separate domains that may well overlap in some cases,34 but
one should not expect a consistent and predictable connection between
the two domains a priori. Indeed, the two domains may very well be com-
pletely inconsistent with one another in many cases. After Christianization
a third, equally separate sphere developed in addition to the mythic, while
the ritual sphere faded into oblivion or morphed into a form that would be
inoffensive to the new Christian regime. This third domain is the learned
one. This sphere may well be closely tied to the other spheres, but assump-
tions of fixed, mutual connections between these domains should not be
taken as a starting point for further reasoning. The complementary nature
of these three domains and their differences can be illustrated through the
theory of the ‘tripartite theology’ known to us first and foremost through
the work of the prolific Roman scholar and antiquarian M. Terentius Varro
(d. 27 bce).
The greater part of Varro’s literary output has been lost, and most of his
works are only known through quotations in the works of other authors.35
One of these lost works is the Divine Antiquities (Antiquitates rerum divi-
narum), probably composed shortly before 45 bce. According to Augustine,
to whom we owe most of our knowledge of the Divine Antiquities, Varro
‘worshipped those same gods [i.e. the pagan gods about whom he wrote].
Indeed he esteemed their worship so highly that, in that same work, he says
that he was afraid lest they should perish … by the neglect of the citizens.’
9

Theologia tripertita 9
Varro’s aim was thus to rescue the gods from oblivion by ‘preserving them
in the memory of good men’.36 Divine Antiquities took the form of an over-
view of Roman religious traditions in sixteen books. It was the second part
of a longer work that also treated human antiquities.37 Augustine quotes
significant parts of Divine Antiquities, but since one of his goals is to refute
it, circumspection is called for when reading the preserved fragments.38
Augustine’s treatment of Divine Antiquities shows that Varro operated
with three ways of conceiving of the divine, or with a tripartite theology
(theologia tripertita).39 Theology in this context should not be understood
in the Christian sense as referring to the study of the nature of God, but
more broadly as discourse about the gods, or as Augustine says: ‘accounts
given of the gods’.40 Varro labeled these three branches of theology the
mythical, the physical (i.e. philosophical), and the civic, which encom-
passed rituals.41 Applying this threefold division mutatis mutandis to the
Old Norse context, one may say that the mythical branch lives on in the
Eddas and elsewhere. The civic branch was subdued and rendered harmless
or suppressed and eventually eradicated in the course of Christianization.
The physical branch, lastly, does not appear to have been well developed in
the North before Christianization, but one may see the attempts at under-
standing paganism that are examined in the following chapters as ways
of creating, as it were, a physical branch of theology. These points will be
examined in more detail on the following pages. Although Augustine’s City
of God was known in some circles in medieval Scandinavia,42 the applica-
tion of this threefold division to the Norse material does not intend to
show that the Old Norse knew Varro’s work or its Augustinian distillation.
The aim is rather to re-​examine some well-​known (and less well-​known)
materials using a more appropriate set of conceptual tools than is usually
applied to this material. Varro’s tripartite theology has been declared ‘the
most cogent theory of polytheism’.43 It is a particularly convenient tool
with which to handle polytheism because Varro himself lived in a pre-​
Christian world where polytheism was the order of the day. His notions of
divinity and religion are therefore not colored by the exclusively monothe-
ist conceptions of divinity and religion that often cloud our own approach
to polytheistic materials.44
The civic branch of theology (theologia civilis), as Varro describes it, is
the one that free men in the cities, and priests in particular, should be
familiar with.45 It includes knowledge about those gods that should be
venerated publicly and about the rites and sacrifices for which the indi-
vidual is responsible.46 This is in other words a normative, rather than
narrative or theoretical, dimension of theology that deals with practical
10

10 Retying the Bonds

knowledge of cult and ritual practices, such as worship, sacrifices, divin-
ation, etc. Being connected with cult, it is also a reciprocal sphere in which
humans and deities interact in various ways or in which such interaction
is sought. In the less centralized Old Norse world, the sacrifices presided
over, however unwillingly, by Hákon Aðalsteinsfóstri (see the Epilogue)
would fall into this realm of civic theology, as would the cultic celebra-
tions at Uppsala that Adam of Bremen described, the dísablót,47 and all
other kinds of large-​and small-​scale public and private rituals. Because
this practical and performed aspect of the tripartite theology was the most
manifest and easily discerned dimension, it was particularly targeted by
missionaries and later Christianizers who did what they could to eradi-
cate pre-​Christian cultic practices. Heimskringla’s saga about the mission-
ary king Óláfr Haraldsson, admittedly written long after the conversion,
expresses this in clear terms: ‘Óláfr considered it of utmost importance to
bring an end to paganism and the old customs that he considered incom-
patible with Christianity.’48 A similar preoccupation with the practical
side of pre-​Christian religion is evident in legal materials, where the oldest
written laws explicitly forbid pagan practices.49 The same can be observed
at a more individual level in the fifth of the so-​called conversion verses
of Hallfreðr vandrœðaskáld ‘the troublesome poet’, who states that he is
forced to turn from the traditional cult of the Norse gods to that of Christ
because ‘that is the policy of Óláfr Tryggvason [< of the king of the people
of Sogn], that sacrifices are forbidden’.50 Different in some measure is Ari
Þorgilsson’s narrative in Íslendingabók (c. 1122–​33) about the decision of
the Icelandic general assembly to adopt Christianity in 999/​1000. In this
account, the learned Ari famously mentions a somewhat unusual tran-
sitional arrangement whereby Icelanders were allowed to conduct pagan
sacrifices even after the conversion as long as these rituals were not carried
out in public.51 However, this phase did not last for long, and soon even
pagan practices carried out in secrecy were forbidden.52
This ban on the most easily identifiable non-​Christian cultic practices
led in time to a loss of the knowledge of how the rituals were carried out.53
This loss goes a long way toward explaining why the Old Norse written
sources provide such sparse reliable information on pagan cult and why
the foremost textual sources describing pre-​Christian cultic practices of the
Northerners are written by non-​native outsiders (e.g. Adam of Bremen,
Tacitus, and ibn Faḍlān). As contemporaries of the rituals and ceremonies
they describe, these foreigners would have been much better positioned
to report about them than later writers, even if they were not necessar-
ily eyewitnesses to the ceremonies they describe. However, a consequence
 Another Random Document on
Scribd Without Any Related Topics
megtekintenünk. E Idadvány II. részében, mely Szilágyi Sándor
könyvtárigazgató előszavával 1894-ben jelent meg, a 640. lapon ez
olvasható : ^Tomiis LXVlII. luxta data Catal. M. S. Coliect. Heveues.
jani duduin deerrat". ((58. kötet. A Hevenessy-féle
kéziratgyűjtemény lajstromának adatai szerint már régebben
eltévedt.) Szerencsére a szórakozott könyvtárigazgató ezúttal
tévesen vádolta nieg a vele azonos tudós kiadót. Egy kis utánjárás
árán kiderült ug)'anis, hogy a czimjegyzék elkészítése előtt
Hevenessy óriási gyűjteményének ezt a gyüjtelékes kötetét
szétszedték és a maga módján könyvtárilag fel is dolgoztiik, de a
nélkül, hogy a régi lajstromból kitörölték volna. így jöttünk nyomára,
hogy a szétszedett kötetből kiemelt eredeti Szainosközy-iratok 272«.
sz. alatt lettek beosztva és az említett czimjegyzék II. részének 354.
lapján is ekként felemlítve : Fraynientum collecfionis
Szamosközyanae. Aa. 1590—1608. E kötetben a 282. lapon elvégre
csakugyan meglaláltuk SzAMosKözvnek Gálíi .lánosról. Báthory
Zsigmond 1593 márczius 8-án megöletett nevelőjéről és
udvarmesteréről szóló érdekes följegyzését. A felerészben kitorlött
emlék hasonmását a mellékelt 17. sz. ábrán közöljük. Mivel az
eredeti szöveg halványabb tintával irott és már ki is fakult sorait a
szerző sötétebb tintával" törölte ki. gyakorlott szemű palaeographus
a megsemmisiiltnek vélt kényes természetű szövegrészeket is
kibetűzheti.' Ez az árnyalat a hasonmáson egészen veszendőbe
ment. A mi olvasásunk, melyet a hasonmással ellenőrizni nem lehet,
egész terjedelmében így Jiaugzik : ' .Nekem l'VjftnpATAKY LAs/.i.ó és
Jakibovich Emil iu. nemzeti mii/eiinii kolleiráim voltak szívesek
segíteni.
The text on this page is estimated to be only 7.31%
accurate

XII. melléklet. J^/L ryiüYzLut^^ ^^^, \Oih fed /^^^;

ddcihc^ m^^f!!^' J/ y-jtó pocUn^Yá. rriUHc fa./n^ ,^^ (e) n^'hc^
i/l? ftt A/' Ya ra TOa^c Á ^-/^A Ué:fV&77€) ^ 'O/^h 'I r>r^^
jx^>nc >-!*» ^f.il©^0f0Ü.)f lemfK^tL '/^OfOAe^, ^mc ei^'am
/hiilHí^h' 4^^€ r>am^ ^aát<, Sc;l;u^ m£^ %Al\-m. (^^^AXXnA
^h^. iUtf.tri-r Szamosközynek Rudolf császár ellen irott verse.
Sebestyén ; A Mngyor RovAsirís Hiteles Emlékei.
 SZAMOSKÖZY ISTVÁN R0VASTRÁ80S EMLÉKEI 8Ö
Bezterczere irt volt Lengéi király titkon, hogy GYÁLFINAK el | wssék
az fejet, ezért hogy azzal kérkedett volna, hogy BÁTORI ]
ZSIDMONDNAK AZ ANNIÁVAL ' (törölve : az annyawal hált) volna.
(Törölvt-: Kendi István ugy beszélle hogy . . . forti vxori debitam |
reddere (?) GYÁLFIN" his dixerit ASZONIODIS • FEL • TARTANÁ •
ÉNNEKEM,^ | es oztan feleségének (?) adata volna ki.) Kz az 1587-
re vonatkozó följegyzés azért fontos, mert a flórenczi köny\Töl szóló
1593-iki szöveg előtt keletkezett. Fontos továbbá azért is, mert
Telegdi 1598-ban irott Rudimentáját megelőzte. íme tehát az. a ki a
flórenczi könyv sorvezetéséről és a rovásirás jellemző
összevonásairól nyilatkozott, az nagyon jól tudta, hogy a rovásirás
betűi jobbról balra fordulva ugyanilyen irányban fejlödnek sorokká és
hogy alkalomadtán 2 3 betű is egygyé tömörül. Arról azonban már
nem volt tudomása, hogy van egy külön «/.- jegy, melyet a -nah
ragban módjában lett volna kétszer alkalmazni. 17. Szanio.skü/.y
lovásiiá.sos .-^zovejje. A Rudolf császárra irott latin vers eredeti
ffigalmazványát a — . sz. külön mellékleten mutatjuk be
olvasóinknak. Midőn hibáiianul megfejtett szövegét újra bemutatjuk,
előre tudnunk kell, hogy csak a czíni van jobbról balra irva. A vers
szövegében a rovásirásos szavak már alkalmnzkodtak a balról jobbra
irott latin szöveg sorvezetéséhez. In . RoDOLFVM . Caesarem.
Impérium per te capit inerementa RODOLFE, Hinc etiam Augusti
nobile nomen habes. Scilicet auxisti BELLIS . FVRIALIBVS orbem,
Auxisti populos PESTÉ . KRVOKE . FABE . Implesíi Vngaricas DIRIS .
PRAEDONIBVS . ORAS . Dacia PES'tIFERO . TOTA . LATRONE .
SKATET . Nescio tot populos quae rerum copia ditet, Hoc scio Prága
tua quod bene ereseit ope. Quod foris hauritur, FOETVRA .
DOVESTIKA' . supplet, Pensas DEGLVPTO bellica damna PENE. '
,Bocskay István Báthnri Zsisrmondnak avunkuliisa, azaz Bátliori
Zsigmond anyjának bátyja, mert Bocskav Erzsébet volt Zsigmond
anyja, Bocskay István nénje." Szamosközy történeti maradványai,
32-1. 1. ' Az AL összerovásában az A jobbra, vagyis visszafelé van
fordítva. ' Jobbról balra irott rész lévén, a sor vége az ASZÓN szó
előtt van. * Szamosközy a szövegben és a lapszélen DtlMESTlK-A. ra
javította. Az ,M jegyet a szövegben azért irta V-nek, mert a rovásirás
betűsorának V jegye teljesen egyezik a latin .M betíivel. Sebestyén:
A Magyar Ro%ásirás Hiteles Kmlékei. ■■■ 
The text on this page is estimated to be only 28.21%
accurate

90 A MAOYAR UOVASIRÁH lilTKWÍS RMI.RKRl Nam tot

TINDÁRIDAS, tot PARUOS . CAESARIONES, Et tot GLANDIUORAS
continet aula LVPAS. Quot neque multifidus variatur cornibus Ister,
Nec tot dives aquis cornua Nilus habét. Perge RODOLFE . NOTHIS
laté SOBOLESCERE natis, Ne desid laudi matéria ampla tuae.
{Magyarul IIkdkv Tivadai; koUegúin fordítí'isa szerint: Rudolf
császárra. A császárságnak növelése, Rudolf, :i te inü^''''' Elte az
Augustiis büszke nevét nyered el. Tndni 'Ilik növeled birodalmad
vészleli haddal S Ínség, vér, dögvész által a népedet is. A magyarok
földjét ellepted beste gazokkal S döf/letís rablók rejteke Dáczia most.
Nem tudom, ily sokaság a javakból mennyit emészt fVil. Ámde
tndom, Prágád gazdagítod pazarnl. ■ Otthoni fajtádat gyarapítani,
szerte harácsolsz, S mind, ami bőrt lenyúzol, sarcz fejibcn fizeted.
Merthogy az udvarodon császárfiú, Tindaridáknak Serge, meg élődő
szajha is annyi henyél. Nincs a sok ágba folyó Isternek ilyen sok az
ága. Bővizű Nihis se ágazik annyi felé. Uczczti, Rudolf gi/arapits csak
o fatlyak kedvire minket. Büszke dicsőségnek hogy sose légy
szükibcn.) E latin költoniény hangja nem szorul mentségre, ha
tudjuk, hogy az elveszettnek vélt ország régi udvari történetirója irta.
Benne az elbúsult magyar a temetésre megkondított harang szavával
búgatja a császárt korholó distichonokat. Es a hódítóval perbe szálló
szilaj harag és zabolátlan gyűlölet oly szörnyű szavakkal
tolniácsoltatja magát, hogy tőlük megdöbbenve, a szerző — latin
szövegnél jól meg sem gondolva a dolgot — rovásirásos betűkbe
burkolta őket. Így támadt .i/.táu egy csodálatos irodalmi endékünk:
magyar lélektől izzó rovásirásos latin költeniénv.
 HATODIK FEJEZET. TELEGDI JÁNOS RUDIMENTÁJA Í598-
BÓL. I. Könyvészeti eligazodás. TEi.Rr.Di János nevét a magyar
tiKloiiiáiiy történele szániúra esiyetlcn műve, a kéziratl)aii maradt
Rudimentn őrizte mejí. Minden (ígyéb adaléií hián a szerző
személyére vonatkozólag művét kell vallatóra fognunk/ Ebből tudjuk
meg, hogy pár levélre terjedő művecskéjét elkészülte után
bemutattíi Baranyai Decsi .lÁNosnak. a nuirosvásárhelyi református
főiskola híres tanárának. E férfiú irta aztán 1598. niárcz. ő-ki kelttel
azt a levelet, a melyet Tki.koi)! műve előtt szintén ki akart
nyomatni.^ Vele kiváutii igazolni, hogy műve kiadására a
megkérdezett tudós bátorította, sőt még ..segítségére is volt ebben".
Ezzel igazolta volna továbbá, hogy a könyvecske tartalnuit méltó
dolog lesz itthon az iskolákban tanítani, határainkon túl pedig mind
ama kiilföhli nemzet_'kkel is megismertetni, a melyek még nem
tudják, hogy szkitha oseiuktöl az övéknél jóval régibb és
tökéletesebb, könnyen megtanulható és rovásra is róható nemzeti
irást örökoltiink. A tájékoztatónak szánt levél érintett állításaiból első
pillanatra két fontos dohtg látszik kibontakfizni. Először az, hogy a
tudós marosvásárhelyi tanár TKi-KODiben esetleg egyik tanítványát
gyámolította, másodszor pedig az, hogy a kiadásra elkészített
művecske meg is jelent. A tüzetesebb vizsgálat azonban a látszatnak
éppen az ellenkezőjét fogja bebizonyítani. ' Jerney János ezt írja róla
: .Teloffdi János, korának tamilt és najíjtekintetíí fia, Telegdi Miklós
pécsi püspök s a.7. eszterjifomi érsekséj; helyettesének rokona, szül.
1574 ben. Az egyházi hivatalokban mint esztergomi nagyprépost,
lG08-ban már briznai, később nagj-váradi és nitrai püspök, végre
1624-ben mint kalocsai érsek tündöklött ; meghalt 1647-ben. E
Rudimentákat 24 éves korában, tehát hihetökép tanulás végett
külföldöu jártakor (Leydenben) nyomata'". (Tudománytár. Uj foly.
VIII. köt. 1840. Értekezések, VIII. sz. Közlemények a hún-scilha
belükkél irott Turőcz vármegyei réf/iségről 110. 1. jegyz.) — Szabó
Károly erre ezt a helyes megjegyzést tette : ,Ezen állitás irányában
némi kétkedést támasztott bennem már maga a nyomtatási hely,
Leyden, melynek ekkor virágzott református akadémiáján a
katholikus püspök rokona alig tanulhatott. Kétkedésemet még inkább
emeli Baranyai Decsi Jánosnak Telegdihez intézett s annak munkája
előtt megjelent levele, melyből kitűnik, hogy Telegdi nem sokkal
munkája kiadása előtt, az ekkor Marosvásárhelyt lakott Decsivel
találkozott, őt ez ügyben megkérdezte s ennek buzdító tanácsára
nyomatta aztán ki munkáját Leydenben, hol hihetőleg mint tanuló
tartózkodott; bajos ugyanis fölteiniünk, hogy a pécsi püspök rokona
a távol M. -Vásárhelyt lakó református Decsivel bizodalmas
viszonyban állott, s ha a munkáját ki akarja adni, épen a leydeni
njomdához fordult volua. Decsi levelének végső szavai: Deus . . . vos
nobiscum ac cum tota ecclcsia orthodoxa conservet, ex animo precor
— szerintem világos bizonyságai annak, hogy Telegdinek
reformátusnak kellett lenni, miután tudjuk, hogy az orthodoxa
ccclesián az akkori refonnátusok csak saját egyházukat értették
Mindezek alapján bizonyosnak tartom, hogy a székely alphabet
kiadója nem egy személy a hasonnevű kalocsai érsekkel, s azt
hiszem, aligha csalódom, ha őt az Erdélyben máig is birtokos Telegdi
családból vahniak gyanítom." (Budapesti Szemle. Új foly. V- köt.
1866. A régi hiín-székely irásrúl 123. 1. jegyz.) - BoD Péter 1766-ban
kiadott Magyar Athenás-a előszavában egész terjedelmében közölte
Baranyai Decsi levelét. E müve toldalékában pedig csak annyit tudott
a főszövegben meg sem említett szerzőről mondani : „Telegdi J.ÍN03
előttem arr()l esméretes, hogy a régi székely vagy szithiai betökröl
irt egy könyvecskét Rudimenta nevezettel a X\'l. száznak vége felé.
(„ToUózás és Igazítás" 359. I.) 12'
The text on this page is estimated to be only 27.33%
accurate

92 A MAGYAR ROVÁSÍRÁS HITIÍI.RS KMI,KKRI A

Rudime.nla niagTar példiunak Írásmódja a XVT. s/.ázad végón
fennállott szabályoklioz kivan alkalmazkodni. E törekvés daczára
néha mégis régies nyomok merülnek fel, máskor pedig az újabb
szabályok érvényesítésében történnek botlások. Nyilván azért, mert
a szerző ir)98. körül már régi ember volt. így válik érthetővé, hogy a
Rndimenia nem a székely rovásírás régi emlékeinek és nem a régi
irás mibenléteiének tanulmányozása eredményéül jött létre, hanem
létrejött abból, a mit egy rovásíráshoz még úgy-ahogy értő derék
székely a már-már teljesen elfelejtett „szkitha örökség" megmentése
és fölelevenítése czéljából legjobb tudása szerint leirt, üregemberre
valló fogyatékosságait alább kell részleteznünk. Itt csak azt említjük
meg, hogy a rovásírás ÁBCzéjében mindig Írásról beszél. A rovás
lehetőségét csak Baranyai Decsi János levele említi meg. Ennek lett
aztán következménye az, hogy a mű másolói a rovott jegyek formáit
a tollal való kísérletezéssel egészen eltorzították ; valamint ennek
volt végzetes következménye az is, hogy a mindent Írásnak tekintő
későbbi érdeklődők a rovott régi emlékek figyelembevételét és
megmentését egészen elhanyagolták. A Biidimmta megjelenésének
ügye szintén tévedésekre adott okot. Noha egyetlen nyomtatott
példánya sem ismeretes, irodalmunkban a legújabb 'dőkig mégis
tartotta magát az a hit, hogy 1598ban Leidenben csakugyan
megjelent. E tévedés forrása — a hogy ezt legújabban
megállapítanom sikerült' — Wallaszky Pál Conspectvs reipvblicae
litterariae in Hvngaria ab initiis ad nostra rsqre tempóra delineatvs
czímű Pozsonyban és Lipcsében 1 785-ben, másodszor pedig Budán
1808-ban megjelent latin nyelvű irodalomtörténete volt. Az
időrendben feltüntetett forrásmüvek szerzőiről szóló lievezető fejezet
elején ugyanis ez olvasható: „1. Est priinus omnium Joannes Telegdi,
\ ir ernditus, qui seripsit schediasnia inscriptum : liiidimenta priscae
Hunnorum Imguae, labenti secido XVI. Exile illud est, quatuor
plagulis coustans, dedicatum Conrado Dieterico, quod se possi(Icre,
celebr. Godofredus Schwarcz liberalitate Chr. l'rid. Ayrmanni histor. in
Academia Giesensi conilam professoris, ex bibliotheca D. Maii
iunioris. profitetur in Initiis Rcligionis Christianae, inter Hu7igaros,
l'cchsiae Orientali adserüs. Halae, 1740 §. 66. pag. 77. non minus
cel. Dániel Cornides, testantur. Nnm opusculum id typis in publicum
l)rodierit, pro certo affirmare non possum : Schwarczianum certe
illud W. 8. exemplar fűit. At verő milii ita videtur. Eruditi Eipsienses in
recensione operis Beliani, eiusdem argumenti, infra producendi,^
similis faciunt mentionem his verbis : ()|)erae pretinm forte fecisset
cl. anctor, si tractatum Lugduni Batavor. 1598 in 8 editum, quem non
vidisse videtur, in consilium adhibuisset. Et sane favet chronologia.
Nani Decius Barovius litteras ad Telegdium, de tractatu hoc scriptas
dedit 5. Mártii Anno 1598 e foro Siniloruni, quas infra producemus.^
Saltim editionem hanc oportet esse rarissinuim, cum IS, Baraiivai '
Megjelent-e, Telegdi Rudimentája Liudniben '< Etlinographia 1915.
\'I. tüz. • Syntagna Institvtionvm Ivris Imperialis ac Vngarici, qvatvor
perspicvis qvaestionvm ac. responsionvni librifi rompriihfnsvm, opera
et stvdio .Joannis Dkcm Barovii. Anno Salutin 15.')3. Impressum
Claudiopoli Transylvaniae. tgpis Heltanis v'/.mü 4-ríKi, 667 lap
tcijedeliiiíi míívének ama teljes példányában, mely a nianisvásárlielyi
rel". (Víllcifium kiinyvtárában öri/.tctik, a Praefatio utáni levélen a
szpry.önek itt bemutatott faiiiets'/.ctíí képe következik. Alatta ez a
nyomtatott sor olvasható : „Vera effiijries .loaiinis Decii Baronii". Mi a
képet Ivoncz Jijzski' : .4 marosvásárhehji evang. reform, kollégium
története. (Különlenyomat a Kollégium 188:!— 1888. iskolai
Értesitöiböl.) Marosvásárlielytt, 1889. 26. lapjának melléklete után
közöljük. ' Teleodi után Bél a 8-ik ismertetett szerző. * Idézett müve
első részének De littcratura hunnu scgthifn r/imii rls/i t'i'ji/ri('lifn a
levél szüveifét Bou Magyar .\lheiiUHH nyomán egész terjedelmében
közli. (1. és .")ü. I.)
 TELEODI JÁNOS RUIUMENT.ÁJA 93 in Hungária sit visa
neinini".' {Magyarul: Mindenek között első Telegdi János, a tudós
férfiú, ki a következő niűvecskét irta a XVI. század végén :
Rudimenta priscae Hunnorum Lin/juae. A kis terjedelmű holmiról,
mely négy levélből áll s Dietericus Konrádnak van ajánlva, a híres
Schwarcz Godofréd Initiis Edigiunis etc. czímű munkájában azt állítja,
hogy Ayrmann Chr. Fr. történetirónak, a giesseni akadémia egykori
tanárának szívességéből folyólag az ifj. Mai könyvtárából
megszerezte s ugyanezt igazolja a nagyhíríí Cornides Dániel is. Hogy
e müvecske nyomtatásban csakugyan megjelent-e, biztosan nem
állíthatom ; Schwarczé azonban kétségtelenül irott példány volt.
Nekem legalább ez a véleményem. A lipcsei tudósok Bél ugyanilyen
tartalmú, alább megemlítendő munkájának bírálatában
hasonlóképpen megemlékeznek róla e szavakkal : Érdi-mes dolgot
végzett volna a derék szerző, ha az 1598-ban Leydenben 8-adrétű
formában megjelent dolgozatot, a melyet — úgylátszik — nem látott,
figyelemre méltatta volna. Mert az időpont csakugyan talál. Hiszen
Baranyai Decsi János ezen dolgozatról szóló, Telegdihez intézett
levelét, melyet alább közölni fogunk, 1598. évi márczius 5-én
Marosvásárhelyről keltezte. E kiadásnak mindenesetre igen ritkának
kell lenni, mert Magyarországon még senki sem látta.) Wallaszkv
idejében még niinder olvasója tudta, hogy a lipcsei tudósok kritikái
az európai tekintélyű Acta Eruditorum, quae Lipsiae pid)licantur
pótköteteiben, a Supplementákhan jelentek meg. Némi utánjárással
tehát meg lehetett volna még azt is utólag állapítani, hogy Bél
Mátyás De vetere literatvra hvnno-scythica exercitatio czímű 1718-
ban Lipcsében megjelent művét az Adorum Eruditorum Supplementa
1718 — 1721. évi VIT. kötetének Hl. füzetében bírálták meg. De
arra, hogy valaki a gömöri magányában, Jolsván dolgozó derék
vidéki tudósunk idézetét ellenőrizze, senki sem gondolt. Az irodalmi
köztudatba zavartalanul befészkelte magát az, hogy Telegdi műve
Leydenben csakugyan megjelent, de utóbb annyira elkallódott, hogy
egyetlen példányát sem tudjuk a hazai és külföldi könyvtárakban
előkeríteni. Midőn .Ferney Jánok a magyar rovásírás régi
irodalmának könyvészeti adalékait összeállította, a sorrendet ekként
kezdte meg : ..Telegdi Joan. Rudimenta })riscae hunnorum linguae.
brevibus quaestionibus et responsionihiis coniprehensa, cum
praefacione Epistolari Joannis Decii Barovii ad Telegdium. 1598.
Kézirat. Nyomtatásban is megjelent a 4 lapnyi munkácska (Lugduni
Batav. 1598. in 8-vo) de már csak irva találtatik, jelesen gróf
Telekyek, a nemzeti múzeum könyvtárában s egyebütt". E
megállapítás első latin részét, a Baranyai Dbcsi levelét is említő latin
czímet. Gróf Teleki Sámuel könyvtárának katalógusa hozta
forgalomba.' A többi Wallaszky fentebb idézett szövegéből való. A
későbbi kutatók már Jernev szövegét olvasták és idézték. Ez volt
forrása a magyar bibliographia mesterének, Szabó KÁROLvnak is, a
ki Jrrnby kélnyelvű keverék-szövegét akként egységesítette, hogy a
latin czímet latin nyelvű könyvészeti adatokkal egészítette ki.
Szerinte a titokzatos szerző „mint tanuló, külföldön jáiTán, egy igen
érdekes munkácskát adott ki Leydenben, e czíni alatt : Johannis
Telegdi Rudimenta priscae Hunnorum lingvae etc , . , . ad Telegdium.
Lugdini Batavorum, 1598, 4-r.''^ Jellemző, hogy Jerney 8-rétjét itt 4-
réti'e kijavítva találjuk. Njilván azért, mert a TelekikönjTTtár
katalógusának évszáma után szintén 4-es szám olvasható. Ez
azonban nem a leideni nyomtatvány, hanem a Teleki-könyvtár
kéziratának 4-rétjét jelenti. Arra, hogy ebben a főfontosságú
könyvészeti kérdésben Wali.akzky forrását is ellenőrizni kell, Jernry
óta nem gondolt senki. Vagy ha gondolt is, nem tudott nyomára
jönni, hogy a leideni adatot Jerney honnan vette. A mint
tarlózásaimban rábukkantam, nyomban felkutattam a Bél Mátyás
könyvéről szóló lipcsei kritikát, a melyben ámulatomra Wallaszky
fenti idézete helyett ezt a szöveget találtam : „Ceterum operae
pretium forte fecisset Cl. Auctor si Bonav. Vulcanii libellum de literis
et lingua Getarum sive Gotharam. Lugd. B. 1397, S cditum, quem
non vidisse videtur, in consilium adhibuisset".''' Szóval Bél
MÁTYÁsnak Vulcanius Bonaventura gót betűkről és gót nyelvről szóló
Leidenben 1597-ben kinyomatott kis 8-rétű könyvét kellett volna
tanulmányozni. Telegdi könyvéről a ' Az elsö és második kiad. 1 — 2.
1. s Tudománytár, id. köt. 109. 1. ' Bibliotheca Samuelis com. Teleki
de Szék. Pars. III. Bécs, 1811. 2.í6. 1. (Teljes szövege : ,Telegdi
(.lo.) Elementa lit. veterum Hunnorum, .seu priscae Hunnorum
lin<;uac rudimenta, brevibus quaestionibus et responsionibus
comprehensa, cum Praef. Epistolari Jo. Decii Baronii ad Telegdium.
1598. 4. MS.") * Budapesti Szemle, id. köt. 122. 1. ^ Acloruin
Eruditorum Sxpplemcnta, \\\. kíjt. III. fiiz. 137. 1.
The text on this page is estimated to be only 29.55%
accurate

94 A MAOYAR ROVÁSIRÁB HITF.NKS EMI.KKKI lipcsei

tudósok seinniil sciii liidtaii. Koss/.iil idézett kntikájiiklja ezt a
vonatktizást valami iiindtin. valami végzetes tévedés, vagy félreértés
árán Wallaszky keverte l)ele. A leideni nyomtatvány felkutatásának
százesztendős meddő niiiiikájábói a legnagyobb és a legterliesebb
rész — sajnos - nekem jutott. A Riulimcnta külföldi másolatainak
kutatása közben ugyanis mindig figyelemmel voltam az esetleg
lappangó nyomtatott példányára. Hosszú és fáradságos utánjárással
és a megkérdezett európai könyvtárak tudós igazgatóságainak
hathatós támogatásával sikerült megállapítanom, hogy Tei,egdi
János e latin nyelvű művét a következő nyugat-európai nagy
könyvtárak egyáltalán nem ismerik : Hollandiában a leideni, utriíchti.
groningeni egyetemi és a hágai királyi könyvtár, a londoni British
Múzeum könyvtára, a párisi Bibliothéque Nationale ; Bdf/iumhan a
brüsseli Bibliothéque Royale, a haarlemi városi, a genti városi és
egyetemi, a lüttichi városi könyvtár ; Dániában a kopenhágai királyi
és egyetemi könyvtárak ; Svájczban a baseli egyetemi s a zürichi
városi könyvtár ; Németor szagban a berlini királyi könyvtár, a
müncheni udvari és állami könyvtár, a stuttgarti és düsseldorfi királyi
országos könyvtár, a karlsruhei udvari, a wolfenbiitteli és gothai
berezegi könyvtár, a hannoveri királyi és tartományi könyvtár, a
königsbergi és a boroszlói királyi és egyetemi könyvtár, a majna-
frankfurti, augsburgi, nürnbergi, ulmi és lübecki városi könyvtár, a
lipcsei, heidelbergi, bonni, hallei, göttingai és rostocki egyetemi
könyvtár: Ausztriában a bécsi udvari és egyetemi könyvtár, a krakk(ii
Jagelló-könyvtár, a prágai és gráczi egyetemi könyvtár.' E kutatások
folyamán Tklkoüi művének két németországi másolata elvégre mégis
előkerült, isikerült megtalálnom a felfedezése után ismét eltűnt
értékes giesseni másolatot és a g-iesseni után készült ismeretlen
hamburgi másolatot. Az első sem közvetlenül TKr.Kfiin kéziiata
nyomán készült ugyan, de megállapítható, hogy a lemásolt példány
csak 15 — 16 évvel volt íiatalaljb az eredetinél. Ha tehát tekintetbe
vesszük azt, hogy a marosvásárhelyi másolat csonka szövegéből a
rovásirásos példák egészen hiányzanak s hogy csonka szövege is
átdolgozottnak bizonyult, akkor a giesseni másolatot kell ama fontos
kútfőnek tekintetünk, a mely számunkra Telegdi Ixudimenláját a
maga teljességében ínegmeui ette. A giesseni másolat. A giesseni
egytstemi könyvtár kézirati példányáról 8cii\vautz Godokuku
hazánkfia szerzett először tudomást s ugyanő 1739-ben Ch. K.
.Vyrman.n könyvtárigazgató szívességéből a kézirat másolatát is
megszerezte." E másolat 17()4-ben Dobai Székely Sámuel birtokába
jutott. Ezt leírta Cornides Dániel, az övét pedig Luaossv József
másolta le. A M. Tud Akadémia cs a Jl. Nemzeti Múzeum másolatai
már LuoossY példánya után készültek. Amazt Toluy Feren-cz KSiil-
ben íratta le Rin(í ADORjÁNiial. ezt pedig Késő E.nsel Sándor írta le.
Mivel a másolatok szövegéből megállapítható, hogy a giesseni
példány már másodkézből származott, az újabb kutatások komoly
feladatává lett, hogy a hatodkézböl származó két Itudapesti
másolatot mellőzve, a gíesserú forrást hozzáférhetővé tegyék. Midőn
a giesseni egyetemi könyvtárban a másolatok eredetije után
kérdezősködtem, azt a választ kaptam, hogy ott a Schwartz-féle
másolat eredetijének nyoma veszett, üe e megálla])ítással szemben
még mindig reményt nyújthatott az a körülmény, hogy 1. Val. Adrián
l,S40-ben megjelent katalógusa a gyüjtelékes kötetek kéziratait
külön czímek szerint nem sorolja fel. Miken- kiderült, hogy a nyugat-
európai és közép-európai nagy könyvtárak közt csak a hamburgi
városi könyvtárnak van Telegdi-másolata ; mikor kiderült továbbá az
is, hogy ez a másolat sem azonos azzal, a melyet 1789-ben
Schwautz Godokréd számára lemásoltak: a giesseni könyvtár
igazgatóságának megküldtem azt a ni/i'tcmct. a mclybm a haniiinri^i
másolatot ' SBBKSTYfcN : Telegdi János 1598-iki Budimcniájának
haniliunj) cs iiKirof^rdsurlirh/i miisDiald. M:\í:\:u Kniiyvszemle, Üj
foly. 1003. XI. köt. L'47. 1. (A különlenyomatliiin 12. 1.) — U. a. :
Rovás és rovásirds, 203. s köv. 1. iKtim frraphia, 1904. 256. 1.) '
ScHWABTZ G. : Inilia religionis Christianac intcr Hmujaros ccrlcsiar
orioilnli udi't'Hn llnlc Maydoh. 1T40. 77. I.
 TBLEGDl JÁNOS EUD1.MENT.4jA 95 tüzetesen
ismertettem.* E füzet hasonmásai segítségével sikerült aztán a XIII.
szánni gyüjtelékes kötetben Tblegdi művének keresett másolatát itt
ismét megtalálni.'' A rendelkezésünkre álló későbbi másolatokból már
megtudtuk, hogy a giesseni példány czímlapjának vallomása szerint
Telegdi müvét Dieterich Konrád ulmi siiperintendens számára egy
Szanchi M. László nevű magyar másolta le. Dieterich Konrád 1614-töl
1639-ben bekövetkezett haláláig volt ulmi superintendens. Ezt
megelőzőleg 1607-től 1614-ig theologiát tanított a giesseni
egyetemen s egyidejűleg a paedagngiuninak is igazgatója volt.
Nagyon valószínű, hogy a Szanchi M. László nevű magyar itt egyik
tanítványa volt^ s így a kézirat létrejötte Dieterich távozása idejére,
vagjás 1614, tájára teendő. Az említett másolatokból továbbá
megállapítható, hogy a giesseni példány már nem lehetett Szanchi
eredeti kézirata Hiszen a czínilaphoz írott jegyzet Baudrandus M. A.
1695-ben megjelent földrajzi lexikonára és ennek nyomán az erdélyi
Toppeltinus Lörincz 1667-ben kiadott Origines ef. occasus
Transsylvanorum czímű művére utal. Nem leiiet a magyar másoló
kézirata azért sem, mert a czímlapon éppen a magyar másoló neve
van elvétve, a czíiiilap jegyzetében pedig a magyar másoló semmi
esetre sem mondhatná, hogy az ő anyanyelvén nevezik a
székelyeket németül ,Zeckler''-nek. A giesseni XIII. sz. gyüjtelékes
kötetről már Adrián katalógusa jelzi, hogy a Jlai-köuyvtárból való s
hogy Mai S. H. filológiai iratgyüjteményét foglalja magában. A kötet
tartalma még azt is elárulja, hogj' tulajdonosa nem Idősb Mai J.ános
Henrik, a giesseni egyetem 1688-tól tanító s 1719-beu elhunyt
theologiai tanára, hanem az a keleti kéziratokat gyűjtő Ifj.\bb Mai
János Henrik volt, a ki ugyanitt 1709 óta görög nyelvet tanított. Mivel
e tanszéken utóda volt Dietericus Konrád superintendens
iinokaöcscsének, az 1650-töl lG69-ig Giessenben tartózkodó
Diktkricus János KoNRÁunak, mint gyűjtő könnyen értesülhetett
arról, hogy elődje hagyatékában egy lemásolásra érdemes, exotikus
emlék van. Mivel tehát a hamburgi másolat az Ifjabb Mai példánya
után 1714-ben készült, a késői giesseni példánynak 1709 és 1714
közt kellett létrejönni. A szerencsésen megkerült giesseni kézirat
ezímlanját és TKLECDitől származó rovásirásos részeit XIII — XVIII.
sz. némileg kisebbített méretű hasonmásainkon mutatjuk be
olvasóinknak. A Rudimciitának Baranyai Decsi levelével kiegészített
latin szövegét, a rovásirásos részek megfejtését és a latin szöveg
magyar fordítását egész terjedelemben adjuk, a mint következik : '
Sebestyén : Telegdi János Rudinicntájthiak hamburgi és
maiosmsárheh/i kézirata. IIuszoiKífjy szövcí; közé nyomott ábrával.
Budapest. 19Ü3. (Különlenyomat a Magyar Könyvszemle, új foly.
190;!. XI. köt. 247 — 280. I.) - Adbian : Catalogus cndicuni
manuscriploruni Bihlinlhecae Academitae O'iessensis. Francofnrti ad
Mocmini, 1840. 5. I. iiiy szerepelteti a jelzi'tt gyiijteléke.'< kötetet :
^No. Xlll. Cortex chartaceus saec. XVIII folioriun 317., iiuonmi plura
vacna suiit. Continetur : lo. H. Maii jun. Colledanea philologica. E
bibliothcca Maiana.) — Itt emiitjük nicfí, lii'ííy ^ gyüjtelékes kötetnek
következő tartalma van : I. írókról szóló latin nyelvű jegyzetek, elöl
betűrendes mutatóval. 1 — 229. 1. — II. Latin nyelvű jej;yzetek a
görö^ philosophia köréből 231 — 293. 1. — III. Göröjí etymologiai
kísérletek latin nyelven. (A ^ —
 96 A MAGYAR ROvASIKAk HITEIíKS EMLÉKEI RVDIMENTA
Priscae HVNNORUM linguae breuibus quaestionibus ac
responsionibus | comprehensa | ■ opera et studio lOANNIS
THELEGDI. Nunc in gratiam Reu. ac CLarissimi CONR. DIETERICI SS.
Theol. D. Ecclesiarum Vlmanarum | Superintendentis | descripta per
Ladislaum M. Szanchii Vngarum. NB. Hunnorum et Siculorum lingua
hic intelligitur, qua vtuntur populi quidam Transsyluaniae, de quibus
ita Micbael Antonius Baudrandus in Lexico Geographico ; Siculi
populi sünt Transyluaniae regionis, qui in patria lingua Székhely
dicuntur, Dacice Zeckeli (nostra lingua ^ícfÍPi) a sedium 1. districtus
occupatione, quod post primorum Hunnorum eruptionem, pulsis e
Panonia Scythis, " quaedam ipsorum pars in extremum Transyluaniae
angulum confugit, quem etiam hodie tenent ; vnde Siculi orta est
dictio, teste Laurentio Topeltino Transyluano etc. * Conf. y.osim. IV.
20. p. 386. s. (Kcsöl)bi f'olytatá.s). Multa de his Siculis in Nicol. Otahi
AUila, inserto Konfiitit rebus Vngaricis pag. 135. s. j 440. loannes
Decius Baronius loanni Thelegdio S(alutem) P(lurimam) D(icit).
Quum nuper mihi exhibuisses litteraturam tuam Scyticam, et an
dignam publicatione eam iudicarem interrogasses ; non solum
honestos hac in re conatus tuos laudaui, sed etiam, vt [Magijarul: A
HUNOK r(\í;i nyelvének ELEMEI. Rövid krrdrsekbeii és feleletekben
összefoglalva irta THELEfíDl JÁNOS. Most pedi^' főtisztelendő és naj-
y tekintetű DIETERICUS KONR.\DNAK, a szent hittudoinányok
dokfitrának és az ulnii egyliáz superintendenséiiek lemásolta Szanthi
M. László magyar. Jegyzet. Itt a iiiiiinok és székelyek nyelve
értetődik, melyet Erdély némely népei használnak, s melyről
Baudrandus Mihály Antal így ír a Geográfiai Le.\iconl)an : A
székelyek az erdélyi tájak népei, kiket anyanyelvükön Szekhcly-
eknc^ neveznek. Dákul: Zeekeli-nek (a mi nyelvünkön ^''rflfiiiek) a
kerület székeinek foglalásáért, mert a Iiimnok első kitörése után,
kiűzvén Pannoniéból a szkithákat.' ezeknek egy része Erdély
legszélső szögébe menekült, iiielyc^t még ma is birtokukban
tartanak ; innen származik a „székely" elnevezés, az erdélyi
Topeltinus !>örincz tanúsága szerint. Baranyai Decsi János Thelegdi
Jánosnak minden jót kivan. Midőn nekem a nüiiap scyta át)éczédel
átnyújtottad és megkérdezted. iMi'ltonak tartaiiáni e a közzétételre,
nemcsak ez ügyben kifejtett tiszteletre méltó törekvéseidet
dicsértem, hanem azon munkálkodtam, hogy niiiiamar közrebocsásd,
és segítségedre is voltam ei)ben. Nem kételkedem ugyan, hogy
sokak előtt kicsinyesnek és gyerniekiesnek látszik az időt ezen betűk
terjesztésével és tanulásával tölteni: én mégis teljesen ellenkező
véleményen vagyok és a dolgot méltónak tartom arra, hogy ne csak
a mi népünk, hanem a külföldi nemzetek is megisnuM'jék. Először is,
mert lia minden egyéb okoskodás cserben hagyna bennünket,
magukból ezen iratokb()l bizonyosan megállapíthatnók, hogy a
magyar nép sokkal régebbi és azon kelet-ázsiai scytáktól származik,
a kikről azt olvassuk, hogy Cyrust, Dariust és más igen nagy hatalmú
uralkodókat is legyőzték. Mert, miként a iiéberek, syrek. ' V. ö.
Z08IM. IV. k. ;j8(i. 1. Sok van qzen s/rkiOviknil diAii Miki.hs:
Allilájábiin, idézve Bonkinics Ivi-niin \'ní;arir,anitn jiiiiak 135. (,
The text on this page is estimated to be only 21.00%
accurate

XIU. melléklet. hm-; cy^ ''^ ílTKC A giesseni másolat

czímlapja. Sebestyén : A Magyar Rovásírás Hiteles Emlékei.
The text on this page is estimated to be only 4.93%
accurate

XIV. melléklet. jíuU* ru/nx vtítnéu/r. i 5 ^ .5 r á ;i -^ íf '^ /

/^t^i«»v(~t, -- — — — » / iM^, -CAí^ e^, ai, ^ ^ íjf2.' í^/ ^f "^
tu^rzi^^ jijs^TL^ '?;:u^^«
The text on this page is estimated to be only 9.90%
accurate

XV. melléklet. / / L '^zrz^^'^'^'h '^^'^ Jr^rt L^y^JT^ f

p^, en. «^' ^ p,.^ .>--^. A Rudimenta második lapja.
The text on this page is estimated to be only 9.76%
accurate

XVI. melléklet. 1 i jt^^U Siadi M^sJ a/Oif^a^ i>-fctt.'^*.J

£<ü^«~/ÍM««Z/ö5|«^m^a*aí-^ **-^*-"W<>;, i '^ 1^ ^ .^ « « ^
^ ' SuMtut. ^^ étin . aiAe>i«/c»»MJ
The text on this page is estimated to be only 7.58%
accurate

XVII. melléklet. űkMtí aiwefn « pnA(i i*rntí nM/tú ng. Utam

LU>*a4 , -rt f,wi- i.'íí.rr-^" v/»Y*^' '"^ /'^í'^ f^ r^-^ ^
The text on this page is estimated to be only 20.43%
accurate

XVIII. melléklet. i^ I JióiyA^^^-^ y^íOJD x^AJc -fjAJyn

\.C:'Í^/l^ A Rudimenta szöveg-mutatványának második része.
Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.

More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge

connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.

Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and

personal growth every day!

textbookfull.com