Tartalom

Első fejezet:
Valahonnan... .............................................................................11

Második fejezet:
Ambíció... .......................................................................................... 37

Harmadik fejezet:
Valahová... ............................................................................ 61

Negyedik fejezet:
Értelem... ............................................................................... 81

A szerzőről ............................................................................................... 105

 Bevezetés

Nemrégiben volt szerencsém megnézni egy inspiráló dokumen-

tumfilmet, amelynek a címe Lassú sürgetés: Sir Laurens van der
Post utazása (Hasten Slowly: The Journey of Sir Laurens van der
Post). Sir Laurens rengeteg időt töltött a kalahári őslakosok között,
miközben egybegyűjtötte a történeteiket. Számomra az a rendkí-
vüli felismerése volt fontos, amely tulajdonképpen minden ember
lényegi vágyát foglalja össze pár sorban:

A Kalahári-sivatag őslakosai kétféle éhséget különböztetnek meg.

Van Nagy Éhség és van Kis Éhség.
A Kis Éhség ennivalót kér a gyomorba.
A Nagy Éhség azonban minden éhségnél nagyobb,
mert ez az éhezés az értelemre…

Tulajdonképpen az embereket az keseríti el a legjobban,

ha az életük értelmetlenségbe torkollik...
Nincs semmi rossz a boldogság keresésében,
a lélek nyugalma szempontjából azonban a boldogságon és
a boldogtalanságon túl
van valami sokkal fontosabb,
ez pedig az, hogy a dolgoknak értelme legyen.
Ha van értelme annak, amit teszel,
lényegtelen, közben boldog vagy-e, vagy szomorú.
Akkor elégedett vagy, mert a Szellemed nem magányos,
hanem tartozol valahová.

Sir Laurens van der Post–Mickey Lemle

Lassú sürgetés című filmjéből

7
 A vá ltá s

Erre utal olyan sokatmondóan a mondat, hogy „a Nagy Éhség

azonban minden éhségnél nagyobb, mert ez az éhezés az értelem-
re”. A váltás című könyv és a hozzá kapcsolódó film is meghívás,
hogy a céltalanságból az értelemmel és céllal teli élet felé indulj, és
kiderítsd, mit rejt számodra ez a folyamat.
Éveken keresztül azzal foglalkoztam, hogy embereket (beleértve
önmagamat is) segítettem a legmagasabb rendű képességeikhez és
lehetőségeikhez való hozzáféréshez. Immár hetvenedszer kerülöm
meg ebben az életemben a Napot, és ez idő alatt az egyetlen dolog,
ami teljesen világossá vált számomra, hogy mindnyájan azt akar-
juk, hogy az életünknek értelme és célja legyen. Ezzel a könyvvel
arra szeretnék rávilágítani, mire van szükség a megvilágosodott
tudatosság állapotának eléréséhez, ami aztán értelemmel és céllal
tölti meg az életünket.

A filmnek – amelyből ez a könyv készült – Az ambíciótól az érte-

lemig címet adtuk. Sokak számára azonban nem volt világos, mit
jelentenek ezek a szavak, és miről is szól a film. Úgy tűnik, ez a
némiképp félrevezető címadás azt sugallhatta, hogy valamelyik
előadásomat vagy annak egy részét filmesítettük meg.
A filmet felvezetésképpen először meghívott közönségnek
mutattuk be országszerte, és ennek során a rendezőnek és a produ-
cernek is beszéltem a címmel kapcsolatos vegyes érzéseimről. „Sze-
retem ezt a filmet, de ha változtathatnék rajta, másik címet adnék
neki. A váltás lenne a jó cím, mert ez a fogalom vonul végig a fil-
men, és éppen ez az, amit az embernek végre kell hajtania ahhoz,
hogy eljusson az ambíciótól az értelemig.” A legnagyobb örömömre
a rendező és a producer bizalmat szavaztak az ötletemnek, és a film
egy hét múlva – Az ambíciótól az értelemig alcímet is megtartva –
már A váltás címen futott.

8
 Bevezetés

Miközben azon elmélkedtem, hogyan foglaljam össze a film

lényegét a hozzá kapcsolódó könyvben, meditálni kezdtem, és a
mély meditáció elvezetett ahhoz a gondolathoz, hogy az írás során
az alcím szavait használjam rendezőelvként. Most ezt a könyvet
tartod a kezedben.
A felnőtt korba vezető dicsőséges emberi utazás során többször
is váltásra és átalakulásra kényszerülünk. Remélhetőleg túljutunk
a két kötelezőn, hogy aztán tudatosan érkezhessünk el azokhoz a
váltásokhoz, amelyek céllal töltik meg az életünket. De vajon mit
értek ez alatt?
Az első váltás a nemlétből a létezésbe vezet: a szellemből a
formába, a láthatatlanból a dolgok testi világába, a határokhoz és
az anyagba. Ezért is kapta az első fejezet a Valahonnan… címet.
A magam alázatos módján (holott bizonyára tökéletlen vagyok)
szavakat és mondatokat használva igyekszem megfogalmazni
a megfogalmazhatatlant, bár ezek inkább csak szimbólumként
működnek. Mégis, a láthatatlan Szellem világát illetően – ahonnan
mindannyian származunk, és ahová valamennyien visszatérünk –
erre jutottam.
A következő váltás szerintem a váltás a valamiről az ambícióra,
ezért a második fejezet az Ambíció… címet viseli. Ez az a szakasz,
amikor azonosítjuk magunkat az egóval, ami azonban ellentéte a
Szellemnek, a származási helyünknek. Ebben az összefüggésben az
ego a hamis önmagunk.
Lényegében ezt a két kötelező váltást tesszük meg az emberi
utazás során, és sokan közülünk úgy érkeznek el az utazás végé-
re, hogy csak ezen a két átalakuláson esnek át. Szomorú, de gyak-
ran az ambícióval ér véget az élet. A filmben és a könyvben is azt
vetem fel, hogy létezik még két lehetséges és mindnyájunk számára
elérhető váltás, és ha ezeket is teljesíteni tudjuk, nem a Sir Laurens
által emlegetett „értelmetlen élet” lesz a végállomás. Bármelyikünk

9
 A vá ltá s

dönthet úgy, hogy az ego vezérelte második váltást meghaladva

maga mögött hagyja a múltat.
A harmadik fejezet címe, a Valahová… azt fejezi ki, hogy az
elménkben megérkezünk egy helyre, ahol lehetőségünk van vissza-
fordulni a hamis önmagunktól, és visszaindulnunk a származásunk
irányába – oda, amit én a Formanélkülinek nevezek. Életünk utazásá-
nak ezen új szakaszában a Szellemhez térünk vissza, és beléphetünk
a láthatatlan Isteni birodalomba, amely átveszi az egodominancia
helyét. A létünk Forrása által táplált, értelemmel teli élet felé halad-
va egyre inkább képesek vagyunk megszelidíteni az egót.
A negyedik fejezetben leírt váltás az értelem. Amint magunk
mögött hagyjuk a hamis önmagunkat, és még a halál előtt vissza-
indulunk a Forráshoz új elvrendszert követve, átalakul az életünk.
Észrevesszük, hogy a Forrásra való váltásnak köszönhetően meg-
jelenő értelem fényében, az anyagi világ törvényei nem okvetle-
nül érvényesek – az életünket a teremtett csodák és a szinkronitás
jelenségei népesítik be. És ekkortól valóban az értelem határozza
meg a létezés minden egyes pillanatát.
Bár úgy tűnik, észleljük annak a két váltásnak a jelzéseit, ame-
lyek megszabadíthatnának az ego kényelmének illúziójától, renge-
teg életnek sajnos mégis az ego ambíciója a végső célja. A harmadik
váltásnál egy hátraarccal visszatérünk a Szellemhez, aztán a negye-
dik váltás során elérjük az értelemmel és céllal teli életet, ahol az
ambíció már a valódi önmagunk kiteljesítését szolgálja. A legna-
gyobb hivatásunkat teljesítjük be, amikor tudatosan megtesszük az
utat az ambíciótól az értelemig. Ezzel átalakítjuk a saját életünket, és
ráadásként a bolygónk sorsára is hatással lehetünk.

Szeretetem kísérjen az utadon!

Dr. Wayne W. Dyer
Maui, Hawaii

10
 Első fejezet

Valahonnan...
„És a ti testetek a lélek hárfája.
És rajtatok áll, hogy édes dallamot csaltok-e ki belőle,
vagy lármát.”

Kahlil Gibran: A Próféta

 A vá ltá s

Amióta csak az eszemet tudom, elmélkedő természetű voltam. Már

kisfiúként is olyan kérdéseket felvetve töprengtem az élet dolgairól,
amelyekre csak ritkán kaptam konkrét választ. Először akkor pró-
báltam megérteni, mi a halál, amikor Mr. Scarf meghalt. Annak
a házaspárnak a férfi tagja volt, aki a nevelőotthont vezette, ahol
David testvéremmel laktunk. Amikor Mrs. Scarf elmondta nekünk,
hogy a férje eltávozott, mindkettőnknek adott egy banánt, mint-
ha csak a gyászáról próbálta volna elterelni a figyelmét. Azonnal
azt kérdeztem: „Mikor jön vissza?” Az egyszavas válasza teljesen
zavarba ejtett. „Soha” – felelte, miközben a könnyeit törölgette, és
ekkor felsejleni láttam egy régi arcát.
Azonnal felmásztam a helyemre, az emeletes ágy tetejére, meg-
hámoztam a banánt, és próbáltam felfogni, mit jelent az, hogy soha.
A kezdetet és a véget úgy képzeltem el, ahogyan a nap és az éjszaka
kezdődik és véget ér, és azt gondoltam, Mr. Scarf elment dolgoz-
ni, aztán majd hazajön. Az okot és okozatot egészen kezdetlegesen
fogtam fel, csak annyit értettem, hogy a gyümölcsfa virágaiból alma
vagy cseresznye lesz. Azt azonban teljesen lehetetlennek tartottam,
hogy Mr. Scarf soha nem jön vissza. Ez romba döntötte mindazt,
amit a dolgok természetes folyásáról addig tudtam. Elheveredtem
az ágyon, bámultam a mennyezetet, és igyekeztem felfogni, hogy
Mr. Scarf örökre eltűnhet.
Émelygés fogott el, amikor arra gondoltam, hogy soha többé
nem jön vissza. Igyekeztem valami kellemesebb gondolatra válta-
ni. Valamire, amit képes voltam felfogni. Például, hogy mikor lesz
vacsora, vagy hogy hol van a mozdonyom. De a kíváncsi természe-
tű eszem továbbra is a titokzatos és megmagyarázhatatlan soha és
örökre fogalmak körül forgott, és visszatért a gyomromba az ijesztő
lebegő érzés, amit még most is érzek, miközben ezeket a szavakat
a papírra vetem.

12
 Va l a h o n n a n . . .

Mr. Scarf halála óta harmincnégy könyvet írtam, és több ezer

előadást tartottam a spirituális élet lényegéről, mégis émelygés
fog el, ha eszembe jutnak gyermekkorom azon pillanatai, amikor
megpróbáltam megragadni, mi értelme lehet az életnek, ha nem
vagyunk a testbe zárva.
Miközben éveken keresztül írtam és előadtam, az úgynevezett
„nagy kérdések” folyamatosan incselkedtek velem. Tanulmányoz-
tam régi és a mai spirituális és filozófiai tanítókat – keletieket és
nyugatiakat egyaránt –, akik felfedezték és sok esetben meg is élték
a ma spirituális örökségnek tekintett igazságokat. Szeretek azokon
a kérdéseken gondolkodni, amelyek a feljegyzett történelem kez-
dete óta (sőt, nagy valószínűséggel már régebb óta) nem hagyják
nyugodni az emberiséget. Az élet misztériuma mindig is csábít és
izgalomba hoz. Élvezettel foglalkozom a megválaszolhatatlannal,
mégis békében vagyok ezzel a talánnyal.
Az egyik ilyen nagy kérdés: Ki vagyok? A válasz egyik fele,
hogy mérhető tulajdonságokkal rendelkező test vagyok. Igen, van
nevem, vannak adottságaim, vannak dolgok, amiket elértem és
véghezvittem. A Ki vagyok? kérdés azonban azt a megfoghatat-
lan jelenlétet is magában foglalja, amelyről szintén tudom, hogy a
részem. Ennek a vonatkozásomnak nincsenek érzékelhető határai
vagy látható formája. Ennek a nem fizikai aspektusnak az egyik
neve elme, amely a testben mozgó végtelen és láthatatlan gondola-
tok sorát hozza létre.
A Ki vagyok? kérdésre a személyes válaszom, hogy a számta-
lan néven emlegetett, mindent megteremtő Forrás egy darabkája
vagyok. Nevezhetjük Istennek, Szellemnek, Forrásnak, Taónak,
Isteni elmének és így tovább. Bár nem láthatom és nem tapintha-
tom, mégis tudom, hogy a része vagyok, mert nem lehetek más,
mint amiből származom – márpedig abból a formátlan semmiből
származom, amely végül formává állt össze. Ezért egyszerre vagyok

13
 A vá ltá s

a láthatatlan Szellem, amely mindenek Forrása, és a forma, amely-

nek a sorsa az, hogy visszatérjen a láthatatlanságba.
A további nagy kérdések, amelyekkel már birkózom egy ideje,
valahogy így hangzanak: Mi történik a formám halála után? Mi az
életem célja? Mi az, hogy örökké? Ki vagy mi az Isten? Nem akarok
úgy tenni, mintha tudnám a válaszokat. Ha olyan hatalmas elmék,
mint Lao-ce, Szókratész, Buddha, Rousseau, Descartes, Einstein,
Spinoza, Szent Ferenc, Rumi, Patandzsali, Goethe, Shaw, Withman
vagy Tennyson (és még sokan mások) nem találtak egyértelmű
válaszokat, biztosan nem én vagyok az, aki egyetlen könyvben – de
akár az egész életemben – képes leszek felderíteni a misztériumot.
Csak annyit tehetek, hogy felajánlom a saját értelmezésemet. Kutat-
tam, tanított az élet, és tudatosan arra törekedtem, hogy a létezés
és az anyagi valóság teremtő Forrásához kapcsolódjak – ebből állt
össze mindaz, amit most megosztok.
Ennek a fejezetnek Valahonnan… a címe. A kérdés, amelyre
utal, azóta incselkedik velem és késztet fejtörésre, mióta az eszemet
tudom. Ez egyetlen kérdéssé lényegíti át a Ki vagyok? Mi a célom? Mi
van a halál után? Ki vagy mi az Isten? kérdéssort. A kérdés pedig az:
Honnan jövök? Számomra mindig is ez volt az igazi nagy kérdés.

Honnan jöttem?

Amikor azokra az emberekre és eseményekre gondolok, akik

azelőtt léteztek, hogy 1940-ben megérkeztem ide a Földre, mindig
felmerül bennem, vajon mi határozta meg, hogy éppen ebben az
időpontban jöttem ide? Hol voltam azelőtt, hogy 1939-ben meg-
fogantam? Mi volt velem, amikor a keresztes háborúk zajlottak a
XII-XIII. században? Hol voltam időszámítás előtt 2500-ban, ami-
kor a piramisok épültek? Mi voltam és hol voltam egymillió évvel

14
 Va l a h o n n a n . . .

ezelőtt, amikor még az ember megjelenése előtt dinoszauruszok

kószáltak a bolygón? Rengeteg tudományos könyvet olvastam a
dolgok keletkezéséről, mert ez a kérdés mindig nagyon izgatott és
elgondolkodtatott. Ugyan nem vagyok a téma szakértője, néhány
dologra azonban rájöttem.
Amennyire értem, a kvantumfizika megtámadhatatlanul és
tudományosan bizonyította, hogy szubatomi szinten a részecskék
nem részecskékből keletkeznek. Ez azt jelenti, hogy az anyag vala-
mi formanélküliből származik. A tudósok a formanélkülit, amely
az anyagot létrehozza, „energiának” nevezik. Ez az anyagtalan
energia hozta létre azt a részecskét, amely aztán azzá vált, aki ma
vagyok. Ezt úgy értelmezem, hogy az energia váltást hajtott végre,
és formává változott. Miközben olvasod a könyvet, arra biztatlak,
gondolj bele, milyen váltásokon mentél keresztül magad is, mire az
lettél, aki itt és most vagy.
Azt hiszem, az első emberi részecském egy protoplazma
volt, amelyet aztán egy valamiféle „jövőbe húzó erő” váltásra
kényszerített. Így vált magzattá, aztán csecsemővé, kisgyerekké,
kisfiúvá, kamasszá, fiatalemberré, felnőtté, középkorúvá és végül
valakivé, aki már majdnem hetven évet megért. Valamennyi váltás
eleve benne foglaltatott abban a kiinduló energiában, amely mik-
roszkopikus részecskeként materializálódott, és azzá változott, aki
vagyok.
Meghaladja a képességeimet, hogy a mélyére hatoljak annak,
hogyan lehetséges a formának az a csodálatos kibontakozása, ami
a fizikai létezésemben vagyok. Viszont hiszek abban, hogy mindez
teljesen független a képességeimtől, és csak annyit tehetek, hogy
megfigyelem a fejlődésemet. Valóban és tényleg nem teszek sem-
mit. Valóban csak figyelem, ahogyan ez a mindent megteremtő és
látszólag semmit sem csináló energia éltet. Szóval, honnan jön az a
mikroszkopikus pont, ami első élményemként részecskévé vált?

15
 A vá ltá s

Ne feledd, a kvantumfizika félreérthetetlenül azt állítja, hogy a

részecskék nem részecskékből keletkeznek. Ha az eredeti részecskét
a szubatomi állapotára redukáljuk, akkor kisebb, mint a kromoszó-
ma, az atom, az elektron az atomban, és kisebb a kvarknak neve-
zett szub-szubatomi részecskénél is. Egy olyan kvarkot, melyből a
létezésem keletkezett, a tudósok részecskegyorsítóba helyeztek, és
250 000 mérföld/óra sebességre gyorsítva egy másik kvarkkal
ütköztették. Mi lett az eredmény? Nem maradt semmi. Úgy tűnik,
a valamiből valamivé változás pillanatában csak a semmi létezik.
Vagy, ahogyan szívesen emlegetem: „A seholból az itt és mostba”
(angolul ugyanazzal a szóval kifejezhető: „From nowhere to now
here”). A világon minden létező dolog eredete nem a részecske,
hanem a tiszta, forma nélküli energia.
A modern fizika megerősíti a Teremtés könyvének metafizikáját,
amely szerint minden Istenből származik, és ez jó. Hasonlóan nyi-
latkozik a Tao te King is, amely azt mondja, hogy minden létezés a
nemlétezésből fakad. Vagyis a fizika és a metafizika hasonlóképpen
válaszol a Honnan jövünk? kérdésére. Mindkettő azt állítja, hogy
forma és kezdet nélküli, határtalan és anyagtalan valamiből szár-
mazunk. A lényegünket tekintve átmeneti emberi tapasztalatokat
szerző spirituális lények vagyunk. Ez a lényegünk. Innen jövünk.

Azok vagyunk, amiből jövünk

A váltás című filmben több szereplővel is beszélgetek arról a lényegi

fogalomról, hogy az anyagi világban mindennek – beleértve mind-
nyájunkat is – azonosnak kell lennie a származásával. A filmben a
tányéron levő almáspite-szeletet használom hasonlatként, amikor
felteszem a kérdést: „Milyen ez a szelet sütemény?” A válasz nyil-
vánvalóan az, hogy olyan, mint az almás pite, hiszen abból való.

16
 Va l a h o n n a n . . .

Ugyanezt az elvet követve veszünk vért egy orvosi vizsgálathoz.

Egyetlen fecskendőnyi vér elégséges információt biztosít az orvo-
soknak a vért adó személy teljes állapotáról, hiszen úgy tekintik,
hogy a minta azonos azzal, amiből származik.
Ezzel a logikával tekintek önmagamra és rád is: nem a szüleimből
vagyok, így logikátlan lenne azt állítani, hogy olyan vagyok, mint ők.
Nem a kultúrámból, a vallásomból vagy bármi evilágiból szárma-
zom, ezért nem kell olyannak lennem, mint a környezetemnek vagy
a társadalmamnak – a láthatatlan energia Forrásából származom,
amit egyesek Istennek, Taónak vagy Isteni elmének neveznek, vagyis
olyannak kell lennem, mint az, amiből jöttem. A Szellemből keletkez-
tem, és a valódi lényege annak, aki vagyok, azonos vele. Az ő Isteni
darabkája vagyok. Elsősorban és legfőképpen spirituális lény vagyok,
aki elválaszthatatlanul kapcsolódik minden létezés Forrásához.
Robert Burns költőien foglalta össze ezt a gondolatot az
1791-ben írott Újév napja című versében:

A természet hangja élesen kiált,

S az égből jött üzenetben ez áll:
Van bennünk valami, amin nem fog a halál.

A Formanélküli megsemmisíthetetlen. Valamennyi lény For-

manélküli vonatkozása örökké létezik, nem érinti a kezdet és a vég.
Úgy tűnik, az igazság az, hogy a lényegünk örökkévaló, és csak a
fizikai testünk vonódik be a születés és a halál ciklusaiba, amelyek
olyan elválaszthatatlanok, mint a nappal és az éjszaka vagy az érem
két oldala. A Honnan jöttem? kérdés valójában csak arra az énre
vonatkozik, amit a fizikai test jelenít meg. De ez a fizikai vonatko-
zás is a nemlétezésből származik.
Pontosan olyanok vagyunk, mint a hatalmas Tao, vagy Isten,
és megvan a szabadságunk, hogy válasszunk és döntéseket hoz-

17
 A vá ltá s

zunk – egyes választásaink eredményeképpen azonban a Forrás-

sal való kapcsolatunk beszennyeződik vagy megkopik. Az egyik
ilyen homályba taszító választás azt gondolnunk, hogy Isten fizikai
önmagunk általi kifejezése a végső és egyetlen lehetőség, amely-
lyel ezt az ajándékot megmutathatjuk. Ha így teszünk, kirekesztjük
Istent, és egovezérelt életet teremtünk. Ebből a zsákutcából csak az
a filozófiai felismerés vezethet ki, hogy mindenekelőtt a születésen
és a halálon felül álló, örökkévaló spirituális lények vagyunk.
A fizikai önmagunk a spirituális lényegünket jelentő energia
formában megragadható kifejeződése, a valódi önmagunk pedig
az érzéki tapasztalataink szeretetteljes megfigyelője. Ahhoz, hogy
összhangban legyünk a lényegünkkel, az energia kifejezésének kell
szentelnünk magunkat, és minden szent választásunknak teljesen
tudatában kell lennünk. Egyesek számára ez azt jelenti, hogy az
átmeneti testben kell Istenné válniuk, másoknak pedig azt, hogy a
forma által – például szépségben, szándékban vagy bölcsességben
– kell kifejezésre juttatniuk az Istentől adottat.
A végtelen önmagunk szempontjából a testi formában megtett
emberi utazás zárójeles csupán, s amikor a zárójel bezárul, az anya-
giasult önmagunkat hátrahagyva újra tökéletesen egybeolvadunk
a Szellemmel. Azt a körutat tesszük meg, amelyre Lao-ce a Tao Te
King 40. versében utal: „engedés az út tulajdonsága”. A váltás című
filmben T. S. Eliot Little Gidding című verséből idézek:

És nem hagyhatjuk abba a kutatást,

És az lesz kutatásunk vége,
Ha megérkezünk oda, ahonnan elindultunk,
És először ismerjük fel azt a helyet.

(Vas István fordítása)

18
 Va l a h o n n a n . . .

Mégis, az eredeti természetünket felismerve, már azelőtt töre-

kedhetünk hasonlítani a létezésünk általunk elképzelt Forráshoz,
hogy levetnénk a fizikai testet és az út végére érnénk.
Az egyik mód, amellyel fogalmat alkotsz erről, ha elképzeled,
hogy belenézel egy távcsőbe, amely tiszta képet mutat a teremtő
Forrásról. A lencséken át figyeled, miként gondolkodik, érez és
viselkedik – ha ekként tekintesz a Forrásra, a valódi önmagadról is
tisztább képed lesz.
A Honnan jövök? kérdésre adott válasz megértéséből az követke-
zik, hogy olyan nézőponttal törekszel élni az életedet, amely össz-
hangban van az eredeti természeteddel. A származásunk szerinti
spirituális természetünket kell követnünk. Ha felismerjük, hogy a
fizikai lényünk az Isteni tudat kifejeződése, már képesek leszünk
helyesen eldönteni, miként képviselhetjük ezt az Isteni szellemet.

Hogyan néz ki a Szellem?

Bár a spirituális lényegből származunk, fizikai világunk ritkán

tűnik spirituálisnak. Az élet zsoltára című versében ezt a dilemmát
fejezte ki Henry Waldsworth Longfellow:

Az élet valós! Az élet komoly!

Nem a sír a célja;
hogy porból lettél és leszel újra por,
nem a lélek útja!

A költő a porként emlegetett fizikain túli életünkről beszél. Az

érzékeinkkel azonosított önmagunkhoz képest mindnyájan valami
mások vagyunk. A lényegi lényegünket, a szellemünket nem a sír
várja – még akkor sem, ha nem törődünk vele, vagy teljesen megfe-

19
 A vá ltá s

ledkezünk róla. Valójában bizonyos időszakokra mindnyájunkkal

megesik, hogy a fizikai önmagunknak adjuk át az irányítást.
Egy másik nagyszerű költő, Rabindranath Tagore két sorban
fogalmazta meg, hogy szerinte mi a legfontosabb spirituális felada-
tunk:

Isten nem a szolgálóját szereti látni bennem,

hanem önmagát, aki mindenkit szolgál.

A legfontosabb kérdések, amelyeket fel kellene tennünk önma-

gunknak: Olyan vagyok most, mint Isten? Sikerül olyanná válnom?
Kezdek hasonlítani rá?
Az igazi lényegünk a Szellem, és ha elhisszük, hogy belőle szár-
mazunk, könnyen kapcsolódhatunk az igazi önmagunk egy részé-
hez. Ezt úgy tehetjük meg, hogy változtatunk a gondolkodásunkon
és cselekedeteinken, elképzelve, miként gondolkodik az a teremtő
energia, amely a formában ölt testet. A Szellemhez hasonlóvá kell
válnunk. Mivel belőle származunk, a sorsunk az Isteniség – mind-
egy, mióta nem veszünk tudomást róla. Isten, vagy a nagy Tao,
amelynek a részei vagyunk, türelmesen kivárja, hogy hozzá hason-
lóvá váljunk. Azt hiszem, mindenek teremtő Szelleme csak azt az
egyet akarja tőlünk, hogy erre rájöjjünk.
Érdekes példáját találtam ennek a Csendes elme: a Fehér Sas
mondásai (The Quiet Mind: Sayings of the White Eagle) című
könyvben:

Az emberiség evolúciójának nagy tervéhez azzal járulhatsz

hozzá, hogy mindvégig megmaradsz Isten szeretetében; hogy
mindig a fénybe nézel, és megtanulod felismerni önmagadban
Isten jóságát, amely mások javára munkálkodik.

20